Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1937-02-03 / 5. szám
Budapest, 1937 február 3. i ":.,3^^a8apta^Psi»iaOTSS5a,g^<^KwaiSK8»Bro^^^>a^tfi«gawmB»^jiiM«w»^fOTytiy^ffiwiiwwMrt^ Az például, hogy mi szükséges a városkép előnyösebb kialakításához, egy egészen relatív kérdés és ilyen relativitások között a kisajátítási jog megadása jogbizonytalanságra, a hitelválság mélyítésére, elméletileg visszaélésekre is vezethet. Részletekbe itt nem bocsátkozhatom, de a község és az érdekelt magánfél közötti kártalanítási jogviszonyban is az egyenlő elbánás elvének nagyobb érvénye síi,lését látnám egyes esetekben kívánatosnak. igyeteirai tanszéket a wárss- rendezésnek — A városrendezés ma egyébként külön tudományág, amelynek külföldön katedrái vannak és a Magyar Városok Országos Szövetsége éppen legutóbb indítványozta, hogy ennek a tudományágnak Budapest is egyetemi tanszéket biztosítson. — A pozitív, céltudatos városrendezés, ellentétben az eddigi passzív, tilalmi rendszerekkel, ma már aktív, nagyszabású város- és falutervezési koncepciókat sürget, amely városszociológiai, technikai, jogi és pénzügyi szakterületen épül fel és a gyakorlati előrelátás jellemzi, amely számol az illető város vagy község közelebbi és távolabbi szükségleteivel, történeti és jelen adottságaival, a lakosság biológiai, gazdasági, társadalmi beállítottságaival és nemcsak az ezidőszerinti életszükségleteivé hanem a jövő időszerűségével és kielégítésük akadályaival, amelynek a koncepciójában a talajviszonyoktól a beépítendő területek meghatározásától kezdve megtaláljuk a helyes övezeti beosztást, parkok, erdők, ipari központok terveit, a racionális közlekedési feltételeket, a jó víz, áramellátás és a közegészségügy, gazdaság és kultúra feltételeit, a megbízható és stílusos építkezést, a település irányításának biztos kézben tartását, a belső városrész elnéptelenedése kizárásának eszközeit, a közigazgatási igények helyes megoldását, a gazdasági egyensúlyt és azt, hogy a lakosság zöme helyben elégíthesse ki gazdasági, üzleti, közművelődési és munkaigényeit, végül, amely helyesen oldja meg a tájkép-problémát és az építési területek gazdaságos felhasználását. Lakáspolitika és légvédelem — Külön nagy városrendezési nroblé- ma a leromlott negyedek és lakások szanálása. az ennek során kilakoltátották újra behelyezése, a közegészségügyi követelményeknek megfelelő lakáspolitika, illetőleg lakások biztosítása a legszegényebb néprétegek számára. Mindezeken felül az új városépítésnek egészen speciális, nagy problémája a légvédelem szempontjainak érvényesítése is. Ez annál nehezebb kérdés, mert nemcsak az új építkezéseknél merül fel, de megoldást igényelne az adott helyzetekkel szemben is. 9 t Qyímmpl kongidata kilzißtjti léseit Sehuhr a!pe i(járni etter in ital! úrié ja — 7őormuj rß(ilfi cAufél, az újj tanácsnok a belügyyniniszter erre az alkalomra, kivételesen, Bessenyei Zenó dr.-ra ruházta. Azután a szavazat- szedő bizottság vette át szerepét, hogy annak rendje- módja szerint megtörténjék a választás minden szükséges formalitásaMert ezúttal csakugyan formalitás volt a választás, hiszen, — ha a paragrafus megengedi, — közfelkiáltással meg lehetett volna választani Horony-Pálfi Aurélt, akkor is pontosan úgy végződött volna a választás, mint ahogy történt. A kijelölő választmány Horony-Pálfi. Aurél dr. főjegyző mellett még két érdemes főjegyzőt is jelölt: Beliczay Imre dr.-t és Boros Pál dr.-t, akik ezzel — ahogy mondani szokás — csupán a névjegyüket tették le, amit későbbi eshetőségekre való figyelemmel rokonszenvesen is fogadott a törvényhatósági bizottság. A szavazás megkezdésekor azután vissza is léptek a jelöltségtől. Közben az interpellációk is véget értek és mialatt a szavazás a választó helyiségben tovább folyt, az élet két .helyre összpontosult: a büfébe és a karzatra. A közönség, amely a karzatot megszállotta, hűségesen kitartott az eredmény kihirdetéséig, sőt talán még izgatódott is. Ha nem is mindenki, egy valaki bizonyosan, akit a választás legközelebbről érdekelt: Horony-Pálfi. Aurél felesége. A tanácsnok- jelölt sok barátja és tisztelője vette körül, a közgyűlési teremből pedig sűrűn szálltak fel hozzá a barátságos üdvözlések és biztató integetések. A büfében készenlétbe helyezkedett a pártközi küldöttség, amelynek majd a megválasztandó tanácsnokot kell a közgyűlési terembe kísérnie. Vályi Lajos dr.-t, a küldöttség elnökét, meggyanúsították, hogy lámpaláza van. A mindig felkészült debatter és edzett ügyvéd annyit beismert, hogy ebben az örek tekintélyeknek kijáró tisztségben még nem volt része. Fél tíz felé járt az idő, amikor megszólalt a csengő. Mindenki besietett a terembe, ahol Szendy Károly polgármester, aki a várakozás ideje alatt az elnöki magasságban is dolgozott, újból megnyitotta a közgyűlést és dorogi Farkas Ákos tanácsnok kihirdette a választás eredményét, amely szerint Horony-Pálfi Aurélt 75 szavazattal tanácsnokká választották. A visszalépett Boros Pál 4, Beliczay Imre 2 szavazatot kapott. Már indult is a deputáció az új tanácsnokért, akivel Vályi Lajos dr. szívből jött szavakkal közölte az eredményt. Néhány perc múlva már ott állott Horony-Pálfi Aurél az előadói asztal elölt és amikor a zajos éljenzés elcsendesedett, az eskü után, megilletődve hallgatta Szendy Károly polgármester üdvözlő beszédét, amelyben rendkívüli melegséggel méltatta eddigi összes posztjain, mindenki megbecsülését és szeretetét kiváltó kitűnő szolgálatait, előbb az elnöki ügyosztályban, ahol helyettes vezető volt, majd a közélelmezési ügyosztályban, ahol mint a vezető tanácsnok helyettese működött, végül a főpolgármesteri hivatal élén, Horony-Pálfi Aurél megindultan köszönte meg .a polgármester meleg üdvözlését és a törvényhatósági bizottság bizalmát és esküjét megtoldotta azzal a fogadalommal, hogy a hivatalát egész leikével fogja szolgálni. Hosszú időre az ünneplők kénye-kedvének szolgáltatta ki az új tanácsnokot a polgármester, amikor a közgyűlést berekesztette. Megváltoztatja a főváros a Ferenc József koronázási jubileumi díj alapító oklevelét Ui rend! a díjak kiosztása körül A restauráció és installáció zamatosabban és színesebben magyar, mint a lisztújítás és a beiktatás, mert az ízt és színt, — hogy ismét kölcsön vegyük a szót, — a tradíció adja meg nekik. Az Újvárosházán az elmúlt szerdán installáció volt, amikor a főváros egyik legmagasabb tisztségébe, az alpolgármesteri állásba helyezték be a kormányzói megerősítés után Schuler Dezső dr.-t. Hogy nem egyszerű közigazgatási eljárás volt, hanem ünnep, azt már a bejárónál a kapus jelezte, aki nehéz sujtásos díszbundájában, óriási bárány- bőrkucsmájában nagyszerűen beleillett abba a hó- világba, amely a Váci-utcát is fehér prémbe öltöztette fel. Persze, úgy stílusosabb lett volna, ha az urak és a karzatra kívánkozó dámák fogatokon és csilingelő szánokon érkeznek, nem pedig to,xin és autóbuszon, amely ugyancsak kölcsönbe vett szó, mint az installáció, de zamatot nem tradíció ad neki, hanem a benzin. A benzin és a géperő világában jólesöen hatottak a jelképes ünnepi színfoltok, amelyek a kapussal kezdődtek és folytatódtak azután a közgyűlési teremben, ahol az elnöki emelvény mögött és a bejáratoknál díszruhás hajdúk állottak párosával és az ország és a főváros színeiben pompázó, címeres selyemzászlók at tartottak. Szendy Károly polgármester, Lamotte Károly alpolgármester, dorogi Farkas Ákos tanácsnok fenn az emelvényenn és velük együtt a törvényhatósági bizottság összes tagjai ünnepi feketében, ünneplő hangulatban foglaltak helyet a teremben, hogy a várakozás percei után, miközben Szőke Gyula vezetésével a küldöttség a terembe hozta a díszmagyarba öltözött Schuler Dezső alpolgármestert, felharsogjon az éljenzés, amely lelkes volt, mint egy régi jó vivát. — Igen nehéz időkben érte ez a nagy megtiszteltetés, — üdvözölte az eskü letétele után a polgár- mester Schuler Dezsőt, — és valamennyien nagy várakozással tekintünk jövő működése elé. Ennek a várakozásnak igen erős és komoly alapjai vannak. A becsületes, tisztességes, szakértő főtisztviselő működése és tiszta, vallásos magánélete, A meleg üdvözléshez méltó volt a nemes hangéi székfoglaló, amely arról szólt, hogy az alpolgármester a polgármester segítő keze kíván lenni, hogy az önkormányzati szerveket minden erejével szolgálni fogja, hogy elősegíti minden dolgozó polgár boldogulását és segíteni óhajt azokon, akik munkakészségük mellett, is bajba jutottak. K^rte az önkormányzatot, hogy fogadja el tőle a. munka hitvallását, és támogassa törekvéseiben. — Forró szívvel kívánom és szentül hiszem, — fejezte be beszédét, — hogy munkánk eredményeként el fog jönni egy jobb kor, a magyar kultúrában és anyagiakban erős Budapest boldogabb kora. Hosszasan ünnepelte Schuler Dezsőt a közgyűlés, melynek installációs fejezete ezzel véget ért. * Következett egy kis szünet után a rendes köz- gyűlési munka. A Segítőalap kereteinek megnövekedésével kapcsolatos statusrendezést ismertette dorogi Farkas Ákos dr. tanácsnok és Egerváry Tibor őr. üdvözö'le a fővárosi tisztviselők érdekei szolgáló- intézkedési. Még néhány napirendi pont, majd az interpellációk következtek. Minden gyors tempóban haladt, mert a bizottsági tagok csak fél füllel hallgatták a szónokokat, az érdeklődés ezáltal másfelé járt: a tanácsnoki választás aktusai körül. Először a kijelölő választmány lépett sorompóba, amelynek, elnöki lisztét, miután a főpolgármesteri állás nincs betöltve és a kijelölő választmányban a főpolgármester elnököl, A székesfőváros alapítványai sorában a legnagyobb közérdeklődés talán a Ferenc József koronázási jubileumi dijat kíséri, amely a magyar tudomány, irodalom, képzőművészet, zene, továbbá a kereskedelem és ipar terén szerzett érdemeket jutalmazza. 1892-ben, I. Ferenc József uralkodásának buszonötóves jubileuma alkalmából létesítette a főváros törvényhatósági bizottsága ezt az alapítványt, amely körül az idők folyamán különböző bonyodalmak támadtak úgy a pénz elértéktelenedése, valamint az alapítólevél nem éppen szerencsés megszerkesztése miatt, úgyhogy az alapítólevelet több ízben módosítani kellett, de mindamellett a díjak megalapítása körül tovább is meglehetős bizonytalanság uralkodott és uralkodik mind máig. Ez a helyzet arra késztette Némethy Károly dr. tanácsnokot, mint az alapítvány ügyeit intéző közművelődési ügyosztály vezetőjét, hogy a sokágú és komoly kulturális célokat szolgáló alapítvány körül végleges rendet teremtsen. Ez a munka most folyamatban van és legközelebb a törvényhatósági bizottság döntése elé kerül. Az alapítvány sorsáról megkérdeztük tanácsnokot, aki a Fővárosi Hírlap munkatársával a következőket közölte: — A főváros törvényhatósági bizottsága 1892-ben elhatározta, bogy I. Ferenc József király uralkodásának huszonötévé« jubileumát azzal teszi emlékezetessé, bogy I. Ferenc József koornázási jubileumi díj címen alapítványt létesít. At alapítvány üszöge tulajdonkénen soha sem állott rendelkezésre, hanem a főváros mintegy az alapítvány kamamkbit 14 0n0 koornának évről-év re való lefizetésére köté:ezte magát. Ez"'a 14.000 korona szolgált a jutálomdíjakra, amelyekkel a tudományos irodalom, szépirodalom, festészet, szobrászat, építészet, zene, valamint a kereskedelem és ipar művelői közül kívánták jutalmazni, illetve további kiképzésükben segíteni azokat, akik rátermettségüket beigazolták. — A tudományos, szépirodalmi és művészeti díjakra 8000, az ipari és kereskedelmi díjakra 6000 korona jutott. Az alapító oklevél meglehetősen bonyodalmas formában intézkedett a díjak odaítélésének idejéről. A tudományos és szépirodalmi díjakat háromévenkint kellett kiadni, úgyhogy egyszer a tudományos, egyszer a szépirodalom jutalmaztassék. A zenei díj minden évben esedékes volt, az építészeti háromévenkint, a festészeti és szobrászati minden öt évben négyszer, de olyanformán, hogy egy alkalommal a festők, más alkalommal a szobrászok kaptak dijat. Végül az ipar és kereskedelem jutalmazására ‘ szánt összeget három-három díjra osztva évenkint kellett kiosztani. A nem éppen logikus, de annál bonyodalmasabb megosztást illetően, különösem a képzőművészek körében bizonyos kifogások is merültek fel. A kereskedelmi dijak odaítélésére vonatkozó szabályok sem feleltek meg, úgyhogy a közgyűlés az idevonatkozó szöveget 1914-ben módosította. — Közben elértéktelenedett a pénzünk és a díjazásra szánt összegeket évről-évre kellett a költségvetésbe beállítani. Legutoljára 1929-ben a főváros tanácsa az alapító- levél újabb módosítását, javasolta, aminek értelmében a tudományos, irodalmi és művészeti dijakra 6460 pengőt, kereskedelmi és ipari díjakra ogyen- ikint 2400 pengőt, összesen 11.200 pengőt állított be a főváros. Ez az összeg a költségvetés 1934. évi zárolásánál 10 százalékkal csökkent. — Mindezek a körülmények szükségessé tették, hogy az alapítvány körül végleg°s rendet teremtsünk és egyúttal megszüntessük az egyes díjak odaítélése körüli aránytalanságokat is, olyanformán, hogy minden egyes jutalmazandó szakra, úgy az irodalmiakra, mint a. művészetiekre, valamint az iparira és kereskedelmire évenkint és egyenkint 2000 pengőt állapítsunk meg. — Az alapítvány revíziójának munkája legközelebb elkészül és akkor a törvényhatósági bizottságnak joga lesz az átmeneti intézkedések és aránytalanságok helyébe végleges és rendszeres állapotot teremteni.
