Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-06 / 1. szám
Megjegyzések a nagy vitához, amely most újbői kezdődik Irta: Vályi Lajos ór. törvényhatósági bizottsági tag A főváros törvényhatósági bizottságának véleménye régen oszlott meg annyira, mint legutóbb december 9-en a Bői t-vitcinol, amikor a szociáldemokrata pártot kivéve, a vélemények a pártokon belül is különbözők voltak. A pártok nem tették e* kérdést pártkérdéssé és rábízták tagjaikra, hogy miképpen ítélik meg az ügyet. Ami annál érthetőbb, mert ha valaki végigolvassa a polgármesteri előterjesztést, azt a benyomást szerzá, hogy maga a polgármester sem kívánta a kérdést teljesen befejezettnek tekinteni és számolt vele, hogy nem az ő eredeti javaslatát, hanem az úgynevezett negyedik alternatívát, azt a pártközi megoldási tervet fogja a közgyűlés elfogadni, amely szerint a koncesszió még három évre meghosszabbítást nyer, de a Besz- kárt máris átveszi a margitszigeti, csepeli és budakeszi vonalakat. A véleményeknek az ugyanazon pártokon belüli megoszlása mindenesetre arra vall, hogy a kérdés nem volt döntésre kellőleg érett, mert akkor, amikor a pártok és a pártok tagjai kétségtelenül és őszintén a tárgyilagos és a közérdeknek megfelelő megoldásra törekszenek, a kérdés kellő beérlelése mellett elképzelhetetlen, hogy végig a bizottsági tárgyalásokon, egészen a plénumig, szinte 50—50 százalékban oszoljon meg a döntésre hivatott tényezők véleménye és puszta véletlenen — néhány bizottsági tag eltávozásán vagy ott- maradásán — múljon a döntés egy ilyen rendkívül fontos kérdésben. Érthető, hogy olyankor, amikor az autonómia képviselete valamely kérdésben ilyen meghasonlást mutat, amikor világnézeti és pártkereteken felül szavaznak mindegyik pártból úgy az egyik, mint a másik álláspontra, a közvélemény szívesen keres titkos rugókat, homályos magyarázatokat. És éppen ez teszi szükségessé azt. hogy a kérdéssel még- egyszer foglalkozzam. Mindenekelőtt az előzmények megvilágítása céljából. Az 1933. évi költségvetés tárgyalása során a közgyűlés 416/1932. kig. szám alatt kimondta, hogy szükségesnek tartja a fővárosi és a fővárossal kapcsolatos környékbeli autóbuszvonalaknak saját kezelésbe való vételét és hogy ennek megfelelőleg a még érvényben lévő szerződéseket az érdekelt magán autobusz- vállalatokkal nem fogja meghosszabbítani. Ennek megfelelőleg a Beszkárt is kötelezettséget vállalt arra, hogy a Bart-vonalakat 1937 január hó 1-vel saját kezelésbe veszi. Ezzel a kötelezettségével hozza összefüggésbe a Beszkárt 50 új autóbusz beszerzését, viszont az 50 új autóbusz beszerzésére alapítja már az év tavaszán azt az álláspontját, hogy a Bart- koneesszió 1937 január hó 1-tői kezdve még részben sem hosszabbítható meg, mert egyébként a Beszkárt autobuszparkját kihasználni nem tudja és az 50 autóbuszra ráfizet. A Bart koncessziója meghosszabbítását kérte, több magángazdasági szempontból méltánylandó indokon kívül hivatkozva arra is, hogy a koncesszió meghosszabbítása esetén hajlandó volna több új autóbuszvonalat beérlelni a főváros területén. A felsorolt 12 vonal között igen fontos olyan vonalak vannak, amelyek a külső területek közönségének régi követelését honorálják és amely vonalaknak megszervezése elől a Beszkárt mindig azzal tér ki, hogy ezek ráfizetéses vállakózások volnának. Érthető, hogy a külterületeket képviselő törvényhatósági bizottsági tagoknak a Bárt ajánlata szeget ütött a fejükbe és joggal helyezkedtek arra az álláspontra, hogy a közlekedési érdek a közönség elsőrangú érdeke, a tarifaemelés után nem lehet most már a közönség érdekét a közlekedési szempontból is háttérbe szorítani és vágyj vállalja a Beszkárt a Bart által felajánlott közérdekű új vonalak ellátását, vagy ha ettől elzárkózik — bár ami a Barinak jó üzlet, az jó üzlet kell. hogy legyen a Beszkártnak is! — akkor egyelőre a Bart-koncessziót kell közlekedési érdekből meghosszabbítani. Ilyen szempontok vezettek oda, hogy július havában a Bart-koncesszió ügyében végleges döntés nem jött létre, hanem az ügy őszre halasztódott. Sajnos, ősszel is későn került elő az ügy. Nem méltányos eg.y aránylag nagy vállalkozást december 9-ig bizony talans/álgban hagyná abban a tekintetben, hogy január hó 1-én folytathatja-e az üzemet, vagy sem? A kérdés jóformán semmit sem haladt előre júliustól decemberig. Ha csak nem tekinthetjük előrehaladásnak azt a kompromisszumos megállapodást, amelyet, mint a negyedik alternatívát ismertünk és amelynek lényegére fentebb utaltam. Nem kell emögött az álláspont mögött (semmiféle hátsó rugókat keresni. Mindkét felfogásnak megvolt a maga legjobb meggyőződésszerinti alapja. Azok, akik a negyedik alternatíva mellett ■^iiwff’/.tak, kiindultak a következőkből: A kő y.önség közlekedési érdeke az első. A közlekedési vállalkozás a közönségért van és ezért meg kell találnia a közlekedés megszervezéséinek azt a módját, amely a közönség érdekeinek megfelel. A monopóliumot élvező vállalat nem heiyezkedhetik kizárólag a rentabilitási álláspontra és különösen nem úgy, hogy az egyes vonalak rentabilitását külön-külön mérlegelje. Tartozik a közönség érdekét szem előtt tartani és ott, ahol a közlekedési érdek megkívánja, még ráfizetéses járatokat is létesíteni, különösen akkor, amikor a vonalai legnagyobb része kiválóan jövedelmez. A Beszkárt eddig sem vállalkozott arra, hogy az új vonalak leg- fontosabbjait, például a kőbányai autóbuszt, az óbudai autóbuszt, a sasadi autóbuszt, a Hungária-körúti autóbuszt stb. megvalósítsa, ennek ellenére a meglévő vonalak egy része túlzsúfolt és sűrítésre szorul. Köztudomású, hogy nem járat elegendő kocsit a Beszkárt a 15-ös vonalon. Esős vagy fagyos időben, avagy nagyobb temetések alkalmával botrányos állapotok vannak a 8-as, vonalon. Holott az autóbusz arra volna hivatva, hogy a maga rugál magasságával pillanatnyilag is alkalmazkodni tudjon a szükséglethez. Ha tehát a Beszkárt rákényszerül arra, hogy átvegye a környéki vonalakat is, — amelyre nézve tagadtuk, hogy azok az egységes budapesti közlekedés lényeges alkotórészét képezhetnék, — abban az esetben sem a járatok sűrítésére, sem új járatok létesítésére hosszú időn keresztül többé nem lesz kilátás. Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy a külterületeket képviselő bizottsági tagok a legjobb meggyőződésükből nem állhatták a Beszkárt elgondolása mellé, annál kevésbé, mert a Beszkárt pénzügyi állásfoglalása végeredményben csak feltevéseken alapszik, amelyeknek helyességét és realitását még az idő fogja megmutatni. Ezzel szemben azok, akik ellentétes állásponton voltak, abból indultak ki, hogy az autonómiának a vitás ügyben a Beszkártjigaz- gatóság a hivatott és felelős szakértője és^ ennélfogva elfogadták a Beszkárt számítását, egyben a Beszkárt igazgatóságára hárítván a felelősséget azért, ha ez a számítás helytelen, vagy ha a közönség érdeke amiatt csorbát fog szenvedni. Mind a két álláspont nagyon érthető. Szerintem, ha módja lett volna a törvényhatósági bizottságnak részletesebben foglalkozni a kérdéssel, alaposabban megfontolni az ügy pénzügyi. illetőleg általában minden vitás részét, nem lettek volna olyan eltérőek a vélemények és nem állt volna elő az a helyzet, hogy hajszálon dőljön el a kérdés ,ami semmiesetre sein megnyugtató elintézés egy olyan esetben, amikor a közönségnek fontos érdekei forognak kockán. Szeretnénk, ha mi, akik a kifejtett okokból a koncesszió ideiglenes meghosszabbítása mellett voltunk, látnánk be később, hogy a 'többségi álláspontnak volt igaza és a mi aggodalmaskodásaink alaptalanok voltak. Szeretnénk, ha néhány hónap múlva, nem kellene felhány- torgatni a felelősség kérdését, mint a Hév szerencsétlen átvétele miatt. Annyi azonban bizonyos, hogy a közönség érdeke biztosításra vár. Nem lehet a kérdést befejezettnek tekinteni azzal, hogy egyik vagy másik oldal néhány szavazattal győz. Köve- > telnünk kell, hogy a Beszkárt a maga mono polisztikus helyzetében mindenképen valósítsa meg a budapesti közlekedéshez fűződő kötelezettségeit. Ahol szükséges, gondoskodjék az egyes vonalak megfelelő sűrítéséről és gondoskodjék azoknak az új járatoknak a megindításáról is, amelyek a közönség közlekedési érdekei szempontjából többé nem halaszthatók. És még egyet! Határt kell szabni annak is, hogy meddig terjed a székesfővárosi egységes közlekedés érdekszférája, mert úgy, ahogy ma Csepelre és Budakeszire és Újpestre fog nak járni a Beszkárt autóbuszai a főváros egységes közlekedése érdekében (akkor, ami kor Budapest közönsége fagyott lábbal topog félórákat a Sánc-utca sarkán, vagy más ritkább közlekedcsű kültelki megállónál), ugyanakkor ezen az alapon, azt, a gondolatot is fel lehetne vetni az egységes közlekedés közérdekű elgondolásai közé, hogy legközelebb majd a ■székesfhérvúri, vagy Isten tudja melyik vidéki autóbuszvonalat is át kell venni azért, mert Budapest a végállomása. így azután kérdés, hogy a Beszkárt monopolisztikus törekvéseinek elvileg hol van a határa1? Mindez nagyon rendben volna, ha a közönség a Beszkárttól el volna ragadtatva és az volna a meggyőződése, hogy a Beszkárt helyes közlekedési politikájával a közönség érdekeit kielégíti. Hogy nem ez a közönség véleménye, azt az illetékesek meghallgathatják a zsúfolt villamoson és autóbuszokon olyan esős, fagyos időkben, amikor a várakozás, a tolongás a rendesnél is rosszabbul esik. ———b—a—— Ufra napirenden a BIBI Mint ismeretes, a belügyminiszter Szilveszterkor megsemmisítette a főváros közgyűlésének azt a határozatát, amely szerint a főváros megszünteti a BART-tál a pestkörnyéki autóbuszjáratokról szóló szerződését. Szendy Károly polgármester úgy határozott, hogy a közgyűlést, amely a pestkörnyéki autóbunzf orgal om ügyében dönt, január 13-án tartják meg, addig pedig a Pestkörnyékkel a BSZKRT bonyolítsa le a forgalmat. Ennek az intézkedésnek megfelelően Szilveszter éjszakáján már a BSZKRT járulta a pestkörnyéki városokba az autóbuszokat, újév napján pedig megindította a rendes közlekedést. Átvette a 20-as, 2-1-es, 22-es, 24-es és 25-ös vonalakat, vagyis az Újpestre, Csepelre, Budakeszire, Pestújhelyre és Rákos palotára vezető relációkat. A BÁRT kezelésében marad a pesthidegkúti vonal, továbbá, a BÁRT járat továbbra is autóbuszokat Pilisvörösvárra, Tökölre, Nagykovácsiba és Solymárra. Kétséges még- egyelőre a margitszigeti járat sorsa, tekintve, bogy erreyonatko- zóan a BART a Közmunkatanáccsal szerződött és ez a szerződés esailc júliusban jár le. A 13-iká közgyűlés számára, amely a BART- kérdésben határozni fog, Szendy Károly polgármester megbízásából Babarczy István báró tanácsnok most készíti az előterjesztést. ❖ A Nemzeti Egység Pártja Fővárosi Szervezete január 8-án pártértekezleten foglalkozik a BART-kérdéssel. A párt vezetősége, mint a Fővárosi Hírlap értesül, most már kívánatosnak látja, hogy a megfelelő tárgyilagos vizsgálódások ntán a párt egységes álláspontra jusson ebben a közlekedésügyi kérdésben. TUNGSRA s -
