Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1937-04-07 / 14. szám

Budapest, 1937 április 6. fijOf&OálftÍKLIP 3 Deficitmentes költségvetés a főváros mintaszerű gazdálkodásában A belügyminiszter elismerése az előirányzat biztonságáról — Az autonómia szervei rövidesen foglalkoznak a leirattal A belügyminiszter 99.607/1937. IV. számú leiratá­ban értesítette a székesfőváros közönségét arról, bogy jóváhagyta a törvényhatósági bizottság által hozzá felterjesztett 1937. évi költségvetést. A köz­gyűlés annakidején 5,846.053 pengő hiánnyal zárta a budgetet, a belügyminiszter azonban arra az álláspontra he­lyezkedett, hogy a deficitet a bevételek kedvező ala­kulása folytán mellőzni lehet. Ezzel a székesfőváros hosszú idő után újból elérkezett ahhoz, hogy költ­kijelenti, hogy a nagyüzemek községi hozzá­járulási összegeit jelentős mértékben emcl- lietőnek tartja. Az általa kívánt emelés az Elektromos Művek­nél 1,328.000, a Gázműveknél 300.000, a Vízművek­nél 300.000 pengőt tesz ki, aminek révén a költségvetésben előirányzott deficites rész máris megszűntnek tekinthető. Nem járult hozzá a belügyminiszter a for­galmiadórészsedés felemelésére irányuló kérelem­hez és hasonlóképpen elutasította azt a javaslatot, hogy a székesfőváros által fizetendő 2 millió pen­gős államrendőrségi hozzájárulási összeget redu­kálja. Behatóan tárgyaljjá a belügyminiszteri leírat ezután az egyes üzemek költségvtési adatait és ezekkel kapcsolatban megállapítja, hogy a Beszkártnak maradéktalanul be kell tartani a szanálási rendelkezésekben foglalt liatároz- mányokat, mert csak ezen a réven remélhető, hogy a közleke­dési vállalat a jelenlegi stagnálásból kijutva, eljut­hat az új fejlődéshez. A költségvetési leírat záradékában a belügymi­niszter nyomatékosan figyelmébe ajánlja a polgár- mesternek azt, hogy mielőbb rendezze a székesfő­város közönsége és a gazdaközönség szempontjából egyaránt nagy jelentőségű városi vám- és vágóhídi díjkérdést. ségvetéso deíicitmentes, ami teljes mértékben iga­zolja a székesfőváros vezetőségének minden szem­pontot kielégítő óvatos gazdálkodását. A belügymi­niszteri leirat megállapítja, hogy a kiadások emel­kedésével a kiadások csökkenése megfelelő arány­ban áll és az, hogy a székesfőváros ennek ellenére közel hatmillió pengős deficitet volt kénytelen elő­irányozni, egyenes következménye a meglehetősen labilis pénzügyi viszonyoknak. Kijelenti a belügy­miniszter a leiratban, hogy a költségvetésben a székesfőváros gazdasági téren a tőle elvár­ható kötelezettségeknek anyagi erejéhez mér­ten megfelelt és az előirányzást úgy a bevételi, mint a kiadási oldalon reális alapokra fektette, sőt a kiadási olda­lon talán túlzott biztonsági előirányzást is figye­lembe vett. A leirat megállapítja azt is, hogy az óvatos előirányzás mellett a költségvetésben megvan a kellő rugal­masság, amely az évközben felmerülhető, előre nem várt ki­adások fedezésére is lehetőséget nyújt. Elismeréssel emlékezik meg a rendelet arról, hogy a személyi kiadásoknál csökkenés nincs, aminthogy ezt a belügyminiszter maga sem kívánta. A polgármester -a közelmúltban a mellékilletmények rendezése tekintetében már bizonyos szabályozást végrehajtott, szükséges azonban, hogy ezt a szabá­lyozást a továbbiakban is folytassa. Különös érde­kessége a belügyminiszteri leiratnak az a része1, amelyben a székesfővárosi tűzoltóság személyzeti kérdéseivel foglalkozik. Megállapítja, hogy mivel a közel hatszázfőnyi legénységi, létszámra mindössze tizenhat tűzoltótiszt jut, kívánatos lenne, ha a főváros a tiizoltótiszti létszámot fokozato­san kifejlesztené, amit természetesen az alsó állásoknál kell megkez­deni. Részletesebben foglalkozik a leirat az ínségesek támogatását célzó kiadások problémájával is és meg­állapítja, bogy a főváros közönségének az inség- enybítő tevékenység keretébe nem tartozó kiadáso­kat a jövőben elkülönítve kell előirányozni. Nehézményezi a leírat azt, hogy a székes- főváros az Idegenforgalmi Hivatal kiadási előirányzatát közel hetvenezer pengővel emelte. Ezzel kapcsolatban kiköti, hogy az előirány­zott kiadási többletet csak olyan mértékben szabad igénybe venni, amilyen mértékben a multévi ki­adásokkal szemben eltérő kiadások merülnek fel, de akkor is csak olyan mértékig, amíg ezekre a multévi költségvetéssel szemben megszűnt kiadási tételek fedezetet nyújtanak. Törölte a leírat a házinyomdánál új állá­sokra előirányzott összeget azzal az indokolással, hogy a házinyomda tisztvi­selői létszámát a szanálás során már megálllapí­tották. A belügyminiszter az üzemi gazdálkodás bírá­latára térve, optimista felfogásról tesz tanúbizony­ságot. Megállapítja, hogy a valnta-devalváció folytán mintegy 700.000 pengő megtakarítás érhető el, egyben pedig Kovács A. Ödön gépészm é rn ö k Központi fűtés-, vízvezeték-, csatornafelszerelési vállalata Budapest, Vili., Bezerédy-u. 8. Tel.: 13-82-93. CZIGÁNY ADÉL virágkereskedése Budapest, VI., Teréz-körút 60. Telefon: 1-130-09 Kertgazdaság: Budatétény, Villatelep. Tel.: 2-699-77 ifj. Tóth Ferenc Budapest, VI., Béke-tér 9. és Jahocla János Telefon: 2-915-72 fém-, alumínium- és kokilla-öntőde Az Andrássy-út rejtélye Miért nem modernizálták a megépítésük óta változatlanul átlő. ósdi berendezésű bérpalotákat? A tatarozása adókedvezmény hatása a főváros sok helyén meglátszik. Ügy a városfejlődési szem­pontból nem közömbös homlokzatok felújítása, mint a belső átalakítások: terén sok jó munkát végeztet­tek el a háztulajdonosok. Szinte csak egy útvonala van a fővárosnak1, amely mintha ki lenne rekesztve az adókedvezményből, olyan mozdulatlanul maradt meg eddigi mivoltában: az Andrássy-út. Bérpalotái úgy állanak ma is, ahogyan egykor megépítették, a modern kor szellője, amely korszerű átalakítást sürget az elavult épületeken, ide nem jutott el. Ez a probléma, amely — éppen az Andrássy-út előkelő jellegénél fogva — magára a fővárosra nézve sem közömbös, foglalkoztatja Katona János mérnök, törvényhatósági bizottsági tagot, aki, mint értesülünk, legközelebb az illetékes fóru­mok előtt is szóváteszi az Andrássy-úti állapotokat. Ebből az alkalomból kérdést intéztünk hozzá és a. következő érdekes választ kaptuk: — Egész érthetetlen és a háztulajdonosok anyagi érdekeinek szemszögéből nézve is alig megmagyarázható, hogy akikor, amidőn a főváros lakossága mind ^ nagyobb é|s na­gyobb számban cseréli fel régi. elavult lakását a mai kor igényeinek megfelelő leve- gősebb és higiénikusabb, modern lakással, a főváros kétségtelenül legszebb útvonalán, az \Andrássy-úton épült bérházak tulajdonosai, mit sem törődve a korszerű igényekkel. a hom­lokzati tatarozáson kívül házaikon semmiféle egyéb átalakítási, vagy javítási munkálatokat nem végeztetnek. Amilyen megnyerők — egy- kettő kivételével — külső homlokzatukban ezek a bérházak, olyan szomorú képet nyújtanak akkor, ha azokat lakályosság, modern kénye­lem és higiénia szempontjából vesszük szem­ügyre. Bizonyára el sem hiszi az utcán járó­kelő közönség, hogy a szép Andrássy-úti házak, vagy akár paloták jó egynébányában még mindig a melléklépcsőházak mellett csak sötét folyosókon megközelíthető helv'en vannak el­helyezve a legnimimáílisabb igényeket sem ki­elégítő, úgynevezett közös W. C.-k. Azt sem hinné el az ember, hogy számos lakásban nincs fürdőszoba és ahol van, régi, elavult, cirádásan ídmázolt bádog fürdőkádakkal van felszerelve, aminek hátrányát alig pótolják a virágos csempékkel díszített falak. — Elismerjük, hogy a szobák alapterületei és főképpen magassági méretei olyanok, ami­nők a modern házakban csak nagyon ritkán találhatók, a lakásrészek összefüggése, a lakó­szobák és mellékhelyiségek közötti kapcsolatok azonban már annyira ósdiak és kényelmetle­nek, hogy a mai kor igényeit a legkisebb mértékben sem elégítik ki, de még kevésbé fe­lelnek meg ezeknek az igényeknek a lakások úgynevezett egészségügyi berendezései: az el­avult fürdőszobák. W. C.-k és az alkalmatlanul épített konyhák. Hatalmas, többkarúi, díszes boltozatokkal alátámasztott szép lépcsőházak csak arra szolgálnak, hogy a turisták a város falain belül is edzhessék tüdejüket és izmaikat. Felvonóknak — néhány ház kivételével — nyomát sem látjuk, noha ezekben az épületek­ben egy-egy emelet magassága csaknem kivétel nélkül öt méter körül van. —■ Nem értjük a háztulajdonosakat és nem tudjuk megállapítani az okát annak, hogy ak­kor, amikor évek óta módjukban lett volna a modernizálási és tatarozásig egészen különleges adókedvezménnyel élve házaikat úgy a la­kályosság, mint a higiénia szempontjából a mai kor igényeinek m’egf el élőén átalakít ani és rendbehozni, miért nemi éltek ezzel a háztulaj­donosok számára nagy anyagi előnyt biztositó adókedvezménnyel. Nem értjük pedig azért, mert — tudomásunk Iszerint — a modernizált házakban egyfelől lényegesen kevesebb az üres lakás, másfelől a lakbérek nagysága is még a modernizálási költség figyelembevétele esetén is számottevően nagyobb, mint az elavult, ódivatú lakások házibére. — Ha talán az Andrássy-úti háztulajdono­sokat az a kényszerítő körülmény akadályozza •meg a modernizálási és tatarozás! adókedvez­mények igénybevételétől, hogy az ehhez szük­séges kölcsönt csak elsőhelyi táblázás esetén van módjukban igényelni, úgy az _ illetékei« hatóságoknak sürgősen gondoskodniok kell arról, hogy a, fővárosnak ezen a legszebb, reprezentatív útvonalán akkor is lehetővé té­tessék a házak modernizálása, ha ezeken az ingatlanokon bizonyos mennyiségű egyéb köl­csön is be van táblázva. Nem lehet fővárosi érdek az, hogy Budapest legszebb útján lévő, különben külsejüket illetőleg mutatós paloták ne elégítsék ki lakóik ig’ényeit olyan értelem­ben, ahogyen azt a ma embere lakásától joggal elvárhatja és nem lehet érdek az a könnyen bekövetkezhető látvány, hogy az Andrássy- úton majd egyre több és több üres lakást hir­dető cédulák rikítsanak a kapukon. Ennek az Andrássy-úti problémának megoldásán min­denesetre gondolkodni kell, legközelebb ma­gam is módot keresek arra, hogy a főváros megfelelő fórumai_ előtt és a közgyűlésen erre a figyelmet felhívjam és elősegítsem azt, hogy a tarthatatlan állapotokon, amelyeket a szép homlokzatok lepleznek, sürgősen segítsünk. — Van még egy jelenség az Andrássy-úttal kapcsolatban, amelyet ugyancsak nem tudunk megérteni. Ez nem az egész Andrássy-utra, hanem a Mussolini-tértől a Köröndiig terjedő útszakaszra vonatkozik. Egymásután sorakoz­nak itt a bérpaloták, amelyeket ósdi, vagy pedig primitív hatású üzlethelyiségek■ ékielení- tene'k el, olyanok, amilyeneket ma már csak a harmadrendű mellékutcákban látunk. Ma, ami­kor portálék, kirakatok és hiatásyilágítás terén hatalmas versenyre kelnek a főváros üzletei, éppen az Andrássy-útnak ez a része mutat ezen a téren nagyközségi nívót. A bérpalotáikban sok tehetős ember lakik, akiknek finomultabb igénye van és vásárlási kedvüket bizonyára nem fokozzák ezek az üzletek, amelyek a modern idők követelményedről nem vejsznek tudomást. Ez a második Andrássy-úti rejtély, amelyre feleletet szeretnék kapni, de felelet helyett mégis jobban szeretnék az előkelő út­vonalhoz méltó üzletieket látni.

Next

/
Thumbnails
Contents