Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1937-03-24 / 12-13. szám
Húszon fyciíoáite évfolyam 12—13. szám. Budapest, 1937 március 24 ESÖfueketí Ari IQÉSZ ÉVRE ..................24 PENGŐ FÉ LÉVRE ...............12 PENGŐ «G YES SZÁM ARA: 50 FILLÉR ÉraffflJAk as összes IBUSz-pavlllonokbaii PBLBLÖS SZERKESZTŐI DACSÓ EMIL HEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesxlőióg és kiadóhivatalt BUDAPEST, VI., ANDRASSY-ŰT 60. Telefont 1-137-15 - Postacsekk: 40.434 Budapest közelmúltjáról és ragyogó jövőjéről beszél a Fővárosi Hírlapnak Szendy Károly polgármester Sszúlnal*. a ÓaranyoK A Fővárosi Hírlap számára írta Karafiáth Jenő dr.9 Budapest székesfőváros főpolgármestere Szólnak a harangok! Zengő bugásuk végigsuhan a magyar föld felett, minden zugában hirdetik a feltámadást s egyaránt lopják bele mindannyiunk leikébe a nemesebb, jobb és boldogabb élet reménységét. Ahol magyar él, akár a világváros forgatagában, akár a falvak, vagy tanyák csendes egyhangúságában, mindenütt ugyanaz az érzés feszül bennünk. Ha belenézünk lelkűnkbe, ha olvasni tudunk laz egyszerű ember nyílt tekintetéből, ha a tanult városi polgár szavait kutatgatjuk, valamennyiben ugyanaz a hang ,ugyanaz a meg* nem szűnő sóvárgás lappang, vagy követelőzik. Mindannyian érezzük és tudjuk, hogy nem maraöthatunk mai állapotunkban, amit dsak átmenetinek tartunk. Méltatlan sorsunkat nem akarjuk és nem is tudjuk tovább viselni. Nemzetünk nem ilyen megalázó, göröngyös utat érdemel. Nem hány- torgatjuk fel, hogy mennyit véreztünk ezer esztendő sok, sok küzdelmében, de válságos időket élünk s ezért emlékezzünlk. Emlékezzünk a boisevizmus napjaira, arra, hogy^ mi állítottuk meg a rémuralom pusztítását, amikor nagy lendülettel nekivágott a világ sorsát intéző hatalmak nyugati birodalmai felé. A hosszú harcban elfásult magyar lelket a húsvéti harangszó rázta fel. A városok és falvak sokat gyötört polgársága a feltámadást ünneplő körmenetekben eszmélt fel. A harangzúgás riasztotta fel a szunnyadó lelkiismeretet s a feltámadt Istenember előtt való lebomlás volt az a pillanat, amikor a falu és város népe térdsnállva merte megvallani, hogy múltja, jelene és jövője szoroisan összefügg, hogy szakadatlan munkával és közös elszánás- sal kell haladnia a közös cél felé. Szólnak a harangok! Zengő búgásuk áttör a nagyváros zaján s elviszi a feltámadás elpusztíthatatlan érzését minden magyar fedél alá, ahol gond barázdázza az apa homlokát. Mert küzdelmes sorsát ma egyaránt érzi város jé® falu polgára, Sorsuk talán sohasem volt annyira összeforrt, mint éppen napjainkban. Nemzetünk boldogulása, egyéni jólétünk javulása egy úton halad. Ha tehát javítani, köny- nsúteni akarunk gonddal telt életünkön, törekvéseink, cselekedeteink mindig a köz érdekét, valamennyiünk javát is szolgálják. Ha sokan akarjuk ugyanazt, aránytalanul könnyebblen és hamarább érjük el célunkat. Ezért kell összefognunk, ezért kell ügyelnünk arra is, hogy semmi ne verjen éket a város és falu közé. A magyar történelem minden lapja azt mutatja, hogy nemzetünk akkor volt erős, nagy cselekvésekre akkor volt alkalmas, mikor várojs és vármegye, falu népe és város lakója egyet akart s ezért a közös célért közösen vállalta is az áldozatot. Ennek tudatában s erre emlékezve fordultam hivatalba lépésem első napjaiban az ország valamennyi törvényhatóságához s hivatkozva arra, hogy a főváros s az ország minden törvényhatósága között fennálló, megértő barátság kimélyítését elsőrendű feladatomnak tekintem, támogatásukat kértem. A Fővárosi Hírlap megértéssel állott e törekvésem szolgálatába, amely mindenütt visszhangra talált s amelynek viszonzását már volt is alkalmam jólesően tapasztalni. Főváros és vármegye egymást megértve és támogatva haladjon tehát tovább a megkezdett átou s én erősen bízom abban, hogy ha a minden szépért, nemesért és jóért önzetlenül lelkesedő akaratot és törekvést élő valósággá tudjuk testesíteni, székesfővárosunk és nemzetünk javára áldásos, hasznos és becsületes magyar munkát végezhetünk! A Nagyhét rányomta bélyegét a városházára, a fő- | tisztviselőik tekintélyes része, élén a polgármesterrel, párnapos pihenésre ment. A Fővárosi Hírlap munkatársa rövid szabadságának megkezdése előtt beszélgetést folytatott Szendy Károly polgármesterrel és aziránt érdeklődött nála, milyen események várhatók a székesfőváros közigazgatási életének legközelebbi heteiben. Eseményekben, mint. a polgár- mester nyilatkozata mutatja, ugyancsak nem lesz hiány. Gazdag programmal indul meg a húsvéti pihenő után a munka. Domináló szerep jut ebben a nagy fürdővárosi koncepció lépésről lépésre történő, tervszerű lebonyolításának, amely tulajt! önkép pen egybeforr a városfejlesztési akció sok, megoldásra érett kérdésével. Budapest fejlődésének egész távlata. színesedik ki ebből az akcióból, amelyben Szendy Károly poigánnesler a közelebbi idők munkaprogramját a következőkben foglalta össze: — Legközelebbről érint most bennünket^— mondotta a polgármester — a folyó esztendőre vonatkozó költségvetés közeljövőben megtörténő belügyminiszteri jóváhagyása. A minisz- étrium város főosztálya hosszú heteik óta foglalkozik már a gazdálkodásunk kereteit megszabó ezévi budgettel és értesülésünk szerint a legközelebbi napokban sor kerül annak a leiratnak megszerkesztésére, amely a költségvetést életbelépteti. Abból a jóindidatból, amellyel a belügyminisztérium a székesfőváros ügyei iránt állandóan viseltetik, joggal következtethetjük, hogy az 1937. évi költségvetés jóváhagyott formájában és mindenben meg fog felelni várakozásainknak. — Különös érdeklődéssel és ambícióval fordul a székesfőváros a folyó esztendőben a gazdasági szempontból páratlan jelentőségű idegenforgalmi ügyek felé. A mezőgazdasági kiállítás bebizonyította, hogy az érdeklődés nem szűnt meg sem a belföld, sem a külföld részéről. Az Idegenforgalmi Hivatal eddig hozzám jutott jelentéseiből kiderül, hogy egészen távol országokból is sok vendég érkezett azzal a kifejezett céllal, hogy a Mezőgazdasági Vásárt tanulmányozza, illetve, hogy azon bevásárlásokat eszközöljön. Nagymértékben járul hozzá a sikerhez természetesen az a minden elismerést megérdemlő, fáradhatatlan tevékenység, amellyel az OMGSz az idei Mezőgazdasági Vásárt a korábbikat meghaladó kereteken belül létrehozta. — A Mezőgazdasági Vásár jelentékeny közönségsikere után fokozott várakozásokkal tekintünk a május elején megrendezésre kerülő Nemzetközi Vásár felé, amely szintén nagyarányú tömegmozgalommá fog fejlődni. A Vásár előkészítő bizottsága a megmondhatója annak, hogy már hosszú hetekkel ezelőtt milyen sok és értékes jelentkezés futott be. Ennek valószínűen egyenes következménye lesz az, hogy az idei Nemzetközi Vásár sikerében és gazdasági eredményeiben tovább fog izmosodni. Sokan attól féltek, hogy a közelmúlt hetekben eltúlozott formában megjelent laphíradások azt fogják eredményezni, hogy a külföld elfordul Budapesttől, mert a sorok közül azt lehetett kiolvasni, nem is egy külföldi sajtóorgánumban, hogy Magyarország és vele együtt Budapest már nem a rend irigyelt szigete többé. Hála Isten, az eddigi jelenségek, amelyeket az idegenforgalmi szervek közvetlenül tapasztalnak, teljesen megcáfolják ezt az aggodalmaskodást és meggyőződésem, hogy az utolsó tíz esztendő alatt valóban óriási léptekkel kifejlődött idegen- forgalmunk átüíőerejében semmit sem fog veszíteni. — A főváros hatóságai a legutóbbi hónapokban szorgos ellenőrzés alá vették az idegenforgalmi események kapcsán Budapestre érkező kiilföldiiek elhelyezésére alkalmas szállodákat és penziókat. A hatósági munka főképp arra terjedt ki, hogy a vendégfogadó helyek tisztaságát, higiénéjét és a modern igényeknek megfelelő voltát biztosítani lehessen, mert régi tapasztalat az, hogy a külföldiek csak akkor térnek vissza szívesen egy-egy nekik tetsző helyre, ha abban olyan állapotokat tapasztalnak, amelyek mindenben megfelelnek igényeiknek. Nagy szállodáinknál kifogás a legritkább esetben merült fel, a kisebb vendéglátó üzemeknél azonban már több orvoslásra váró dolgot tapasztaltak a székesfőváros kiküldött ellenőrei. A szükségesnek mutatkozó munkákat természetesen mindenütt elvégezték, minek folytán a rendelkezésre álló férőhelyek most már kifogástalanul, az idegenek által támasztható igényeknek megfelelően várják a budapesti idegenforgalmi szezon remélhetőleg minél nagyobb számú jelentkezőit. A jövő esztendő folyamán természetesen ezek a most rendelkezésre álló férőhelyek nem lesznek elégségesek, ezért törekszik a székesfőváros minden erejével arra, hocy a magántőke mobilizálásával mielőbb megfelelő mértékben szaporíthatok legyenek a hotelek férőhelyei. — Húsvét után fogok az autonómia szerveihez fordulni abban az irányban, hogy a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank ismert ajánlatának elfogadása kérdésében döntsenek. Nagy örömömre szolgái, hogy a pénzintézet megtette ezt az ajánlatot, mert bizonyítékát látom abban annak, hogy az érdeklődés már ébredezőben van és rövidesen jelentékeny fejlődésre számíthatunk a nagyvárosiasodás biztos jeleként, a szállodaépítkezés terén is. — Áprilisban kerül sor arra a tárgyalásra is, amelyet a székesfőváros és környéke szempontjából a ma fennálló vitás kérdések rendezésére a magam részéről is múlhatatlanul szükségesnek tartok. Budapest változatlanul azon az állásponton van, hogy mint az ország fővárosa, természetszerűen testvéri jóviszonyt kell fenntartania a különböző vidéki közületekkel. Ennélfogva nyug’odtan merem mondani, hogy a mi jóakaratunkon nem fog múlni a most még sok vitára alkalmat adó egyes kérdések megfelelő megoldása. Az anyagi vonatkozású kérdésekben kívánt engedmények megtétele önként értetődően nem lehet egyoldalú gesztusa a székesfővárosnak, mert hiszen Budapest éppen úgy érzi a gazdasági válság idejének következtében előállott nehézségeket, akár Kispest, Pestszentlőrinc, Rákospalota vagy Újpest. Ezt különben jól tudják a környező^ varosok polgármesterei is és a magam részéről egeszen bizonyosra veszem azt, hogy a való helyzet
