Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1937-10-13 / 41. szám

Buszon íyaiodlte évfolyam Budapest, 1937 október 13. 41. szdm Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ..................24 PENGŐ FÉ LÉVRE ........ 12 PENGŐ EGYES SZáM Á RA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavíIIonokban FELELŐS SZERKESZTŐI DACSÓ MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal] BUDAPEST, VI., ANBRÁSSY-ÚT 60. Telefon: 1-137-15 - Postacsekk: 40.424 Termékeny munka Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága a nyári szünet után az elmúlt héten tartotta első rendes közgyűlését. Ennek a köz­gyűlésnek a képe, lefolyása, egész jellege két­ségkívül kivívja érdeklődésünket. Nem kell babonásnak lenni ahhoz, hogy az ember „bizal­mat és reményt merítsen a jó kezdetből, sőt ahhoz sem, hogy a rossz indulás lehangolóan hasson. Ezúttal a kezdet jó volt, örvendetes volt, mert a termékeny munka jegyében in­dult. Ez a közgyűlés, amelyet az elmúlt héten éltünk végig, bizonyítéka annak a nagy komoly­ságnak, becsületes törekvésnek, annak a termé­keny munkára irányuló akaratnak, amely Budapest székesfőváros jelenlegi törvényható­sági bizottságát a maga egészében jellemzi. Pedig lett volna alkalom arra, hogy akár ok és cél nélkül is szerepeljenek egyesek, hi­szen nagy kérdések forogtak szőnyegen, sok­millió pengőről döntött a közgyűlés. De mindaz a téma, amely a közgyűlésen szerepelt, már keresztülment a pártok házi munkáján, keresztüljutott a 'bizottságok tárgyalásain és ezek a bizottsági tárgyalások kétségkívül a legnagyobb mértékben tisztáztak minden kér­dést, amely a sokmilliós beruházás körül fel­merült. Ott volt a közgyűlés egyik legfonto­sabb tárgya: a székesfővárosnak a Községi Takarékpénztárral szemben fennálló függő adósságai rendezése és a legsürgősebb beruhá­zások fedezete céliából harmincmillió pengős kölcsön felvétele. Mire ez a kérdés a közgyűlés elé került, a közgyűlés minden tagja tisztában volt már azzal, hogy a főváros pénzügyi hely­zetét stabilizálja a függő adósságok rendezése, ugyanakkor pedig mindenki örömmel járult hozzá a fennmaradó összegnek örvendetes cé­lokra, közmunkákra való fordításához. így tör­tént az. hogy egy^ harmincmilliós tételnek az elfogadása vita nélkül ment végbe a közgyűlé­sen. A bizottságok is becsülettel elvégezték a munkájukat, mert mindent megvitattak, úgy, hogy a közgyűlés számára nem maradt más, mint maga a tett, maga a cselekedet. Hasonlóképpen történt a nagy útépítési program letárgyalásánál is. Ez is harmincmil­liós összeg, amelynek beruházása hat éven át történnék meg és amelyre a polgármester nyil­ván meg fogja találni a fedezetet. Erőteljes bizottsági munka után alig egy-két méltató fel­szólalás után elfogadta ezt a nagyszabású elő­terjesztést a közgyűlés abban a tudatban, hogy Budapest igazi, modern, nagyszabású út­építésének veti meg alapjait. Ugyancsak Buda­pest jó közlekedésének céljait szolgálta a BSzKRT beruházásokra vonatkozó előterjesz­tés is, hiszen az új autóbuszok egész tömege kerül forgalomba, új garázst kapunk, ami mind azt jelenti, hogy haladunk a világváros kitű­zött céljai felé. Olyan nagy problémánál, mint a BSzKRT fejlesztése, mindig akadnak ellen­vetések, mindig van jogos kritika, de azt kel­lett látnunk ezúttal is, hogy a törvényhatósági bizottság igen megfontoltan, igen ^ objektiven kezelte ezt a kérdést, annak tudatában, hogy ezen a téren is meg kell indulnia az alkotó munkának. Ez a termékeny munka azonban nemcsak a közgyűlési teremben folyik, hanem annak elő­készítése a kulisszák mögött történik meg. Zsitvay Tibor, a Nemzeti Egység Pártja fővá­rosi szervezetének elnöke éppen a Fővárosi Hírlap mai számában jelenti ki, hogy a vízdíj újabb kétfilléres emeléséhez nem járulhat hozzá. Igen szociális érdekek fűződnek ehhez az elhatározáshoz, amely szintén a produktív munka céljait szolgúlja. De van még egy má­sik bejelentése is Zsitvay Tibornak és ez az, hogy beható és reményteljes tárgyalások foly­nak a kormányzattal a főváros és az állam között fennforgó minden hatáskör, vagy pénzügyi kérdés végleges rendezése tárgyá­ban. íme. megint egy példája annak, hogy híg szónoklatok helyett rövid, határozott monda­tok is elegendők arra, hogy ez a termékeny munka gazdag virágzást hozzon a fővárosra. Nem lesz újabb vízdiiemelés: 1*2 millióval emelkedik a költségvetés Zsitvay libor nyilatkozik a költségvetés elfogadásáról, az iizempolitikai bizottság meginduló munkájáról és a párt munkaprogramjáról Budapest jövő évi költségvetésének elfogadása már biztosítottnak tekinthető. Kedden mondotta el a pénzügyi bizottságban Szendy Károly polgármester nagyszabású expozéját és utána azonnal megkezdőd­tek a pénzügyi bizottság tanácskozásai. Az eddigi szokástól eltérően nem délelőtt, hanem délután lesz- nok a pénzügyi bizottság ülései, még pedig a követ­kező napokon: 14-én, 15-én, 18-án, 19-én, 20-án és 21 én. Mielőtt a pénzügyi bizottság megkezdte volna tárgyalásait, a polgármester a NÉP községi szerve­zetében— mint lapunk más helyén közöljük — ismer­tette felfogását a költségvetéssel kapcsolatos kérdé­sekről. A NÉP pártértekezlete, magasnivójú vita után, a költségvetést elfogadta. Az értekezlet után beszéltünk Zsitvay lifecr dr.-ral, a Nemzeti Egység Pártja Fővárosi Szervezetének elnökével, aki a Fővárosi Hírlap munkatársának a költségve­téssel kapcsolatos kérdésekről a következőket mon­dotta: — A párt már döntött: a jövő évi költség- vetést megszavazzuk. Még pedig örömmel. Szendy Károly polgármesterrel az élen az egész adminisztráció becsületesen dolgozott, az óvatos, de emellett körültekintő és eredmények­kel biztató pénzügyi politika megnyilatkozik a költségvetésben. A függőkölcsönöknek hosszú lejáratú kölcsönökké vató átalakítása feltétle­nül növelte a főváros pénzügyi helyzetének javulását. Nincs okunk félni semmiféle meg­lepetéstől. — Abban is igaza van a polgármesternek, hogy ennek a városnak komoly szükségletei vannak, amelynek kilégítésétől nem zárkózha­tunk el. Ezért üdvözöljük örömmel, hogy az új költségvetésben sokkal több közmunka van, mint amennyit az elmúlt költség- vetésben realizáltunk. — A polgármester pénzügyi politikáját minden vonalon helyeseljük és megadjuk hozzá az önkormányzat legmesszebbmenő tá­mogatását ,csupán egyetlenegy pontban va­gyunk kénytelenek más álláspontot elfoglalni. A vízdíjnak újabb két fillérrel való felemelésébe semmi körülmények kö­zött nem megyünk bele. Néhány hónappal ezelőtt^ megszavaztuk a víz­díjnak 18 fillérről 20 fillérre való emelését, de a költségvetésben tervezett újabb 2 filléres drágításhoz nem adhatjuk hozzájárulásunkat. — Ebben a kérdésben én személy szerint is obligóban vagyok. A Vízművek problémáját az üzempolitikai bizottságban a legnagyobb körültekintéssel letárgyaltuk. Mi engedéke­nyebbek voltunk, mint a szakértők. Egyes szakértők még az első 2 filléres drágítást is elkerülhetőnek tartották, nekünk viszont az volt az álláspontunk, hogy a Vízművek rekon­strukciós beruházásának fedezésére 18 fillérről 20 fillérre kell emelni a vízdíjat és a 2 filléres többlet a beruházások amortizációját r fogja szolgálni. Evvel az üzem biztonságát tehát már elintéztük. Az újabb 2 filléres emelésnek csak pénzügyi indoka lehetne, a Vízművek azonban nem az az intézmény, amelyen keresztül az ilyen pénzügyi műveletek megoldhatók. A Víz­művek célja nem lehet a nyerészkedés és ebből az elvből logikusan következik az is, hogy a vízdíj drágításából a deficitet nem lehet fe­dezni. — Ilyen körülmények között tehát a deficit emelkedni fog? — Mi a hiányt nem akarjuk szaporítani, de ezúttal elkerülhetetlen a deficit emelése, aminek a következménye, hogy 1.2 millióval nagyob lesz a hiány. Mi igazán nem vagyunk azon az állásponton, hogy egészen mindegy: mennyi a deficitje a fővárosnak? Azzal azonban már mindenki tisztában van, hogy elérkezett az ideje a fővá­ros és az állam között felmerült vitás pénzügyi kérdések rendezésének. Soha, semmiféle feladat előtt nem hátrálunk meg. A deficites költség- vetést megszavazzuk abban a reményben, hogy az állam és a főváros között meginduló tárgyalásoknál majd sikerül az egyen­súlyt megtalálni. — Pártértekezletünkön hangzott el az a kijelentés, hogy nem feltétlenül szükséges ép­pen a forgalmiadórészesedés helyes arányának megállapításával elintézni a pénzügyi kérdé­seket, hanem az államnak meg van a módja arra, hogy esetleg más módon rekompenzálja a fővárost. Az is igaiz, hogy vannak olyan feladatok, ^ amelyeket el kell végezni és csak másodrendű kérdés, hogy erre a főváros, vagy az állam vállalkozik. Rövidesen meg­induló tárgyalásoknál, mindezeket a probémá- kat megoldjuk. Úgy a kormány, mint a főváros veze­tői részéről meg van a legmesszebb­menő jóindulat a kibontakozás megke­resésére. A főpolgármester úr is ebben az irányban dolgozik, az önkormány­zat képviselői is szükségesnek tartják a méltányos rendezést, ami különben is egyaránt érdeke mindenkinek, elsősorban a fővárosnak és magának az állam­nak is. — Mikor kezdi meg az üzempolitikai bizott­ság a munkáját és milyen feladatok várnak most sürgős megoldásra? — kérdeztük. — Az őszi munkára már összehívtam volna az üz^mpoilitikai bizottságot, a költségvetés tárgyalása azonban hátráltatja ennek a bi­zottságnak a megbeszéléseit, mert a bizottság tagjai a költségvetési problémák megoldásá­val vannak elfoglalva. Október végén feltét­lenül össze fogunk ülni, mert igen sok fontos ügyben kell határoznunk. Elsősorban az Elektromos- és Gázmű­vek egymással összefüggő problémáit kell megoldanunk. Az Elektromosművek és a Gázművek problé­máit külön-külön már megvitattuk, de mind­azokat a kérdéseket, amelyek a két üzem együttműködésére vonatkoznak, függőben tar­tottuk. Most kerül a sor a hatáskörök elválasz­tására. Egyes kérdésekben nehéz lesz hatá­rozni, mert a feladatok teljesítése közben a helyzet nagyon összekuszálóclott. Ha ezzel a nagy munkával végeztünk, úgy rátérünk a Beszkárt ügyeinek rende­zésére. Rengeteg vitás kérdés merült fel és a szak­értők komoly munkájára igazán nagy szükség van. Az utóbbi időben olyan közlekedési re­formok érvényesültek világviszonylatban, hogy ezeknek hatását a mi viszonyainkra is^ mérle­gelni kell. Ettől függ a Beszkárt beruházó pro­gramjának sorsa is. A Beszkárt régi beruházó

Next

/
Thumbnails
Contents