Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1937-05-12 / 19-20. szám
19—20. szám Húszon fy at odite évfolyam Budapest, 1937 május 12 filftnsetöAl Arc É33ÉSZ ...... 24 £>£l?aC3é rÉLÉYRE ........ 12 P£W«2é S^YSS $IÄHS ÄÜÄ: 5© PILLÉR &h»#$ijék as ßa*se* IBfiSs-3»övlfáöí>©kba:w ?KÍ.£LÖS SZERKESZT©! DACSÓ EMIL aamsem£^rsuits^msbtimsswi\mmmniirTi ajasBgfflsmmaKEsa^^ MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Ssarkasstőség As kiadóhivatalt BUDAPEST, VI., A^DRASSY-ÚT $0. Telefoni 1-137-13 - Poststsekki 40.424 A nagy esszíenáö Piros pünkösd ünnepe, amely már itt várakozik a küszöbünkön, valószínűleg' meghozza Budapest idegenforgalmi szezonjának első, nagy kirobbanását, Nem panaszkodhatunk eddig sem ebben az esztendőben, de különösen nem most, amikor a BNV vendégei még a kapuzárás után is elárasztják a várost ás amikor államfők lezajlott és várható látogatása az egész művelt világ figyelmét a magyar fővárosra irányítja. Tudjuk, hogy az idén nagy küzdelmünk lesz, de a polgármester április havi jelentéséből már Mítjuk, hogy megtörténteik a kellő intézkedések, amelyeknek célja, hogy az óriási londoni és párisi idegenforgalmat igyekezünk a magunk számára is gyiimölcsöztetni. Ugyanakkor azonban figyelmünknek sokkal messzebb is kell terjednie, mert hiszen jövő esztendőre azután igazán a világ központja lesz a magyar főváros. Az idén tovább kell folytatnunk küzdelmünket, egyben azonban a jövő évi eucharisztikus világ- kongresszus hatalmas arányú vendéglátásának alapjait kell megvetnünk, mert azok szinte sors- döntőek lesznek Budapest idege,nd'orgaimiániak jövendő fejlődésében. A nagy esztendőben az idegenek százezrei látogatnák el közénk, hogy magasztos hitük által vezéreltetve, jelen legyenek a világkongresszuson. Ezeknek a tömegeknek azonban valósággal uj Budapestet kell itt találniok: megszépült, fölfrissült, uj alkotásokban gazdag Budapestet, amely örökké emlékezetes iéis egész életükön át vonzó marad számukra. Az alkotásoknak, a városépítésnek, a nagy tervek keresztülvitelének tehát erőteljes, nagy tempót kell venniük, hogy a jövő esztendőre méltóan készülhessünk föl. És itt meg kell szűnnie minden álokoskodásnak, minden fölösleges óvatosságnak, pénzügyi ortodoxiának és gazdasági skrupulózitás- nak. Csak pár hét előtt hallottuk Bessenyey Zénónak, a Közmunkatanács kiváló elnökének szájából az őszinte és becsületes figyelmeztetést: nem szabad engedni, hogy a tempó, amely Budapest székesfőváros fejlesztése és szépítése érdekében folyik, megtorpanjon. Az ő szájából hallottuk azt, amit itt. a Fővárosi Hírlapnak a hasábjain ezerszer elmondottunk, hogy se teoretikus pénzügyi tudósokra, se halálmadarakra nem szabad hallgatni, mert ez stagnálást, visszafejlődést jelentene Budapest székesfőváros életében. De ugyanez a hang csendült ki József Ferenc királyi hercegnek abból a beszédéből is, amellyel a margitszigeti gyógyhelyi társalgót felavatta. Az ő szavaiból is érezni kellett, hogy vannak, akik ezt a haladást, Budapest polgárságának és vezetőségének ezt a magyar főváros szépítése és világvárosiasltása érdekében való bátor és lelkes kiállását szeretnék elgáncsolni Azt hisszük, ezek a kuvikmadarak nagyon rosszkor jelentkeztek, miért részben, leküzdhetetlen és mindenki által vallott életszíiikségesség ma az, hogy Budapest szépítése és emelkedése minél nagyobbvonalú legyen, másrészt pedig meg kell állapítani, hogy Budapestnek ezt a vágyát tökéletesen érzi a kormány, szívén viseli a főpolgármester, lelkesen támogatja a Közmunkák Tanácsának elnöke és minden áldozatkészségével előljár Budapest polgármestere és az autonómiának pártjai. A közeledő pünkösdi ünnep hangulata, május napfénye, tündöklése, a virágba borult természet új hitet és új akarást keltenek bennünk- Ma még csak a közel jövő számára dolgozunk. Alig egy esztendő azonban és Budapest olyan események központja lesz, amelyek egész jövőjére, bosszú-hosszú évtizedekre ki fognak hatni- Teli vagyunk tervekkel, teli .vagyunk megkezdett és megoldás felé haladó munkákkal. Szigetünk szépül és mind kívánatosabbá lesz a külföldiek számára. Ugyanakkor meleg órdefclődés-scl foglalkozunk a tabáni probléma megoldásával és azzal, bogy a Dunakorzót tündérszéppé varázsoljuk. Itt állunk a Madách Imre sugárút megalkotása előtt, legelsőrendű feladataink közé soroztuk az Andrássy-út meghosszabbításának kérdését, a Városháza fölépítését- és új városrészek teremtését a {Basilika körül, a Boráros-téri új hídnál és a hamupipőkeszerű Óbuda nagyarányú fejlesztése által. Ennyi terv, ennyi megoldás előtt álló feladat kelti bennünk a reményt, hogy Budapest szépségei hamarosan nagy arányban meg fognak növekedni, az idegen számára még szebbé, még emlékezetesebbé fogják tenni a magyar fővárost. Karafiáth főpolgármester: Ha kell, közbelépek, nehogy apró-cseprő kérdések veszélyeztessék a nagy és komoly Idegenforgalmi célokat H GyégyheByi Bizottság elnöke az seäegenforgalmi tényezők fc srménikus munkájának szükségességéről Szombaton délelőtt avatták fel ünnepélyes külsőségek közepette a Margitszigeten a Közmunkatanács és a Gyóyyhelyi Bizottság együttes előkészítése alapján épült gyógyhelyi társalgót. A megnyitó ünnepségen megjelent József Ferenc királyi herceg, Budapest Fürdőváros Egyesület elnöke és Anna királyi hercegasszony. Ott volt Karafiáth Jenő főpolgármester, Grosck Károly miniszteri tanácsos, Szviezsényi Zoltán miniszteri tanácsos, Al- gyai Hubert Pál, a Közmunkatanács alelnöke, Kelemen Kornél, Tárczay-Felicides Komán, Szterényi József báró, Tasnády Szűcs András, ifjú Horthy Miklós, Harrer Ferenc, Kövácsházy Vilmos tanácsnok, Zilahy Dezső, a Székesfővárosi Idegenforgalmi í Hivatal igazgatója, Szebeny József dr„ a főpolgár- | mesteri hivatal vezetője, svrr&ó Artur, Mayer János, Szabó János, Terbócz Imre, Barla-Szabó József, Bilkei-Papp Lajos, Geller Mihály, Hrich József, a Margitsziget Rt. igazgatója és a nagyszámú meghívott előkelőség. A megnyitó ünnepségen Jlgyai Hubert Pál ismertette a Közmunkatanács beruházási programját, József Ferenc királyi herceg pedig ünnepi beszéddel avatta fel az új intézményt. Végül Karafiáth Jenő főpolgármester, mint a Gyógyhelyi Bizottság elnöke, a bizottság •gondozásába vette az új intézményt. Az ünnepség után a Fővárosi Hírlap munkatársa kérdést intő zett Karafiáth Jenő főpolgármesterhez, hogy melyek azok a legközelebbi célkitűzések, amelyeket a Gyógyhelyi Bizottság elnöki székében kíván sürgősen megvalósítani. Karafiáth Jenő dr. főpolgármester, a Gyógyhelyi Bizottság elnöke a Fővárosi Hírlap munkatársának a következőket mondotta: — A törvényen alapuló kormányrendelet a Budapesti Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottság elnöki tisztségének ellátására a székesfőváros mindenkori főpolgármesterét kötelezi. Én azonban e feladatra a kötelezettségen túlmenően is örömmel és készséggel vállalkozom, mert tudom, hogy a Bizottság olyan tennivalók megoldására hivatott, amelyek a székesfőváros összességének érdekeit (Szolgálják, mert meggyőződésem, hogy a mi szeretett fővárosunk természeti kincseinek az eg'ész világ előtt való megismertetése lakosságunknak elsősorban gazdasági tőkét, gyarapodást , jelent. — A Budapesti Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottságot a magyar törvényhozás bölcs, alapvető rendelkezéseinek figyelembevételével a kormány alig két esztendővel ezelőtt hívta életre, de már ez ^ a két év is elegendő volt annak bebizonyítására, hogy a Bizottság munkássága hézagpótló jelentőségű. Az idevonatkozó törvénynek és kormányrendeletnek megfelelően a Gyógyhelyi Bizottság hivatását magam is kétirányúnak jelölöm meg: egyrészt általános összefogó szervezetnek kell lennie, másrészt speciális feladatokat kell elvégeznie. — A Bizottság^ általános összefogó szerepét éppen összetétele, szervezete biztosítja, ■ mert ennek az intézménynek keretében találkoznak az államnak, a székesfővárosnak, mint helyi hatóságnak és a társadalomnak képviselői. — A Gyógyhelyi Bizottság keretében foglalnak helyet mindazok, akik a székesfőváros idegenforgalmának bármely irányú és bármely célkitűzésű kérdéseivel szakszerűen fog- lalkoznak. _ Tárgyilagos szemlélet alapján azonban me gállapíthatom, hogy a székesfővárosban ma több hivatalos és magán idegenforgalmi szervezet működik anélkül, hogy közöttük a szükséges összhang és együttműködés biztosítva lenne. Bár minden szervezetnek célkitűzése és munkássága külön-külön is igen elismerésre méltó, bár mindegyik az általános nemzeti céloknak és a székesfőváros lakossága gazdasági fellendítésének szolgálatában áll, mégis, mivel minden szervezet az általa kitűzött célok elérésére a nemzet és a székesfőváros ösz- 1 szességének vagyonát használja fel, az összI hang megteremtése nemcsak időszerűen szük- I séges, de vitathatatlanul elkerülhetetlen. — A törvényhozás és a kormány bölcs előrelátásának tekinteni tehát a Gyógyhelyi Bizottság életrehívását és részére olyan szerepkör biztosítását, hogy a kíilön-külön működő idegenforgalmi szervezeteket és alakulatokat közös munkára összefogja. A Gyógyhelyi Bizottság feladatának jelölöm meg viszont, hogy a különféle szervezetek itt találkozó képviselői megállapodjanak arra, hogy közülük melyik milyen tennivalókat végezzen el, hol találhatnak együtt járható közös utakat és a rendelkezésükre álló anyagi lehetőségeket az egységes cél érdekében a legelőnyösebben miképen használhatják fel. Nemes vetélkedést pedig a munka ütemének fokozásában, a helyesen megosztott idegenforgalmi munka sze- retetében, az élelmességben, ügyességben és a rendelkezésre álló szerény gazdasági erők céltudatos kihasználásában fejtsenek ki. — Ami a Bizottság különleges feladata, vagyis a főváros gyógy- s üdülőhelyi jellegének kidomborítását és propagálását illeti, a jövőben e tennivalókat is mindenkor e Bizottságban kialakuló együttes célkitűzések figyelembevételével kívánom irányítani. A hazai, de főleg a székesfővárosi idegenforgalom igen értékes fejlődést mutat minőség és meny- nyiség tekintetében egyaránt. Szeretett fővárosunknak minden adottsága megvan ahhoz, hogy idegenforgalmunkat akár a gyógy- és üdülőhelyi szempontokon, akár pedig egyéb idegenforgalmi törekvéseken keresztül más világvárosok vagy más gyógy- és üdülőhelyek mértékéig kiépíthessük. — Rövid főpolgármesteri és gyógyhelyi bizottsági elnöki működésem alatt máris megállapíthattam, hogy valamennyi e közös cél érdekében működő tényező lelkiismeretes, nagy és fáradhatatlan munkát végez, e tekintetben tehát semmiféle kifogásolni való nem lehet. Sőt — mint mondottam — lelkesedésük és nemes vetélkedésük éppen az ügy nagyszerűsége és törekvésük őszintesége következtében any- nyira fokozódott, hogy e közös célt szolgáló szervek működési körükben egymás munkaterületét túl- gyakran átlépték. Ezt a felesleges, s ugyanannak a célnak^ érdekében feltétlenül kettős, tehát megtakarítandó anyagi áldozatokat igénylő vetélkedést —
