Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1937-02-24 / 8. szám

Budapest, 1937 íebruár 24. mellett tört lándzsát és a magyarok Istenének ál­dását kérte. A főpolgármester bestédének egyes részeit párt­különbség nélkül megéljenezték a bizottság tagjai, j különösen ott, ahol a főváros autonómiájának sért­hetetlenségéről beszélt. Karaflátii Jenő nyilatkozna a Fővárosi Hírlapiak Hivatalának elfoglalása után Karafiáth Jenő j főpolgármester volt szíves fogadni a Fővárosi Hir- | lap munkatársát, akinek nyilatkozatot adott. Az j új főpolgármester egyébként a Fővárosi Hírlap útján kéri a főváros ügyeit alaposan ismerő újságírók hatha­tós támogatását a közületiét érintő fontos problémák mielőbbi meg- j valósul-ása érdekében. Figyelemreméltó nyilatkoza- 1 iában ezeket mondotta Karafiáth Jenő: — Mint mar beiktatásom után tett. első í nyilatkozatomban is hangsúlyoztam, a bé- \ kesség, a megértés és a becsületes őszinte- j ség nyílt, egyenes útján kívánok járni. Munka, megértés, becsület! Ez az én régi i hitvallásom, ez vezetett eddigi közéleti pá- ! lyámon s ez a hármas célkitűzés vezet ríj : működési körömben is. —- Bemutatkozóbeszédemben szándéko- ; san kerültem minden olyan momentumot, 1 ami a legkevésbbé is érinthette volna a . beiktatás ünnepi jellegét, vagy alkalmat szolgáltathatott volna a legnemesebb érte­lembet vett vitára is. Ez azonban termé­szetesen a legkevésbbé sem jelenti azt, mintha nem lennének terveim, mintha ne ' lennék tisztában azokkal a célokkal, ame­lyekért az autonómiával egyetértésben a, főváros érdekében teljes erőmből munkál- I kodul kívánok. Talán olcsó sikert és nagy | tapsvihart jelentett volna, ha terveimről i nyilatkozom, én azonban csak akkor hívei- : nők velők a nyilvánosság elé lépni, ha a j megoldás irányában már pozitívumok ál- j Innak rendelkezésemre. Azt a bizalmat, j amely hosszú politikai pályámon irántam I megnyilvánult, úgy hiszem, éppen az ala- j pozta meg, hogy mindig távol állott tőlem ; az Ígérgetés. Az eredmények mutatták, : hogy sok olyan kérdéssel foglalkozom, ; amire az érdekeltek talán nem is gondol- \ nah. Az időelőtti nyilatkozat, vagy közié- j mény sokszor csirájában fojt meg olyan ' kísérletet, amely csendes, alapos előkészí­tés után hasznosnak és keresztülvihetőnéfc mutatkozik, — Arra kérem tehát a városházi sajtó munkatársait is, akik alapos ismerői a fő­város ügyeinek, akiknek hozzászólása, nagy súllyal esik latba, a közvélemény kialakí­tásában és akiknek támogatására nemcsak számítok, de azt kérem is, hogy várják meg mindig a következő másodpercet, — a mai modern újságírás ugyanis már a gondolatnál igyekszik utolérni az embert — s minden kérdésben akkor foglaljanak állást, amikor az már tárgyalható formá­ban jelentkezik s akkor azután gazdag ta­pasztalataik felhasználásával tárgyilagos és szükséges bírálatukkal segítsék a he­lyes megoldás útján a mielőbbi megvaló­sulás felé. & íási yjságirék tisztelgése A hivatalába beiktatott Karafiáth Jenő első útja csütörtökön délelőtt Szendy Károly polgármesterhez vezetett, majd felkereste Lamotte Károly és Schuler Dezső alpolgármestereket, utána pedig látogatást tett az ügyoísztályvezető tanácisnokoknál. Délben fogadta a fővárosi rovatvezetők küldöttségét, akik­nek nevében Rátkai Károly dr. szindikus üdvözölte őt, hangsúlyozva, hogy a városházi újságírók párt- különbség nélkül arra az erős talapzatra helyezked­nek, amit az önkormányzat jelent. Karafiáth Jenő főpolgármester megköszönte az üdvözlő szavakat lés kijelentette, hogy legfontosabb feladatának a pártok közötti harmonikus együtt­működés biztosítását fogja tekinteni. Az újságírókkal való beszélgetése során kijelen­tette, hogy terv szerint az új városházán fog tar­tózkodni, de amikor személyes tárgyalást óhajt foly- ! tatni a város vezetőivel, akkor átmegy a régi vá­rosházára, hogy ne legyen kénytelen a fővárosi tör­vényben biztosított ellenőrzési jog gyakorlása során az illetékes városházi tényezőket állandóan magá­hoz kéretni és ezzel munkájukban hosszabb időre megzavarni. Karafiáth lené látogatása Bárcz^ Istvánnál és a volt főpolgármestereknél Karafiáth Jenő főpolgármester a beiktatást követő csütörtöki napon felkereste lakásán Bárczy Istvánt, akinek köszönetét mondott abból az alkalomból, hogy vállalta annak a küldöttségnek elnöki tisz­tét, amely őt a beiktató közgyűlésre meghívta. Hivatalos látogatásai során felkereste elődeit: Ripka Ferencet és Huszár Aladárt, majd néhai Sipőcz Jenő édesanyjánál tett tisztelgő látogatást. Szombaton délelőtt a kerületi elöljárók értekez­letének elnökét, Duday Alajos kerületi elöljárót ke­reste fel, Flaxmayer József dr. főjegyző, a főpol­gármesteri hivatal vezetőjének kíséretében. A fő­polgármesternek ez a látogatása a kerületi elöl­járók egyetemének is szólt, akik a látogatást együt­tesen viszonozzák, a főpolgármesternek a régi vá­rosházán levő hivatali helyiségében. Nagy, ünnepi eseménnyé nőtt a Nemzeti Egy­ség Pártja Fővárosi Szervezetének legutóbbi csütör­töki kkubviacsorája, amely azért mégis megőrizte azt a családiasán meleg tónust, amely ezeket a csütör­töki estéket jellemzi. Karafiáth Jenő dr. főpolgár­mester volt a párnak vendége, akit nemcsak ünneplés, hanem olyan meleg és őszinte szeretet fo­gadott a pártkör falai között, hogy ez az est és an­nak sok meghatott és bensőséges eseménye kitörül- hetetlmül emlékezetes marad mind a párt, mind az ünnepelt előtt. Zsitvay Tibor dr. elnökkel élükön teljes számiban egybegyűltek a párt törvényhatósági bizottsági tag­jai, a kerületi elnökök, kültagok és emelték a va­csora fényéit és jelentőségét az előkelő vendégek, akiknek soraiban ott volt Szendy Károly polgármes­ter, Schuler Dezső dr. alpolgármester, a tanácsnoki, elöljárói és főtiszt viselői kar teljes számiban, a párt országgyűlési képviselő tagjai közül Bessenyey Zénó dir., a Közmunkatanács elnöke, Useity Béla dr., Terbócz Imre, Pőzel István dr.. továbbá Fe- renczy Tibor dr. főkapitány, Véssél Ede dr., Perezel György dr., Széli Jenő dr. és Baitz József vezérigaz­gatók, Márkus Jenő dr. li. vezérigazgató,, a Tanügyi Szervezet képviseletében Dávid Antal dr. egyetemi m. tanár, Bernáth István dr. igazgató és Miklós Béla főtitkár, továbbá Balogh Gábor gör. kel. esperes, Kátay Béla róm. kát. plébános, Kiss Lajos tűzoltói őparancsnoik és miég sokan másuk. A vacsora folyamán SsiSvas? Tifeo? dr* köszöntötte Karafiáth Jenő dr. főpolgármestert, azt a férfiút, akit új méltóságában a főváros egész kö­zönségének őszinte bizalma kísér és aki mögött zárt sorokban sorakozik fel a párt, abban a tudatban, hogy teljes mértékben átérzi azt a, szellemet, ame­lyet a párt képvisel. — Bizalom és szeretet fogad téged, — mondta ezután, — mert életed nyitott könyv. Amikor Budapesten kereszténységről beszélni gúny tárgya volt, amikor Budapesten a ke­resztény erkölcsöt mint közéleti programot megpendíteni nevetség és üldözés tárgya volt, akkor állottál te egy kicsiny kör élére, akkor indultál cl közéleti pályádra és hirdettél ke­resztény nemzeti eszméket. Nem gyűlölségel, havam szereteted, nem, rombolási, de haladást, építő munkál, keresztényi szereiéiben, ősi ma­gyar szellemben, Keresztény voltai, amikor ezért nem járt elismerés, keresztény voltál nem konjunktúrából, de meggyőződésből és azok az intézmények, amelyeket elindítottál, válto­zatlanul követték ezeket az eszményeket. Tárt karokkal és tárt szívvel fogadunk, mert szük­ségünk van arra, hogy pártokon felülemel­kedő olyan férfiúval haladhassunk az élen, aki teljes bizalmát bírja, a kormánynak és a főváros autonómiájának. Mi úgy érezzük, ilyen férfiú vagy és betöltőd a törvénynek sza­vát, amely a főpolgármester első kötelessé­gévé azt teszi, hogy szószólója legyen az auto­nómia érdekeinek a kormánynál. Hivatásod nemcsak nemes és szép, de magasztos is, mert szíved szerint egyszerre szolgálhatod, a nem­zetet és a; fővárost. Isten adja, hogy az a biza­lom, amely körülvesz téged, végigkísérjen azon az úton, amelyre léptél. A baráti lélek rendíthetetlen hűsége él benned, ezzel a hűség- . gél szolgáld e főváros népét s azzal a szeretet- j tel, amelyre magad is érdemes vagy és j amelyre e főváros népe annyira rászorul. Zúgott az éljenzés és a taps, percekig ünnepel- J ték lelkesen Karafiáth Jenőt, amikor Zsitvay Tibor ! meghatott hangon befejezte beszédét. Melegen élje- j néztek akkor is, amikor' a beszéd során Szendy Károly polgár mestert üdvözölte nagy melegséggel -a szónok. Sterafaifta Jend főpolgármester válaszolt ezután látható megindultsággal, közvetlen beszédben az üdvözlésre. Először arról a négy év­tizedes meghitt barátságról szólott, amely Zsitvay Tiborral összeforrasztotta, majd megköszönte a sze­retetteljes fogadtatást. — Annyi bizalommal ajándékoztatok meg, — mondta, — hogy kétszeresen súlyos felelős­ségérzetem és lelkiismeretem is erősen szembe­száll önmagámmal: vájjon eleget tudok-e tenni az előlegezett bizalomnak. He ha tudatában va­gyok is erőim végességémek, úgy érzem, hogy a ti önzetlen támogatástokkal, ennek _ a párt- j nak teljes bizalmával és az autonómia tiszt- | viselőkarának segítségével, amelynek élén regi barátom. Szendy Károly polgármester lír áll, sikerülni fog megfelelni vállalt feladatomnak. Úgy érzem, talán véges erőimmel is megfelelek az előlegezett bizalomnak, hiszen egész lélek­kel aaom minden erőmet ehhez a munkához, adom mindazt, amiért éltem és amiért, úgy érzem, érdemes volt élni és dolgozni, — Bízom abban, — fejezte be beszédét, — hogy Isten segítségévéi, ilyen hadsereg élén aiiva, íeltetlenül győzelem lesz a mi jutal­munk. Nem úgy fogunk küzdeni, hogy bárkit isr bántsunk, hogy bárki érzékenységét meg­sértsük, hunem igazságos törekvéseink helyes­ségének, utaink tisztaságának, & annak tuda­tával, hogy csak: In hoc signo vinces. Hosszantartó, rendkívül meleg ünneplésben ré­szesítette az éljenző, tapsoló társaság Karafiáth Jenőt, majd, maikor végre elcsendesedett a terem, S2@ndy üár©!^ polgárm@s!@r szólalt fel. Derűs hangulatot keltve, kedves emléke­ket elevenített fel Karafiáth Jenővel és Zsitvay Ti­borral való régi barátságából, majd szeretettel és bizalommal köszöntötte az új főpolgármestert, az­zal a reménységgel és abban a meggyőződésben, hogy nagy nyeresége lesz a fővárosnak, hogy ő kép­viseli érdekeit a kormányzat előtt. Végül Zsitvay Tibor Nagy Antal törvényható­sági bizottsági tagot üdvözölte, kiváló érdemeinek hangsúlyozásával, abból az alkalomból, hogy a Ke­reskedelmi és Iparkamara felsőházi tagjává vá­lasztotta. érák a vacsora után A vacsora után még sokáig zajlott az élet a pártkör termeiben. Karafiáth Jenő egy ideig Zsitvay oldalán vegyült el a társaságban, de Zsitvayt csak­hamar körülvették azok .a párttagok, akik csü­törtök estéken kihallgatást kérnek és akik az ün­nepi alkalommal sem maradtak el. Karafiáth Jenő most egyidőre kalauz nélkül maradt, de ez nem fe­szélyezte, mert látszott, teljesen otthon érzi magát a pártkörben, ahol annyi sok ismerős köszönti és ahol olyan melegen sugározza be a szeretet. Szinte kózről-kézre adták, újabb és újabb cso­portok verődtek össze körülötte és sűrűn újultak fel emlékek, régi esetek, jeléül a főpolgármester nagy­szerű memóriájának. Sok olyan régi ismerőst talált, akivel a közös emlékek szíve szerelméhez, a Bala­tonhoz fűződtek. — Régen ismerjük egymást, — mondta ennek is, annak is, amikor bemutatkoztak, abban a hitben, hogy Karafiáth Jenő évtizedek előtti talákozásokra már nem emlékszik. Kenese, Akarattya, ahol a főpolgármester villája van, Füred, Fűzfő körül folyt a társalgás és a fő­polgármester részletes pontossággal emlékezett meg a fűzfői telepítésről, amelyben maga is közrejátszó i kultuszminiszter korában, miután ott a katolikus tanulmányi alap birtoka terül el. ❖ A közeli és a patinás múlt emlékei mellett, me­rész fordulattal, kényesebb várospolitikai kérdési vett elő az egyik városatya, mire a főpolgármester tréfás, elhárító mozdulattal mondta: — Az autonómiába nem avatkozom bele. — A költészet bizonyára békésebb terület, mondtuk és megkérdeztük a főpolgármestert, hogy a múzsákhoz nem lett-e liűtelen, ír-e még verseket. — Írok, — válaszolta, — amint az Uj Idők leg­utóbbi száma is mutatja és a versemet, — tette hozzá mosolyogva, — akkor fogadták el, amikor még nem voltam főpolgármester. Irodalomról, újságírásról láthatólag szívesen be­szél Karafiáth Jenő, akit visszavitt az emlékezet a régi Budapesti Hírlaphoz, amelybe sokszor írt. De volt a lap körül egy más fajta szerepe is. — Pinceőrség parancsnoka voltam egyszer a Budapesti Hírlapnál, — mondta és látva a csodál­kozó tekinteteket, elmagyarázta, hogy 1904-ben, ami­kor a szocialisták megostromolták a Budapesti Hii- lapot, ő volt a parancsnoka a negyventagú védő- őrségnek, amely ott állott készenlétben a pincében, ahol a nagy papiros-bálákat raktározták el. _ Ennek a viharos időnek a hőse Sipulusz volt­ak i testével védte a kaput az ostromlókkal szem- ]3on> _ mondta a főpolgármester a társaságnak, amely nagy érdeklődéssel figyelte szavait. ❖ Miközben újabb csoport gyűrűzött körülötte, valaki papírlapot nyújtott át a főpolgármesternek. — Nono, — mondta, — csak nem protezsálsz valakit? A protekció nálam visszafelé szokott el­sülni. A hang tréfás volt, de a ^magjában komolyság rejtőzött. Ám ma, az üunpei hangulatban, nem akartuk észrevenni a komoly tónust és kihasználva a derűt, megkérdeztük: ... — Érdekes volna, 'tudni, ki volt az a valók), ai;~ Kegyelmos Uramnak, főpolgármestersége kezdetén a legelső kérvényt átadta, kérdésein láthatólag .tol mulatott a fopolgai - mester és meg is adta a választ. _ A legelső kérvényt nem főpolgármesterré tö rtént kineveztetés.em után kaptam, hanem előtti. Jóvaj előtte, még akkor, amikor egyetlen lap sem említette a nevemet. Most Zsitvay Tibor közeledett a fopol garnier terhez, mire tisztelettel szét tágult az enibeigyuni és kedvtelve nézte mindenki ia két hűséges barátot, akinek a vallomása eg\v órával ezelőtt a teher asz­talnál olyan meghatóan szép volt, hegy nagyon sokáig nem lehet elfelejteni. _______________ SU dcóünc porsxivögép és fotítő- sxeKrény újra kapható SZENDE, MAGYAR-UTCA 3. TELEFON: 1-808-15 A főpolgármester a NÉP ünnepi estién

Next

/
Thumbnails
Contents