Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1937-09-08 / 35-36. szám
2 ^MÜÍJS^IaÍ^MJP Budapest. 1937 szeptember 8. fpeit-QhuLa täfihteimi emlékeit a ^0(irh án (jytí.jíík thjzr iViiizaáÜll^ák ereärU alakjába a C^f-ortu na-n teái — Ű&aiíjí JKikiés.y a kűílö és Diiileseii Cherene szobra ugyan csak a rOúrt)a kerül Budapest fiatal város, de ez nem jelenti azt, hogy történeti múltúnk szegény lenne. Ennek a városnak helyén mindig élénk élet uralkodott. A régi Pest-Budának csak azért nincsenek történelmi emlékei, mert az idők folyamán a magyar fővárost számtalanszor földúlták. Itt pusztított a tatárhorda, a török veszedelem és bizony minden művészi emlék eltűnt a föld színéről. Ha az idegen egy új városba téved, rendesen éppen a múlt emlékeit) kutatja. Ezeket az emlékeket nekünk jórósz- ben a föld alól kell előteremteni és ötletes város- rendezéssel, valamint a magyar művészet hathatós segítségével Budapest történelmi múltját valahogyan elő kell varázsolni. Erre a nehéz munkára vállalkozott éltemetíuj DCár&bj, de. kulturtanácsnok, aki az eddigi eredményekről és a közel jövő programjáról a következőket mondotta ,a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Nem merész állítás az, hogy Budapest divatban van s a tőlünk eltávozott idegenek a legnagyobb lelkesedéssel beszélnek Budapest természeti szépségeiről, a város falai között pezsgő életről és ennek a sokat megkínzott magyar népnek hatalmas erő feszítéséről. Igazián imponál) az, amit itt látnak, de valljuk be, hogy keresik a múlt művészi emlékeit is. Ma már még ezen a téren sem kell szégyenkeznünk. A vár arckeologizálásával sikerül Budapestnek, mondjuk, azt a hibáját eltüntetni, hogy a történelmi múlt emlékeinek hiányai nem tűnnek feltűnően elő. — Budavár visszavételének 250 éves jubileuma lehetőséget nyújtott nekünk arra, hogy a Vár történelmi emlékeit kihangsúlyozzuk. — Űjra felépítettük a Bécsi kaput. A vár régi bástyáinak és falainak felhasználásával szép sétányokat létesítettünk és a törökökkel való küzdelem emlékei ma már mindenki számára hozzáférhetőek. — A Vár különben is magán viseli a régi idők nyomait, csupán az együttes hatás kidomborítására kell ügyelnünk és a bántó hibákat, — amelyek ma még kétségkívül megvannak, — kell eltüntetnünk. Egy-két év alatt gyökeresen felforgatni az egész Várat nem lehet, de erre nincs is szükség. Lassú, fokozatos munkával lehet csuk eredményt elérni. — A Bástya-sétány már régen megvolt. Ennek tökéletes kiépítése a kívánt célt szolgálta. Az új Bástya-sétány a belső oldalon teljesen készen van és igazán minden igényt kielégíthet, természetesen most a sétány kiépítését folytatni kellene a másik odalon, de a megvalósításnak pillanatnyilag még akadályai vannak. Három lelek gyors kisajátításáia lenne szükség, de ezek olyan kezekben vannak, hogy velük szemben nem volna méltányos és okos a törvény erejével fellépni. Hamarosan elérkezik az az idő, amikor megértik, hogy a magánérdeket nem sérti a Bástyasétány további fejlesztése és ha a privát kertekből valamit fel is kell áldozni a sétány kiegészítésére, úgy azon a környéken lévő házak, magánpaloták és villák csak nyernek az új környezet megvalósításával. — Van a Várnak egy utcája, amely legjobban megőrizte a régi város jellegét. Ez a Fortuna-utca. Itt is vannak hibák, amelyeket azonban kevés költséggel oi lehetne tüntetni. A régi városrendészeti tervekben nem sokat törődtek a művészi szempontokkal és a Vár utcáit is sablonosán akarták fejleszteni. Így történt azután, hogy a. Fortuna-utcában a luteránus iskola építését úgy engedélyezték, hogy a ház az eredeti vonalból kiugrik. Ezt az épületet feltétlenül le kell bontani és a telekre csak olyan házat szabad építeni, amely beleillik ennek az utcának történelmi hangulatába és a mostani teleknek csak a felét szabad majd építkezésre felhasználni. Az evangélikus egyház feltétlenül meg fogja majd érteni a város művészi szempontjait és nem gördít akadályokat a Vár rendezése elé. Ehhez azonban pénz kell. Az egyházat kártalanítani fogjuk, mert hiszen az épület mindössze 50—00 esztendős és így még sokáig szolgálhatná az egyház céljait. — A másik nagy baj az, hogy az utcát keramit- lal burkolták be, amely' kitűnő az ott közlekedő autóbusz részére, de a burkolatot semmiesetre sem lehet „régies“ kövezési módnak nevezni. Ezt a burkolatot feltétlenül el kell távolílarii és helyébe nagy kockavöveket tenni. Elvben már meg is van a döntés, dp eddig mindig volt más, sürgősebb kövezési feladat és a közlekedési szempontok háttérbe szóPLASTIL1T PADLÓBURKOLAT színen aszfalt m&masszAból. DONATH ALFRÉD ISuilapest, Cseii£;'ery-u. 80. T.« 124-108 Építőipari szigetelő- és vegyianyagok gyára rították a művészi elgondolásokat. Talán ebben az évben sikerűim fog az idea visszaarcheologizálására. az első lépést megtenni. — Az utcában vannak üzletek, amelyeket modern portálokkal szereltek fel. Ezeket el kell tüntetni és ide régies megoldásokra van szükség. — A háztulajdonosok egyszerű felszólításra feltétlenül megteszik azt, hogy a modern ablakrácsokat régies rácsokkal cseréljék ki és így az utca képe zavartalan művészi benyomást fog kelteni. — Az elöljáróság a régi budai városháza épületében van. Ezt a régi épületet múzeumnak szeretnénk felhasználni, annál is inkább, mert innen van a. lejárat a Vár barlangjaiba, amelyek ma már szintén idegenforgalmi látványosságok. Az épület nem nagy, tehát csak kisebb múzeumot tudunk benne elhelyezni. A Dísz-tér egységes frontját elrontja a Honvédszobor mögött levő magas bérház. Az elvi döntés mar meg van, hogy ezt a házat le kell bontani, sőt a Közmunkatanács már meghatározta azt is, hogy milyen legyen az új beépítés formája. A régi budai városházához tapadó modem házakat is el kell tün- Eze^ az átalakítások azonban nagyon sok költségét jelentenek, tehát olyan gyorsan nem vihetjük keresztül, ellenben vannak olyan reformok, melyeknek költségeit már az új költségvetésbe is be lehet állítani. A 5 árban csak történelmi szobrokat engedünk emelni. Ezt az elvet már évek óta következetesen keresztülvisszük. III. Ince pápa szobra, a Hadik- szoboi és a többi emlékmű felállítása már ilyen szempontok szerint történt. A közelmúltban elhunyt államférfi szobrát is szerették volna a Várban el- heiyezni. Ezt nem engedte meg a főváros, holott a kitűnő államférfi nagyságát mindenki elismerte. Túl közel van hozzánk a működése és ha szobrát felállítanánk a Várban, úgy a történelmi hangulat esetleg csorbát szenvedne. Feltétlenül újra felállítjuk azt a régi kutat, amely az Ince pápa szobra helyén állott. A Balta-közben egy átjáró nyílásiában szerettük volna elhelyezni. A művészi bizottságok nagyon helyeselték ezt az ideális megoldást, de a rendőrségnek közlekedéspolitikai kifogásai vannak. Valahogy majd megegyezünk ebben a kérdésben. A boltozatos nyílás alatt nagyon szépen hatna a kedves kút.-- Két történelmi szobor felállítását tervezzük a Várban. Az egyik Zrínyi Miklós, a költő szobra. Zrínyi Miklós, a szigetvári vértanú szobra ott van a Köröndön, de Zrínyi Miklósnak, aj’ költőnek még nincs szobra a magyar fővárosban és ezt a mulasztást pótolni kell. — Kölcsey Ferencnek, a nagy költő halálának most lesz a százéves évfordulója. Ezt az alkalmat fel kell használni arra, hogy méltó emléket emeljünk a magyar Himnusz költőjének. Ez a szobor sem lehet másutt, mint a Várban. — Minden évben fogunk valamit csinálni és a Vár lassan-lassan a történelmi emlékek központja lesz. 7Ázr0atás(>U a ßmto-ssai is a<z ál- iafnfnai a Tzsztty-köcUíp. so-zsácét A Feszty-körkép ügye sűrűn visszatérő probléma, amely hol a városligeti vurstli kitelepítésének ugyancsak vissza-visszatórő kérdése alkalmából, hol más okokból merül fel, mindig azzal a mottóval, hogy a fővárosnak kellene gondoskodni a Magyarok bejövetele méltó épületben és méltó környezetben való elhelyezéséről. Legutóbb a tavasz folyamán merült fel, nyilvánvalóan a körkép részvénytársaság újabb megmozdulása révén a kérdés. Akkor a Fővárosi Hírlap leszögezte a székesfőváros álláspontját, amely szerint a művészi értékű és történelmi cinléket megörökítő körkép megóvása és a vurstlinál méltóbb helyre való áttelepítése mindenesetre kívánatos, azonban ez állami és nem városi feladat. Most ismét napirendre került a körképprobléma, ami a jövő évi Szent István-ünnopségeknek, az eucharisztikus kongresszusnak és az ezekkel járó nagy idegenjárásnak köszönhető. És ez az aktualitás az eddigieknél több súlyt és komolyságot is ad a kérdésnek, hiszen a főváros minden szépségét restaurálja, csinosítja és könnyebben hozzáférhetővé igyekszik tenui a nevezetes alkalomra és ezért hatalmas áldozatokat is hoz. A főváros vezetősége, amelynek a körkép megvételét ismételten felajánlották, — mint illetékes helyen velünk közük, — most csakugyan foglalkozik valamilyen megoldás gondolatával, a költségvetése azonban nem engedi meg, hogy a körkép átvételével és új elhelyezésével járó költségeket egymaga viselje. De ha megtörténnék is a körkép átvétele, fennmarad a kérdés, hogy hol helyezzék el. A vurstü semmiesetre sem alkalmas hely a honfoglalást megjelenítő körkép számára és az; idegeneket a körkép megtekintésére nem lehet a vurstliba vinni. Szóba került a Sándor-utcai régi képviselőház ülésterme, de az sem felel meg teljesen a célnak, azonfelül a régi épület lebontásra van ítélve. A legutóbbi időben érdekes megoldási módozat körül folynak tárgyalások a főváros és az illetékes állami fórum között. Az a gondolat merült fel, hogy a körképet a gellérthegyi Citadellában kellene elhelyezni. Első pillanatra kalandosan hangzik ez a terv, amely azonban, mint a tárgyalások során megállapították, nem is rossz megoldás, annál kevésbé, mert a*! idegenek számára különleges vonzóerőt gyakorolna a Citadellában elhelyezett történelmi látványosság. Az illetékes állami fórum előtt talált főképpen tetszésre a gondolat, úgy, hogy a főváros most vizsgálat alá veszi a következő kérdéseket: Vájjon elhelyezhető-e a Citadellában a körkép? Megtörténhetik erre nézve a megegyezés a katonai kincstárral! Megoldhatók-e a közönség és különösen a tömegesen jelentkező idegen vendégek számára a közlekedési problémák? Milyen költséget igényelne ez a berendezkedés, megszerezhető-e a körkép méltányos áron és miképpen érhető el, hogy a főváros ne egyedül viselje a költségeket? Míg egyrészről ezek a tanácskozások folynak. Boghen György építészmérnök a Fővárosi Hírlaphoz intézett soraiban veti fel a gondolatot, hogy a Fesziy-körkép elhelyezésére a legmegfelelőbb és az idegenek számára legvonzóbb hely a Citadella lenne. Mint szakember megállapítja, hogy a Citadella, aránylag kevés költséggel, alkalmas a körkép befogadására és maga az egész vár külső formájával szinte egybeforrna a köztudatban a falai között őrzött művészi látványossággal. Az érdekes és figyelemreméltó gondolatat íme leszögezünk, azzal, hogy Boghen György mérnök, vetette fel először a nyilvánosság előtt a Fővárosi Hírlap útján. Uj szociális intézményekre 800.000 pengőt fordítanak Kiírják a versenytárgyalást a Kamaraerdő szeretet otthonának kibővítésére és az inarosSanonc-otihonra A székesfővárosi szegénygondozás esztendők hosszú sora óta egyik legnagyobb kérdése a közigazgatásnak. A gazdasági válság bekövetkezése megakasztotta azt a tervet, hogy a város évről-évre bővíthesse a rendelkezésre álló szegényházakat és így meg kellett elégedni azzal, hogy a már meglevő épületeket karban tartsák, illetőleg kisebb mérvben bővítsék. Minthogy az elaggott szegények száma folytonos növekedést mutatott, elhelyezésük érdekében kényszermegoldásokhoz kellett folyamodni, amelyek azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ennek következtében nem térhetett ki a székesfőváros vezetősége az elől a gondolat elől, hogy a kamaraerdei szeretetotthon befogadóképességét új épület létesítése útján tekintélyes mértékben növelje. A polgármester előtez-jesztésére a tvh. bizottság közgyűlése a tavasz folyamán hozzá is járult ahhoz, hogy a Kamaraerdőben teljesen új, hatalmas méretű pavillout építsenek. Az építkezést a polgármester még szeptemberben meg akarja kezdetni, éppen ezért intézkedett, hogy a 325,000 pengő költségelőirányzattal létesülő épületre a versenytárgyalást haladéktalanul kiírják. 1938 tavaszára szándékoznak befejezni a munkálatokat és ekkor nyomban gondoskodnak a szegényházi) ápoltaknak az új otthonban való elhelyezéséről. Minthogy a belügyminisztérium a legutóbbi napokban jóváhagyta az ipari fiúnevelő-otthon létesítését, most már elhárult az akadály a nagyjelentőségű szociális alkotás létesítése elől is. A székes fő város által kezelt különböző célú jótékony alapítványokat 450.000 pengő értékben összevonják és az így adódó anyagi erő fedezetével 200 iparostanonc elhelyezésére alkalmas otthont építenek. A főváros a III. kerületi Szél-utcában lévő tel kén építteti fel az otthont, amelyben nemcsak a növendékek elhelyezéséről gondoskodnak, hanem ipari kiképzésüket is elősegítik. Az építkezési munkaiatokat versenytárgyalási úton biztosítják és úgy tervezik, hogy a fiúnevelő-otthon a jövő ősszel kezdheti meg működését. NEDVES FAL flEffánó LÉGSZIGETELÉS í AMBRUS L. oki. mérnök, Budapest, VI., Izabelia-u. 77. Tel.: 120-864.
