Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1937-12-22 / 51-52. szám
Budapest, 1937 december 22. Budapest egyediitáttá«poudtcmUove», atneip fél ívvzcvzadtiái U&sszafrb id& éta a tetyideáli&at& úlfrudcotá anpag> A magyar ipar, a magyar teremtő géniusz egyik nagy sikeréről kívánunk ez alkalommal szólani. Jóval több fél évszázadnál, hogy a Dräsche-gyár tetszetős, sárgaszínű, rendkívüli keménységű és porozítás nélküli útburkolóanyaggal szerezte meg a keramikusok és a nagyközönség elismerését. A Németországban, Hollandiában, Lengyelországban gyártott sokkal kisebb, körülbelül negyedrész szilárdságú „útburkoló klinker“ elnevezéstől eltérően ezt a kitűnő anyagot kezdettől fog-va keramit néven hozták forgalomba. A porcéilánhoz hasonló (nlajdonságai alapján „színes por céllánkőnek“ is nevezhették volna, mert a megszokott fehér színtől eltekintve, a nemes porcellánnal azonosan viselkedik. Nyersanyaga budapesti (kőbányai) specialitás é9 mint ilyen, úgyszólván az egész világon egyedülálló. Teljesen a magyar föld, a magyar munkáskéz terméke. Tulajdonképpen pontusi iszap, amely igen szerencsés arányban földpátot, kalcium- és magnézium-karbonátokat, továbbá vasoxidot és kvarcot tartalmaz. A keramit gyártási és égetési módját a Drasche- gyár egyik neves mérnöke, Rost Ottó, még a múlt század 70-es éveiben dolgozta ki, olyan tökéletesen, hogy azon félszázad alatt alig kellett valamit változtatni. A nyers feldolgozáshoz különféle aprítógépek, sziták, Leverők, nedvesítők kb. 200 atmoszféra nyomású hidraulikus sajtók és speciális szárítók szükségesek, míg égetése 1300 C fok körüli igen magas hőmérsékleten, samotrekeszekben vagy tokokban, ugyancsak az először Rost által alkalmazott speciális körkemencékben történik. Az azóta elmúlt évtizedek alatt a keramit nemcsak hazánkban terjedt el, úgy, hogy Nagymagyar- országnak alig volt városa, amelynek keramitbur- kolatú útteste vagy tere ne lett volna (Budapesten magában kb. félmillió négyzetméter keramitburko- lat, az ország egyéb helyein pedig 700.000 négyzet- méter burkolat van lefektetve), hanem a tetemes szállítási költségek ellenére megtalálta útját — éppen kitűnő tulajdonságainál fogva — az összes balkáni államokba: Belgrad, Sarajevo városa éppen úgy épített keramitutakat, mint Sofia vagy Kon stantinápoly. Budapesten az Egyetem-utcában levő 60 esztendős keramitút a legmeggyőzőbb példa arra, hogy ez a nemes anyag helyesen fektetve, mint felső útkéreg, elpusztíthatatlan. Míg az idők folyamán a legjobb minőségű bazalt- és gránitkockák is ívesre kopnak, addig a keramitkövön a kopás mértéke a legerősebb igénybevétel mellett évtizedek alatt is csak tört része a milliméternek. A keramit-burkolat évtizedek óta kitűnően ellentáll a vegyes forgalom (lovasszekér, traktor, teher- és személyautó) köp tató, bontó stb. hatásainak és szakszerű fektetés esetén karbantartási költségekkel is alig kell számolni. A külföldi autósoknak — tapasztalat szerint — elsősorban is a keramitútaknak szép színe és az útfelületnek úgy száraz, mint nedves időben előnyösen konstatálható, csúszást gátló ellenállása tűnik fel, amely főleg az egyes keramitkövek közötti, bitumennel vagy cementtel kiöntött hézagok hálózatának köszönhető. Annak ellenére, hogy a magyar keramitút ilyen kiváló tulajdonságokkal renlelkezik, hosszú élettartamú és helyes kezelés mellett minimális fenntartást igényel, alkalmazása újabban a tévesen értelmezett takarékossági szempontok miatt háttérbe szorul. Azt, hogy milyen hibákat követnek el az „olcsóság“ jelszava alatt a magán- és közvagyonnal szemben, erre a mindennapi élet mostanában, sajnos, a kelleténél több példát szolgáltat. Az úgynevezett „olcsó“ útburkolatokba fektetett milliók, vagy százmilliók éppen úgy el fognak veszni, mint azok a modern nagyvárosi kártyavárakba fektetett összegek, amelyek ellen egyelőre C3ak a lakók panaszkodnak. Szilárd véleményünk az, hogy a magyar országúti vegyes forgalom számára legalkalmasabb útburkolat csakis az apró elemekből álló, nagyszilárdságú és keménységű kő-, vagy keramitanyag leheit. Különösen áll ez a nagyobb városok nagyforgalmú útjaira és az országútiaknak a községeken átvezető úgynevezett átkelési szakaszaira. Ahol — elvétve — ezzel ellenkező tapasztalatot szereztek, ott ennek mindig a rossz alépítmény, szakszerűtlen fektetés és a nem megfelelő kiöutőanyag volt az oka. Ismételten hangsúlyoznunk kell tehát, hogy úgy az alépítmény, mint a szakszerű fektetés, valamint. a kifogástalan kő- és Ikeramit-, továbbá a jó lciöntőanyag elengedhetetlen, követelmény. Ha azon - ban ezeknek a követelményeknek megfelelnek, a megépített sok évtizeden át minden évszakban, mindenféle jármű számára, minimális fenntartási költséggel, megbízhatóan rendelkezésre fog állani. A hatóságoknak nem szabacf egyes budapesti bérházépítő vállalkozók stílusát és politikáját követni, hanem a jövőre gondolva, érvényt kell szerezni annak a szolid elvnek, hogy nem az az olcsó út, mely kis költséggel épül ugyan, de már a következő években drága fenntartásra szorul és néhány év alatt tönkremegy, hanem az, amely ha nagyobb költséggel épül is, sok évtizeden keresztül út marad és fenntartása minimális költségbe kerül. Ha ez iaz egyetlen helyes elv diadalmaskodik, akkor nem lesz stagnálásra, sőt visszafejlődésre ítélve egy olyan speciális magyar üzem, amely sok száz munkásnak ad kenyeret és amely 60 év óta a magyar iparnak elismerést, exportjával valutát szerzett és melyre — hisszük — a jövőben is még fontos feladatok várnak. 25 év küzdelme és győzelme Fejezetek a (estek- és Sakkipar törtettetek«'»! Lapjuk sok híve mellett mi is csatlakozunk jókívánságainkkal a gratulálok tömegéhez és reméljük, hogy a Fővárosi Hi r lap áldásos és hasznos tevékenységével, kitűnő munkatársaival az eddigi fiatalos hévvel és buzgalommal tovább fog haladni az aranyjubileumhoz. A lap ezüst.iubileuma határkő, melynél Illik leol- henni és hátranézni, eltűnődni a múlton, amely küzdelmekben, válságokban olyan gazdag volt. 1912—1937. Milyen messze esik egyik a másiktól! Csendes, jó békevllág volt 1912-ben, Nagy-Magyarország fogyasztóképessége teljes mértékben érvényre jutott, igaz, hogy a hazai Ipar kénytelen volt az osztrák és cseh gyárossal osztozkodni, mert a közös vámterület ezt lehetővé tette. Csak az állami és városi hatóságok beszerzései jelentettek kivételt. Volt azonban eset, hogy mi is részt kantunk a közös Intézmények (például haditengerészet) rendeléseiből és a magyar iparvállalatok szállítottak Galíciába, Boszniába, Dalmáciába Is. Hogy bizonyos árukban az osztrák és cseh Ipar versenyképesebb volt, azon csodálkozni nem lehet, mert míg a mi eégeink fiatalok voltak és kevesebb tapasztalattal bírtak, addig a versenycégek kisebb rezsivel dolgoztak, mert nagy forgalmat bonyolítottak le és nagyrészt már amortizált felszerelésük volt. Jött a háború. Minden megváltozott. Az első hat hónapban alig volt forgalom, azután jött a kötött gazdálkodás, mely a kevés rendelkezésre álló nyersanyaggal volt kénytelen táplálni a szükségletet. Szakmánk főleg olyan nyersanyagot dolgoz fel, amely tengerentúli országokból származik, mint pl. a copal és a fenyőgyanták, faolaj, terpentin, stb. és kénytelen volt ezeket nélkülözni, vagy pótanyaggal a háborús időket áthidalni. Nagyrészt ez sikerült Is, igaz, hogy a fogyasztók kénytelenek voltak igényeiket leszállítani. A háború elmúltával Itt álltunk kifosztva, országunk megcsonkítva. Be kellett rendezkedni a szűk határok közé szorult szükségleteknek ellátására, igaz, hogy önálló vámterülettel. A fennálló festék- és lakkgyárak mellé csakhamar alakultak úiabb gyárak, amelyek rendszerint itteni nagykereskedőkkel karöltve rendezkedtek be. Megállapíthatjuk, hogy eleinte igen sokan elfogultan ítélték meg a hazai Ipar termékeit, mert akármit produkált Is: a külföldi áru, legyen az bécsi, cseh, német, angol vagy amerikai, mindig jobb volt nézetük szerint. A hazai gyárak egyik nehézsége az előítélet, a másik nehézsége nedig, hogy míg a külföldiért vevőink minden árat megfizettek, hozzáadva a fuvart és vámot, addig a belföldinél rendkívül szűkmarkúnak mutatkoztak. Amennyire ártott az inflációs idők devizakorlátozása a hazai gyáraknak a nyersanyagbeszerzésnél és rendes áron, rendes időben való kiegyenlítése terén, ugyanannyit használtak ezek a korlátozások a gyártmányok elhelyezhetőségénél. A vevők elszoktak kényszerűségből a kedvelt külföldi beszerzések lehetőségeitől és kezdték saját jól felfogott érdekükben a hazai ipart pártolni és íme, a hazai áru nem is volt olyan rossz, sőt sok tekintetben olcsóbb Is és a követelmények számára megfelelőnek bizonyult. Ma már ott tartunk, hogy a festék- és lakkiparban olyan cikk nincs is, amelyet a hazai Ipar, ha megfelelő árat engedélyeznek, ne tudna a külföldivel egyenrangú minőségben előállítani. Gyáraink mind modernül vannak felszerelve, tudományos felkészültségük, kutatómunkáink a hazai szükségletet, sőt módjukban volna jelentékeny mennyiséget külföldre is szállítani, ha a nyersanyagbeszerzés, devlzaellátás nehézségei és korlátozásai megszűnnének. Jubilárls visszaemlékezésünk iparkodott a főbb mozzanatokat nagy vonalakban körülhatárolni és azon -e- ményünknek adunk kifejezést, hogy a sok nehéz és küzdelmes év után „lesz még szőlő, lágy kenyér.“ (L.) CSŐ, VASBUTOR SODRONY- tltFI* íl. Ágybetét és kerti bútor 8 B I F § BUDAPEST, X., CEGLÉDI-U. 15. TELEFON: 148—19 3. Korszerű egészségügyi és fűfőberendezések sikere A modern építkezések során, különösen olya* alkalmakkor, amikor a legmagasabb igényeknek kell eleget tenni, sűrűn találkozunk Kovács A. Ödön gépészmérnök cégével, amely azokról a berendezésekről gondoskodik, amelyek a fejlett építőtechnika világában a legnagyobb haladást mutatják fel. A központi-fűtés, vízvezeték, gázvezetek és mindenrendü egészségügyi felszerelések terén vívott ki magának elismerést és hírnevet ez a cég. Talán a legjobban igazoljuk ezt azzal, ha felsoroljuk azokat az építkezéseket, melyeknek berendezését végezte. A Magánalkalmazottak Biztosító Intézeténél: a Rottenbiller-utcai és Péterffy Sándor-utcai kórház, rendelő épület, főző- és mosókonyhák, magas- és alacsonynyomású gőzfűtő berendezése, központi alacsonynyomású gőzfűtés, szivattyús melegvízfűtés, szellőztetési berendezések, valamint melegvíztermelő hideg-melegvízvezetéki. csatornázási és gázberendezési; az Üj Szent János-kórház elmebeteg-paviUon központi fűtésberendezése, melegvíztermelés, vízvezetéki és csatornázási munkálatok; a földmivelés- ügyi minisztériummák: a lilafüredi Palotaszálió központi gőz- és melegvízfűtés, vízművezeték, csatornázás és egészségügyi berendezései, ugyanott a Lilla-szálló parköntöző vízvezetéki és csatornázási berendezései; a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak: a Pécsi Tudományegyetem bonctani intézet sebészeti főépület, közegészségtan és gyógyászati intézet, gyermekklinikai fertőző és elkülönítő pavilion, szemészeti klinika, belgyógyászati klinika és tüdőheteg-paVillon, hideg- melegvízvezeték, csatornázás, gázvezeték, központi fűtés és laboratóriumi TRAUB ÖDÖN cég Budapest, X., Rezsö-tér 3. Tel.: 14M65. Vállal: Aszfaltkocsiút és gyalogút ké- szitést, fedéllemez, facement, préseltkavics, bőrlemez fedést» talajvízelleni szigetelést,terrasz szigetelést és minden más nedvesség elleni szigeteléseket. Szállít: Fedéilemezt, bőrlemezt, aszfalt szigetelő lemezt, kátrányt, bitument és más vegyiterméket, valamint gépzsírt, kocsikenőcsöt és kiöntő aszfaltot. Díjmentes ajánlatok. FREUD FRIGYES VI., Teréz-körúl 19. Te’efon: 1-136-30. OuiTarok Tas- acél és sárgarézből, Wltw. és milliméter menettel raktáron. Saját gyártmányú práclzlós csavarok. PULAY JÁNOS absz. mérnök, k « v e z « i p a r o os út- és csatornaépítő BUDAPEST, II., KIS RÓKUS-U. 5—7. TEL.: 166-705. llüU&H^zaiJózseflószerszámvereték, csat- és lánc- készítő, épület és műlakatos BUDAPEST, IX., BOKRÉTA-UTCA 5. Tel.: 137-907. Lorenz Károly és Falusy János szobrász és műkőüzem XIV., Tfaököly-úi 133. Tel. 297-752 1 ls&litórongy és Texiil&ulladéK 1c fi. Budapest, Francia-Hí 40 Tisrtfiórongyok legjobb kivitelben! nu/<m. %-mvjh Pawlik és Társa Ipari gáztüzelések, gázkészülékek gyártása. Egészségügyi berendezések vállalata. Telefon: 145—913 és 130—86.3 HŰrHÜTOr HANG,-VIZmmsanr. »r*^LE!^S B°KMA BUDAPESTiO/55 ezeloti ( TREFON *1-485-14 -1-388-54.
