Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-02-19 / 7. szám
Budapest, 1936 február 19. 7. szám Huszonötoáiíc évfolyam Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVESE ................24 PENGŐ FÉ LÉVBE...................................12 PEEféGŐ EG YES SZ&M kUSk: 50 FILLÉR Árusítják az összes éSUSz^aviSiotieSiissn FELELŐS SZERKESZTŐ DH€SÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDBÁS3Y-ŰT 60 Telefon: 13-7-1S — Postacsekk: 40.424 KOZMA MIKLÓS belügyminiszter nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak a szanálásról, amely szerinte folyik a maga meghatározott sorrendjében „Vannak dolgok, amelyek senkinek sem kellemeseit, az elkerülhetetlen intézkedésekért azonban vállalni keil a felelősséget“ iP W “ss“!‘” ifi /BL-, föSL-v jKteStSB Ellenzéki berkekben, lia nagy felzúdulás nincs is, de a sajtó útján minden esetre köz- üJU'i'ó teszik, hogy izmaik erotoi duzzadnak, ag;y vele.iáik szétpattan a tudással es gondola1 lókkal való telítettségtől. Egyszóval ok dolgozni akarnak, ivözgyütésén es bizottságokban akarnak dolgozni. íázóíavinávai akarják elbontani ezt a szegény, sokat szenvedett varost. Mert ok — mint egyik iegnagyoob szo- nagyoirtokosuk nionuotta, — nem hejDoimtó dánosok. Mert azt mondja, miesoua visszaélés az, liogy a zárszámadást, amelyet április 15-ig kell telierjeszteni a belügyminisztériumhoz, ok még mindig nem tárgyaiúatják. Szerencsére mi őszintébb emberek vagyunk, mint ok és mi nyíltan meg merjük mon- uam, nogy a sorozatos közgyűlésre nem is ezert van neKik szükségük. iNem zárszámadásról, nem a Ivözségi Takarékpénztár mérlegéről es nem a üözrviii' zárszámadásáról van nt szó. in em erről, Hanem igenis, a szanaiasroi, igenis, szamok iieiyeit demagógiával akarnak az üzemi reiormok elten Hadakozni es a szavak erejevel akarjak meguonieni a matematika orok igazságait. Tudjak nagyon jói, hogy a szanaias, ami termeszeiszeruen az üzemek reiormterveit logiaija magaoan, nem tartozik a közgyűlés hatáskörébe, nanem az anionomra szerveinek megnallgatasa után ebben a kérdés ben teljna- taimuiag a szán aló főpolgármester dönt. A sza- nalo rendelkezések után inggel beleit újságcikkeket írni: ez nem elégíti ki a demagógia bajnokait. Ok igenis, szeretnének kiaiiani a porondra és izgatni a csaliiatatlan matematika ellen. Nem hisszük, hogy az ellenzék komoly elemei egyetértenenek ezzel a komolytalan taktikával, inkább az a véleményünk, hogy ezek a komoly elemek, amelyek tudják, hogy vaunak elkerülhetetlen dolgok, szívesen Hárítják át masokra a felelősséget. Kétségtelen, iiogy nagy felelősséget feltételező dolgokról van szó, de ezt a felelősséget egész férfiak fogják vállalni, akik nem szakértelem nélkül való felszólalások alapján ítélik meg a helyzetet, hanem mély lelő' lősségérzettei rendelkező szakértők számadatai szerint. A retorika művészetének is megvan a maga ideje, a szónok uraknak bőven áll tér és idő rendelkezésre, hogy kifuthassák a formájukat, most azonban nem szónoklásról, nem retorikáról, nem szóvirágokról, nem a szívek meghódításáról van szó, hanem egyszerűen és röviden arról, hogy kétszer kettő négy. A kétszer kettő négy birodalma pedig már tökéletesen üzemben van. Szakértők itt, szakértők ott, patikamérlegen mérik az adatokat és mindent kikutatnak, hogy milyen úton, milyen módon lehetne Budapest polgárságának zsebét, ha kell, két fillér többkiadástól is megkímélni. Itt nem arról van ma szó, hogy Budapest fejlődését nagyobb tempóban vigyük tovább, hogy az ívlámpákat szaporítsuk, hogy a főváros szépségét emeljük — ami pedig szintén nem luxuskiadás — hanem arról, hogy a főváros mérhetetlen vagyonokat reprezentáló üzemeit megmentsük, a főváros lakosságának kényelmét, egészségét, nyugalmát biztosítsuk azzal, hogy jó közlekedést kapjon, jó világítással lássuk el, tiszta és bőséges vizet kapjon. Nem játék ez, nem olyan kérdések, amelyeket a demagógia szélmalomharcaira lehet bízni. Ezt csak a matematika döntheti el és itt a matematika nem csak az egyszerű fővárosi polgárnak, de a polgármesternek, a főpolgármesternek, de magának a belügyminiszternek is parancsolni fog. A Fővárosi Hírlap szomszédos hasábján olvasható Kozma Miklós belügyminiszter nyíltszívű, egyenes, férfias, őszinte nyilatkozata. Mindenki érezheti belőle — és pedig a legtökéletesebb megnyugvással érezheti, — hogy ha a főváros polgárságának egyes üzemi szolgáltatásokért talán valami csekélységgel többet is kell fizetni, azt nem a Fejbólintó Jánosok, nem a szanáló főpolgármester, nem a polgármester, nem a belügyminiszter, hanem maga a legnagyobb úr: a kétszer kettő négy parancsolja. A Fővárosi Hírlap legutóbbi számában a sajtóban elsőnek már beszámoltunk arról, hogy a szanálási rendeleteket megelőzően az üzempolitikai bizottság adatait fogják az illetékesek, elsősorban a főpolgármester és az autonómia szervei megvizsgálni, hogy az üzemek kérdésében a végső szót még egy szakértő vizsgálat után mondják ki. Szerdán azután magához kérette a sajtó képviselőit Sipőcz Jenő dr. főpolgármester, aki a Fővárosi Hírlapnak ezt az értesülését tökéletesen megerősítette, anvak hozzátételével, hogy még egy szakértői vizsgálat van folyamatban, amelyet kormányintézkedés folytán a Közérdekeitségek Felügyelő Hatósága tart pieg. A Fővárosi Hírlap munkatársa előtt Sipőcz Jenő főpolgármester a következő nagyfontosságú kijelentést tette ezzel kapcsolatban: — Én az autonómiából nőttem ki, bár a törvény messzemenő rendelkezési joggal ruház föl. én az autonómia nélkül semmit sem csinálok. Kozma Miklós belügyminiszternek tz a nyilatkozata méltán sorakozik a magyar közélet e kiválóságának eddig mindenkor tapasztalt egyszerű, természetes és fölényesen őszinte gesztusaihoz. A belügyminiszter nemcsak azt mondja meg, amit mindnyájan tudunk, hogy a szanálás nem szenvedett halasztást, hanem egyszersmind lehűti azokat a csalóka reménységeket, hogy a most folyó szakértő vizsgálatok csodákat művelhetnének. Kozma Miklós belügyminiszter nyilatkozatából világosan kiderül, hogy a szakértői vizsgálatok arra valók, hogy mindenki íöEz a kijelentés tökéletesen megnyugtató lehet Budapest egész polgársága számára, bár nem lehet belem agyarázni azt, amit egyes baloldali elemek kívánnak, hogy a szanálási kérdéseket az autonómia legfőbb szerve, a közgyűlés tárgyalja le. Ez annál is inkább lehetetlenség, mert hiszen a szanálási törvény ezeket a kérdéseket határozottan kivonja a közgyűlés hatásköréből és úgy intézkedik, hogy a döntésre csak a főpolgármester hivatott. Ez az oka annak, hogy nemrégiben, amikor á baloldali ellenzék az üzemi tarifák reformja kérdésében a közgyűlés összehívását kérte, a főpolgármester ezt a törvényre való hivatkozással kénytelen volt megtagadni. Kétségtelen, hogy a főpolgármester precízen megszövegezett nyilatkozatát egyes helyeken, nyilván. tudatosan, félremagyiairázták és úgy kezelték, mintha a főpolgármester ta szanálás elhalasztását jelentette voina be. A Fővárosi Hírlap munkatársának alkalma volt ebben a kérdésben magával kéletesen meggyőződjék arról, hogy bizonyos tarifa- reformok nélkül a kérdéseket megoldani nem lehet. Hitelt érdemlő szakértői nyilatkozatok fogják megvilágítani az egyes üzemek helyzetét és ezek a szakértők becsületükkel és tudásukkal nyugtatják meg majd a főváros lakosságát, hogy meg kell tenni az elkerülhetetlent és az elkerülhetetlennél tovább senki nem akar menni. Budapest közönsége minden esetre hálával fogadja az őszinte szót, a férüas nyíltságot, amellyel Kozma Miklós belügyminiszter ebben a kérdésben a Fővárosi Hírlap hasábjain megszólalt. — Annakidején, amikor a főváros fölterjesztette költségvetését, megbeszélést folytattam a főváros főtisztviselőivel és a pártok vezetőivel. A költségvetést, amint a belügyminisztériumba érkezett, rögtön munkába vettük és a felülvizsgálás folyik. Ebben a piliau natban nem tudnék pontos dátumot mondani abban a tekintetben, hogy ez a felülvizsgálás melyik napra készül el, csialk annyit mondhatok, hogy a felülvizsgálást a legnagyobb gondossággal végzi el a belügyminisztérium. Megkérdeztük ezután Kozma Miklós belügy minisztert a fővárosi szanálás ügyéről. A belügyminiszter a következőket mondotta: — Ami a szanálást illeti, úgy látom, egyesek félreértették Sipőcz Jenő főpolgármester nyilatkozatát, amelynek olyan magyarázatot akarnak adni, minthogyha a szanálás tekintetében halasztás történt volna. Ez tévedés, nincs szó halasztásról, minden folyik a maga meghatározott sorrendjében, és abban az időrendben, amint az meg volt állapítva. — Nézzük először a BSZKRT-ot, amelyről a legtöbbet beszélnek. Itt is előre megállapított módon, tervszerűen haladnak a dolgok. Folyamatban van a Közérdekeltségekre Felügyelő Hatóságok vizsgálata és ugyanekkor folyik az üzempolitikai bizottság vizsgáló munkája is. Először a Közérdekeltségekre Felügyelő Hatóság vizsgálata szolgáltatja be adatait, majd később kerül nyilvánosságra az üzempolitikai bizottságnak a szakértők bevonásával megejtett vizsgálatának eredménye. Az eredmények megállapítása után pedig jön az, — amit már mindenki tud. — Sajnos, — folytatta a belügyiminiszter — régi igazság, hogy ahol deficit van és vizsgálatba kezdenek, ott rendszerint az derül ki, hogy a deficit nem kisebb, mint amennyire számítottak és nincs más mód a deficit eltüntetésére, mint a bevételek emelése. Én boldog volnék, ha meglepetésszerűen az derülne ki, hogy a deficit sokkal kisebb, mint ameny- nyire ebben a pillanatban az illetékesek számítanak és boldog volnék, ha a deficit eltüntetésére bárki valami más módot tudna kitalálni, mint amilyenről most szó van. Őszintén szólva azonban, erre valamennyiünknek kevés reménye lehet. Márpedig, ha valahol deficit van és nincs Imiás mód ennek eltüntetésére, mint az, amelyről ezidőszerint tárgyalnak, akkor ezt az egyetlen módot kell igénybe venni és ez — éppen a főváros polgárságának érdekében — elkerülhetetlen. _ Vannak bizonyos dolgok, amelyek senkinek sem kellemesek, az igazsággal azonban sze mbe kell nézni és az elkerülhetetlen intézkedésekért vállalni kell a felelősséget. I amint azt előbb megállapították. A belügyminiszter [ rendkívül érdekes és minden félreértést eloszlató nyilatkozata itt következik: beszélgetést folytatni, aki kereken kijelentette, bogy halasztásról szó sincs, mert minden folyik a maga meghatározott sorrendjében és abban az időrendben, Hozma Miklós belügyminiszterrel
