Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-20 / 3. szám

Húszon OaiodiK évfolyam nudapesi, 1937 január 20 aeaa«»^:B3agsro?.;«asa«saaag^^^'igas«*^.M*K«^^ asi-r-r--«gMiBMaiirwr-.r-,-r -,- -- -«■ ..«^v /' ESöfsseáésS ér: iGÉSZ É¥»k ...... 24 PEWCsÖ FÉLÉVEIÉ ........ 12 PElfrSOÖ savss $ZÁM ÄRÄ2 SO FIUÉR Arusiíjáí« az összes SB5JSs»p>avs!So»oUS&a» FELELŐS SZSaílESITŐi DMCSŐ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZSßOAM Sxerhesxtőség 6a hladóh]vatafi BUDAPEST, VB., ANDRÁSSY-ÚT 60. TeJeícn: 1-137-15 - Poslacsekí:: 40.424 Me&en forgalmi j reménye!« silány jelentés ét, beszámoló a főváros ügyei- j ről elénk kerül, ahányszor a jövendőt kutatjuk és I a statisztika számainak világánál igyekszünk előr' 1 látná, mindig sok vigasztaló és reménykeltő mo j mentum akad. Bizonyos azonban az, bogy ezek kö­zött a wanénytkeiltő jelenségeik között van egy pont, amely soha meg nem inog, amely mindig de­rűs fénnyel mutat előre. Ez pedig Budapest ide­genforgalma és role együtt lassankint, talán már j a közeljövőben, egész Magyarország idegenfor­galma is. Mi nem azt mondjuk, hogá ezen a téren már a csúcspont felé járunk, de tény az, hogy amit valaha hóbortos álomnak néztek egyesek, az ma valóság, hovatovább igen jelentős kenyérkereset Budapest székesfőváros lakossága számára. Már nemcsak ideális célokról beszélünk, már nemcsak j erkölcsi, de valljuk be nyiltan, anyagi hasznot is í várunk az idegenforgalomtól. Az élvezetre, gyö- j nyörnségre, gyógyulásra vágyó világ kereskedői lettünk. Nem szégyen, hogy áruba bocsátjuk a Normafaj vagy a Halászbástya szép kilátását, nem szégyen, hogy a lokáljainkat, megbecsüljük, hogy a fürdőinkéit, idegeink számára építjük, mert ebbel a pénzből, amelyet ezek vesznek be, valamennyien részesülünk és valamennyiünknek életstandardját megjavítjuk. Éppen ezért nem elég a hivatalos szerveknek foglalkozni az idegenforgalom kérdésével, de kívü- j lük elsősorban a tőkéseknek, a gazdasági életnek kell arra törekednie, hogy az idegent vonzó ké­nyelmi, szórakoztató és gyógyító üzemek létesül­jenek miinél nagyobb számmal. Ha pedig már egy ilyen nagy szálloda, egy ilyen nagy szórakoztató, vagy ha kell, betegápoló üzemmé lett Budapest, akkor nem szabad elmulasztanunk, hogy az év élőjén mérlegeljük az esztendőt és számoljunk ide­genforgalmunk legközelebbi reményeivel. Teljes megelégedéssel állapítjuk meg-, hogy idegenfor­galmi szerveink ezen a téren is becsülettel elvég­zik munkájukat, különös alkalmakat szerveznek a régiek mellé, hogy az idegennek minél több okot adjanak arra, hogy Budapestre jöjjön. Az 1938. esztendő, tehát a jiüvő év minden' való­színűség szerint kulmináló pontja lesz a magyar idegenforgalomnak, hiszen ez István király eszten­deje lesz, amelyen Budapesten, tartják meg a világ katolikusainak eucharisztikus kongresszusát. Van­nak, akik félmillió vendégről is beszélnek, tehát az 1937. évnek a legelsősorban az eucharisztikus kon­gresszus évét kell előkészítenie. Emellett azonban cinnek az esztendőnek, az ideinek is megvanak a maga feladatai. Európának ugyanis 1937-ben nagy idegenforgalmi esztendeje lesz. Elsősorban az angol koronázás, amely három hónapig tart, szívja ma­gához az egész világ látványosságra vágyó népét. Azután meg a párisi világkiállítás lesz a világfor­galom nagy attrakciója. Mi nagyon jól tudjuk, hogy ez a két óriási esemény tőlünk is vesz el ven­déget, de meggyőződésünk, hogy többet ad, többet hoz, mint amennyit elvesz. A kelet útja Budapesten át kell, hogy vezessen Bond ónba is, Parisba is, az amerikai és más világrészben dúsgazdag embere, két pedig előre úgy kell m eg környékezni, hogy ne feledkezzenek meg Budapestről, Európa egyik leg­szebb városáról. Aki Newyónkból eljött Londonba, vagy Párisba, annak már igazán csak macskaugrás, hogy megnézze a drága, a szépséges Budapestet, amelyről a koronázásig, vagy a párisi világkiállí­tásig minden istenáldott nap azt kell hallania, hogy bűnt követ el, ha nem látogatja meg a magyar fővárost. Bár az 1937. esztendő idegenforgalmi attrakciói London ée Paris lesznek, a magyar idegenforga­lomnak nem szabad megijednie, mert óriási lehe­tőségek nyílnak ezen az úton is számára. Ebben a biztos tudatban kell tehát szervezkedni és fej­leszteni mindazt, amire a nagypénzű, a szórakozni vágyó, a gyönyörűségeket kereső külföldi jogosan számít abban a városban, amelyet látogatásával és könnyű kézzel költött pénzével megtisztel. Ezeknek az idegeneknek Budapestre való veze­tése azonban nem lehet az egyszerű és magunk- esinálta reklám az eszköze, ezekhez komoly, jól bevált szervezetekre van szükség. Ha valaha, az idén, a londoni koronázás és a párisi világkiállí­tás esztendejében van szükségünk arra, hogy azok a nemzetközi idegenforgalmi vállalatok, amelyek óriási erkölcsi és anyagi hatalommal rendelkeznek Fi? Őszinte nyilatkozat a Jobbkeresetű társadalmi rétegek szűkkeblűségéről ey • ^ A főváros1 közönsége egyre nagyobb érdeklődést tanusít a szociális ’ügyek írásit — Schuler Dezső alpolgármester a bajbajutottak megsegítéséről Mint ismeretes, a főváros törvényhatósági bi­zottsága a tradicionálisan ünnepi formák közt ja­nuár 27-én iktatja be állásába Schuler Dezső dr. alpolgármestert. Eddig az időpontig tovább vezeti a szociálpolitikai és közjótékonysági ügyosztályt, amelynek legfőbb irányítása természetesen alpol­gármesteri működése során is hivatali feladata lesz. Most a téli hónapokban a legfontosabb kérdé­sek közé tartozik a szociális problémák folyama­tos megoldása és valóban: a főváros adminisztrá­ciójának egyik sarkalatos feladata úgy irányítani a bajbajutottak megsegíté: t, hogy zökkenő nélkül ússza meg a főváros egész larsaualma a legnehezebb hónapokat. Mondani sem kell talán, hogy az ínsé­gesek megsegítése mellett az érdeklődés homlok­terében áll a szociális és idegenforgalmi szempont­ból egyaránt fontos koldúskérdés rendezése, amely éppen most, ezkben a napokban állja ki) a tűzpró- bát. A Fővárosi Hírlap munkatársa éppen ezért elsősorban eziránt érdeklődött, mire Schuler Dezső dr. alpolgármester a koldusproblémáról, de általában a szociálpoliti­kai működési körben folyamatban levő ügyekről a következő nyilatkozatban tájékoztatta a Fővárosi Hírlap olvasóközönségét: A kokluskérdés i— Egyes sajtóorgánumokban hírek jelen­tek meg arról, hogy a székesfőváros remény­ségei a koldus-rendelet kihatásait illetően nem váltak valóra. Kötelességszerííen rá kell mu­tatnom arra, hogy bár fennállanak bizonyos nehézségek az adománygyűjtési akciónál, ezek korántsemi tekinthetők olyanoknak, amelyek terveinket keresztülhúznák. Amikor a belügy­minisztériumi rendelkezésnek a székesfőváros területén való végrehajthatóságáról folytat­tunk megbeszéléseket, már akkor számoltunk azzal az eshetőséggel, hogy a közönség nem fog rövid idő alatt megbarátkozni a jótékony­kodást egészen új alapokra fektető rendszer­rel. Tisztában voltunk tehát azzal is, hogy a koldusok ellátására szükséges mint­egy két és félmillió pengő évi össze­get csak abban az esetben lehet hiány­talanul biztosítani, ha valamennyi te­hetős, illetőleg kereső polgár átlag- jövedelmének 0.5—1 százalékát áldozza erre a célra. Az ügyosztály és a kerületi elöljárók a szé­kesfőváros lakosságának mintegy 19 százalé­kát kérték fel adakozásra és a felszólítások alapján eddig körülbelül 1,200.000 pengőre lehet számítani az adományokból. A fele meglenne tehát annak az összegnek már eddig is, amire a hivatalos előirányzat szerint szükségünk lesz és én abban a meggyőződésben élek, hogy ezek az eredmények a legközelebbi hónapok alatt fokozódni fognak. Az eddigi adományozók, ke­vés kivételtől eltekintve, egészen minimális Összeget ajánlottak fel az alamizsna-megvál­tásra és különösen a nagyobb keresetű társa­dalmi rétegek azok, amelyeknél szűk- kehi uséget tapasztalunk.-- A kerületi, elöljárók újesztendő után újabb felszólításokat intéztek a szóbajöhető közönséghez és az akció rendelkezésére álló szellemi szükségmunkások, is megkezdték láto­gatásaikat a magánlakásokban, abból a célból, hogy az írásos kérelmet szóbeli meggyőzéssel is alátámasszák.. Már az első hét bebizonyí­totta, hogy ez az újabb tevékenység, amelynél gondosan ügyelünk arra, hogy prepotenciával semmiféle tekintetben sem vádolhassanak meg bennünket, eredményes, mert igen nagy szám­ban futottak be az újabb megajánlások az egyes elöljáróságokhoz és ezzel tetemesen gya­rapították azokat az összegeket, amelyek ed­dig a munkanélküli ínségesek ellátásra ren­delkezésre állanak. — Az elmúlt hónapokban a székesfőváros és a katolikus karitász a munkaképtelen el­látatlanok közül négyezer egyénről tudott megfelelően gondoskodni és ez a létszám csupa olyan emberből került ki, akik a múlt­ban koldulásból tartották fenn magu­kat és családtagjaikat. t— A dolgok ilyetén állásánál legalább is korainak kell tehát minősíteni minden olyan véleményt, amely arról szól, hogy a munka- képtelen szegények új segélyezési rendszere csődöt mondott volna. Erről szó sincs, legfel­jebb arról lehet beszélni, hogy nem történik nagy gyorsasággal a gyakorlati meavalósidás, de mint fentebb is mondottam, erre jóelőre el voltunk készülve. Kislakások — A székesfőváros egyébként teljes erővel folytatja a szegény néposztályok érdekében bevezetett szociálpolitikai akcióit. Már huza­mosabb idő óta foglalkozunk a családvédelem szempontjából különösen nagy fontosságú kis­lakásépítő akció újbóli életrelhívásával. A pol­gármester úr eltökélt szándéka ugyanis az, hogy már a koratavaszi hónapokban előter­jesztéssel fordul a törvényhatósághoz és azt javasolja, bogy necsak a hajléktalanok el­helyezésére szolgáló szükséglakások szamát gyarapítsuk, hanem ; amelyekben például az amerikai ember .ingó­in vakon bízik, szintén akcióba lépjeu&k a ma- yar idegenforgalom érdekében. Ezeknek a társa­lgóknak nincs szükségük reklámra, ezekről min- eniki, aki valaha a külföldet járta, tudja, begy )pen olyan szükséges tényezői az idegenforgalom- ak, mint maga a vasút, vagy a hajó, vagy a jpülőgép, amelyeknek ma már ők legalább olyan ■ányítói mint maguk^£&£_knek a közlekedési esz­Éx ' / \ közöknek az igazgatóságai. Ezeknek a társaságok­nak kell kézenfogni az idegent és Budapestre ve­zetni, hogy miután kicsodálkozta magát London­ban, miután megismerkedett a párisi kiállítás bá- mulnival óival, eljöjjön egy kicsit üdülni, szóra­kozni Budapestre, amelyről ezek a társaságok majd meg fogják magyarázni, hogy erre a célra a ma­gyar fővárosnál alkalmasabb hely nincs a föld­kerekségén.

Next

/
Thumbnails
Contents