Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1937-12-22 / 51-52. szám

20 Eia Budapest, 1937 december 22. távozott, a közgyűlés egyhangú bizalommal Sxendy Károlyt választotta meg utódjául. Alpol­gármesterek Liber Endre és Lamotte Károly lettek. Az új polgármestert, akit állásában a kor­mányzó által történt megerősítése után, 1935 január 4-én iktatott be a közgyűlés, nemes, puritán egyé­niségével, munkás életével, reformokra törekvő készségével, Budapest közönségének kitűnő közigaz­gatást ígérő akaratával, minden oldalról a legna­gyobb várakozással fogadták. Ez a bizalom meg­könnyítette a munkáját, amelynek azonban gátakat vetett a gazdasági helyzet. Szendy Károly nein rózsás helyzetben vette át a főváros kormányzását és ha első hónapjaiban alkotni nem tudott is, de megőrizte Budapest meglévő értékeit, tovább fej­lesztette kulturális és szociális intézményeit. A fő­város gazdasági felkészültsége azonban megnöveke­dett és Szendy Károly előtt a munka- és alkotás lehetőségeit tárta föl az 1935. esztendő. Borvendég Ferencen kívül 1934-ben elvesz­tettük Bódy Tivadart, Budapest egykori nagy­nevű polgármesterét, Joanovits Pál nyugalma­zott államtitkárt, a Keresztény-párt alelnökét, Szi­get h y János felsőházi tagot, a törvényhatósági élet régi vezető egyéniségét, M a t u s k a Alajos nyugalmazott alpolgármestert, B u z a y Károly nyu­galmazott tanácsnokot és Rózsa vö lgyi Antal ny. kerületi elöljárót. A BSzKRT új elnöke U s e 11 y Béla lett, a közgyűlés tanácsnokokká választotta Morvay Endrét, Babarczy István bárót, do­rogi Farkas Ákost és Thorday Lajost. Sipőcz Jenő főpolgár­mesteri kinevezésével for­dulóponthoz jutott a Göm­bös-kormány fővárosi politi­kája is. Megtörtént a döntés és pedig olyan formában, hogy Gömbös Gyula mi­niszterelnök. a magyar poli­tikai élet egyik legkitűnőbb értékét, Z s i t v a y Tibor ny. igazságügy minisztert bízta meg a kormány politikájának a városházán való ér­vényesítésével, a pártszervezési munkálatok irányításával és a pártközi ellentétek elsimí­tásával. Zsitvay Tibor megbízatása nem­csak a kormánypártban, de az egész kommuná­lis életben a legteljesebb rokonszenvet váltotta ki. Első sikere, hogy a Községi Polgári Párt hamarosan beolvadt a Nemzeti Egy­ség Pártjába és meg lehetett tartani a Nemzeti Egység Pártja fővárosi szervezetének alakuló ülését, amelyen Gömbös Gyula mi­niszterelnök és Zsitvay Tibor mondottak nagyszabású beszédeket. Sipőcz Jenő főpolgármester előtt ott állott a nagy feladat, amelyet tulajdonképpen előde, Borvendég Ferenc főpolgármester szabott meg. Elkövetkezett az 1936. esztendő, az igazi szanálási év. Ennek küszöbén mondta Preszly Elemér belügyi államtitkár, hogy a szanálás a főváros gazdasági helyzetével szemben eltúlzott kifejezés és hogy a főváros háztartási egyensúlyának helyreállítása az autonómia közreműködésével nem okozhat ko­molyabb nehézséget. Sipőcz Jenő, a szanáló főpolgármester pedig azt jelentette ki, hogy ez a művelet nem most kezdődik meg, hanem megkezdődött már akkor, amikor a főváros kiadásainak tíz százalékát zárolták. Ezekután a legfontosabb esemény csak az új törvényhatósági választás lehetett. Az or­szággyűlési képviselői választásokat követőleg ugyanis sor került a székesfővárosi törvény- hatósági bizottság feloszlatására is, amelyet Kozma Miklós belügyminiszter 1935. április 17-én eszközölt április 25-i hatállyal. A válasz­tás június 2-án és 3-án ment végbe. Az ered­mény, hogy a 108 mandátumból huszonkilencet a Nemzeti Egység Pártja, harminchármat a keresztény, huszonegyet a szociáldemokrata, tizennyolcat az egyesült polgári ellenzék, né­gyet a keresztény ellenzék, kettőt a R i p k a- párt, egyet a szabadságfront kapott. Ez az eredmény kétségkívül a jobboldali pártok uralmát biztosította a városházán. Az új tör­vényhatósági bizottság június 26-án alakult meg és már a következő napon egyhangú lel­kesedéssel újból polgármesterré választotta Szendy Károlyt < Ami ezekután a szanálási esztendő legfon­tosabb problémáit érinti, tudnunk kell, hogy az 1934. év végén sikerült a közgyűlésnek helyreállítania a költségvetés egyensúlyát, az .1936. esztendőre szóló, komoly és nagyszabású vita után megszavazott költségvetésről pedig Szendy Károly polgármester jelentése azt állapította meg, hogy a költségelőirányzat végösszege az előző költségvetéshez képest némi emelkedést mutat. Éz az emelkedés azonban nem számottevő, mert a kiadás 3.07 százalékkal, a bevétel pedig 1.68 százalékkal emelkedik. Inkább számított figyelemre, hogy az az összezsugorodási folyamat, amely a világválság óta a főváros költségvetésében is állandóan mutatkozott, megállóit. 1930 óta ugyanis a bevételek évről-évre visszaestek. Az 1930. évi költségvetésben még 208.7 millió pengő volt az előirányzott bevétel, ami 1931-ben 190 6 millióra, 1932-ben 179.8 millióra, 1933-ban 163.4 millióra, 1934-ben 146.7 millióra és 1935-ben í44.8 millió pengőre csökkent, az 1936. évi elő­irányzatban pedig 147.3 millió pengőre emel­kedik. A világválság kitörése óta tehát ez volt az első költségvetésünk, amely nem deficit- mentes ugyan, de amelyben nem csökkentek tovább a bevételek. 1935-ben különben a fő­város közgyűlése 25 millió aranypengős be­ruházó kölcsönt szavazott meg, amelyet az OTI nyújtott a székesfővárosnak. A székesfőváros életében a légim gasabb vezetőség újból való megválasztásán kívül 1935-ben egyéb személyi változások is történ­tek. A közgyűlés ugyanis Muzsikó István, Gömöry Albert, Hamvassy István és Bucsánszky Bertalan tanácsnok-kerületi elöljárókat, Gárdonyi Albert főievéltárost és Ding ha Árpádot, a központi pénztár igaz­gatóját érdemes szolgálataik elismerése mel­lett nyugdíjazta- A fentebb említetteken kívül tanácsnokok lettek F e 1 k a y Ferenc, B a 11- 1 a y Imre, Schmáderer Oszkár, Zie- I i n s k y Tibor és Rosta János. B u d ó Jusz­tin dr. lett a székesfőváros főlevéltárosa, P a p p Ferenc a Vízművek új vezérigazgatója, Bil- k e i-P a p p Lajos a gyógyfürdők igazgató-fő­orvosa, Perezei György a BESZKÁRT és V é s s e i Ede a Gázművek vezérigazgatója. A kormányzó a Fővárosi Közmunkák Tanácsá­nak új elnökévé Bessenyey Zénót ne­vezte ki. A szanálási törvénynek 1936-ban már csak rövid élete volt. A főváros mély gyászára az­óta elhúnyt Sipőcz Jenő főpolgármester nyugodt, síma munkájának köszönhető, hogy ez az operáció fájdalommentesen sikerült. Ma­gának a szanálásnak pénzügyi eredménye kb. 9.5 millió pengőt tesz ki az első esztendőben, ami végső kifejezésében 11.5 millió pengőt jelent. A főpolgármester szanálási műve egyébként általában két csoportban foglalható össze: az egyik rész a főváros háztartásának pénzügyeire, a másik a BESZKÁRT ügyeinek rendezésére vonatkozik. Az első csoportba tar­tozók közül legfontosabb volt a közigazgatási tisztviselők régóta megoldandó státusrende­zése. Kétségtelen, hogy az alkalmazottaknak bizonyos, de nem jelentékeny áldozatot kellett hozniok, bár a közigazgatási alkalmazottak a szanálás révén még nyertek is, mert nagyré­szük végleges állásba került. A BESZKÁRT-ra nézve három rendelet jelent meg. Az egyik az alkalmazottak illetményeinek, a másik a BESZKÁRT üzemi kiadásainak csökkentésére, a harmadik pedig a viteldíjak újabb megálla­pítására vonatkozott Kétségtelen azonban, hogy ha a BESZKÁRT ügyei idejében így nem rendeződtek volna, az adófizető polgárság nyakába még nagyobb terhek zúdultak volna. A szanálási eljárás ezenkívül megszűntette még az elektromos árain tarifájának arányta­lanságait. A víz és a gáz árát a szanálás nem érintette. A főváros életében 1936- ban politikai eseményszámba tulajdonképpen csak egyes megrázó halálesetek kerül­hettek. Ezek a halálesetek Budapest életét éppen olyan nagymértékben ^ sújtották, mint Magyarországot. 1936- ban hunyt el vitéz jákfai Gömbös Gyula mi­niszterelnök, Wolff Károly, a Keresztény Köz­ségi Párt nagynevű elnöke, végül pedig az újesztendő hajnalán, 1937 január 1-én Sipőcz Jenő, a székesfőváros felejthetetlen nagy pol­gármestere, majd később főpolgármestere. Mindezek a gyászos események természetesen nagy változásokat okoztak. Mindenekelőtt megalakult Darányi Kál­mán kormánya, amely tradicionális szeretettel kezeli a székesfőváros ügyeit és teljes igye­kezetével azon dolgozik, hogy a kormány és a székesfőváros között a legteljesebb egyetértés alakuljon ki és elháruljanak az útból mind­azok a gátak, amelyek az eredményes, békés együttmunkálkodást akadályozzák. A Darányi- kormány eme törekvésének látható jele és biz­tos záloga, hogy a kormány előterjesztésére a kormányzó Karafiáth Jenő m. kir. titkos taná­csos, nyugalmazott kultuszminisztert nevezte ki főpolgármesterré. Karafiáth Jenő főpolgár­mester bemutatkozó beszéde (1937 február 7.) hitvallás volt Budapest szeretete és a székes- főváros autonómiájának tökéletes tiszteletben- tartása mellett és éppen úgy fogadalom volt Darányi Kálmán politikája mellett is. mert — mint mondotta — „törekvéseinek sikerét maradandóan biztosítja a miniszterelnök ki­válóan megbecsült egyénisége és nemcsak fő­városunk, hanem az egész ország polgárságá­nak nagy lelki megnyugvást jelentő higgadt politikai 'bölcsessége.“ De változás történt az 1937. esztendő ele­jén a belügyi tárca vezetésében is. amelytől előbb Preszly Elemér államtitkár, később le- veldi Kozma Miklós belügyminiszter váltak meg. Mind a ketten jószándékú istápolói voh tak a főváros érdekeinek. A belügyminiszteri tárcát ideiglenesen Darányi Kálmán minisz­terelnök vette át, aki mellett Mikecz Ödön 'államtitkár működött. Áprilisban a kormányzó Széli Józsefet nevezte ki belügyminiszternek, államtitkára pedig Bobory György lett. Az államtitkári székben xíjabb változás történt október hó végén, a parlament összeillésekor, amikor Bobory György visszatért a képviselő­ház alelnöki székébe, belügyi államtitkárrá pedig a kormányzó Tahy Lászlót nevezte ki. A személyi változások során meg kell emlí­tenünk még Ferenczy Tibor főkapitány távo­zását és Éliássy Sándornak főkapitánnyá tör­tént kinevezését. A feledhetetlen emlékű Liber Endre alpolgármester helyére a közgyűlés bizalma Schuler Dezsőt választotta meg. Űj tanácsnokok: Horony -Pálffy Aurél, Goszleth Ernő es Kempelen Ágoston. A korán elhúnyt Szemethy Károly főügyész székébe a közgyű­lés bizalma Feialer Károlyt ültette. A tűz­oltóság új főparancsnoka Kiss Lajos lett Az 1936—37 év halottjai közül kegyelettel kell megemlékeznünk Buzath János nyugalmazott alpolgármesterről, a fővárosi tisztviselői kar egykori büszkeségéről, valamint Papanek Ernő nyugalmazott számszéki igazgatóról, aki­nek utóda a kiváló Veress Imre lett, valamint a törvényhatósági bizottság aktív és volt tagjai közül Tabódy Tiborról, Pompéry Ele- merrol, Sándor Pálról, Koós Jenőről, Bittner Jánosról és Hajdú Marcellről. Amikor a Darányi-kormány első évéről be­szelünk, legelsősorban meg kell emlékezni azokról^ a rendkívüli eseményekről, amelyek­nek színhelye Magyarország székesfővárosa, Budapest volt. A magyar nemzet legragyo­góbb korszakaira emlékzetet az a vendég- járás, amely az utolsó esztendőben megtisz­telte Budapest falait. Viktor Emánuel király és császár, Elena királyné és császárné, Mária királyi hercegnő, valamint Miklas osztrák szövetségi elnök és felesége budapesti láto­gatása, a tiszteletükre lezajlott katonai parádé nemcsak a főváros története, de Magyaror­szág históriája számára is örök időkre föl­jegyzendő események. Kívülük a külföldi államférfiak, tudósok és előkelőségek egész sora látogatta meg a Darányi-kormány első esztendejében a magyar fővárost. Ciano gróf olasz külügyminiszter, Badoglio tábornok, Schuschnigg osztrák kancellár, Neurath báró német külügyminiszter, Blomberg német biro­dalmi hadügyminiszter, a lengyel, finn, észt kultuszminiszterek és mások látogatása mind erre az időre esik. Nemzetközi vonatkozásban mérhetetlen jelentősége van ennek, do éppen úgy nem szabad elfelejteni azt, hogy jövő évre az egész világ katolikusai százezrével fognak idezarándokolni Budapestre, az eucha­risztikus kongresszusra és a Szent Istváu. évre, ezeknek a nagyjelentőségű államférfiúi látogatásoknak tehát külön megbecsülhetetlen értékük is van. Az eucharisztikus esztendő közelsége egyébként is rányomja bélyegét Budapest székesfőváros 1937. évi életére. A nagy készü­lődés, amellyel a jövő esztendőnek elébe me­gyünk, minden elismerést és csodálatot meg érdemel. A főváros harmincmilliós beruházási tervet dolgozott ki, azonkívül hatalmas útépí­tési programmal indul a jövő elé. Óriási események előtt állunk, de tisztá­ban vagyunk vele, érezzük és tudjuk, hogy nemcsak Budapest polgársága, de a törvény hatósági bizottság, valamint a fővárosi admi­nisztráció vezetősége, élén Karafiáth Jenő főpolgármesterrel és Szendy Károly polgár- mesterrel történelmi küldetésnek tekinti, hogy a közeljövő számára Budapestet olyan széppé és olyan nagyszerűvé tegyék, amilyenné ennek a lelkes polgárságnak áldozatkészsége tudja csak fölemelni. * * * A futó idők, az emlékezés repülőgépén szálltunk el huszonöt esztendő fölött, amely immár történelemmé kezd érni. Az épülő ka­masz város gyönyörű reményei, rajongó föl- törése volt a kiindulási pont és egy történelmi esztendő küszöbén szállunk le újra Budapest áldott földjére. Ahogy az idők vonulását a magasan szálló gépről néztük, csak az esemé­nyek hatalmas tornyait, égbeszökő építményeit láthattuk még. Hiányos és tökéletlen az a fotográfia, amelyet Budapest életének utolsó huszonöt esztendejéről szerettünk volna itt adni. Mégis épült a lelkünk, rendkívüli örö­münk tellett benne, hogy ennek^ a hol nyugo­dalmas, emelkedő magasba szálló, hol a porba kúszó, gyötrődő, szenvedő, hol megint fölépülő huszonöt esztendőnek horizontján vé.gigszáll- hattunk. Gyönyörünk tellett benne, mert ennek a huszonöt esztendőnek minden mozgalmában, minden levegő-rézdiilésében részünk volt ne­künk is, ennek az újságnak, amely most r fe­jezte he 1937 szeptember 25-én huszonöt éves pályafutását, hogy nekiinduljon a jövendőnek. Budapest utcáin még konflison jártunk akkor, amikor ezt az újságot, a Fővárosi Hír­lapot, amely a polgárság érdeklődését a fő­város ügyei félé terelte, megindítottuk. Mégis úgy érezzük, hogy konflison indultunk, de repülőgépen érkeztünk meg. Huszonöt esztendő nagy idő az ember életében — pedig mi néhá­nyon, kéz kezet fogva, negyedszázadon át együtt munkálkodtunk szerényen, csöndben, dé mindig lelkesedéssel a világvárosias Buda­pestért — de nem csekélység ennek a világ­városnak az életében sem. Aki végigolvassa ezt az adathalmazt, amit mi itt összehordtunk a Fővárosi Hírlap jubileumára, meg kell éreznie, hogy negyed századdal ^ ezelőtt honnan indult, és hova jutott a. mi álmaink Budapestié. Almaink Budapestjéért dolgoztunk, har­coltunk mi is huszonöt esztendőn keresztül és nem tudunk elképzelni szebb, becsületesebb, megérdemeltebb jutalmat a magunk számára, minthogy a Fővárosi Hírlap erőben, tekintélyben mégnövekedve üdvözölheti Buda­pest új korszakát, amely világesemények le­játszódása után újabb világesemények közel gésével kezdődik. Zsitvay Tibor pártelnök, a Nemzeti Egy­ség Pártjá­nak nagy választási sikere Darányi Kál­mán minisz­terelnök, Ka­rafiáth Jenő főpolgár­mester

Next

/
Thumbnails
Contents