Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-02-26 / 8. szám
Budapest, 1936 február 26 Parlamenti bare az áruház- rendeletért az ipartörvény novellájának vitájában Az árúhózak mcgrend száldlyozása most már küszöböli van. Winch kiér Is-t ván kereskedelemügyi miniszter, mint a Fővárosi Hírlap elsőnek közölte, határozott kijelentést tett arra, hogy rendeleti úton gátat szab az árúházak túlteng ősének és az ipartörvény novellájával kapcsolatban immár, módot is talált arra, hogy a kérdést rendezze. A Fővárosi Hírlap bosszú, lankadatlan küzdelmének diadalát látja ebben az intézkedésiben, amely vódelmot nyújt a kereiskedeflkmmek és iparnak az áruházak mind fenyegetőbb el terjeszkedése és mohósága ellen. Winchkler István kereskedelmi miniszter az ipartörvény novellájának képviselőházi bizottsági ülésén módosítást fogadott el, amely felhatalmazza a kereskedelmi minisztert arra, hogy az áruházkérdést rendeleti úton szabályozza. Ezt a módosítást a 17. szakasz utolsó bekezdéseként javasolja a. bizottság és az a következőképen hangzik: „A kereskedelem és közlekedésügyi miniszter rendelettel meghatározhatja az áruházak fogalmát, üzletkörét és iizletvitelénak módját, továbbá engedélyhez kötheti az áruházak kibővítését és felállítását.“ A rendelkezésnek indokolása az — mint a bizottsági jelentés mondja —, hogy a „kiskereskedelem •méltányos érdekeinek megóvása céljából az áruházi kérdés megoldására jogalapot teremtsünk.“ Az ipartörvény novellájának vitája csütörtökön indult meg a Ház plénuma előtt. A vita legtöbb szónoka érintette az áruházkérdést, aunak káros hatásait, megállapította és helyesléssel fogadta az áruházak megrendszabályozására vonatkozó intézkedések tervbevételét. Maga az előadó, Ronkay Ferenc is rámutatott arra, hogy a törvényjavaslat 800.000 ember érdekét érinti és ezek a kisemberek joggal kiáltanak a képviselőházhoz akkor, amikor segítséget. alátámasztást és mindennapi kenyerük biztosítását kérik. Az alábbiakban ismertetjük az egyes szónokoknak az áruházkérdésben tett kijelentéseit annak igazolására, hogy A képviselőház minden politikai árnyalata úgyszólván kivétel nélkül az áruházak sürgős, radikális megrendszabályozása mellett foglalt állást. A kereszténypárt egyik legexponáltabb iparos képviselője, aki minden esetben a kézműves- és kisiparosság érdekeit hathatósan tette szóvá, Füller Antal, a következőket mondja beszédében: „A kereskedők érdekeit is meg akarom védeni a nagy áruházak túlzott konkurenciájával szemben. Ma már ugyanis a szakkereskedelem, — mert itt is disztingválnunk kell — 'úgyszólván nem tud megélni, mert a nagy áruházak minden lehetőséget megragadnak, (Festetich Domokos gróf: Ügy van! Ez igaz! Agyonnyomják!) mindent elkövetnek a szakkereskedelem ellen és olyan konkurenciát csinálnak, amivel nem tud megbirkózni a kereskedelem, amely tisztességesen fizeti alkalmazottait, adóját, boltbérét és egyebeket. Amint a hatáskörét körülírjuk, megvédjük, ugyanúgy védjük meg a kereskedelmet is.“ Igen érdekesek Éber Antalnak a Kereskedelmi és Iparkamara elnökének a nagyáruházakról elmondott alábbi szavai: Nagyon szívesen járulok hozzá ahhoz is, hogy ez az áruházszakasz beiktathassák. hogy az áruházak létesítése es kibővítése megakadályoztassék. Őszintén bevallom, én az engedélyezési eljárásnak elvi ellensége vagyok, de egész nyugodtan^ merném mindenféle engedély nélkül az ríj áruházak létesítését és az áruházak bővítését, — rebus sic stantibus, — egyáltalán megtiltani. Semmiféle nagy közérdek ezzel nem szenvedhetne s ha a helyzet megváltozik, akkor meg lehet ezt a törvényt változtatni, de hogy a miniszter urakat és az összes érdekképviseleteket állandóan rímnek kelljen kitenni s hogy protekciós áramlatokon keresztül kelljen ezekben a kérdésekben dönteni, ezt én nem tartom helyesnek.“ Majd később ezt mondja: „Azt látjuk t eháit, hogy a kis szabó ■sokkal súlyosabb adót fizet, mint az áruház, stb. stb.“ És, végül idézzük a független kisgazdapárt vezérének, Eckhardt Tibornak az áruházkérdésben tett alábbi, igen szakszerű fejtegetéseit, megemlítve azt, hogy Eckhardt Tibor ez alkalommal nagy elismeréssel szólt a törvényjavaslatról és azt meg is szavazta. Eckhardt felállítja azt a szabályt, hogy afi egyik foglalkozási ág se fejtsen ki olyan tevékenységet, amely más foglalkozási ág boldogulását lehetetlenné teszi. Ezt az elvet alkalmazza a kereskedelemre is s egyben a törvényjavaslat 17. szakaszához a már fentebb említett módosításon kívül, annak folytatása- képen, a következő további módosítást javasolja: „Meglevő áruházak kibővítése és új áruházak felállítása a kiskereskedelem jogos érdekeinek teljes megóvása mellett a kereskedelemügyi és közlekedésügyi miniszter által egyetértőleg kiadandó külön engedély alapján történhetik csupán. Ugyanilyen elbírálás és eljárás alá tartozik a gyáriparnak mindenném ű kiskereskedelmi tevékenysége i s.“ Eckhardt Tibor ehhez a módosításhoz az alábbi kommentárt fűzte: „Beszélnem kell, főleg külföldi tapasz- j talataim alapján az áruházproblémáról, j amely előtérbe fog kerülni, ha egyszer a pénzpiac helyzete könnyebb lesz, mert hiszen egész bizonyos, hogy a nagytőke legközelebi elhelyezkedési területe a kereskedelem irányában lesz keresendő és az áruházak Magyarországon is meg fogják teremteni azt a■ szörnyű problémát, amelyet közelről Amerikában két ízben is szemlélhettem. Amerikában 1928-ban, a prosperitás korszakának tetőpontján, azt láttam,, hogy minden városnak nevezhető helységben, minden utcasarkon ott volt az öt centes, vagy ötven centes áruház, amely olcsó termékekkel elárasztotta a fogyasztást és úgyszólván kivétel nélkül tönkretette az amerikai kiskereskedelmet. Ez már magában véve súlyos csapás egy országra, mert a kiskereskedelem a nevelőiskolája a magasabb rendű kereskedelmi tevékenységnek, de nemcsak az iskola, hanem egyúttal a A Fővárosi Hírlapban több ízben rámutattunk azokra a peres bonyodalmakra, amelyek gyakran érik az Adriai Biztosító üzletfeleit olyankor, amikor valamilyen károsodás sújtja őket és szeretnének időben hozzájutni a biztosítási összeghez. Ezeknek a pereknek kiindulási pontja rendesen a társaság nehézkes adminisztrációjára vezethető vissza és sajnos, a biztosított felek kénytelenek aztán évekig is elhúzódó pereskedéssel biztosítani jogos igényeiket Fellebbezés folytán a budapesti királyi törvényszék mostanában tárgyal,t hasonló ügyet, amelynek lényege az volt, hogy egy Wohl Ármin nevű egyén tűzkárt szenvedett, az Adriai Biztosító azonban nem folyósította a saját maga által megállapított 5978 pengős kárösszeget, hanem bizonyos követelései biztosítására 2100 pengőt visszatartott. Mindez nem volt elég, hanem Wohl Ármin ellen még külön pert is indított, hogy ezt a követelését a bíróság megítélje, végül a megindítandó per során felmerülhető költségei biztosítására is visszatartott 509 pengőt. A per során kiderült, hogy az Adriai követelése mindössze 1256 pengő volt, a pert azonban feleslegesen indította az intézet, mert hiszen a visszatartott pénzből nyugodtan levonhatta volna jogos követelését. Felesleges lévén a per, a fellebbviteli bíróság ítélete szerint a perköltségekre szánt 509 pengő visszatartása jogosulatlanul történt, ennélfogva, az Adriai Biztosítót kötelezte a törvényszék ennek az összegnek visszaadására. Ez az ügy méreteiben egészen jelentéktelen és vállalkozó szellemnek, az önálló polgári gondolatnak is olyan nélkülözhetetlen és pótolhatatlan hordozója, amelyet a száz, vagy ezer kulival dolgozó nagyáruház tevékenységé már nemzetnevelést szealpontból sem tud semmiképen pótolni. Ugyanez áll a kiskereskedelemnek a kispolgári egzisztenciákat fenntartó és a nemzet szempontjából értéket jelentő tevékeny- ségre. Elmondta ezután Eckhardt Tibor, hogy az amerikai aruhazrendszernek további konzekvenciája a részirí fizetésre való vásárlás volt, s amikor másodízben járt Amerikában, az amerikai gazdasági élet vezetői és legalaposabb ismerői az áruházrendszert jelölték meg az amerikai gazdasági és pénzügyi válság legsúlyosabb és legszörnyűbb kimélyítöjénCk. Az történt ugyanis, hogy amikor a kispolgár elvesztette kenyerét, az áruházban szüntette meg először a fizetéseket s ennek következményeképen az áruházrendszer sem a bankok, sem a gyáripar felé- nem tudóit fizetni és végeredményben megindult az összeomlásnál: a lavinája. (Közbeszólás: Egyes áruházak már nálunk is operálnak fizetésképtelenségekkel!) tgy folytatta ezután Eckhardt: Nagyon kérem a miniszter urat, mél- tóztassék az áruházak részleteladási lehetőségeit megszüntetni. Az áruházak részletfizetésre való eladását egyszersmindeukorra lehetetlenné kell tenni, mert a könnyelmű emberrel szemben az áruházak ezt a lehetőségei hallatlan mértékben használhatják ki és óva intem az igen tisztelt kormányt attól, hogy újabb áruházak engedélyezésébe belemenjen, mert újabb áruházak kreálása ebben az országban katasztrofális konzekvenciákkal járhat, mind a kiskereskedelem, mind általában a kereskedelem egészséges és organikus fejlődése szempontjából. Nem akarok szerzett jogokat érinteni: akinek van áruháza, tartsa fenn, legyen vele boldog, de további áruházakat ne méltóztassék engedélyezni. Az áruházak működése a minimumra korlátozandó és az áruházak túltengését tolerálni nem szabad. Nem tartom megengedhetőnek, ha például a. Hangya Budapesten nagyáruházát próbálna, nyitni. Nem ez a Hangya szerepe és ha a Hangyáinak szabad, — nem tudom tervbe van-e véve, de ilyen híreket hallottam — ilyen terrénumra elkalandozni, akkor valóban mindenkinek legalább ugyanennyi joga lesz erre. így olyan hibás és beteg irányzat fejlődnék ki, amellyel szemben határozottan állást kell foglalnunk. (Baross Gábor: Ez vonatkozik az Általános Fogyasztási Szövetkezetre is? Müller Antal: Arra is.) Mindenre. Én nem teszek kivételt, elvi állásponton állok és az áruházrendszer további fejlesztését tőlem telhetőleg minden erőmmel ellenzem, sőt egy ponton, — ha vannak szerzett jogok — még ezeket is korlátozandóknak tartom és ez a részlet- fizetésre való vásárlás. (Egy hang a középen: ügy van! Uzsorarészletre dolgoznak.) így folyt le a parlamentben az áruházi vita, amelynek nyilvánosságra, hozatalát az érdekelt áruházi körök meg akarták akadályozni, de az a szándékuk, hogy a lapokat hallgatásra bírják, nem járt sínem ismétlődnének minduntalan a hasonló jelenségek, amelyek tönkretehetik azt a kisexiszteneiát, akinek pár ezer pengős kárát éveken át nem térítik meg. Ismételjük: ezek a felesleges és haszontalan perek az elavult és bürokratikussá öregedett vezetésben és szervezetben találják magyarázatukat. Nem mondunk valami feltűnő újdonságot, ha emlékeztetünk arra a históriára, amelyet a; jelenlegi vezérigazgató, Erdős Aladár budapesti karrierjének indulásával kapcsolatban szoktak elmesélni. A miskolci ügynökség vezetője volt Erdős Aladár, amikor egy szép napon a szomszédos Füzesabony házainak fele leégett. Erdős hirtelen Budapestre utazott és örömmel jelenítette, az akkori vezérigazgatónak, az öreg Frigyesinek, hogy ebből a tüzkatasztrófából oz intézetet egy fillér károsodás sem érte. És önérzetesen kidüllesztett mellel az elismerő szavukat várta, ehelyett azonban a vezérigazgató1 a méreg- tó'I pulykavörös arccal rárivallt: — És maga evvel henceg, ahelyett, hogy szégyenében a föld alá bújna? Szép üzletvezetés a;z, ha a űrügynökség területén leég egy község és bennünket nem ér károsodás, mert ott nekünk egyetlen biztosított felünk sincs. Ezennel felmentem a főügy- nökség vezetésétől és berendelem a központba. így került Erdős1 Aladár Budapestre. Se non e verő, é ben trovato, — mondaná Ar- noldo Frigesi di Ratalma, akit valójában rácalmás! Frigyest Arnoldnak hívnak, a római anyaintézet jelenlegi vezérigazgatója és akinek Erdős Aladár díjmentesen adományozta a hangzatos Arnoldo, stb nevet- az olasz predikátummal. Károsult üzletfeleit perekkel zaklatja az Adriai Biztosító Elöregedett vezetés, bürokratikus szervezet — Hogyan került Erdős Aladár Budapestre! nem is foglalkoznánk vele ilyen részlet ességgel, ha
