Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1936-12-02 / 48. szám

Budapest, 1930 december 2 48. szám > Huszonötödülc évfolyam EHőfizefiési ár: EGÉSZ ÉVRE ................24 PENGŐ FÉ LÉVRE..................................12 PENGŐ 1G YES SZÁN ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pawilSonokban FELELŐS SZE63KES2TÖI DACSÓ SM2L MEGiELE^IK MmDEtö SZEKDÁN Szerkessíőséef és kiadóhivatali BUDAPEST, V8., &&D5SáSSY-ÚT 60­TeSeffon: 1-137-15 - Postacsekk: 40.424 '* l ...................................................................................................................................................... Me gfizeti az állam a fővárossal szemben fenn­álló többmilliós adósságát A főváros felhatalmazást kap, hogy a hefolyó állami adókból levonja követelését — Visszaállít­ják a főváros eredeti forgalmiadé részesedését Döntő fontesságú bizalmas tárgyalások a belügyminisztériumban Róma és Sécs után Egy hét előtt múlt húsz esztendeje Ferenc József 'király 'és ‘Clsászár halálának. Akikor már kellős köze­péken voltunk a háborúnak. Határaink lezárva, talál­kozásaink a külfölddel csak a lövészárkokon és a golyózáporokon át, idegenforgalmunk, pedig csak foglyokban és hőisi halottakban akadt. Ami azután következett, éppen ilyen szomorú volt: a forradalmak kora, amely után még minidig, szinte hosszú észtem- dókig farkasszemet nézve állt a magyar a magyar­ral szemben. Elmúltak azonban a gyűlölködés évei is, a nemzet kezdett (megbékélni önmagával, de a hatá­raink még- mindig olyanok, ridegek, elhagyottak, árvák voltak, mintha vesztegzár alatt tartott or­szág lettünk volna. Mennyi munka, mennyi türelem, milyen nem­zeti lelkesedés, milyen odaadás kellett ahhoz, hogy örök eillsemségielk áslkádódása közepette az utolsó évtizedben fölébredt velünk szemben a kül­föld bizalma, a kedves, jóérzéssel távozó vendégek áradata öntött el bennünket, akik valamennyien a magyar ügy apostolaivá, a magyar érdekek ön­zetlen ügynökeivé lettek itt közöttünk. Hatalmas­ság-ok, nagyurak, viiLágtekintélyek szerettek meg bennünket, akik egy évtized alatt a megvetett- ségből, az ismeretlenségből felemelkedtünk és ro- komszenvet, barátságot, szeretedet verekedtünk ki a magunk számára. Mindehhez nem volt más esz­közünk, mint az ország, a főváros szépsége és kultúránk emelkedettsége mellett a magyar nép mindent lenyűgöző élniakarása és. nagyszerű lelki és jellembeli tulajdonságai. A nép, a nemzet nagy, önrekoustruáló mun­kája mellett azonban bámulatos teljesítményekkel egyengették a jövő útját a nemzet vezetői is. Köz- nyelven külpolitikának hívják azt a területet, ahol az elesett magyarság kivételes, nagy egyéni­ségei kiküzdötték a nemzet elsodort megbecsülé­sét. ‘Csodákat műveltek tizenhét esztendői ‘alatt, amikor valami ritka isteni sugallatra a legegye- mesiebb, a legbiztosabb út at választották az ország boldogulására, ,a népek fcözöisségébe valói méltó visszatérése felé. Nem akarunk személyi kultuszt űzni akkor, amikor a nemzet nagy és dicsőséges ünnepnapjai utáni visszatekintünk a múltba. Igenis voltak é,s vannak államférfiakak, akiknek bölcsessége, diplomáciai érzéke a történelem ködé­ben és. bozótjában is tisztán, félnedsmerhetetlemül megmutatta a helyes, azóta ezerszer bevált irá­nyokat éfe akiknek nemzetszeretete nagyobb volt, mint a pillanatnyi népszerűség Uránt való vá­gyuk. Mindez azonban hiábavaló lett volna, ha a tör­ténelem nem gondoskodott volna olyan a cél akaratú, kristályos jellemű, csak a nagy idők és az isteni gondviselés által a közszereplésre predesztinálható nagy férfiúról, aki a históriai káoszban, a világ­nyugtalanság kialakulatlan masszájában sziklaként állott a nemzet megnyigvásra, békére, munkára áhítozó lelke előtt. Horthy Miklósnak, Magyaror­szág kormányzójának emberi nagysága, állam­férfiú bölcsessége, szilárd akarata, rendet, nyugal­mat parancsoló egyénisége volt az első világító to­rony, amely a nagyvilág figyelmét felénk irányí­totta és amely újra becsületet, hitelt szerzett a ma­gyar névnek. Tizenhét esztendő munkájával és ti­zenhét esztendőn átsugárzó erejével és tekintélyé­vel ő hozta nekünk azokat a gyönyörű napokat, amelyeknek -hőse és középpontja ő maga volt. Ma­gyarország kormányzója és fenkölt lelkű hitvese a tisztelet és hódolat fehér fényéhen állottak egész Európa és a nagyvilág előtt, amikor Rómá­ban, a királyi és császári udvarban, a nápolyi flotta-parádén, a Vatikánban a szentatya birodal­mában és az osztrák szövetségi főváros ünnepségein nemcsak fejedelmi fogadtatásban, de fejedelmi hó­dolatban is részesültek. Ez a megbecsülés a főma­gasságú kormányzói páron és a velük járt állam­férfiakon át a magyar nemzetre is kihat. Ott tar­tunk tehát, hogy egy porbatiport, agyoncsonkított kis ország számára olyan tekintélyt és tiszteletet sikerült szereznie Magyarország' kormányzójának és az általa kiválasztott államférfiaknak, hogy nagy nemzetek is barátságukba fogadnak ben­nünket. Igaza volt Sipőcz Jenő főpolgármesternek, aki a A Fővárosi Hírlap-ban évek óta regisztrál- | juk a főváros autonómiájának azt a mindun- j tálán felmerülő kívánságát, hogy végre ren- j dczni kellene az állam és a főváros közöt fel- I merült elszámolások ügyét. Különösen ilyen- j kor, ősszel szokott erőteljesebben felülkere- j kedni ez a kívánság, mert hiszen a költségve­tés öszeáűílí fásánál (mutatkozik leginkább szük­sége annak, hogy a főváros minden egyes fil­lérje kéznél legyen és meglegyen a mód arra, hogy azt beilleszthessék a budg ettem ezekbe. Nemcsupán a törvényhatósági bizottsági ta­gok, hanem maguk a főváros vezetői is azon az állásponton vannak, hogy a főváros költségvetéséből azon nyom­ban eltűnnék a hiány, amint sikerülne elérni, hogy az államkincstár kiegyen­líti a fővárossal szemben fennálló ál­lami tartozásokat. Ezek a differenciák ugyanis az évek során meglehetősen tekintélyes összegre emelkedtek, hiába voltak azonban a gyakran megismétlődő tárgyalások, azok eddig nem vezettek konkrét eredményre. A főváros ragaszkodott követelé­séhez és arra hivatkozott, hogy voltaképpen semmiféle vitának nincs helye, tekintve, hogy az állami tartozások nagyrésze a kü­lönböző állami intézmények által igénybevett fővárosi közszolgáltatási díjakból tevődik össze. így elsősorban a Nemzeti Színház és az Operaház víz-, gáz- és áramfogyasztása azok a tételek, amelyekből a tartozások az idők fo­lyamán előállottak. De egyéb állami intézmé­nyek is igénybevették a főváros szolgáltatá­sait, anélkül, hogy az adósság kiegyenlítésére sor került volna. Kétségtelen, hogy ezek a ha­talmas összegek érzékenyen befolyásolják a főváros háztartásának egyensúlyát, éppen ezért megnyugvással jelenthetjük, hogy a Fővárosi Hírlap munkatársának beavatott helyről szerzett értesülése szerint az állami tartozások rendezésének ügye a legutóbbi hetekben rendkívül örvendetes mértékben haladt előre. Sze-ndy Károily polgármester és Sipőcz Jenő dr. főpolgármester már hosszú hetek óta bizalmas tárgyalásokat folytattak a székesfőváros _ fel­ügyeleti hatóságával, a belügyminisztérium­mal, azokra a módozatokra és lehetőségekre vonatkozóan, amelyek figyelembevételével a római napok után a főváros közgyűléséndk elnöki székéből jelentette ki, hogy „a fogadtatás, a vendég­látás felülmúlt minden várakozást és az a tisztelet és szeretet, amely főmagasságú urunk és hitvese felé hullámzott az egész római nép és mondhatni, az egész hatalmas olasz nép részéről, mindnyájunkat csak lelkesedéssel tölthet el.“ Azóta ugyanezt mond­hatjuk el Becs és Ausztria népéről is, amely szin lén lelkesen és szeretettel ünnepelte a magyar kor­mányzói párt. Ezek a szép napok megerősítik azt a hitet, amelyet Magyarországnak és szép fővárosá­nak, Budapestnek jövőjébe vetettünk. Hálásak va­székesfőváros által bejelentett, törvényes ala­pon nyugvó, s ennélfogva jog szerint el nem vitatható követelések kiegyenlítése megtör­ténhetik. A belügyminisztérium nagy megértést ta­núsít a székesfőváros által előterjesztett óha­jokkal szemben és az_ eddigi tárgyalások me­netéből már megállapítható, hogy az állam hajlandónak mutatkozik a részéről, illetőleg a hozzá tartozó szer­vek részéről huzamosabb idő óta fenn­álló hátralékok kiegyenlítésére, illetőleg azok megfelelő mértékű kompenzáció­jára. Arról van szó ugyanis, hogy az összes függő kérdések alapos megvitatása és részle­tekbe menő letárgyalása után a kormány fel­hatalmazást ad a székesfőváros vezetőségének arra, hogy az általa törvényes kötelezettség alap­ján beszolgáltatandó adóösszegekből teljes egészében levonhassa a községi háztartásban hiányként jelentkező be­vételi hátralékokat. A belügyminisztérium- teljes mértékben hono­rálta a főpolgármesternek és a polgármester­nek azt a felfogását, hogy akkor, amikor a székesfőváros önhibáján kívül, egyedül a nyo­masztó gazdasági viszonyok következménye­ként deficites költségvetést kénytelen produ­kálni, a háztartási egyensúly helyreállítására, illetőleg a székesfőváros külső hitelének fel­tétlen biztosítása szempontjából sürgős szük­ség van az_ eddig el nem számolt jogos köve­telések teljes likvidálására. Összegszerűségről eddig még nem esett szó a tárgyalások folyamán. INFORMÁTORUNK FELVILÁGOSÍTÁSAI alapján beszámolhatunk azonban arról, hogy a belügyminisztérium elképzelése szerint a többmillió pengőt kitevő állami hát­ralékok befizetése pár esztendőre fel­osztva, hiánytalanul meg fog történni. Ezek a tárgyalások különösen azóta mé­lyültek el, amióta a székesfőváros beterjesz­tette az előírt törvényes határidőnek megfe­lelően Budapest 1937. évi költségvetését. Mint ismeretes, a költségvetési deficit egy részének kiegyensúlyozása érdekében a polgármester •azt az óhaját is előterjesztette az autonómiád nak, hogy az állam állítsa, vissza az általános forgalmiadó részesedés jelenleg egyhuszadban gyünk ezért az oltasz királyi és császári párnak, az olasz államférfiaknak, elsősorban Magyarország nagy barátjának, a Dúcénak, valamint az osztrák államfőnek és az osztrák államférfiaknak és népeik­nek. Az öröm sugárzik ma minden magyar szeméből és várva várja Budapest, hogy a beígért látogatá­sok alkalmával! a fejedelmi vendégek és a nagy Mussolini előtt kiönthesse boldogságtól túláradó lel­két és kifejezést adjon szeretedének és hálájának azok iránt, akik az elesett és letiport magyarságnak első­ként nyújtottak baráti jobbot.

Next

/
Thumbnails
Contents