Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-02-26 / 8. szám
8. szám Huszonötödig Előfizetési *r: g^ÉSZ ÉVRE ...................24 PENOd FÉ LÉVRE ......... 12 PEN6Ő EGYES SZÁM ÉRA: 50 FILLÉR ái'jisiiják az összes EBüSz-paviHon&k&an —aaa—MaS—M— FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL megjelenik: minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatalt BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-1 S — Postacsekk: 40.434 A kultúra határállomása Irta: TORS TIBOR országgyűlési képviselő Soha még’ 8zemérmetlenebb és méltatlanabb támadás nem hangzott el egy nemzet, s egy nemzet kultúrája ellen, mint legutóbb a román sajtó egyik sovén orgánumában. A támadás annál perfidebb, mert a lap élén véletlenül — vagy talán nem is egészen véletlenül — egy olyan politikai személyiség áll, akiről nemcsak hivatása folytán lehetett vohm több tárgyilagosságot feltételeznünk, de azért is, mert ez a politikus, mint kulturpolitikns évtizedeken át Szent István birodalmának emlőin szívta magába a kultúrát. Goga Qctavián, mert ő a „Tzara Noastra“ című bukaresti lap főszerkesztője, a költő, a tudós, az író, eltűrte, hogy lapja hasábjain velünk kapcsolatban nyereg alatt puhított emberhúsfogyasztásról, vérrel telt koponyaserlegekről íx*janak, s azt a következtetést vonják le, hogy turáni fajtánk e fantasztikus kulturelőéletéből még ma se tudott kivetkőzni, hanem az európai nemzetek sorában szégyenteljesen kullog a sor végén. A napi sajtóban ez a brutalitásában minősíthetetlen, aljas hangú támadás megfelelő visszautasításban részesült. A kultúrájában megtámadott magyarság e támadást kultúrájának valódi foka szerint méltóságteljesen verte vissza, mindenesetre nem rígy, mint ahogy hasonló — bár részünkről elképzelhetetlen — helyzetben Goga úr és társai tették volna. Igaz, hogy a lelki emelkedettségnek és előkelőségnek ezt a gesztusát megengedhettük magunknak, hiszen az igazság a mi oldalunkon van, s a mosdat lan hang csak azok számára szükséges fegyver, akik tényállításaik gyengeségét a hanggal akarják alátámasztani. Nekünk nincs arra szükségünk, hogy ezeréves történelmünknek mindazokra a fejezeteire hivatkozzunk, amelyekben valóban vér- és emberáldozatról vám szó, amikor is vért és embert áldoztunk, de nem azért, hogy a vért koponyából igyuk és az emberhúst fogyasztási célból nyereg alatt puhítsuk, hanem azért, hogy védőbástya szerepünket betölthessük a barbár kelet támadásaival szemben, s a nyugati keresztény kultúra védelmében. Nekünk nincs erre a hivatkozásra szükségünk, mert ezt elvégzik helyettünk nemcsak az európai szellemi világ legkiválóbb reprezentánsai, de elvégzik magának Goga Octavian úrnak a saját honfitársai is! Micsoda vakmerőség kell ahhoz, hogy akár a régi Nagymagyarország kulturfokát, akár a trianoni csonkaországét Bukarestből kritikával illessék akkor, amikor valóságos búcsújárás van minálunk úgyszólván^ az összes európai államok legjelentősebb kultúrférfiai és hivatalos személyiségei részéről. Kézről-kézre adják a kilincset a nagy metropolisok polgármesterei, küldöttei, a külföldi országok kormányainak kultúrképviselői, akik eddigi ismeretlenségünkből, vagy félreismertségünkből álmélkodva emelnek ^ ki bennünket, mint egy letiportságában, szegénységében is erős, tiszta- lelkű és kulturált nemzetet. Nem múlik el hét, hogy Budapest pompásan fejlődött idegenforgalmának programmjában ne szerepelne valamilyen hivatalos látogatás, ami mind egy-egy jelentős határköve idegenforgalmunk további kibontakozásának s ezzel a nemzetek társadalmában kultúrális térhódításunknak. Miután Gogáék támadása a Balkánról jött, nem akarunk a balkáni országok részéről megnyilvánult érdeklődésre hivatkozni, bár említ- hetnők épen a bukaresti hivatalos körök budapesti látogatását is, ami pedig valószínűleg nem a Duna—Tisza-köze „mongol hordádnak szólt, tekintve hogy orvosaik, balneológu- saik százai, városaik főtisztviselői élükön a bukaresti főpolgármesterrel kifejezetten tanulni jöttek hozzánk. Nem hivatkozunk tehát — bármilyen szeretettel és magyaros szívvel fogadjuk ezeket a látogatásokat a nálunk vitathatatlanul kezdetlegesebb kultur- állapotú országok érdeklődésére. De annál inkább hivatkozunk arra, hogy a történelem kedvezése folytán a miénknél sokkal fejlettebb kultúrájú országok és nemzetek is elküldik reprezentánsaikat a kultúrális és idegenforgalmi kapcsolatok felvételére, vagy szorosabbra fűzésére, elsősorban pedig a maguk nemében páratlan kultúrintézményeink tanulmányozására. Vájjon van-e nagyobb bizonyság arra, hogy méltó helyet foglal el Magyarország, s az ország szíve, Budapest, a nyugati kultúréletben, mint az, hogy Európa eddig legkeletibb kultúr- áliomása, Bécs felénk is megnyitotta kapuit, s az eddig a császárvárosnál megrekedt idegen- forgalom kitolódott — és pedig egy-két év alatt nem várt eredménnyel — Budapestig. A Becsesei való szoros kapcsolat záloga egyébként Strafella volt miniszternek, az osztrák idegen- forgalom legfőbb intézőjének legutóbbi látoAz inségenyhítfő akció keretednek megszükítésé- ről nyugtalanító hírek kerültek az utóbbi napokban forgalomba, úgyhogy Szendy Károly polgármester szükségesnek látta hivatalos nyilatkozatban megvilágítani a való helyzetet, leszögezve a tényt, hogy nem a szociális segítés mérvének korlátozásával, hanem csak a fentartott akció adminisztrációjának gazdaságosabbá tételéről van szó. Ennek a hivatalos nyilatkozatnak van egy tétele, amely szerint a szociálpolitikai ügyosztály megállapítása szerint az utóbbi időben csökkent az Ínségesek létszáma. Nagyon érdekes ez a megállapítás, amely Budapest legsúlyosabb problémájára, a munkanélküliségre és az ebből fakadó Ínségre vet biztató fénysugarat. Nem lehet közömbösen elmenni mellette, mert mindennél figyelemreméltóbb jelenség az inségsek számának apadása. A Fővárosi Hírlap épen ezért Szendy Károly polgármesterhez fordult, hogy erről a vigasztaló jelenségről felvilágosítást kérjen. Szendy Károly polgármester a következő nagyérdekű kijelentéseket tette: — Huzamosabb idő óta figyeljük Budapest népességének szociális helyzetét és az abban mutatkozó változásoloarti. A magaon részéről mindig bizonyos optimizmussal ügyeltem a gazdasági élet je- lenségc-ű;t és hogy optimizmusom alapos volt, bizo~ nyitják azok az adatok, amelyek az ipar különböző ágaiban mutatkozó kedvező változásokról szólnák. A muukanélkülieink legnagyobb százaléka az ipari munkásság soraiból kerül ki, most azonban hónapok óta megállapítható a munkanélküliség lassú, de mindinkább térthódító csők. kenése. A nehéz iparnál éppen úgy észlelhetők ezek a kedvező jelenségek, mint más szakmánál és amilyen örvendetes ez a székesfőváros háztartása szempontjából, annyira jelentőségteljes az ország regenerágatása is, amelyhez mindkét részről sok reményt fűzhetünk. De mindennél ékesebb bizonyság az a tény, hogy bejelentett látogatását várjuk Brüsszel, Varsó, Milano, Hamburg, Koppenhága és még számos német és olasz város polgármesterének, vezetőt érfiának, akik a bécsi csereforgalom nyomán mind hasonlóképen hajlandók megteremteni a kapcsolatot Kelet-Európa egyetlen nyugati színvonalú centrumával és akik rövidesen eljönnek hozzánk, hogy itt a helyszínen tanulmányozzák világhíres kultúrintézményeinket, szociális működésünket és Budapest egyéb városi berendezkedését. Ilyen körülmények közt, amikor az elfogulatlan külföld figyelme ekkora mértékben fordul felénk, nem okozhat gondot nekünk, ha a Goga-féle renegát kultúrpolitikusok sovéai elvakul bságukban tajtékot szórnak ellenünk. Á magyar kulturális élet irányítói, s kombattáns elemei: az idegenforgalmi tényezők csak folytassák felvilágosító munkájukat, .s tovább haladva a megkezdett úton törjenek lankadatlan erővel és kitartással a kitűzött cél, a szellemi egyenjogosítás felé. lódását illetőleg is. Aki csak kissé is tisztában van Budapest általános gazdasági helyzetével, jóleső megnyugvással tapasztalja az ég der illését és fokozott reménységekkel tekint a nemsokára bekövetkező tavasz felé, mert ez az évszak főként az építkezések megindulása révén újabb nagyarányú munkaalkalmakat tud biztosítani az ínséges tömegeknek. Városunk fejlődése a lepergett tizenöt esztendőben szinte amerikai méreteket öltött, a gazdasági válság beköszöntésével azonban ez a lendület megtorpant. A múlt évben javult valamit a helyzet, most pedig a fővároshoz beérkező nagyszámú épí tési engedély-kérelmekből úgy látjuk, hogy építési szempontból kitűnő esztendőre számíthatunk. Ami a legörvendetesebb, s most első Ízben tapasztaljuk hosszú idő óta, hogy a perifériákon való fejlődés helyett a város belterületein lévő üres telkekre, vagy az ugyancsak itt álló, elavult ódon házak helyébe kerülnek a modern, új bérházak. Ez a körülmény, a kereslet megnövekedése folytán, a telekáraknál tetemes értékemelkedésben mu tatkozik és ,az értékemelkedés nemcsak a város' leg • belsőbb területeire terjed ki, hanem olyan részekre is, amelyeken a centrumhoz való aránylag nem nagy távol?ág következtében már korábban i& kívánatos lett volna az építkezés. Divatossá vált, például a legutóbbi hónapokban a Margit-körút, a Főutca és általában a Víziváros. A magántőke egyre erőteljesebben kíván elhelyezkedni a bérházvagyon- ban, nagyon érdekes azonban, hogy városszerte egyre kevesebb bérkaszárnya épül és ezek helyét inkább a kisebb méretű épületek vették át. SZENDY KÁROLY polgármester nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak a főváros nagy építkezési kilátásairól, a munkanélküliség enyhüléséről és más időszerű városházi kérdésekről
