Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1937-09-29 / 39. szám

Budapest. 1937 szeptember 29. 7 jIqVí&OSÍ1jŰJ2MP Az új tejrendelet, amely a tejellenőrzés rendsze­rét lényegesen kibővítette, az ellenőrzés végrehajtá­sát a fővárosra bízta. Hatalmas feladat hárult ezzel a székesfővárosi Vegyészeti Intézet tejellenőrző osz­tályára, amely a sokirányú, nagy munka ellátására a Szervita-téren lévő szűkös helyiségből a Város­ház-utca 14. szám alá költözött, ahol végre megfele­lően tudott berendezkedni. A tejellenőrzés nagy munkája Alkalmunk volt ennek a rendkívül fontos hiva­tást teljesítő hivatalnak apparátusába betekinteni és mindenekelőtt meglepett a tejellenőrző osztály nagy mérete, amely a hajdani szerény hivatalból fejlődött ki rövid idő alatt. 1935 előtt még csak 10 tagú személyzet dolgozott a tejellenőrző osztály­ban, igaz, hogy akkor még működésben volt az Or­szágos Tejgazdasági Bizottság is, amely a tejrende­lettel megszűnt. Ma a Vegyészeti Intézet egy fő- vegyészének vezetésével három csoportvezető és 130 tagú személyzet végzi a megsokasodott munkát benn a hivatalban és a különböző posztokon, 27 rendőr segítségével és az egész vámőrség közre­működésével. A munka kiterjed a különböző igazol­ványok kiadására, az egész tejbehozatal, a piacok, a tejelárusító helyek, tejkihordás ellenőrzésére, vizs­gálatokra és a tejrendelet sok intézkedésének végre­hajtására. A munkát a tejrendeletben megállapított különböző kategóriák szabják meg. Az engedélyezett nagyvállalatoknak, amelyek száma 14, bárki szállíthat tejet. Ezek a szállítók, akik az ország legtávolabbi vidékeiről is küldenek tejet, igazolványt kapnak. Az igazolványt a vám­határon a vámőrség ellenőrzi. A nagyvállalatok szá­mára naponta átlag 300.000 liter tej érkezik Buda­pestre. A nagytermelőknek a földművelésügyi mi­nisztérium ad mennyiségre szóló engedélyt. A szá­muk 80, a behozott tej mennyisége napi 30.000 liter. Ezzel rokon kategória a városi tejellátó üzem, amely a vidéken összegyűjti a tejet és naponta 16.000 litert hoz be. Vannak azután úgynevezett felhasználási igazolványok. Ezek tulajdonosai olyan budapesti lako­sok, akiknek a fővároson kívül van tehetnészetük és családtagonkint napi 1 liter tejet hozhatnak be. Ezeknek száma 170. Végül elég számottevő a buda­pesti tehéntartók kategóriája. Ezeknek a földjük te­rületéhez van szabva a tartható tehenek száma. Jelenleg 636 budapesti tehéntartó van 2700 tehénnel. Az eladásra kerülő napi tejprodukció 27—30.000 liter. Harc a csempészfurfanggal No és- vannak végül a csempészek, akik engedély - nélkül hozzák be a tejet. Valóságban inkább csak voltak, mert ma már alig vannak. A szigorú ellen­őrzés szinte egészen leapasztotta a számukat. A tej­rendelet életbelépésének kezdetén, 1935 október 15-től november 15-ig a tejellenőrző osztály ellenőrei 2000 kilogramm vajnak megfelelő, vagyis 2000-szer 25 liter becsempészett tejet koboztak el és ennek a tejnek nagyrésze még hozzá vízzel hígított tej volt. Novem­berben már -csak 850 kilogram vajnak megfellelő mennyiséget kellett elkobozni, azután felemelkedett a szám 900-ra, majd 1936 januárban leesett 600-ra, szeptemberben 200-ra, most pedig nem éri el az 50 kilogrammot sem. Vagyis az ellenőrzés szinte teljes sikert mutat. Kengeteg munkával, a legkörmönfontabb furfan- gok ellensúlyozásával lehetett csak ezt az eredményt elérni. A vámőröket megkerülve, a határ minden lehető pontján, erdőn, mezőn, szántólföldön át meg- próbálkozkoztak a csempészek. Kő- és szénszállítmá­nyok, fa és kenyér alatt, mindenféle áruba elrejtve, dupla oldalú kocsikban, kettős fedelű edényekben, amelyekben látszólag méz, lekvár vagy más áru volt, szállították a tejet, sőt hozták mint bort is és megfizették a fogyasztási adót is. A vászonba gön­gyölt túró alatt cihákba varrva rejtették el a szin­tén tilos tejfelt, sőt szerepelt a hasat körülvevő, pajzsszerű kanna is. Mint elszánt vállalkofzás, meg­történt, hogy a vicinálison, melyen vagy száz tej­csempész utazott, meghúzták a vészféket és száz­felé szaladva, igyekeztek iát a határon. Az ellenőröknek mindezt meg kellett tanulni, azután vigyázni nemcsak a határon, hanem a vá­rosba vezető útvonalakon és benn a városban és TAMÁSSY EMIL ÉPÍTŐMESTER^^ Budapest, VIII., Baross-u. 45. Tel.: 135-645. vigyázni az ál-kifutókra is, akik úgy szállították a házakhoz a csempészett tejet, mintha valamely tej­üzlet alkalmazottai lennének. Külön módszert kel­lett kitalálni a jogosított termelők ellen, akiknek mennyiségre szól az engedélyük, de ennek kijátszá­sára naponkint több ízben szállítottak be tejet. Mindezeken a furfangokon kifogott a tejellenőrző osztály, amint a mai eredmények mutatják. De csak lanyhulna az ellenőrzés, nyomban beáradna a fővá­rosba a csempészett tej. Más szempontból ellenőrzik a viszontelárusító üzleteket: tejárusokat, fűszereseket, pékeket, akik iparengedély alapján adják el a tejet. Az engedély feltétele a tiszta, higiénikus helyiség, amelyen a más cikkek árusítása meg van kötve. Ezek a vi- szonteláru,silók, akiknek száma 5000, bármilyen legi­tim úton behozott tejet árusíthatnak, de csupán egy helyről vehetik. Erre azért van szükség, hogy ha hamis tejet találnak, meg lehessen állapítani, hogy ki a gazdája. Több helyről olcsóbb ajánlat esetén szokás tejet venni. A tejrendelet ugyanis nem engedi meg az árletörést és ezért megszabja az árat. Megesik azonban, hogy a viszontelárusító a megengedettnél olcsóbb ajánlatot is kap és ,,'tej- bedugáshoz“ folyamodik a rendelet kijátszására. Vagyis ezen a fronton is nyitva kell tartaniok a szemüket a tejellenőrző osztály embereinek. Rekord év a tejfogyasztásban Természetesen számontartja a hivatal a tejfo­gyasztást is, amely nagyon örvendetes eredményt mutat. A legújabban összeállított eredmények sze­rint most jutott el a budapesti tejbehozatal arra a magaslati pontra, melyen a háború utáni rekorcl- fogyasztás évében, 1929-ben volt: a napi 400.000 liter­hez. A háború utáni nagy visszaesés után fokozatos emelkedés következett be 1929-ig, azután ismét csökkent a fogyasztás, amely az 1933—35. években mélypontra jutott és ettől az időtől kezdve emelke­dett a mai nívóra. A fejerkinti napi átlag, mely a kommün alatt mindössze 0.04 liter volt, 1925-ben 0.21 literrel indult a fokozatos emelkedés felé. 1929-ben a napi fejadag elérte a 0.36 litert, amely 1933-ban és 1934-ben 0.24, majd 1935-ben 0.22-re esett. A jól bevált tejrendelet, ezzel együtt a tej árának 32 fillérről 28-ra való le­szállítása és a javuló gazdasági viszonyok eredmé­nyezték a fogyasztás emelkedését, amely 1936-ban fejenkint napi 0.29 literig jutott, most pedig elérte az 1929-es fejadagot. Abol mindezt számontartják és ahol a kenyér irtán legfontosabb élelmezési cikkre, a tejre vigyáz­nak a nagyariámyúra nőtt tejellenőrző osztályt Millig Ádám fővegyész vezeti, az igazolványok ki­adását végző csoport élén Reinlein Antal áll, a be­hozatal ellenőrzésének Buchelt Dezső, a viszont - elárusítók ellenőrzésének pedig Gergelyt László a vezetője.----——a——---­Új abb rendelkezésekkel megrendszabályozzák az áruházakat A kereskedők nagyszabású találkozóját tartották vasárnap Szombathelyen. Félszázados jubileumát ünnepelte a Szombathelyi Kereskedelmi Kör és ez­zel kapcsolatban országos kongresszusa gyűltek össze a fűszerkereskedők. Hatalmas számban vettek részt az ünnepségen és a kongresszuson .az ország minden részéből egybesercglött kereskedők és megje­lent a kereskedők napjain. Halta Aurél dr. kereskede­lemügyi államtitkár is, aki Horváth Kálmán, a Kör elnökének megnyitója után megemlékezett az elmúlt félszázad jelentőségéről. Tóth Gábor, fővárosi törvényhatósági bizottsági tag, a Fűszerkoreskedőik Országos Egyesülete ügy­vezető elnökének vezetése alatt tartották meg .az or­szágos fűszerkereskedői kongresszust, amelyben a teljes vasárnapi munkaszünet és az öregségi bizto­sítás tárgyalása mellett rendkívüli érdeklődés kí­sérte a napirendre került áruház-kérdést. Az előter­jesztett határozati javaslat felsorolta azokat a mes­terkedéseket, amelyekkel az áruházak a megrendszabályozásukra kiadott rendeletet lépten-nyomon megkerülik, ezért a fűszerkereskedők egyeteme arra kéri a kereskedelemügyi minisztert, hasson oda, hogy rendeletéi az árúházak tartsák be, kéri továbbá, Elérte a 400.000 litert budapesti tejbehozata! A főváros tejelienőrzése két év alatt megszüntette a nagy­arányú csempészetet — 130 tejellenőr, 27 rendőr és a vám­őrség vigyáz a tejre i bogy a rendelet hatályának biztosítására adja ki a miniszter a rendelet végrehajtási utasítását. Általános helyesléssel fogadták a kongresszus tagjai Halta Aurél dr. államtitkár megnyugtató ki jelentését, amely szerint a kereskedelemügyi miniszter, arra az esetre, ha ennek szükségét megállapítja, módot fog találni arra, hogy az áruházi rendeletet megjavítsa. Napirendre került a gyárak detailárúsítása is, amelyről Halla Aurél államtitkár kijelentette, hogy ebben a kérdésben a gyáraknak és a kereskedelmi érdekeltségeknek közösen kell megtalálni a megol­dási módot. A gyűlés folyamán az államtitkai a Fűszer- kereskedők Országos Szövetségét meghívta a keres- tkedőnapokra. amelyeket a kereskedelemügyi minisz­ter intézményessé tett. Szeptember 28-án délután tar­tották a kereskedelemügyi minisztériumban az első kereskedőnapot, melyet Halla Aurél dr. kereskede­lemügyi államtitkár nyitott meg. A tanácskozások során panasz hangzott el az áruházak megengedhe­tetlen versenye ellen. Heti szemle Önköltségen alul árusítani: tisztességleien verseny, mondotta ki a minap a Kúria. Ha egyes áruházak szinte hihe­tetlenül hangzó hirdetéseit nézzük, akkor azt kell hinni, hogy ezek az áruházak hajlandók összeütközésbe kerülni a törvénnyel, csakhogy a közönségnek annyira kedvében járhassanak, hogy saját magukat megkárosítva, önköltségi áron alul herdálják szét portékájukat. Szeren­csére azonban az áruházak jótékonysági roha­mukban egyáltalán nem mennek a törvénysértés határáig, mert a gyakran szenzációsan alacsony ár csak látszat. És ez a látszat — csal. Panaszos levélben olvassuk, hogy egy köztisztviselő fele­sége a Fenyves Á r u h ü z úgynevezett „poros“ cikkeiből kívánt vásárolni, amikor azonban megmondta, hogy mit akar, a segéd ki­jelentette, hogy már elfogyott. Tekintve, hogy az illető hölgy a multheti ünnepnapon olvasta a hirdetést és másnap reggel nyolc órakor már olt volt az áruházban, az egyébként szokásos trükk olyan ügy efogy ottan mondott csődöt, hogy maguk Fenyvesék is zavarba jöttek. Erre aztán az 5.80 P-ért hirdetett fehér ágydunahuzat helyett hirtelen felkínállak gyermekpárnahuza­tot. Érthetetlen, hogy a nagymultú, tisztes magyar kereskedelem tovább tűri a vevőcsalo­gatásnak ezeket az otromba formáit. Kövér nők öröme ugyancsak a Fenyves Áruháznak az a hirdetése, amely szerint 140 cm-es csípőbőséggel rendelkező hölgyeknek extra olcsó áron ad extra nagy kabátokat és ruhákat. Egy felháborodott kövér nő jelentette szerkesztőségünknek, hogy ő is úgy járt, mint a dunnavásárló hölgy: a hir­detett olcsó áron babaruhát akartak rásózni. A sertéspestis nem a legrokonszenvesebben hangzó élelmisze­rek egyike. Még akkor sem, ha mindenféle tudo­mányos megállapítás szerint veszélytelen is az emberi szervezetre. Sőt, még akkor sem, ha nem is a valóságos sertéspestissel találkozunk aszta­lunkon, hanem azzal a sonkával, amely a pestis elleni szérumot kitermelte. Ismételjük: nem vi­tatkozunk a tudósokkal. Bizonyára nekik van igazuk és ha igazuk mellett gusztusuk is van hozzá: ám egyék jó étvággyal a pesiispecsenyét. A fogyasztóközönség nevében azonban igenis követeljük, hogy a Lengyel hentesáru- gyár, amely szérumos húst árul, a kirakatában és üzlethelyiségeiben, — amire egyébként a tör­vény is kötelezi, — ezt feltűnő módon tüntesse fel. Az már aztán igazán a fogyasztóközönség legelemibb joga, hogy pénzéért hajlandó-e vásá­rolni ilyen ijesztő hangzású táplálékot, vagy sem. Weisz Fiilöp rézműves, az új aranykoszorús mes­ter. A magyar kézmííiparos tehetségét és szorgal­mát jutalmazó aranykoszorú, amely ;a nemrég le­zajlott kézműipari kiállítás legmagasabb kitüntetése volt, megérdemelten .jutott a főváros iparos társa­dalma egy régi, neves tagjának, Weisz Fülöp réz­műves mesternek. Az új aranykoszorús mester ki- 411ítoitit kollekciójával teljesen rászolgált erre a szép elismerésre. Kiváló készítményei sorából kü­lönösen kivált lepároló készüléke és vörösrézből való drage készítő gépe, amelynek sikere még abban is jelentkezett, hogy egy előkelő vegyészeti gyár meg­vásárolta. Szódavíz-gépei is kiváló készítmények, amelyek több külföldi államba jutottak már el. Bordázott fürdőszoba-kályhái, közismerten elsőrangú rézüstjei mind alaklmasak arra, hogy a magyar kézművesipar jóhírét erősítsék. A VIII., Gólya-utca 13. szám alatti műhelyből kerültek ki ezek az ipar­cikkek, amelyek az aranykoszorús mesteri címet szerezték meg az eddigi elismerés mellé Weisz Fülöpnek. jlakőHCzai lószerszámvereték, csat- és lánc- készítő, épület és műlakatos BUDAPEST, IX., BOKRÉTA-UTCA 5. Tel.: 137-967.

Next

/
Thumbnails
Contents