Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1936-12-02 / 48. szám

Budapest. 1938 december 2. BIHGiSBKSA ESS Old Budapest Jßtyndoft6eu* — jßwtdofti tevéi — Mennyit veszítettek a főváros tisztviselői hat év alatt a négy fizetéscsökkentéssel November végén. Tizenkét felejthetetlen óra történetét akarom most elmondani. Délután háromkor kezdődött, de hajnali háromkor még nem volt vége. Déli három óra volt, amikor a lordmayor néhány kedves szóval ünnepélyesen megnyitotta az Old Hungary sátor­vásárt. A tolongástól alig lehetett odább lépni: belát­hatatlan tömeg lepte el a Hotel Claridge fényes ter­meit, amelyek ezen a napon magyar pompába öltöz­tek. Bevallom, elcsodálkoztam a titokzatos kezeken, amelyek ezt a sok kincset, pompát, ragyogást a messzi hazából ilyen valószínűtlen sokaságban idevarázsolták a fényes londoni szállodába. * Megdobban a szívem: egyszerre csak itt látom magam előtt élethűségben a megtévesztésig a való­ságot, utánozva a budapesti Kakuk-éttermet, de még az asztal is ott van, amely mellett oly felejthe­tetlenül jól érezte magát Edward király, amikor ta­valy, ivalesi herceg korában ott járt nálunk Buda­pesten. Hogy a varázs még meghökkentőbb legyen: a pesti Kálóik népszerű portása köszöni bennünket magyar szóval. A kiszolgálás a szó szoros értelmé­ben fejedelmi: András orosz nagyherceg és felesége, Rutland hercegasszony árusítja gyönyörű magyar- ruhás angol arisztokrata kisasszonyokkal a jó hazai elemózsiát. * Chairman; The Countes of Shrewsbury. Az ün­nepség fővédnökségét a királyi család tagjai: Lujza, Beatrix és Mária Lujza királyi hercegnők és a Con- naughti het'cegnő, továbbá Anna királyi hercegnő és Masirevich Szilárd londoni magyar követ vállalták. Az Old Budapest Masqueradet az Angol Leány- segélyző Szövetség rendezte, amelynek fővédnöke maga az angol anyakirálynő. Ha mindehhez hozzáve­szem, hogy bombasiker volt, Budapest egycsapásra divatos lett és a nagy divatszalonok máris berendez­kedtek magyaros motívumokra. akkor azt hiszem elhiszik nekem, hogy délutántól hajnalig könnyes megindultságtól bolyongtam ebben a káprázatos lon­doni magyar álomban. •X­Amott vannak a királyi család tagjai: moso­lyognak, tapsolnak és elragadtatással élvezik, amint az öklömnyi angol csöppségek egyre-másra ropják a legszebb magyar táncokat és az angol bébik cső dálatos, semmihez nem fogható bájával elevenítik életre a magyar népmesék édes, naiv, vonzó és mu­latságos figuráit. * Jótékonycélú mulatság ez, így hát természe­tesen az arisztokrata eladók igyekeznek túladni portékájukon. Ez az igyekezetük egyáltalában nem vész kárba: a font-bankók csak úgy röpköd­nek a levegőben, az angoloknak minden tetszik, ami magyar. Sir George Broadbridge, a londoni lordmayor szemem láttára vásárol Listowell grófnőtől drága pénzért egy gyönyörű herendi pörcellánt. A magyarruhás boyok, kis csikósle- génykék (egészen furcsa szájukon az angol szó) udvariasan igazgatják a vásárlókat. Az angol lor­doknak rendkívül ízlik a kitűnő magyar pezsgő. > Magyar népviseletben és díszmagyarban áll most elő tizenkét gyönyörű ifjú arisztokrata pár. Csárdást táncolnak izzó lelkesült ség gél, mintha világéletükben ezt táncolták volna. Úgy tapsolják a taktust, úgy animálják a magyar cigányt, akárcsak odahaza nálunk a bálozó magyarok. * Óriási tapsvihar. A zongora mellett Brodszky Miklós, a dobogón Alpár Gitta. A Cochran-revű új slágereit énekli, maga a szerző kíséri. A taps nem akar szűnni, ráadást kérnek. Alpár Gitta magyar népdalt énekel. A frenetikus tetszés tető­fokon áll. * Ezren és ezren, akik körülöttem vannak, most már egytől-egyig Magyarország és Budapest lel­kes barátai. A sikerre való tekintettel a vásár még másnap is tart, amire pedig alig volt példa: a bált meg kellett ismételni. Old Budapest meg­hódította Londont . . . Harry Morrisué, Nyiri-Dacsó Irén. A szanálási intézkedéseik keresztülivitele óta, mint azt a törvényhatósági bizottság legutóbbi költ­ségvetési tárgyalásán is tapaszaluk, egyre gyakrab­ban merül fel az autonómia felelős köreiben az a gondolat, bogy az utóbbi bat esztendő folyamán rendkívül nagymértékben csökkentett tisztviselői és alkalmazotti jövedelmek emelésére kell törekedni. A javulásnak indult gazdasági helyzet, amely az új költségvetésben is jelentkezik, bizonyos reális tá­masztékot ad ennek a gondolatnak, más oldalról azonban mind sürgetőbben kívánja ezt az igazi sza­nálást az érdekelteik légiója: a tisztviselői és alkal­mazotti kar, amely nehéz küzdelmet folytat az élettel. Hogy mit jelentettek a sorozatos fizetésreduk­ciók a főváros tisztviselőinek és alkalmazottainak életstandardjában, azt az alábbi számok mutatják, amelyeket pontos adatokból állított össze a Fővárosi Hírlap, rávilágítva arra is, hogy milyen kihatása van ennek az életnívó csökkenésnek a fogyasztásra, a főváros gazdasági körforgására is. Mint ismeretes, az első fizetéscsökkentő rendel­kezés keresztülvitelére az 1931. esztendőben került a sor. Ennek az évnek augusztus 31-íg a fővárosi tisztviselők javadalmazása a csők- kentések előtt fizetési fokok szerint a következő volt: az I. fizetési osztály 1. fokában -2200, a 2.-ban 1936; a II. fizetési osztály 1. fizetési fokában 1672, a 2.-ban 1408; a III. fizetési osztály 1. fokában 1056, a 2. -ban 880, a 3.-ban 792; a IV. fizetési osztály 1. fo­kában 704, a 2.-ban 669, a 3.-ban 639; az V. fizetési osztály 1. fokában 598, a 2.-ban 563, a 3.-ban 528; a, VI. fizetési osztály 1. fokában 493, a 2.-ban 466, a 3. -ban 440; a VII. fizetési osztály 1. fokában 414, a 2. -ban 396, a 3.-ban 378; o VIII. fizetési osztály 1. fo­kában 343, a 2.-ban 330, a 3.-ban 317; a IX. fizetési osztály 1. fokában 310, a 2.-ban 297, a 3.-ban 283; a X. fizetési osztály 1. fokában 267, a 2.-ban 253, a 3. -ban 239; a XI. fizetési osztály 1. fokában 221, a 2.-ban 212, a 3.-ban 202 pengői volt a tisztviselők alap- járandósága. Az első fizetéscsökkentés során 1931 szeptember elsejétől kezdődően ezeknél a tisztviselői javadalmaknál 15—10 százalékig terjedő apaszt ást hajtottak végre. Ennek következményeként az I. fizetési osztályban 1870, illetve 1645.60; a II. fi­zetési osztályban 1421.20, illetve 1196.80 pengőre csök­kent a tisztviselői illetmény. A tanácsnokokat meg­illető III. fizetési osztályban az első fizetéscsökken­tés után vagylagosan állapították meg az illetmé­nyeket aszerint, hogy az illető tanácsnok milyen működési pótlékban részesül. Ennek megfelelően az 1. fizetési fokban 929.28 és 897.60, a 2.-ban 774.40 és 748.—, a 3.-ban 696.96 és 673.20 volt a törzsjárandóság; a IV. fizetési osztályban 619.52, 588.72, 557.92; az V. fizetési osztályban 526.29, 495.44, 464.64; a VI. fizetési osztályban 433.84, 410.08, 396.—; a VII. fizetési osz­tályban 372.60, 356.40, 340.20; a VIII. fizetési osztály­ban 308.70, 297.—, 285.30; o IX. fizetési osztályban 279.—, 267.30, 254.70; a X. fizetési osztályban 240.30, 227.70, 215.10; a XI. fizetési osztályban 198.90, 190.80, 181.80 pengő törzsilletmény maradt meg. Az 1932. év február elsején következett el a a második fizetési redukció, amely az 1931 augusztus 31 előtti fizetéshez képest 20—10 százalékig terjedő apasztást eredményezett. A polgármesteri fizetés ebben az időben már csak 1760, illetve 1548.80 pengőt tett ki. A II. fizetési osztály 1337.60, illetve 1126.40 pengőt jelentett. A III. tanács­noki kategóriában az 1. fok 897.60 és 844.80, a 2. fok 748 és 704, a 3. fok 673.20 és 633.60 pengőt tett ki. A IV. fizetési osztályban 598.40, 568.65, 538.90; az V. fizetési osztályban 508.30, 478.55, 448.80; a VI. fizetési osztályban 419.05, 396.10, 382.80; a VII. fizetési osz­tályban 360.18, 344.52, 328.S6; a VIII. fizetési osztály­ban 301.84, 290.40, 278.96; a IX. fizetési osztályban 272.80, 261.36, 249.04; a X. fizetési osztályban 240.30, 227.70, 215.10; a XI. fizetési osztályban 198.90, 190.80, 181.80 pengő volt a fizetés. Változatlanul maradt te­hát a X. és XI. osztály, vagyis a legalsóbb kategó­riák tisztviselőire megállapított javadalmak összege. 1932 július 1-én került a sor az újabb, immár a harmadik fizetéscsökkentés keresztülvitelére. A polgármesteri fizetés 1650, illetve 1452, az alpolgármesteri dotáció 1254, illetve 1056, a tanácsnoki illetmény az 1. fokban 85a, vagyis 792, a 2. fokban 712.50, illetve 660, a 3. fizetési fokban 641.50, illetve 594 pengőre szállt le. A IV. fizetési osz­tályban 570, 541.50, 513.50; az V. fizetési osztályban 490, 461.50, 432.50; a VI. fizetési osztályban 404, 382, 369.50; a VII. fizetési osztályban 347.50, 332.50, 317.50; a Vili. fizetési osztályban 291.50, 280.50, 269; a IX. fizetési osztályban 263.50, 252, 240.50; o X. fizetési osztályban 234.50, 222.50, 210; a XI. fizetési osztály­ban 194, 186.50, 177.50 pengő volt a redukált fizetés összege. Ennél a harmadik fizetéscsökkentésnél ke- rcsztülvitt redukciók 25—12 százalékkal apasztották az 1931-es fizetéseket. Sorrendben utolsó volt az 1933 március 1-éu életbelépett negyedik fizetéscsökkentés. Eszerint az I. fizetési osztályban 1496 és 1316; a II. fizetési osztályban 1136.50, 957; a III. fizetési osztály­ban 781—718, 651—598, 286—538.50; a IV. fizetési osz­tályban 528, 501.50, 475.50; az V. fizetési osztályban 454, 427.50, 401; a VI. fizetési osztályban 374.50, 354, 343; a VII. fizetési osztályban 322.50, 308.50, 294.50; a VIII. fizetési osztályban 274, 264, 253.50; a IX. fize­tési osztályban 248, 237.50, 226; a X. fizetési osztály­ban 221.50, 210, 198; a XI. fizetési osztályban 183, 175.50, 167.50 pengő fizetés maradt meg. Ez az utolsó fizetéscsökkentés — itt is az eredeti fizetést véve alapul — 32—17 százalékig terjedt. A fizetésredukciók nemcsak a tiszti személyzetre, és pedig az aktív szolgálatot teljesítőkre épp úgy, mint a nyugdíjasokra terjedtek ki, hanem keresztül- viték azok hatályát az ideiglenes hivatalnokoknál, az altiszteknél és a többi fővárosi alkalmazottaknál is. Az a körülmény, hogy a lineáris fizetéscsökken­téseken kívül az alkalmazottak különmunkadíjaiknak jelentékeny apasztása is megtörtént, csak fokozta a megélhetési nehézségeket. Hogy egy pár gyakorlati példával igazoljuk a fizetéscsökkentések mérvét, arra nézve elég, ha annyit említünk meg, hogy például a közkórházi főorvosok, akiket a YI. és VII. fizetési osztályba soroltak be, az 1931. év első felében kapott 493, illetve 414 pengő helyett ezidőszerint 374, illetve 322 pengő dotációban részesülnek. A köz­kórházi központi igazgató 1931-ben még 704 pengőt, 1936-ban már csak 528 pengőt kapott. A főjegyzők öt évvel ezelőtt 528, most 401 pengő javadalmazásban részesülnek, a Segédfogalmazók a fLzetéiscsökkentő rendeletek előtt 253 pengőt kaptak, most pedig 210 pengőhöz jutnak, a főmérnökök fizetése 1931-ben 396 pengő volt, most 308 pengőt vesznek fel elsején, a főállatorvosok a régi 493 pengő helyett 374 pengőt kapnak, a végleges altisztek legkisebb javadalma 1927-ben 125 pengő volt, most 106 pengőt tesz ki, az ideiglenes altisztek kezdőfizetése 115 pengőről ICO pengőre csökkent. Ezek a nagyarányú fizetéscsökkentések eredmé­nyezték azt, hogy a tiszíviselőtársadalom fogyasztóképessége az utolsó hat esztendőben sokkal nagyobb száza­lékkal csökkent, mint a fizetésük. Az a körülmény, hogy a tisztviselőtársadalom korábbi keresetének közel egyharmadát veszítette a négyízben keresztülvitt fizetéscsökkentési rendeletek alkalmazásával, kiváltotta azt az aggodalmat, hogy további íizetésredukciók is lehetségesek és ezért a tisztviselők, különösen pedig azok, akik alacsonyabb rangosztályokban teljesítenek szolgálatot, minden nélkülözhető kiadást beszüntettek. Pár esztendővel ezelőtt, a háborút követő idők utáni megújhodás nap­jaiban a tisztviselőtársadalom úgyszólván egész jö­vedelmét elvásárolta és ebben az időben alakult ki éppen a rendkívül nagyszámú tisztviselőosztály be­kapcsolódása révén az ipar és a kereskedelem felfelé irányuló produkciója. Amint az első fizetéscsökkentés bekövetkezett, máris észrevehető volt annak közvetlen hatása, amennyiben a tisztviselők elsősorban is kor­látozták kultúr szükségleteiket, hogy azután a további tdőkben sorrakerülő fizetésredukció alkalmazása után a mindennapi élethez tartozó kiadásokat is mini­mumra csökkentsék. A jelenlegi helyzetben, amidőn a gazdasági vál­ság kihatásai már múlófélben vannak, konkrét intéz­kedések megtételére, éppen az alkalmazottak rend­kívül nagy létszámánál fogva, még nem lehet ugyan gondolni, előtérbe nyomul azonban az a felfogás, hogy amennyiben a gazdasági téren mutatkozó felfelé ívelő tendencia állandósul, úgy mihamarabb sort kell keríteni a kényszerítő körülmények következményei folytán a keresztülvitt fizetéskorlátozó rendelkezések részben, vagy teljes egészében hatályon kívül való helyezésére. KISS JENŐ OKLEVELES MÉRNÖK, ÉPÍTÉSI VÁLLALKOZÓ BUDAPEST, V., ZöLTÁN-UTCA 10. TELEFONSZÄM: 1—148—S3 KdecU ’fekete- Iámé = TETÓFEDÖMESTER = Budapest, I., Karolina-út 16. • Telj 2-695-59. A megcsappant fogyasztóképesség hatása Budapest gazdasági életére

Next

/
Thumbnails
Contents