Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1937-06-16 / 24. szám
5 Szociális gondoskodás a főváros alkalmazottairól Farkas jfákos tanácsnok az eladósodott és ka!kamt ott tisztviselők megsegítéséről vÁcósatyO' Ívta S<zá*dw^ líiaán tawÍHy'Uatásáfyi bizottsutyi tafy Hogyan látja a városatya a saját nézőpontjából városatyai feladatait? Sokszor beszéltem városi képviselőbarátaimmal erről a kérdésről, nem csak az én véleményem tellát, hanem a beszélgetések leszűrődéseként is állíthatom, hogy a választók jó- részének szemében élő városatya-tipus — hangsúlyozom: kényszerű tipus — nem az, amit mi követendő példának magunk elé tűztünk. A mi szemünkben a törvény követelményei fölött mindenekelőtt és elsősorban embernek kell lenni a városatyának. Embernek, aki az életben él, józanul és mégis szívvel gondolkodik, szól és cselekszik. A városatyában az embert sohasem szabad elhomályosítani a politikusnak és minden városi irányú megmozdulás középpontjában a kerület polgárainak képviselete kell, hogy álljon. Egy percig -sem feledkezhet meg arról, hogy küldött ember, bizonyos célra kiválasztott ember. Képviseli kerülete lakosságának érdekeit. Nézetem szerint nem szabad egy pillanatra sem megszédülni a törvényben körvonalazott nagy feladatok láttára. A képviselőt, a szociálisan gondolkozó ember-képviselőt ez a sok feladat csak a józan észre utalja és a szükséges meglátásokra ké- pesíttetnek tartja. Nem kell sem ügyvédnek, sem orvosnak, sem bankárnak, sem valami tudományosan képzett adminisztrátornak lenni. Mérnöknek vagy közlekedési szaktekintélynek sem. Ellenben igenis a kerületben lakó, az ott élőkkel együtt élő és érző városatyának az életjelenségekre fel kell hívni a szakemberek, arra hivatott közigazgatási szervek figyelmét és ellenőrizni azt, hogy történik-e és mily mértékben az ebből adódó szükségletek kielégítése. Például, ha valaki nem lakna itt köztünk a XI. kerületben, nem láthatná elöntve a Bibié-telepet, nem akadna el a halottvivő kocsija a Bródy Zsig- mond-utcán. Avagy nem élvezné a Fehérvári-úti HÉV minden áldását és nem szidná a Sasadi-út autobusztalanságának gyönyöreit. Az őrmező par- cellatulajdonosainak évtizedek óta sürgetett város- rendezési bajait is csak azok értik meg, akik velük vannak nap-nap után. Ahhoz sem kell orvosnak lennie, hogy bizonyos egészségügyi vagy köztisztasági bemedezésnek hiányait, vagy a legközelebbi kórház, patika nagy távolságát megállapítsa. Magasépítő mérnöknek sem kell lennie, hogy bizonyos épületek terveit szépészeti, gyakorlatiassági szempontból bírálat alá vehesse. A vízvezeték, csatornázás, világítás, szemétszállítás jó vezetése, rendben való lebonyolítása pedig nap-nap után minden ház legfontosabb és legtöbbet tárgyalt kérdései közé tartozik. Hogy a választott tisztviselők közül ki az alkalmas és ki nem, az eredmények mutatják meg. Az adó- és községi szolgáltatmányok hol fájnak, hol legjobban igazságtalanok, — ezt is érzi, látja, tudja minden szenvedő. Folytathatnám ezt hosszasan, de talán ennyi is elég a bizonyításra. Fontos azonban, hogy a városatya ítéletet tudjon mondani, hogy egyeztetni tudja az érdekeket, mert sokszor aztán a kerület egyes részeinek is ellentétes az érdeke, de ellentétes a város egyes kerületeinek is. Tehát mindenki alkalmas arra, hogy városatya legyen, aki formát tud találni a helyesen meglátott és megismert kerületi vagy városi óhajok továbbvitelére. Mindez nem az jelenti, hogy a politikus is meg ne szólaljon a városi képviselőben. Addig, míg nagy világnézeti, államberendezési és egyéb kérdések mozgatják az egyéneket, tömegeket, a városi életből sem lehet kihagyni a politikát. De a politikát kell hozzáidomítani a polgárság elemi érdekeihez és nem fordítva. A mai nehéz élet és elesettség, sajnos, minduntalan a munka- és állásnélküliségre vezet és szinte akaratlanul is, minden sgíteni akaró vezetőembernek általánosságban, sőt szórványosan egyénileg is, foglalkozni kell ezzel az óriási bajjal. Az azonban elvetendő és minden erővel kiirtandó volna, hogy a városi és egyéb képviselő csak ezzel és mindig ezzel egyénenként foglalkozzék. Akiben él, dobog a szív, nem feledkezik meg róla, hogy elsősorban ember, az amúgy sem fog elutasítani egyetlen hozzáforduló igazságos ügyet, de csak mértékkel! Pártunk városi vezére, Zsitvay Tibor a közelmúltban egyik nyilatkozatában helyesen annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az a városatya, aki elveszti kapcsolatait a kerület polgárságával, elveszti jogosultságát a városatyaságra. Bölcs és helyes megállapítás, ennél jobbal én sem tudnám befejezni elmélkedésemet. Nem lehet jobb követelményt a mi szemünkkel sem állítani a városatya elé, minthogy éljen a polgárság között, értse meg lelkét, vágyait, szükségleteit, hallja meg a szívek dobbanását és akkor a politikai elgondolásának, de saját magának is meghódította és megtartotta kerületét. WEBER HENRIK vízvezeték, csatornázás, derítőtelepek, központi fűtés és egészségügyi berendezések vállalata Vili., Tavaszmező-utca 9. — Telefon : 1-376-05 A napilapok törvényszéki rovataiban érdekes fővárost érintő perről számoltak be. Egy ügyvéd beperelte az Elektromos tisztviselőinek egy részét azzal az indokolással, hogy ezek a tisztviselők neki köszönhetik, hogy a főváros részükre kölcsönt folyósított. A szegény tisztviselők fizették is a honoráriumot. A tudósítások szerint 6000 pengő már régen befolyt az ügyvéd pénztárába, a bíróság pedig újabb 2500 pengőt ítélt meg és még további perek vannak folyamatban. A bíróság olyanokkal szemben is megítélte az ügyvéd követelését, akik az ügyvédet soha nem látták és vele soha nem beszéltek. Ez a furcsa pertömeg azokba az időkbe nyúlik uissza, amikor arról beszéltek és arról írtak a lapok, hogy a fővárosi tisztviselők közül sokan uzsorások kezeibe kerültek. Szendy Károly polgármester a hangzatos cikkek megjelenése után vizsgálatot indított, amelynek vezetését dorogi Farkas Ákos dr. tanácsnokra, az elnöki osztály vezetőjére bízta. Hamarosan kiderült, hogy a hírek nagyon túlzottak voltak, de a város mindenesetre, — amennyire lehetett — segített a tisztviselőkön. Most azután ez az ügy újra felkavarta ezt a régen elsimult ügyet és kiderült, hogy az ügyben szerepet játszó ügyvédek számára nem is volt rossz üzlet a tisztviselők dolgaival való foglalkozás. A főváros természetesen a saját alkalmazottain akart segíteni és nem gondolt arra, hogy a segély- összegek egyrészét majd ügyvédi költségekre kell fordítani. A Fővárosi Hírlap munkatársa beszélt Fai*!fcas 7lk®$ dz*. tanácsnokkal, aki erről a kérdésről a következőket mondotta: — Mi mindig figyelemmel kísértük a főváros alkalmazottainak szociális helyzetét. Amikor megjelentek azok a riasztó közlemények, hogy a főváros tisztviselői az uzsorások karmai között vergődnek, a polgármester úr utasítására magam néztem utána ezeknek a híreszteléseknek. Nem volt olyan nagy baj, mint ahogy beharangozták. A közigazgatási státusban körülbelül tizenkét tisztviselőre bukkantunk, akin segíteni kellett. A főváros meg is tette a kötelességét, sőt azon túl is ment. Természetesen vannak olyanok, akiken segíteni nem lehet. Elém került például egy házaspár ügye. Mind a kettőnek van fizetése, ha nem is sok, de mindenesetre annyi, mint a társainak és ők mégis csak ketten keresnek. Úgy a férj, mint a feleség könnyelműen nyakra-főre vásárolt. Végül is elmerültek az adósságok hullámaiban. Ilyen embereknek a dolgait hiába rendezzük, később újabb adósságokat csinálnak. — A fővárosi tisztviselők aránylag jó helyzetben vannak. Ha megszorulnak, a főváros részletekben törleszthetö fizetési előleget folyósít a számukra, több havi fizetésüket kaphatják meg ilyenformán előre. A második fórum a Segítőalap, amelynél szintén igényelhetnek kölcsönt. Ha valami baj éri őket, úgy segélyt is adunk. A megszorult tisztviselők három oldalról vannak tehát biztosítva, míg más társadalmi osztálynak a segítésnek ezen módjai nem állanak rendelkezésére. Természetesen mindnyájan tudjuk, hogy a szanálás és a sok fizetési redukció miatt a tisztviselők helyzete nagyon nehéz, de a gyökeres változás nemcsak a fővárostól függ. Az általános gazdasági helyzet javulása hozhatja csak meg a kibontakozást. A polgármester valóban atyai módon gondoskodik a főváros alkalmazottairól, de ennek is megvannak szabva a határai. — A komolyabb bajok inkább az üzemi alkalmazottaknál fordultak elő. Ott volt spóregylet, pumpkassza és egyesek befurakodtak a tisztviselők bizalmába és hozzásegítették őket az adósságcsináláshoz. Ezek a kínos jelenségek az Elektromosműveknél grasszáltak legjobban. Mor- vay Endre tanácsnok úr maga vizsgálta meg az állapotokat és igyekezett a zavarokat elsimítani. Az megtörténhetett, hogy akkoriban egyes tisztviselők érdekében ügyvédek is írtak beadványokat, feltárták helyzetüket a vezetőség előtt, de bizony senki sem gondolt arra, hogy mindez újabb megterhelést jelent majd a tisztviselők részére. Most a bíróság ítélettel kimondta, hogy az ügyvédek valóban ügyvédi munkát végeztek és az ítélettel törvénytisztelő ember nem is hajlandó perbeszállni. A törvényes jogorvoslatnak természetesen még helye van, lehet, hogy egyesek majd élnek is vele és a magasabb fórumok mondják ki majd a döntő szót. Annyi bizonyos, hogy a főváros önként, saját jószántából azonnal segített bajbajutott emberein, amikor erről tudomást szerzett. A tanácsnok úr megemlékezett még arról is, hogy a főváros most már nagyon vigyáz arra, hogy tisztviselői el ne adósodjanak. Mindig alakulnak társaságok, amelyek a tisztviselőket áruhitellel akarják ellátni és végeredményképpen azt kérik, hogy a részlettörlesztést a főváros hivatalból vonja le. A főváros ezt mindig megtagadja. Legutoljára a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetének engedélyeztek ilyen levonást, de ezt is visszavonták. A botrányos esetek kipattanása után, — azzal egyidőben, hogy az alkalmazottak adósságait rendezték, — betiltották minden spóregylet és pumpkassza működését is. Farkas Ákos tanácsnok azután így folytatta: — A főváros igazán mindent megtesz az alkalmazottai érdekében. A családvédelmet is nagyon szépen szolgálja. Az idén először küldtünk el hatvan többgyermekes tisztviselőt nyaralni. Igazán példát mutatunk ezzel is a szociális tevékenység kifejlesztésében. Most azon törjük fejünket, hogyan lehetne a többgyermekes családapák gyermekiskoláztatási gondját levenni a vállukról. Talán sikerül erre valami fedezetet találnunk. A polgármester úr igazán meg fog mindent tenni, hogy a tisztviselők helyzetén segítsen. mmm r OIazú- Lzáll&dák we&k&ncUzaliazk h az euoíia- t'uziikiu koiKjrenzus r(\sztv(i)űifiek Az eucharisztikus kongresszus megrendezésének gondjai egyre fokozottabb mértékben vetik előre árnyékukat. A központi rendezőbizottsághoz már eddig is tízezerszámra menő jelentkezés futott be, annak ellenére, hogy ezideig mindössze néhány államból kaptak a meghívókra választ. A jelentkezőknek ez a nagy száma sejttetni engedi, hogy az eucharisztikus kongresszusra összesereglő százezrek megfelelő elhelyezése érdekében rendkívüli intézkedéseket kell majd tenni. Kezdettől fogva számoltak azzal, hogy a szállodákon kívül tömegszállások céljaira be kell rendezni az összes fővárosi iskolaépületeket és azokat a kaszárnyákat is, ahol helyet lehet biztosítani. Ügy látszik azonban, hogy ez még mindig nem lesz elég a jelentkező igények kielégítésére. Az eucharisztikus kongresszus központi rendezőbizottságához a közelmúlt napokban érdekes ajánlat érkezett be. Nicki Béla, a MFTR főfelügyelője azt proponálta, hogy az eucharisztikus kongresszus vendégeinek részbeni elhelyezése céljából a használaton kívül helyezett dunai hajókat és uszályokat alakítsák át úszó turistaszállodákká. Az így berendezett folyami járműveket a kongresszusi napi tanácskozások végeztével vontató- gőzösök húznák el a Dunának olyan területeire, ahol a hajózás menetét nem zavarják, reggelenkint lsedig a gőzösök újból visszahoznák az uszály- szállodák lakóit a főváros belterületére. A központi rendezőbizottság, értesülésünk szerint szimpátiával fogadta a tervet, különösen azért, mert az ötlet megvalósítása esetén legalább öt—hatezer újabb férőhelyről lehet gondoskodni. A MFTR egyébként az uszályh aj óknak turista- szálló céljaira való berendezését már az idén szeretné megkezdeni. Arra gondol a hajózási vállalat, hogy a kirándulni vágyó közönséget vinné el ezeken a szállítási alkalmatosságokon hétvégi üdülésre, úgy hogy a hajók szombaton délben indulnának és hétfőn reggel érkeznének vissza Budapestre. Egyszerrű, de tiszta és kényelmes fekvőhelyekről gondoskodnak, emellett azonban1 az uszályhajókat igénybevevő weekendezők ellátása céljából hajóvendéglőket is szerelnének fel, amelyek olcsó áron szolgáltatnák az utasok egésznapi élelmezését. Ezüstkoszorusmestar. Fővárosi oklevél. Nagy aranyérem SIMA SÁNDOR faa“yí'Épülőt* és mülakafios Kandall ók, kovácsolt vas- csillárok, falikarok, mindennemű dísztárgyak speciális készítése. Budapest, XIV., Angol-u. 16/a. Tel.: 2-965-12. Szittner Ferencz Üveg-, porcellán-, tükör-, képkeret szaküzlet és épületüvegezés! vállalat. Budapest, IV , Mária Valória-utca 1. (Petőfi térnél) Telefon: 1-821-14. Alapíitatott: 1860.
