Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1936-12-23 / 51-52. szám

Budapest, 1936 december 23. < yr,"—t • 'JOV/WOilli/JV/AP 3 Tovább haladunk a fejlődés utján... fi Fővárosi Hírlap számára írta SZEKDY IfiROLY polgármester Az esztendő múlásával meglévő régi fel­adataink mellé megoldásra váró új problémák fognak sorakozni. Nem lehet természetesen arra gondolni, hogy az 1937. év folyamán a székesíőváros közönsége már teljes mértékben felszabadíthatja magát a megkötöttségek alól, amelyek a kifejlődött és nagyjából most már, hála Istennek, lezajlottnak tekinthető gazda­sági válság kihatásaiként természetszerűen előállottak. A keresztülvitt szanálási intézke­dések között egyetlenegy sem volt olyan, amely ne nyugodott volna erőteljesen meg­indokolt alapokon és bizonyos az, hogy ugyanakkor, amidőn a székesfőváros társadal­mától, vagy annak egyes rétegeitől kényszerű áldozatokat követeltek a mostoha idők, ^ ezek­nek az intézkedéseknek végső következményeit a közület észrevehetően megérezte és mindjárt megnyugvással hozzátehetjük —kedvező irány­ban. Minthogy a közület nem egyéb a polgárok összességénél, így következésképpen az a hely­zet állott elő, hogy a kialakulófélben lévő könnyebb boldogulás kihatásait végső ered­ményként ugyanazok a polgárok fogják meg­érezni, akik most az újabb áldozathozatallal hozzájárultak az anyagi kibontakozás útjának hogy a székesfőváros közönségét, az egyes tár­sadalmi kategóriákat lassan-lassan felszaba­dítsuk az őket sújtó gondok alól. Sokáig nem várathat magára az, hogy a fogyasztóképes­ség növelése céljáiból megfelelő intézkedések lássanak napvilágot, ezeknek kezdeményezése azonban meggyőződésem szerint jelentékenyen túlhaladja a székesfőváros törvényhatóságá­nak feladatát. El sem képzelhető másként ez az ügy, mint úgy, hogy a kormányhatalom az egész ország valamennyi közületére egyformán kiható jelentőségű intézkedéseket tesz, termé­szetesen abban az irányban, hogy általuk mi­nél szélesebb néprétegek sorsában álljon be könny ebbcdés. Nem lehet itt kiragadni a sok lehetőség közül egyet vagy kettőt. Nem lehet azt állítani, hogy egyedül csak az adóterhek csökkentése, vagy az alkalmazotti fizetések emelése, esetleg más intézkedés az az orvos­ság, amely a fogyasztóképesség megnövelését hatékonyan szolgálja. A magyar királyi kor­mány rendkívül szeretettel és ügybuzgalom­mal szolgálja a nemzet sorsának jobbrafordí- tási ügyét és éppen ezért abban a biztos meg­győződésben élek, hogy a financiális helyzet­ben beálló és mind érezhetőbbé váló könnyeb- bedés olyan rendelkezéseket fog inaugurálni, amelyeknek hasznát, gyakorlati vonatkozású eredményeit a székesfőváros közönsége éppen úgy élvezni fogja belátható időn belül, mint az ország valamennyi többi törvényhatósága. Bizalommal tekintek az új esztendő felé, a bizalom optimizmusa mellett megőrzőm azonban továbbra is az óvatosságot és ennek a két tényezőnek egyenlő alkalmazásával azt hiszem, hogy az 1937. év ismét a nagyobb, jelentékenyebb boldogulás korszakát hozza el fővárosunk történelmében. KRITIKUS LEHET AZ 1937. ÉV IDEGENFOR­GALMUNKRA, HA NEM FEGYVERKEZÜNK A KÜLFÖLD NAGY VERSENYE ELLEN egyengetéséhez. A jövő esztendőben ugyanazzal az eréllyel kívánjuk folytatni a székesfőváros fejleszté­sére vonatkozó tevékenységünket, mint ami­lyen eddig is jellemezte a köz érdekében tett gesztiónkat. Továbbra is egyik vezérelvünknek fogjuk tekinte?ii a takarékosságot és bár ked­vező előjelek szólnak amellett, hogy a reánk következő újabb 12 hónapban a közületi gaz­dálkodás sok nehézsége elhárul, semmiféle vonatkozásban sem fogunk a tényleges^ hely­zet által biztosított mindenkori lehetőségeken túlhaladni. Vonatkozik ez a székesfőváros egész fejlesztési politikájára. A cél az, hogy minden kimunkálható eszköz igénybevételével tovább lendítsük Budapestet ia világvárosias fejlődés joggal megkívánt útján, ugyan­ekkor azonban a legteljesebb rigorozitással őrködjünk, váratlan eshetőségekre is felké­szülve, az autonómia teherbíró képességének megőrzésén és egyensúlyának fenntartásán. Előreláthatóan követnünk kell a jövő esz­tendő folyamán is azt a korábbi gyakorlatot, amely a város jövő életét szolgáló nagyarányú beruházások megteremtéséhez a költségvetési kereteken kívülálló hitelösszegek igénybevéte­lét mozgósítja. Az az egyetlen körülmény, hogy a székesfőváros közönsége minden elismerést megérdemlő példaadással teljesíti a saját városával szemben fennálló kötelezettségeit, elég biztosítékot nyújt arra, hogy a székes- fővárosnak nem kell különösebb mérlegelés tárgyává tennie továibbi hosszúlejáratú be­ruházó kölcsönök felvételét. Szükségszerűen ügyelni kívánunk azonban arra, hogy csak olyan mértékig vegyünk igénybe idegen tőké­ket, amely feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a beruházó programot a minimálisan meg­kívánt mértékig keresztülvihettük. Évről-évre be kell osztanunk a lehetőségeket és az alkotá­sokat és csak olyan intézkedések megtételére érezhetünk magunkban erőt, amelyeknek ke­resztülvitele a legtávolabbról sem be) olyásol ja kedvezőtlenül pénzügyi mobilitásunkat, illetve a belföld és a külföld előtt egyaránt kitűnőnek ismert hitelünket. Minden egyes ügykörben fognak történni végső kihatásokban jelentékeny beruházok, mégis úgy kell azonban tekinteni a dolgot, hogy a székesfőváros fejlődésének soha meg nem álló folyamatát évek szorgos_ munkájának egymásmellé tevődő eredményeiből alakuló cselekedetekkel szolgáljuk. Törekvésünk ezzel a kérdéssel szoros össze­függésben igen természetesen arra is irányult, Beér Sándor VÉSNÖKMESTER V., Gr. Tisza István-utea fi. sz. • Telefon: 1-824-29 szivacsalátétes BÉLYEGZŐJE tartós, szép és tiszta ________ PR IMUSZ JÁNOS ÉPÍTŐMESTER TE! EFON • 1-876 42. BUDAPEST. FERENC-KRT 24. g Nagy Gyula jS-W laMaíosúru gyúr Budapest, Vili., Kőris u.ca 13. Telefon: 1-348-15. Nagy feltűnést keltett a főváros novemberi köz­gyűlésén Veress Gábor dr. Máv. igazgató felszóla­lása, amelynek keretében a fellendült idegenforgal­munk körül támadt nagy optimizmus idején fel­emelte figyelmeztető szavát és reális okadatokkal és jelenségekkel bizonyította, hogy a közel jövőben ezen a téren kellemetlen meglepetések érhetnek, ha nem igyekezünk minden erőnkkel és a legnagyobb tervszerűséggel idegenforgalmi eredményeinket to­vábbra is biztosítani. Különösen figyelmet keltett az idegenforgalmi szervek együttműködésének intéz­ményes biztosítására benyújtott javaslata, aminek eredményeképpen azóta már hirek hangzanak az együttműködésre való hajlandóságról. Emellett azonban a közgyűlési beszédnek a bécsi idegenfor­galmi berendezkedésünket illető része körül idegen­forgalmi szakkörökben bizonyos vita is támadt. Ügy ennek a vitás pontnak tisztázása, valamint az együttműködésre jelentkező készség tekintetében kéi'dést intéztünk Weress Gábor cir. Máv. igazgató, törvényhatósági bizottsági taghoz, aki a Fővárosi Hírlap munkatársának a következő­ket mondta: —• Én az együttműködésre vonatkozó hírek valódiságát egyelőre nem tudom megítélni, de ha valóban így van, őszintén örülök, mert hi­szen felszólalásomnak nem is volt más célja. Javaslatomat is ez a szándék vezette. — Annál kínosabban érint azonban az az ér­tesítés, hogy a Gyógyhelyi Bizottság bécsi be­rendezkedéséből téves információk alapján helytelen adatokra hivatkoztam. Készségesen és lojálisán elismerem, hogy ennek a példának applikálásában tévedtem, mert helytelenül vol­tam informálva. De nem ez a lényeg, mert hi­szen százával tudnék felsorolni hasonló példá­kat, amelyeket bizonyára az idegenforgalom egyetlen tényezője sem tud kétségbevonni és amelyek arra mutatnak, hogy az együttműkö­dés előfeltételei ezidőszerint nincsenek meg. Pedig ennek az együttműködésnek minden te­kintet félretételével való kierőszakolása vitá­lis érdeke idegenforgalmunk jövőjének. — Ebből a jövőből csak a ma Diái* átte­kinthető legközelebbi két eszteniőre óhajtanék rámutatni. Az 1337. év folyamán igen nagy mér­tékben érvényesülni fog a devalváló államok koukurrenciája. Közvetlen tapasztalatból tudjuk, hogy meny­nyire olcsóbb lett Olaszország. Ma már nyil­vánvaló, hogy a francia frank devalválása után átmenetileg megindult drágasági folya­matot is visszaterelték a rendes mederbe, ab­ban a Franciaországban, amely 1937-ben a világ- kiállítással egy idegenforgalmi szempontból versenyenkívül álló attrakcióval vonja magá­hoz az utazni vágyókat. Adataink vannak ar­ról is, hogy a jelentékeny mértékben megol­csóbbodott Svájc hallatlan erőfeszítéseket tesz, hogy régóta szunnyadozó idegenforgalmát megint felélénkítse. Ilyen körülmények között egyenesen könnyelműségnek kell tartanom azt a felfogást, amelyik ezek mellett a veszedel­mek mellett azzal a Pató Pálra emlékeztető lo­gikával siklik, el, hogy „Budapest a világ leg­szebb városa“ — „divatba jöttünk“ stb. — Felelősségem tudatában állítom, hogy az 1937. évi idegenforgalunk veszély­ben van és ha a súlyos visszaeséseket elkerülni akar­juk, akkor vállvetett munkával minden lehe­tőt el kell követnünk, bogy a nemzetközi ver­senynek ezeket a fenyegető kilátásait ellensú­lyozzuk. — Még súlyosabb probléma az 1938. év a tervbevett nagyszabású eucharisztikus kongresszusra való tekintettel. Ha ebben a kérdésben a különféle idegenfor­galmi szervek annak idején nem járnának el a legalaposabban elgondolt, messzemenő tervsze­rűséggel és ha a tervszerű program kiszolgá­lásában nem felelnének meg a vállvetett együttműködés és az önzetlen segítés maga­sabb követelményeinek, akkor ez a nagyszabá­súnak ígérkező knogresszus a magyar idegen- forgalom itthoni szervezetének olyan Sedánja lehet, amelynek hosszú időre terjedő káros kö­vetkezményei beláthatatlanok. — Közgyűlési beszédemben és azóta hiva­talos minőségben, vagy a nyilvánosság előtt tett minden megnyilatkozásomban az a szán­dék vezetett és igazságom tudatában változat­lanul továbbra is az a szándék fog vezetni, hogy az idegenforgalmi szervek komoly együtt- műkdösét kikönyörögjem, vagy ha máskép neim megy, kierőszakoljam. Mert enélkül az együttműködés nélkül szépen fejlődő és minden objektív tünet sze­rint nagy jövőre hivatott idegenforgal­munk visszafejlődésének elhárítása vagy pláne további fokozása lehetetlen lenne. — Én pontosan ismerem és messzemenő mértékben megbecsülni tudom azokat a parti kuláris sikereket, amelyeket az idegenforgalom különféle szervei a maguk területén eddig is elértek, de éppen ezek a sikerek, ezeknek a sikereknek fenntartása és továbbfejlesztése teszi most már szükségessé-, hogy fogjunk össze; Alkalmiam volt meggyőződni róla, hogy egy ilyen összefogás nem lehetetlenség és en­nek a tudatában a legnagyobb bizakodással tudok a magyar idegenforgalom szervezetének még szebb jövőjében hinni és remélni.

Next

/
Thumbnails
Contents