Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1937-03-17 / 11. szám

11. szám HúszonfyatodiK évfolyam I yf Bii^apesí, 1937 március 17 E!ólizeie»i Ari tfŰÉSZ ÉVRE ..................24 PEK&Ó FÉ LÉVRE..................... o 12 PEftCsŐ EGYES S ZÁM ÁRA: SO FILLÉR árusítják az összes IBUSz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐI DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kladóhivaiali BUDAPEST, V»., ANDRÁSSY-ÜT 60. Telefon: 1-137-15 - Postacsekk ■ 40.424 A nyitány Tudjuk nagyon jól, hogy a mezőgazdasági ki­állításnak rendkívüli jelentősége van a magyar élet­ben. Az ország kirakata ez, ennek a nagy, Európát tápláló élelmiszerraktárnak a mintagyüjtteményo tárul a látogató elé. A magyar föld legremokehb produktumait állítják ki a termelők, akik büszke gonddal keresik ki terményeik közül a legszebbet, a megcsodálni valót. A hatalmasan, eddig- soha nem látott módon fejlődő magyar agrikultúra mutatkozik be és magyar szemmel az ország igazi jövőjének útját kell ezen a kiállításon megtekintenünk. A mezőgazdaság gazdagságán, életerejének megmutat­kozásán kívül azonban ez a kiállítás az, amely a magyar állattenyésztés produktumait is bemutatja. Minden esztendőben több és szebb látnivalója van a mezőgazdasági kiállításnak, amelynek rövidesen olyan európai eseménnyé kell fejlődnie, amilyenhez foghatót keveset talál a világjáró. Hogy milyen ér­tékek, milyen kincsek kerülnek itt nyilvánosságra, annak legfőbb bizonyítéka, hogy a kormányzat sze­retetteljes gondossággal figyeli ezt a kiállítást, amely­nek állandó fejlesztésére minden eirköllcsi és anyagi támogatást rendelkezésre bocsát. Még néhány óra és a nagy esemény bekövetkeztiké s minden jel arra vall, hogy az idei kiállítás minden eddigit felülmúl, amiut hogy a magyar mezőgazdaságban, a magyar állattenyésztésben is lehetetlenség észre nem venni a haladásnak és fejlődésnek olyan fokát, amelynek bámulatos eredményei fognak a most megnyíló kiállításon szemünk elé tárulni. Ismételjük, minden elismerésünk a magyar agri- kultúráé, a földművelésügyi kormányzaté, amely pá ratlan gonddal intézi a magyar mezőgazd>aiság ügyeit, valamint a kiállítás Tendezősiégéé, amely szorgalmas munkával, a legteljesebb hozzáértéssel és szakszerűséggel válogatja ki a kiállítás igazán ki­vételesen nagyszerű anyagát. Nem vagyunk azon­ban ünneprontók akikor, ha fölfedjük azt is. mi fog Mányozni erről a kiállításról. Sajnálattal látjuk, hogy hiányozni fog a külföldi, legelsősorban a nyu­gati külföldi látogatóknak az a nagy tömege, ame­lyet ennek a kiállításnak remek anyaga igazán kel­lene, hogy nagymértékben érdekelje. Sajnos, régen tiil vagyunk azon a gondolaton, amely azt hirdette, hogy jó bornak nem kell cégér. A magyar mezőgaz dasági kiállítás a magyar idegenforgalmi szezonnak a nyitánya, sajnos, ez a nyitány csaknem észrevé­tel. csaknem reklám nélkül zajlik le a külföldön. Eszünkbe jut a minden tavasszal megismétlődő nem­zetközi vásár, amely nagy gonddal és áldozatkész- j seggel hozza Budapestre a külföldiek tömegét. A mi i nézetünk szeifint a mezőgazdasági kiállítás fokozia- j tosian meg tudná ezt csinálni, ha az intézőkörök is { xígy vélekednének, mint mi, hogy a nagyszerűen ki­fejlődött magyar idegenforgalom minden befektetést sokszorosan visszaad. Hiszen ez az a kiállítás, amely a magyar élet legdrágább kincseit tárja a néző elé, olyan kincseket, amelyeket a világ egyetlen kiállí­tása sem tud bemutatni. Terményeink, állatjaink az egész világom ismeretesek, maga ai tény, hogy itt az ország mezőgazdaságának és állattenyésztésének legnagyszerűbb produktumait láthatja a külföldi, elegendő reklám ahhoz, hogy tömegesen jöjjenek nie- csak a szomszéd államokból, de a távoli nyugatról Is vendégek. De legalább a puszta tényről kell érte­sülniük, bár nem tudjuk elképzelni a reklámnak azt a nagy költségét, amelyet vissza nie térítene a kül­föld őszinte, nagyarányú érdeklődése. Csak egy pél­dát említünk. Mii magyarok is csak halvány értesü­léseket szereztünk arról, hogy gyönyörű lovagiam tat - nyok fogják elkápráztatni a kiállítás látogatóit. A magyar lovasbravúrok, kezdve Sándor Móric gró­fon. az egész világot, ámulatba ejtették. Ha a kiál- lításnak csak ezt az egy momentumát kihasználnák, máris óriási idegenforgalmat lehetne varázsolni. De ki ne lenne kíváncsi egyáltalán Európa éléskamrá­jának kitáruló ajtaira, kit ne érdekelne a látvány­nak is gyönyörű magyar szarvasmarha, vagy a ma­gyar pulii és magyar komondor, de már azok a faj kutyák is, amelyeket külföldről importáltunk és amelyeket itt mi tovább fejlesztettünk. Hány ra­jongója van a világon a fejlett mezőgazdaságnak, az állattenyésztésnek, hányán neon hallották hirét a magyar lónak, magyar szarvasmarhának, a magyar ebnek és talán, mint legfőbb csábító attrakciónak, a magyar lovast) na váróknak. Ha mindezt a külföldi vendégeket méltán vonzó momentumot kihasználjuk, akkor lesz majd a ma­gyar mezőgazdasági kiállítás a magyar idegenfor­galmi szezonnak igazi, tündöklő nyitánya. Preszly főispán Karafiáth fő­polgármestert Pestvárme­gye bizalmáról biztosította Rendkívül kedvező atmoszférában indul meg a főváros és a Pestkörnyék kerekasztal konferenciája Karaf iáth Jenő a tárgyalások ideiére fegyverszünetet ajánl a sajtónak Két héttel ezelőtt a Fővárosi Hírlapban elsőnek közöltük Karafiáth Jenő dr. főpolgármester érdekes és figyelemreméltó átiratát, amellyel megkereste az ország valamennyi törvényhatóságát, illetve a tör­vényhatóságok elnökeit, a főispánokat. Ebben az átiratában, mint emlékezetes, a főpolgármester an­nak az óhajának adott kifejezést, hogy az ország valamennyi autonómiája fogjon össze a főváros autonómiájával, hogy a közös és bélzés munkával elősegítsék a jobb magyar jövő kialakulását. Kara­fiáth Jenő főpolgármesternek ez a példa nélkül való, teljesen eredeti és na­gyon rokonszenves gesztusa országos vissz­hangra talált és a Fővárosi Hírlap híradása után a sajtó is kellőkép méltatta azt. Az egyes törvényhatóságok azóta megtörtént köz­gyűlésén sorra megemlékeztek erről az átiratról, de különöskép kiemelte annak fontosságát Pest vármegye kisgyűlésén Preszly Elemér fő­ispán. Mondani sem kell talán, hogy Budapest szempont­jából, ha a közvetlen érdekeket nézzük, kétségtele­nül ez utóbbi megnyilatkozás a legfontosabb, mert hiszen éppen most van a megvalósulás előtt az a béke, amelynek létrehozásán évek óta munkálkodott az úgynevezett kerekaszlalkonferencia, amelynek célja eliminálni a Pestkörnyék és a főváros közt fennálló gazdasági természetű kontraverziákat. Preszly Elemér főispán azonban a kisgyűlésén el­mondott deklarációján túlmenően külön is hang­súlyozni kívánta Karafiáth Jenő átiratának jelentő- vségét éis az annak elgondolásával való teljes rokon- szenvét, éppen ezért azt a figyelemreméltó és jelentőségteljes leve­let intézte a főpolgármesterhez, amelyet az alábbiakban megint elsőnek közöl a Fővárosi Hírlap. A levél a feövetkeiző: Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye FŐISPÁNJA. Budapest, 1937. évi március hó 5-én. Nagyméltóságú Főpolgármester Úr! Főpolgármesteri működése megkezdésekor hozzám juttatott levelét úgy a magam, mint a törvényhatósági bizottság nevében nagyon kö­szönöm. Nagyon jól esett az a munkaprogram össze­állítása, hogy a Székesfőváros és az ország minden törvényhatósága, de legközelebb álló vár­megyéin között fennálló megértő barátság ki­mélyítése elsőrendű feladata közé tartozik. Ezen értékes bizalom megnyilvánulása alkal­mából én is azon fogok munkálkodni, hogy ez a megbecsülés, bizalom, Istenbe vetett hit csak növekedjen, éket a két nagyrahivatott közület közé soha a meg nem értés ne verhessen és amit én és vármegyém közönsége a Székesfőváros ér­dekében előmozdítani tud, — segíteni és támo­gatni fogjuk. Hazafias és nemzetmentő nehéz munkájára Istennek bőséges áldását kérem. Preszly Elemér s. k. m. kir. titkos tanácsos, főispán. Szendy Károiy összehívja a kerekasztal konferenciát E levél jelentőségének kommentálásához hozzá­tartozik a Fővárosi Hírlap munkatársának az a iseavatott hsiyrc-B származó értesülése, amely szerint Szendy Károly polgármester a legközelebbi jövőben értekezletre kívánja összehívni a Budapestet környező városok és községek vezetőségét, nemkülönben azokat a mező- gazdasági, ipari és kereskedelmi érdekeltségeket, amelyek közvetlen tapasztalat útján nehezményezik a fővárosi vámok jelenlegi rendszerét. Hatékonyan közreműködik az akadályok elhárításában a belügyminisztérium is, amely értesülésünk szerint kilátásba helyezte készségét a kér­dés békés rendezése érdekében. Itt elsősorban a kórházak igénybevételénél, vagy a közlekedés terén vannak elképzelések, amelyek mó­dot nyújtanának a vámok elengedéséből származó bevételi kiesés rekompenzálására. Tekintve, hogy Karafiáth Jenő főpolgármester már megkezdett bizonyos tárgyalásokat, ezeknek a tárgyalásoknak viszont rendkívül jó atmoszférát teremtett Preszly Elemér főispán fentebb közölt le­vele, a Fővárosi Hírlap munkatársa szükségesnek látta, hogy magát a főpolgármestert kérdezze meg álláspontjáról. Karafiáth Jenő dr. főpolgármester az alábbiakban volt szíves a Fővárosi Hírlapot tá­jékoztatni: — Álláspontom változatlanul az, hogy az autonómiáiknak egymás között megér­téssel és békésen kell elintézniök a fel­merülő kontraverz kérdéseket. A kérdés és megoldás azonban nem oly egyszerű^ ha mindkét fél tiszteletben tartja és méltány- landónak ismeri el a másik álláspontot, amely elvégre a saját érdek megvedesere hivatalból kötelezi a megegyezésre készülő feleket. Kölcsönös engedékenységre van tehát szükség és meg kell elégedni, ha a helyzet fokozatos javulásáról adhatunk számot. — Amilyen egyszerű volna a kérdés akkor, ha csodaforrásra találnék a rende­zéssel kapcsolatban kieső bevételi tételek ellensúlyozására, annyira nehéz, ha a for­ráskutató varázsvessző munkájának ered­ményessége késlekedik. Kbben a kérdésben sem tartom he­lyesnek, ha az ügyet lelkiismerete­sen előkészítő tárgyalásoknak «lébe vág a különben jóakaraté sajtó, mert az időelőtti beavatkozások

Next

/
Thumbnails
Contents