Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-02-19 / 7. szám
Budapest, 1936 február 19 ^xn^ostJii&titp w Bessenyei Zénó a Közmunkatanács elnöke nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak Nagy-Budapest szellemi megvalósításáról, a fővárosi vámokról, az Andrássy-út meghosszabbításáról és a Közmunkatanács új feladatainak törvényhozási rendezéséről Budapest és a fcörnyez.5 városok közös és vitás problémái napirendre kerültek a fővárosi vámtervezettel, de a vitaanyag mögött, amely csak egy részletkérdésre terjed ki, ott van az állandó, immár változatlanul napirenden levő nagy kérdés: az egész Pestkörnyék problémája, vagy — ba úgy tetszik — Nagy-Budapest kérdése. Erről nyilatkozott rendkívül érdekes formában legutóbb a Fővárosi Hírlap hasábjain Karay-Krokker Kálmán, Pest vármegye főispánja, a napirenden levő vámkérdés apropójából ugyan, de nagyobb távlatokba nézve, amelyek középpontjába a Közmunka tanácsot, illetve annak elnökét, Bessenyey Zénót állította, aki ebbe a nagy problémába a maga hatáskörén belül máris belenyúlt. Amikor a főispán ezt teljes mértékben helyesli, a Fővárosi Hírlap hasábjairól küld biztatást Bessenyey Zénónak arra, hogy ezt a nagy kérdést egész terjedel méhen bogozza ki. Erre, mint az alábbiakból látjuk, legközelebb törvényes mód lés alkalom is nyílik a Közmunkatanács hatáskörének kiterjesztésével. Ezt maga Bessenyey Zénó dr. a Közmunkatanács elnöke jelentette ki nyilatkozatában a Fővárosi Hírlap munkatársának, röviddel azután, hogy Sipőcz Jenő főpolgármesterrel és Szendy Károly polgármesterrel együttes kihallgatásán a kormányzó előtt számolhatott be Budapest rendezési terveiről. A Fővárosi Hírlap munkatársának adott nagyjelentőségű nyilatkozat a következő: — Örömmel olvastam Karay-Krakker Kálmán főispán árnak a Fővárosi Hírlap február 12-iki számában meg-jelent nyilatkozatát. Ez a nyilatkozat is bizonysága annak, hogy a vezető férfiak jóindulatával és megértésével sok nehéz és nagy ellentéteket magában foglaló kérdés is megoldható. — A nyilatkozatnak a vámkérdéssel foglalkozó részével nem akarok ezidőszerint foglalkozni, mivel hivatalos minőségemben elsősorban városrendezési szempontok érdekelnek. De leszögezhetem a vámikérdósibem is álláspontomat, mint fővárosi bizottsági tag és országgyűlési képviselő, s ez az álláspontom teljesen egyezik azokkal a nyilatkozatokkal, amelyeket már a választások alatt tettem. Ez pedig az, hogy a vámkérdésben is meg kell kötni a békét Budapestnek és a budapestkör. nyéki városoknak és falvaknak. Tudom, hogy ez a kérdés nem könnyű, tudom, hogy mindkét ódáiról túlzó kívánságok merülnek fel. Egy kedvező atmoszféra és nyugodt gazdasági munka kedvéért azonban közelebb kell hozni a szélső álláspontokat és ezt a kérdést végleg nyugvópontra juttatni. — Sokkal könnyebb a helyzet a városrendészeti. építészeti és közlekedési problémáknál. Elnökségem elfoglalásának első percétől örömmel állapítottam meg, hogy a Közmunkatanács működésének kiterjesztését a Pestkörnyékre, nemcsak a kormány nézi szívesen, de az összes érdekeltek kedvvel és lelkesedéssel tekintenek ennek a tervnek a megvalósítása elé. Ha ez a terv valósággá válik, akkor nézetem szerint nemcsak város- rendészeti és közlekedési szempontból nyerhetünk sokkal egységesebb megoldási lehetőségeket, hanem első lépés lehet Nagy-Budapestnek, lia nem is közigazgatási, hanem szellemi megvalósítása felé. Bár abban igaza van a főispán árnak, hogy egyes speciális megoldások a mai törvény alapján is kezdeményezhetők, amire a legjobb példa az Andrássy-útnak tervezett meghosszabbítása, melynél Rákospalota. megyei várossal és annak érdemes polgármesterével, Cserba Elemérrel a legteljesebb megértésben jártunk el. Ennek az Andrássy úti meghosszabbításnak már a helyszíni szemléje is megtörtént a múlt héten, s bízva a MÁV. eln.ökigazgatójának, Senn Ottó Öméltóságának megértő és előzé- kenv magatartásában, remélem; hogy az Andrássy-útnak Rákospalota határáig való megnyitása még a folyó évben megtörténhetik. A meghosszabbított Andrássy-útnak Rákospalotán való ke.resztülhuzáea és a fóti- és gödöllői-átba való bekapcsolása is teljesen elő van készítve, a kisajátítási jog az érdekelt telkekre^ fel van jegyezve, s most már C6ak azon múlik az útnak ezen további meghosszabbítása, mennyivel tud a kisajátítás költségeihez Rákospalota hozzájárulni. — Sajnos, hogy ez a gyönyörű útvonal Rákospalota egy részén kissé meg fog szűkülni és meg fog törni, de ettől eltekintve Budapestnek egyik legfőbb és légióm tosabb útvonala lesz. Ezt az útvonalat nagyon meg fogja szépíteni Rákospalota város által tervezett park és új városháza is. Amióta Sipőcz Jenő dr. főpolgármester nyilvánosságra hozta azt az elhatározását, hogy a közüzemi tarifák esetleges módosítására vonatkozó javaslatait csak akkor teszi meg, amidőn egyrészt a Közérdekű Intézmények Felügyelő Hatóságának, másrészt az üzenipolitikiaii bizottságnak szakértőd már teljesen elkészültek javaslataikkal, az eddiginél is fokozottabb jelentőséget nyert az üzempolitikai bizottság működése és a legteljesebb mértékben igazolást nyernek azok a várakozások, amelyeket Zsitvay Tibornak a megnyitó ülésen előterjesztett, mindent átfogó programmjához fűztek. A bizottság rendkívüli alapossságal és körültekintéssel dolgozik és minden kérdésnél, a szakértők meghallgatása nyomán, az összes számbajöhető szempontok egymásrahatását mérlegeli. Ehhez az alapos munkájához képest a tempója mégis gyors: az Elektromosművek után immár a BESZKRT került: sorra és vele együtt egész Budapest és a Pestkörnyék közlekedési komplexuma, vagyis az üzem- pol'iltikai bizottság agy csapásra közlekedési vonatkozásban a Nagy-Budapest problémáit is előkészíti. Ezeket a nagyfontosságú, a jelen szanálásán kívül a jövőt előkészítő tárgyalásokat és azok széles körben mozgó irányelveit a következőkben van módjában ismertetni. A három főkérdés-csoport A bizottság legutóbbi ülésén rátért a BESZKÁRT ügyeivel kapcsolatos kérdéskomplexum megállapítására. Három főkérdés-csoportot állítottak össze és pedig ezek egyike a közlekedési politikánál követendő elveket, másika a racionalizálás problémáit, illetve az utolsó főcsoport a tarifális kérdéseket öleli fel. Mielőtt részleteiben ismertetnők az egyes kérdéscsoportokat, megnyugvással állapítjuk meg, hogy miután a vizsgálat lefolytatására felkért tizenöt szakértő mindegyike elismert kitűnőség, véleményüknél alaposabbat senki se mondhatna. Haág Dezső gépészmérnök, a MATEOSz főmérnöke, Héder László gépészmérnök, Hoór-Tempis Mór műegyetemi tanár, Madarász Viktor gépészmérnök, Máv. igazgatóhelyettes, Nyáry Jenő igazgató-mérnök, Rat- kovszky Ferenc gépészmérnök, Ganz-gyári igazgató, Tóth László gépészmérnök, Szikszay Gerő, a kereskedelemügyi minisztérium vasúti ügyosztályának vezetője, Urbanovich Zoltán fuvarintézeti igazgató, Vázsonyi Jenő volt Máv. elnökigazgató, Verebély László műegyetemi tanár, Veress Gábor dr., Máv. igazgató, Hoch József, a Hazai Bank ügyvezető igazgatója, Haick Károly vasútvezérigazgató, Kelemen Móric gépészmérnök, a magyar racionalizáló bizottság igazgatója vállalták a nagy körültekintést igénylő munka elvégzését, s miután pénteken külön értekezletre gyűltek össze, azon felosztották maguk között a kérdéscsoportokat. Az egyes kérdés-főcsoportok egész sereg alkér- dést foglalnak össze. így a közlekedéspolitikai csoportnál a következőkre kell válaszolni: 1. Milyen közlekedéspolitikai alapelvnek kell dominálni a Nagy-Budapestre — aminek megvalósítása kormányzati program — vonatkozó elképzeléseknél? 2. Hogyan lehet összhangba hozni a meglévő települések igényeit a közlekedéssel, illetőleg milyen módok kínálkoznak új közlekedési vonalak létesítésével a későbbi települések irányítására? 3. Minő lehetőségek adódnak környéki vonatkozásokban a városi vasút — tehát a BESZKÁRT és a HÉV — meg a MÁV együttműködésére nézve? 4. Elképzelhető és megoldható-e az, hogy a MÁV, mint távolsági vasút ellássa a városi vasút helyett a környéki1 közlekedést is? 5. Elérkezett-e már annak az ideje, hogy behatóan kell foglalkozni a gyorsvasúti rendszerrel, akár külön pályás, akár földalatti vasúti megoldással? — Ismétlem, ez a példa is mutatja, hogy acidic is, míg a Közmunkatanács hatáskörének kiterjesztéséről törvény fog intézkedni, egyes kérdéseket kölcsönös jóindulattal meg lehet oldani. Nem vitás azonban, hogy végleges és gyökeres megoldást csak egy új törvény nyújthat, amire talán azért is szükség lehet, mert a Közmunkatanácsról szóló törvény már hatvanhat éves és így egyes intézkedései meglehetősen elavultak. Az erre vo natkozó előmunkálatok a kormánynál folyamatban vannak. Reményem van arra. hogy a törvényjavaslat az ősszel a képviselőház elő kerülhet. — Meg kell nyugtatnom a pestkörnyéki városokat, hogy ez az intézkedés semmiféle, vagy csak lényegtelen adminisztrációs kiadás- többletet jelent, mert a mai hivatalos létszámot alig kell valamivel felemelnem, hogy ezzel a pestkörnyéki teendőket is ellássa. 6. Van-e szükség a környékkel való forgalom különleges közlekedési rendszerrel való lebonyolítására, s ha igen, alkalmas-e erre a közben meg nem álló vonatok járatása? 7. Melyek azok az elrendezési elvek, amelyek a pályaudvarok elhelyezésének figyelembevételével a közúti forgalom gyakorlati elhelyezését indokolják? 8. A hosszú viszonylat, vagy a rövid reláeió-e a jobb? Milyen befolyása van a rövid relációnak a járatok gyorsaságára? 9. Megfelel-e a ki'sszakasz-rendszer a gyorsaság szempontjából a közlekedési igényiknek? 10. Milyen és mekkora szerepet kell biztosítani a közlekedésnél az autóbusznak, illetőleg a trolleybusznak? 11. Milyen mérvű együttműködésre van szükség a villamos, a HÉV, az autóbusz és a troley- busz között? 12. Hogyan lenne legmegfelelőbb a Belváros tömegforgalmi kérdésének megoldása? A racionalizálásra vonatkozó kérdéscsoport alkérdései a következők: 1. Megfelel-e a gazdaságosság követelményeinek az áramtermelés és az áramvétel jelen rendszere? 2. Mi a teendő az alállomások körül? 3. Található-e a távvezetékeket illetően a jelenleginél praktikusabb megoldás? Kielégítők-e a mostani1 munkavezetékek? 4. Milyen eszközök alkalmazása útján lehetséges az áramszolgáltatás biztonságának fokozása, különös figyelemmel az ú. n. Talbot-táv- vezetékekre? 5. Milyen kooperációs intézkedések kívánatosak a eentrálék között a szükséges biztonság szempontjából? 6. Milyen kívánnivalók vannak a BESZKÄRT alépítményi, felépítményi, pályaudvari berendezéseinél a lehető biztonság érdekében? 7. Mondassák részletesen megindokolt bírálat a közlekedési vállalat különböző járműveinek műszaki állapotáról és tétessenek meg azok a javaslatok, amelyek életrehívásáva? a jelenlegi helyzet javítható. 8. Milyen intézkedések keresztülvitele útién lehet a műhelyeket, kocsiszíneket az eddiginél gazdaságosabb módon kihasználni és vezetni? 9. Az anyagbeszerzésnél, anyagkezelésnél és felhasználásnál milyen racionalizáló intézkedések lehetségesek? 10. A forgalom mai rendszerének vizsgálata. It, A menetrendi kérdések. 12. Mi a javaslat az általános vasűti'gazga- tást illetően? 13. A műszaki, forgalmi, gazdasági és pénzügyi igazgatást illetően minő javaslatok keresztülvitele kívánatos? 14. Állapíttassák meg a közlekedési vállalat jelenlegi pénzügyi helyzete és mondassák szak- vélemény arra. megfe]o!ő-e a részvénytársasági forma, vagy helyesebb lenne az üzemi formában való gazdálkodás? A harmadik kérdéscsoport, mint említettük, a tarifaügyévé vonatkozik. A szakértőknek feladott részletkérdések itt annyira aprólékosak, hogy azoknak csupán legfontosabbikát emeljük ki. Ez a következő: Mondassák részletesen indokolt bírálat a BESZKÁRT, a HÉV és az Autóbuszüzem jelenleg érvényben lévő tarifáiról, a tarifapolitika alap- elveiről és készüliön javaslat a racionalizálási kérdéscsoportra adandó feleletek figyelembevételével egy újabb tarifarendszer megállapításra vonatkozóan. A. legközelebbi ülésen a BESZKÁRT vezérigazgatója, Perczell György dr. tárja a bizottsági tagok és a szakértők elé azokat a kérdéseket, amelyek a vállalatot a legközelebbről érdeklik. Tainilmángozzák az Uzempolitikal bizottság §zakät$I a BESZKRT koilekeű&poltfikáfánali racionalizálásának €§ tarifamádosításának lencséi
