Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1937-03-10 / 10. szám
/ fillőíiieiési ärs áMSÉSZ ÉVKE ....... 24 FÉLÉVRE ........ 12 P&H®é iőyis szán ánm?. filiér árusítják a» Őssxqs ISStISs-psvillan&k&aR P B L E k $ S SZERKSSXTÖi DACSÓ IMII MI^JIEIENIK ttINDEft SZES3D&N Sxerhessíőcés és k i a s2 á h 3 u a S m i i BUDAPEST* VB., ANDRMSY-ŰT £9. Tensions i-137-13 - Postacsekte: 40.424 Ifjúsági munkatáborok felállítását sürgeti Schuler Dezső dr. alpolgármester Meg kell menteni m zülléstől és a nyomortól a munkanélküli fiatalságot — Szomorú statisztika a mesterséget nem tanult szegény gyermekek sorsáról Res fudicata Két alapig he g yen - v ö 1 g y ö n lakod alom volt a magyar Onsaáiggyűiée képviselőházában. A főváros, az annyit csépelt, annyit támadott, annyi méltatlansággal illetett székesfőváros került terítékre. Lehetett támadni a fővárost, egy kicsit, szőrmentén a kormányt, de légióként magát a szanálás tényét és azokat, akik a szanálást kitalálták. Végeredményben azonban a gúnyoros hajlamúak azt mondták, hogy finita la comedia, mi pedig azzal a jog’ászi megállapítással élünk, hogy az egész szanálás, a főváros történetének ez a korszaka, rés jndicata. Túl vagyunk ezen a saaníáMlson, amely- senkinek sem volt szívügye és amelyről senki sem mondja azt, hogy az örvény széléről mentette meg a fővárost, mert hiszen ma már tökéletesen tisztában vagyunk, hogy az önkormányzat éppen úgy elintézte volna az egész kérdést, mint ahogy elintézte a szanálási törvény. Ha nem így volna, akkor ma a szanálási jelentés végső mondata nem állapítaná meg, hogy a főváros önkormányzatára kell bízni a deficit céltudatos eltüntetését. Kétségtelen azonban, hogy a szanálás végrehajtása és a szanálási jelentés parlamenti letárgya- lása után is maradnak még égő problémák. Ezek közül a három legpregnánsabbat emeljük ki. Talán a legsimábban elintézhető az, amely a főváros és a kormány anyagi elszámolását illeti. A Darányi-kormány egész beállítottsága arra vall, hogy minden méltányos kívánságnak eleget tesz. Közvetítőnk is kiváló van Karaftáth Jenő főpolgármester személyében, aki kétségkívül tökéletesen bírja a kormány bizalmát. De a legfőbb garancia az a néhány egyszerű és beszédes mondat, amelyet er- f rőt a kérdésről Mikecz Ödön belügyi államtitkár j mondott. Kijelentette, hogy az elszámolások, hogy j mennyivel tartozik Budapest az államnak és meny- 1 nyivel az állam Budapestnek, folyamatban van- jE mik. Ha kiderül, hogy az államnak tartozása van, az állam fizetni fog. Ennél tisztább elintézést még magyar kormányférfiaktól keveset hallottunk. A másik, nyitva maradt probléma a BSzKRT helyzete. A belügyi államtitkár szerint sem a deficit nem szűnt tneg, sem pedig a tarifaemelés nem hozta meg a várt eredményt. Ezen is segíteni kell és lehet is. Mindéniki tudja, hogy új számítások folynak és senkinek sem kell szégyelnie magát, hogy jószándékú kísérlet helyett jó megoldással fog előállni a főváros nagy közlekedési vállalata. Legsúlyosabb és legégetőbb probléma azonban Budapest és a környék viszonya. Helyesebben a fővárosi vámok kérdése. Itt aztán a kormány sem tudott határozott megoldást mondani, csak azok voltak határozottak, akik a mai rendszer hibáit sorolták föl. Jobbat, okosabbat, olyat, amely a főváros megkárosítása nélkül a vidék panaszait is elnémítja, senki sem mondott. Az időnek azonban meg kell hoznia ezt is. Nem lehet messze már a megoldás, mert mindenki teljes jóakarattal kívánja ,a kérdést rendezni. Egyszóval mindenkinek igaza volt a vitában, csak annak az egy képviselőnek nem, aki a gazdasági orthodox!a nyikorgó verklijén ismét azt keseregte, hogy a főváros két nagy vezető pártja romlásba döntti Budapestet. Hiába mondta Mikecz belügyi államtitkár, hogy a főváros kölcsöneinek minden fillérje nemcsak odakerült, ahová szánták, hanem jó és okos beruházás is volt. Ezzel a makacssággal szemben mi cslaík egy példára tudunk hivatkozni. A főpolgármester példájára, aki, mikor az installációra meghívták, a küldöttséget vezető Iiárczy Istvánról úgy emlékezett meg, mint Budapest klasszikusan nagy polgármesteriéről. Arról a Iiárczy Istvánról mondta ezt, akiről majd csaknem két évtizeden át a gyűlölködő politika, mint a főváros vagyonának elherdálójárói, Budapest niagy adósságcsinálójárói beszélt. Arról a Bárczy Istvánról azonban,, akiről Budapest történetírói fogják megállapítani, hogy nagy Budapestet, Budapesti világvárost ő alapította meg hatalmas alkotásaival, amelyeknek áldását nem ő, hanem Budapest lakosságának számtalan generációi fogják élvezni. Aki tékozlással illeti azt a két nagy pártot, amely Bárczy István nagy művét tovább akarja fejleszteni, gondoljon azokra a háládatos szavakra, amelyekkel Kamii áth főpolgármester Bárczy István ér demeliről emlékezett meg. Az igazi várospolitikus, legyen az polgármester, vagy legyen az vezető kommunális párt, akkor alkot igazán nagyot, ha nem a mának, ha nem a kortársak tapsainak, hanem az utókornak épít. Néhai Liber Endre alpolgármester, aki tudvalévőén kora gyermekségében a József Fiúárvcűiáz növendéke volt és közvetlenül a székesfővárosnak köszönheti, hogy magasra ívelt pályáját befuthatta, egészen különös elhivatottsággal és ügybuzgalommal fáradozott állandóan ,a védelemre szoruló szegény néposztályok sorsának jobbra/ordításán. Hirtelen halála után egyik leghivatottabb munkatársa, Schuler Dezső foglalta el az ailpoig’ármesteri széket és azóta is igyekszik továbbépíteni azt a szociálpolitikát, amelynek révén bizton lehet remélni a milliós nagy város számkivető t tjei részére a jobb jövendőt. Schuler Dezső alpolgármester nagyarányú hivatali elfoglaltsága ellrére is módot talált arra, hogy rnegn ö v ek o d ott új hatáskörében valóra váltsa azokat az elképzeléseket, amelyek már régóta hevítették és amelyek az ifjúság védelmére szolgálnak. A Fővárosi Hírlap munkatársának alkalma nyílott arra, hogy beszélgetést folytasson SCHUB.ER dlr. alpolgármesterrel és felvilágosításokat kérjen az ifjúságvédelem terén hamarosan megvalósulásra kerülő elképzeléseiről. — Úgy érzem, jó munkát végzek akkor, amikor a székesfőváros gondoskodó figyelmét ki akarom terjeszteni a felnövekvő generációk ama részére, amelyek eddig vajmi keveset élveztek a hatósági támogatásból. Nagynevű hivatali elődöm fáradhatatlan szorgalommal elérte már azt, hogy a csecsemő, az óvódás- és iskolásgyermckvédelemnek a székesfővárosban a mai viszonyok között jelentékenyen kiépített szervezete van. Az iskolán keresztül köny- nyen megállapíthatók a helyzet szociális körülményei, egészségügyi viszonyai, stb. s ez az egyik oka annak, hogy itt aránylagosan könnyű volt a most fennálló támogatási rendszert kiépíteni. A gyakorlati szociálpolitikus azonban sokkal nehezebb feladat elé kerül akkor, amikor az iskolából kikerülő ifjúság sorsával kell törődnie. Ezek legnagyobb része nyomban az iskola elhagyása után arra kényszerűi], hogy munkával szerezze meg mindennapi kenyerét és a szerencsésebbek közé tartoznak azok, akik a tanoncszerződések védelme és a tanonciskolák fel ügyeleté alá kerülnek. Az előbbi nagy csoport szakmai kiképzés nélkül kénytelen munkát vállalni, ha kap, hogy ezen a réven nélkülöző családja jövedelmét saját keresetével is növelni tudja. Pár évig foglalkoztatják is őket, mindennemű szakképesítés nélkül, de 16—18 éves korában elbocsátják és akkor a tanulatlan napszámosok tömegéhez sodródnak. Akik nem kapnak munkát, azok ma a legkétségbe- ejtőbb helyzetbe jutnak és az elhelyezkedési lehetőségek, továbbá a felügyelet hiánya miatt bőséges utánpótlást jelentenek a társadalom számkivetett részénél. Valamit tea ni ke§9... — Lényegileg nem sok különbség van az iskolából kikerült fiatalságnál a fizikai és szellemi kategóriáknál. Aki nyitott szemmel nézi a helyzetet, parancsoló szükségként érzi azt, hogy az iskolából kikerült fiatalsággal valamit tenni kell, még abban az esetben is, ha ez a valami nem minden esetben a munkába állítást jelentheti. — A fiatalkorúak bűnözési arányszáma ma hallatlanul nagy mértékben megnövekedett s ezen segíteni csak akkor lehet, ha az egységes gyermekvédelem folytatásaként kiépített ifjúságvédelem útján megóvjuk a fiatalkorúakat az életben reájuk váró veszedelmek tömegétől. Meggyőződésem szerint az ifjúságvédelem körébe kell sorozni a 14. évtől a 24. évig- terjedő korú ifjiísálgoit, amelynek száma Budapesten az 1935. évi statisztikai adatok szerint mintegy 180.000. Az első lépés az lenne, hogy statisztikai felvétellel megállapítsuk a szükséges adatokat, megismerjük a dolgozó ifjúság munka- viszonyait, a gyermekmunkások és fiatalkorú munkások számát, szociális helyzetét, stb. Bár a 180.000-es szám óriási nagynak látszik, ab ovo meg lehet állapítani, hogy ennek tekintélyes része szükségszerűen nem válik az ifjúságvédelem részesévé, mert hiszen a leánygyermekek tekintélyes hányada a család kötelékében marad, a fiúknak pedig mintegy 60 százaléka továbbra is látogat különböző iskolákat. Ennélfogva csak arról lehet szó, hogy az ifjúság- védelmi akciót a fennmaradó hányadra terjesszük ki. A családból kiszakadó fiatalkorú munkanélküliek az a kategória, amelynek számára a legsü) gösebb a segítség. Ennek a segítségnek meg kell nyilvánulni egészségvédelmi és általános szociális téren. Székesfővárosunk tett már kezdeményező lépéseket akkor, amikor az önálló iparostanonciskolákban felállította az iskolaorvosi intézményt, továbbá a tanoncok számára is lehetővé tette a nyár áltál ást. Itt sem mondhatjuk azt, hogy elvégeztünk minden tennivalót, mert hiszen 66 tanonciskola közül csak 6-ban van iskolaorvos és a nyaraltatási akcióban az elmúlt esztendő folyamán mindössze 4000 tanonc vehetett részt. A testnevelési kötelezettség fennállása lenne az a kiinduló pont, amellyel az ifjúságvédelmet meg lehetne szervezni. A testnevelési törvény szerint minden 21. életévét még" be nem töltött ifjú köteles résztvemii a ^testnevelésben, a leányokra azonban, sajnos, ennek a törvénynek a hatálya nem terjed ki. A leventeegyesiiletek minden elismerésre méltó munkát végeztek az ifjúság általános szociális jóléti és egészségügyi védelme tekintetében, önmagában véve azonban nem elég az, hogy mindent a leventeintézményre bízzunk. Nem elég az sem, hogy a Székesfőváros' Népnevelési Bizottsága a maga részéről is mindent elkövet az ifjúság átfogó nevelő védelmére, hanem ennél tovább is kell menni. Hz ifjúságvédelem három tagozata — Az ifjúságvédelmet elméletileg három részre tagolhatjuk: szociális, egészségügyi és nevelő védelemre. Gyakorlati eredményeket a legszélesebb körökben azonban csak akkor várhatunk, ha ez a három védelmi ág egymásba kapcsolódik és szerves egészet alkot. A jelenlegi ifjúságvédelmi szervezetnek éppen az a hibája, hogy a meglevő intézmények, különböző szervek irányítása mellett, egymástól függetlenül csak kicsiny »területen működnek. Hiányzik a kapcsolat az egyes hatósági szervek között, sőt a közös célkitűzésű társadalmi egyesületek is egymástól teljesen függetlenül dolgoznak. — Ennek hátrányait és veszedelmeit különösen a munkanélküli ifjúságnál látjuk. A legutóbbi statisztikai felvétel szerint
