Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1937-09-22 / 38. szám
Budapest. 1937 szeptember 22. 7 Egyetemes nemzeti érdek a kisemberek exisztenciális támogatása llovszky János a Baross Szövetségben elmondott beszédének félremagy arázott érteiméről Minap tartotta évadnyitó ülését a Baross Szövetség elnöki tanácsa és ezen az ülésen általános érdeklődés közepette mondotta el a Szövetség' célkitűzésére vonatkozó beszédét Ilovszlzy János országos elnök. Először is rámutatott a Szövetség ed digi munkájának kétségbevonhatatlan eredményeire, majd pedig- részletesen foglalkozott a további terjeszkedés kérdésével. Megállapította, hogy az iparosokat és kereskedőket egységes érdekképviseleti alapon magábatömörítő csúcsszervezetet ez- időszerűnt nem lehet létesíteni, mert vannak elvi kérdések, amelyek tekintetében nem homogén ez a társadalmi réteg. Bámutatoti azokra a jelenségekre, amelyek azt mutatják, hogy a kereskedelmi és ipari érdekképviseleteken belül manapság, például nincsen meg az az egységes front, amely szükséges lenne, hogy sikeresen lehessen felvenni a harcot az áruházak ellen. Ugyanígy bizonyos tekintetben nem mutatkozik meg a teljes és általános érdeklődés a kereskedelmet és ipart közelről érintő, de általánosnak és nemzetinek nevezhető nagy problémák iránt. Ezzel kapcsolatban llovszky János utalt a Darányi Kálmán miniszterelnök által létesített Nemzeti Ön- állósítási Alapra, amelyet ezideig mindössze egyetlen cég, Nagykovácsy Milenkó vállalata támogatott jelentős összeggel, 25.000 pengővel. llovszky János megnyitó beszédének széles sajtóvisszhangja volt és akadt számos sajtókritika, amel 3r meglehetősen élesen bírálta el llovszky megállapításait. Miután nyilvánvaló volt, hogy félreértésről van szó, a Fővárosi Hírlap munkatársa felkereste llovszky János kormányfőtanácsos, székesfővárosi bizottsági tagot, a Baross Szövetség országos elnökét, aki a következő nyilatkozatot adta: — Nem értem azt a nagy hadilármát, amely a Baross Szövetség évadnyitó gyűlésén elhangzott beszédemmel kapcsolatban egyes sajtóorgánumokban felhaügzott. Világos, . félreérthetetlen, de nem általánosító és gyanúsító kijelentéseket mondtam a gyűlésen, kifejtettem, hogy a Baross Szövetség hajlandó összefogni minden szervezettel és egyesülettel, amely a nemzeti, egyetemes érdekekért küzd, de nem hajlandó összefogni olyannal, amely tőlünk távolálló és ellentétes érzelmű csoportként áll velünk szemben. — A csúcsszervezet létesítése körüli nyilatkozatomat is kifogásolták. Az „Uj Gazdaság“ című kitűnő szaklapban már két évvel ezelőtt megírtam, hogy a kereskedelmi érdekképviseletek között sok az ellentét és a Baross Szövetséget világnézeti különbség is elválasztja tőlük. Épp ezért a csúcsszervezet megvalósítását lehetetlennek tartottam és tartom ma is. Akkor egyetlen egy hang sem hallatszott az én nyíltan vallott felfogásom ellen és a csúcsszervezet kérdésében változatlanul ma is ugyanazt vallom. De egy gyakorlati példát is veszek, bár ez nem áll a mostani beszédemmel kapcsolatban. Hogyan tudnék közös csúcsszervezetbe menni olyan érdekképviselettel, amely nem azonosítja magát az áruházak ellen a kisemberek tömegei érdekében vívott Boross Szövetségi küzdelemmel? De mást mondok és talán ez kitűnő példa. A kormány nemzeti önállósítási alapot létesített. Kérdezem: hány vagyonos ember, aki nagy pénzbeli javakat szerzett, adott eddig már pénzt, mint önkéntes adományt, ehhez az alaphoz, úgy, mint ahogy Nagykovácsy Milenkó, a Baross Szövetség tagja? Addig, amíg nem fog átmenni a köztudatba, hogy a kisemberek exiszteneiáját, érdekeit a nemzet egyetemes érdekéből támogatni kell és amíg nem akadnak még számosán, hogy segítő kézzel és példaként álljanak csatasorba minden oldalon, addig csúcsszervezet létesítéséről igen nehéz beszélni. Az idők jele, hogy ezt meg kell érteni, az irányítást át kell engedni azoknak, akik a tömegeknek jólétét tartják elsősorban szemelőtt. Akik ilyen irányt képviselnek, azok nekünk barátaink, akik nem ezt teszik, azok ellenségeink. —■ Ennyi volt az egész elnöki megnyitóban és aki ennél többet magyaráz bele, az olyan inget vesz magára, amelyet nem neki szabtak. Véleménynyilvánításunkban pedig ezentúl sem hagyjuk magunkat gátolni, akár tetszik, akár nem. KÖZGAZDASÁGI RÉMREGÉNY AVAGY BUDAI EGYSÉGÁR KFT A Fővárosi Hírlap- ban évek óta erőteljes és a gyakorlati életből vett példákkal mutatunk rá arra a gazdasági destrukcióra, amellyel egyes áruházak nem csupán a kiskereskedők, hanem elsősorban a vásárló közönség érdekeit sértik. Az utóbbi hónapokban részletesen foglalkoztunk a-z áruházi terjeszkedésnek és ennek a gazdasági anarchiának egyik legszembeszökőbb jelenségével: a Budai Egységár KFT címen megalakult vállalatnak születésével, indulásával és nyomban az indulás után viselt dolgaival. Nem akarunk ismétlésekbe bocsátkozni, tehát csak röviden utalunk arra, hogy Goldberger Ernő, a Párisi Aruház egyik depandanszának, az úgynevezett egységár-üzletnek vezérigazgatója, a Duna túlsó partján, Budán, megalakította ezt az áruházat, amelynek létesítése már önmagában is sakkhúzás a fennálló áruházi rendelettel szemben. Az illetékes hatóságoknak azonban különösen szemet szúrt az a körülmény, hogy Goldberger Ernő túlmenve a Magyarországon ismeretes és szokásos áruházi kereteken: egységár-áruházát alapított és a beharangozott hirdetések szerint minden cikket 25 fillérért volt árusítandó, Mondani sem kell talán, hogy az érdekelt kereskedők nyomban akcióba léptek és ennek tulajdonítható, hogy még a megnyitás előtt tanácskozás volt az iparügyi minisztériumban, ahol a legilletékesebb faktorok úgy döntöttek, hogy egyrészt új áruház nem alakulhat, másrészt pedig az új kereskedés — bármilyen címen működik is — nem lehet 25 filléres áron egységesen árusító bolt, mert a magyar viszonyok szinte elképzelhetetlenné teszik, hogy egy áruháziján sok százféle cikket lehessen árusítani 25 filléres egységáron. A magyar kereskedelem és magyar vásárló- közönség legnagyobb meglepetésére hiába volt a miniszteriális nyilatkozat és a minisztériumi döntés: a Budai Egységár KFT mégis megnyílt és furfangos tessék-lássék módszerrel, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon, a 25 filléres egységáron árusított portékák közé beiktatott még egy sereg árut, amelyet — hogy még nagyobb legyen a szemkápráztatás, — a 25 fillérnél is olcsóbban adott. Ha a közönség nem is, Goldberger Ernő kiske- reskedő-konkurrensei, főleg pedig a saját szállítói tisztában voltak azzal, hogy itt valami nincsen rendjén. Nyomozni kezdtek és hamarosan meglepő tapasztalatokra tettek szert. Amikor ezeknek a tapasztalatoknak már a birtokában voltak, megjelent a Budai Egységár KFT üzletében a közismert Müller Testvérek vegyészeti gyár vezérigazgatója és cégvezetője, akik a 25 filléres áron hirdetett Miiller-féle „antracén“-tintát kértek. Meg is kapták, de konstatálták, hogy „antracén-tinta‘‘ helyett a Budai Egységár KFT-hen a gyengébb minőségű, tehát olcsóbb „Sas“-tintát szolgáltatták ki nekik. Érről nyomban jegyzőkönyvet vettek fel és Goldberger Ernő „sajnálkozásának“ adott kifejezést, hogy megtörtént ez a „tévedés“. Egyéb suskusokra is rájöttek azok a kereskedők, akik akik hajlandók voltak azt a fáradságot venni, hogy mélyére nézzenek a Budai Egységár KFT üzleti ügyeinek. így aztán rövidesen megjelent egy szállító, aki a 25 fillérért márkásán hirdetett toalettpapírt kérte. Itt most kiderült, hogy 250 lap helyett átlagban 208, egyes esetekben 210 lap van a könyvecskében. Újabb jegyzőkönyv, újabb sajnálkozás: és Goldberger Ernő azt hitte, hogy ezzel le van zárva az ügy. A jegyzőkönyvben foglalt adatok azonban nyilvánosságra jutottak, mire Goldberger Ernő pénzzel megfizetett nyílttéri közleményeket tett közzé, amelyekben egyszerűen visszavonta a jegyzőkönyvekben aláírásával ellátott tényállításokat. Ugyanekkor, ahelyett, hogy rektifikált volna a leleplező újságokban, a fizetett hirdetésekben kilátásba helyezte a sajtópörökei. Nem tudjuk e pillanatban, hogy ezek a sajtó- pörök megindultak-e vagy sem. Mindenesetre érdeklődéssel várjuk a fejleményeket, annál inkább, mert a leleplező újságokban azóta megjelentek a szállítók és a gyárosok által tollbamondott nyilatkozatok, amelyek a legteljesebb mértékben megcáfolják Goldberger Ernő — cáfolatát. Ehhez a közgazdasági rémregényhez ebben a pillanatban nem óhajltunk hozzászólni, miután megindultak — egészen biztosan — a tiszteségtelon verseny kimondása iránt indított perek és — állítólag — folyamatba tették a sajtópöröket. (n. k.) Megint kísért a pékkartel A Fővárosi Hírlapban annakidején részletesen beszámoltunk a gyászos emlékű pékkartel felrobbanásáról és a végső vergődések hosszadalmas körülményeiről. Maguk a pók-iparosok látták be a múlt év őszén, hogy néhány lesújtó bírói ítélet után önmagukkal szemben követik el a legnagyobb hitelrontást, ha továbbra is fenntartják azt a megállapodást, amely kartel formájában kapcsolta össze a pék-iparosokat. A múlt év végén tehát megszűnt a pék-kartel és azóta a sütőiparosok — akik egyébként a statisztika szerint a legnagyobb százalék- arányban háztulajdonosok Budapesten, — a szabad verseny szabályainak megfelelően sütötték, sőt sütötték el portékájukat. Tekintve azonban, hogy ennek során „a kis forgalom, nagy haszon“ elvének gyakorlati alkalmazói erőteljesen lekonkurrálták egyes társaikat, a sütőipar néhány makacs hangadója most ismét működésbe lépett, hogy mozgalmat indítson újabb pék-kartel — vagy amint ők nevezik: pékegyezmény — felállítására. A múltak tanulságain okulva csak a volt kartel legmegbízhatóbb elemeit óhajtják belevonni az új alakulásba. Miután tehát már a kezdet kezdetén tisztában vannak a pékek azzal, hogy az egységes kenyérsütő frontot a kenyérevők nagy többségével szemben felállítani nem lehet, a közönségnek egyelőre nincs oka az aggodalomra, mert az új pék-kartel előreláthatóan a meghalt régi kartel halvaszüle- iett csecsemője lesz. A DGT új üzletága: kávé, szűrve, habbal. Mindenesetre előkelő iparűzővel szaporodik a budapesti vendéglős- és kávésipar, de az érdekeltek nem örülnek az előkelő versenytársnak, hiszen eleget panaszkodnak amúgy is a megnehezült élet gondjai miatt. A Dunagözhajózási Társaság vendéglőt és kávéházat nyit és a Ferenc József rakparton, a MFTB és a DGT hajóállomás között erre a célra 100.ÜOÜ pengővel épületet emel. Az engedély megszerzése nem ment könnyen, az illetékes hatóságok ellenezték a tervet, de végre mégis megszerezte a társaság az engedélyt és az épület tervét ifj. Masi- revich Györggyel, a hajóállomások tervezőjével máiéi is készíttette. Közvetlenül a viz mellé kerül az épület, amelyet fűtőberendezéssel is ellátnak, úgy, hogy télen is üzemben lesz. Az építkezéshez még ebben az évben hozzákezdenek és tavasszal megnyílik a legújabb budapesti vendéglő és kávéház. Az épület alsó részébe kerül a vendéglő és söröző, a felső részébe pedig a kávéház, amely üveggel lesz körülépítve, hogy mindenfelé szabad kilátás nyíljék. Ez mindenesetre szép lesz, de a kilátás, amelyet a nagy vállalat konkurrenciája jelent, máris élénken izgatja a vendéglős- és bátvésipart. A Novalit, a Nova műanyaggyára megkezdi üzemét. Novalit néven nagyszabású műanyaggyárat létesített Újpesten a Nova. Az új gyár, amely a legközelebbi napokban megkezdi üzemét, szintéfikus vegyi úton. olyan anyagokat gyárt, amelyek főleg importból származó természetes anyagokat pótolnak. A modem présipar ezeknek a műanyagoknak egy- részéből olyan cikkeket állít elő, amelyek feleslegessé teszik az elektromos iparban nagy szerepet játszó ebonitot, a csapágyfémeket, acélt, poreellánt, üveget, márványt, nemes fát és egyebeket. Fontos szerepre hivatottak a mesterséges gyanták, cserző- amyagok, textilsegédanyagok. Ez az ipar a mai korszak szédületes tempóban fejlődő iparága, amely külföldön hatalmas gyárakat foglalkoztat, így alapításával a Novalit a legmodernebb fejlődés szolgálatában áll. Az új gyár egész berendezését és felszerelését a magyar ipar szállította. A Ganz, Láng, Böck, az Állami Gépgyár, a Brown Boveri, Erdély és Szabó és Cziegler János vettek részt a munkában- Üzemét az új gyár 80—100 munkással kezdi meg. ifi Ál) 1U CSŐ, VAS B UTOR SO DRO NY- Ili ÁGYBETÉT ÉS KERTI B UTÓ R F C BUDAPEST, X., CEGLÉDI-U. 15. ,LLI< J TELEFON: 148—19 3.
