Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1937-09-22 / 38. szám
Buszon fiaiodik évfolyam Budapest, 1937 szeptember 22. 38. szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ...... 24 PENGŐ FÉLÉVRE .........................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÄRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes ISüSi»pawillonokban «m—anraBBKMM MEGJELENIK MENDEN SZERDÁN SzerkeszSőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VB., ANDRÁSSY-ŰT 60. TeSeíon: 1-137-1S - PosSacsekk: 40.424 Szendy Károly polgármester: Olyan pénzügyi nyugodtságot teremtünk, amelyre a múltban alig akadt példa A |övő évi költségvetés és az űf kölcsön hatása a főváros anyagi ügyeinek rendezésénél Gondok és tervek Irta GDZOY JEÜŐ Bizony nem mindig van könnyű dolga a mi polgármesterünknek. Hányszor nekilendül valami szép gondolatnak. Azt hiszi, ez mindenkinek fog tetszeni. Aiztán elkezdik sajtolni, formálni, kritizálni a felvetett eszmét és a végén maga sem ismén rá arra, amit tervezett. Itt van például ezeknek a szükséglakásoknak, vagy most már kislakásoknak a dolga. Én azt hiszem, a polgármester a legnemesebb intencióval hozta összefüggésbe ezt a szociális szempontokból nagy előrelépést jelentő tervet az Eucharisztikus Kongresszussal, mert helyesen gondolhatta, hogy mind a két probléma igen fontos és sürgős megoldást igénylő kérdés. Feltehető volt, hogy ha egy csapással el lehet intézni, csak előnyös és általános elismerést érdemlő dolgot cselekszik. Mégis éppen arról az oldalról kifogásolták e két probléma összekapcsolását, ahonnan a legkevésbbé volt várható. A kereszténypárt szónokai helytelenítették az indokolást, mondván, hogy a szükséglakások, illetve kislakások építése magában véve sürgős és elodázhatatlan feladata a fővárosnak. Ezt a kérdést az Eucharisztikus Kongresszus várható lakásszükségletével összekapcsolni felesleges valami. Hát nem mondom, maga a belügyminiszter is hivatkozik arra, hogy a fennálló törvényes rendelkezések szerint az ínséges hajléktalan családoknak lakással (kifejezetten szükséglakással) való ellátása községi feladat. Hiszen ezen az alapon adta át a miniszteri rendelet a főváros területén levő összes állami szükséglakástelepeket a fővárosnak. Viszont azonban nem vitás, hogy az Eucharisztikus Kongresszus óriási idegenforgalmi alkalmát jelent a fővárosra és ennek a kongresszusnak hiánytalan, kifogástalan .lebonyolítása prestizskérdés az egész magyar nemzetre és természetesen elsősorban a főváros szempontjaiból is. Már pedig úgy is, mint az egyik egyházközség világi elnöke, az eddigi adatokból tisztán látom, hogy éppen a diszlokáció kérdése az, amely a legnehezebben lesz megoldható. Természetesein látta ezt a polgármester is és helyesen gondolta, hogyha ezt ia kérdést, amelynek súlyát mindenki kénytelen elismerni, összekapcsolja a kislakástépítő programmal, úgy sokkal könnyebben és gyorsabban termelhető ki a mindig szemünk előtt levő szociálpolitikai elgondoláshoz szükséges nagyabb anyagi áldozat. Éppen azért a NÉP fővárosi pártja ezt a célkitűzést indokolásával együtt helyesnek ismerte el és örömömre szolgált, hogy ennek a párt megbízásából, a közgyűlésen kifejezést adhattam. Más kérdés ennek a problémának a higiénia, és egyéb életszínvonalbeli követelmények szempontjából való technikai megoldása, amely már az Eucharisztikus Kongresszusra való felhasználhatás tekintetében kevésbbé fontos. Bár ezt sem lehet egészen határozottan mondani, mert megvan annak is a komoly jelentősége, ha az ideözönlő idegenek látják és tapasztalják azt, hogy az ilyen szociális feladatokat miként tudjuk és szoktuk megoldani. Éppen ezért az az érzésem, hogyha ezeket a kislakásokat, első ízben az; Eucharisztikus Kongresszus látogatói részére szándékozunk rendelkezésre bo- esájtani, akkor itt valami mintatelepeket kellene létesíteni, még iákkor is, ha azokat később amortizálni nem tudjuk. Sajnos, a kivitel szempontjából elhangzott kifogások nagyon is jogosultnak látszanak. A tervek nagyon vérszegények és invenció nélküli sablonok formáit öltötték fel. Még sajnosabb, hogy a kifogásokra elhangzott magyarázatok sem voltak se világosak, se megnyugtatók. A polgármester úrnak itt még tenni kell valamit, hogy szép elgondolása ne adjon torzszülötteknek életet. De — nézetem szerint — van egy másik jelentős szociális probléma is, amelyet az Eucharisztikus Kongresszussal kapcsolatba lehetne hozni, felhasználván a kongresszussal szemben tagadhatatlanul és igen indokoltan megnyilvánuló áldozat- készséget. A kongresszus rendezőségének nemcsak az elszállásolásról kell gondoskodni, hanem igen nagy mértékben a megfelelő étkeztetésről is. Semmiesetre sem szabad a magyar konyhának világraszóló jóhírnevét kockáztatni. Sőt ennek az idegen- forgalmi szempontból nagyjelentőségű részletkérdésnek is olyan megoldását kell találni, hogy a messze idegenből is idekerülő zarándokok teljes megA főváros életének minden esztendő őszén visz- szatérő és kiemelkedő eseménye: a következő évi költségvetés ismertetése, majd később a tárgyalása. Szendy Károly polgármester ezen a héten hozza nyilvánosságra Budapest büdzsétervezetét, de természetesen előzőleg tárgyalást folytat a pártok vezetőivel, majd pedig sajtóértekezleten végleges formájában mutatja be azt a tervezetet, .amely az autonómia szerveinek csiszolásain át végül is irányítani fogja a milliós metropolis életének következő esztendejét. A Fővárosi Hírlap munkatársa ebből az alkalomból felkereste Sz&ndy sCároty polgármestert, aki a nyers vázlatról a következőket mondotta: — Az új költségvetés semmi különösebb meglepetést nem hoz. Tovább folytatjuk azt a higgadt és óvatos, de emellett optimista pénzügyi -politikát, amely az önkormányzat helyeslésével találkozott. Az új költségvetést talán az jellemzi legjobban, hogy úgyszólván valamennyi tétel emelkedik. Több lesz a bevétel és ugyancsak több a kiadás. Már a tavalyi költségvetésnél hangsúlyoztam, hogy végletekig nem lehel az egyes tételeket lefaragni, hiszen Budapestnek már valósággal csont vázköltségvetóse van és a csontba bevésni mégsem tanácsos. Az élet sohasem áll meg, új szükségletek jelentkeznek, amelyek kielégítéséről gondoskodni kell. — Tehát sok lesz a közmunka % — Legalább is a tavalyi mértékben szerepeltetjük a közmunkákat a készülő költségvetésben. Budapest városára igazán senki sem panaszkodhatik, az ipart és a kereskedelmet éppen eléggé foglalkoztatja. A legnagyobb közmunka jelenleg a szivattyútelep építkezése. Az új bécsi kivezető út létesítése is sok munkásnak ad kenyeret. Igen sokat jelent az eucharisztikus kongresz- szusra való tekintettel az utak és a terek rendbehozása. A kislakások építkezése szintén megindult, A két és félmillió pengős útépítés nagy részét talán a költségvetés keretében is el tudtuk volna végezni, de ebben az esetben az utak rendbehozása hosszúi éveket vett volna igénybe. Magam is kijelentettem a pénzügyi bizottságban, hogy ezt a munkát évekre beosztva a, költségvetéskeretében minden nehézség nélkül elvégezhettük volna, de sakkal helyesebb így, hiszen számolni kell azzal, hogy az eucharisztikus kongresszus idején nagy lesz az idegenelégedéssel hírét vigyék az egész világra a mi páratlanul jó konyhánknak. Nem csekély jelentőségű dolog ez sem, mert hála Isten vannak még sokan, akik szeretnek jól étkezni. Éppen ezért arra gondolok, hogy ebből az alkalomból jelentékeny számban kellene szaporítani azokat az úgynevezett polgári étkezőket, amelyekből ma még igen kevés van. Nem mondom, sérthet ez bizonyos érdekeket és a fővárosnak nem is lehet elsőrendű feladata ezzel konkurrenciát csinálni a vendéglősiparnak. De egyrészt csak átmeneti intézkedésről van itt szó, másrészt vitathatatlan, hogy forgalom és azt akarjuk, hogy az idegenek a legjobb impressziókkal távozzanak tőlünk, tehát az utakat és tereket feltétlenül rendbe kell hozni. — Ugyanezt mondhatnám el a kislakásépítési akcióról is. A három év munkáját most egyszerre végezzük el és így a fedezetről igazán nem gondoskodhatunk egy év költségvetésének keretében. — A fővárosnak különben is nagyon nehéz a helyzete. Az adókinra tatásból kitűnik, hogy az állam adójövedelmei a magyar fővárosban állandóan emelkednek, viszont a főváros jövedelmei visszamennek. Foglalkozni fogok azzal is költségvetési expozémban, hogy maga az állam is egész sereg új feladat megoldását hárítja át a fővárosra, tehát indokolt, hogy a kiadási tételek minden vonalon emelkednek. — Ami a bevételt illeti, mégis csak számolni kell azzal, ^ hogy a gazdasági helyzet javul és ennek hatása a bevételi oldalon is mutatkozni fog. Uj adókkal és a közönség újabb másirányú megterhelésével semmiesetre sem állhatunk elő. Nagyjából tehát gazdálkodásunk a legutolsó költségvetés kereteihez fog alkalmazkodni. — A pénzügyi bizottságban az az aggodalom hangzott el, hogy tíz esztendő is el fog telni addig, amíg az új Óbuda—Hungária-körúti híd megépül, — vetettük közbe. — Arról szó sem lehet, — jelentette ki határozottan a polgármester, — hogy ilyen sokáig húzódjék a főváros régi álmának megvalósulása. A hidat fel kell építeni, ehhez már minden illetékes tényező hozzájárult. Ilyen körülmények között tehát minden a pénzen múlik. A főváros közönsége a legnagyobb készséggel hozta meg a lehető legnagyobb áldozatot. A telekátruházási illeték külön pótlékolásából megvan a szükséges jövedelem. A jövő év őszén feltétlenül megkezdődik az új híd építése, ugyanolyan tempóban fog haladni, mint a Horthy Mik- lós-híd építkezése és így 4—5 év múlva átadhatjuk a forgalomnak Budapest nyolcadik hídját. Nincs ok az aggodalomra. A híd építését senki sem akarja elgáncsolni. A Horthy Miklós-híd építésénél is merültek fel akadályok, ezekét azonban mindig legyőztük. Voltak olyan nehézségek is, hogy a megfelelő pénzösszegek nem álltak rendelkezésre, erre hitelművelet útján elő lehetett teremteni a szükséges anyagi eszközöket. Ilyen körülmények között tehát már járt utón haladunk és emberi számítás a középosztály anyagi helyzetének sajnálatos leromlása ebből a kérdésből is szociális problémát csinált. Általában véve — azt hiszem — az Eucharisztikus Kongresszus olyan jelentős esemény a magyarság szempontjából, hogy annak sikere érdekében a székesfőváros közönsége — meg vagyok győződve róla — pártkülönbség nélkül szívesen hoz meg minden lehető áldozatot. Miért ne örökíthetnénk tehát azt meg olyan szociális természetű intézkedésekkel is, amelyek maradandó jellegűek.
