Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-12-02 / 48. szám
Budapest, 1930 december 2 48. szám > Huszonötödülc évfolyam EHőfizefiési ár: EGÉSZ ÉVRE ................24 PENGŐ FÉ LÉVRE..................................12 PENGŐ 1G YES SZÁN ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pawilSonokban FELELŐS SZE63KES2TÖI DACSÓ SM2L MEGiELE^IK MmDEtö SZEKDÁN Szerkessíőséef és kiadóhivatali BUDAPEST, V8., &&D5SáSSY-ÚT 60TeSeffon: 1-137-15 - Postacsekk: 40.424 '* l ...................................................................................................................................................... Me gfizeti az állam a fővárossal szemben fennálló többmilliós adósságát A főváros felhatalmazást kap, hogy a hefolyó állami adókból levonja követelését — Visszaállítják a főváros eredeti forgalmiadé részesedését Döntő fontesságú bizalmas tárgyalások a belügyminisztériumban Róma és Sécs után Egy hét előtt múlt húsz esztendeje Ferenc József 'király 'és ‘Clsászár halálának. Akikor már kellős közepéken voltunk a háborúnak. Határaink lezárva, találkozásaink a külfölddel csak a lövészárkokon és a golyózáporokon át, idegenforgalmunk, pedig csak foglyokban és hőisi halottakban akadt. Ami azután következett, éppen ilyen szomorú volt: a forradalmak kora, amely után még minidig, szinte hosszú észtem- dókig farkasszemet nézve állt a magyar a magyarral szemben. Elmúltak azonban a gyűlölködés évei is, a nemzet kezdett (megbékélni önmagával, de a határaink még- mindig olyanok, ridegek, elhagyottak, árvák voltak, mintha vesztegzár alatt tartott ország lettünk volna. Mennyi munka, mennyi türelem, milyen nemzeti lelkesedés, milyen odaadás kellett ahhoz, hogy örök eillsemségielk áslkádódása közepette az utolsó évtizedben fölébredt velünk szemben a külföld bizalma, a kedves, jóérzéssel távozó vendégek áradata öntött el bennünket, akik valamennyien a magyar ügy apostolaivá, a magyar érdekek önzetlen ügynökeivé lettek itt közöttünk. Hatalmasság-ok, nagyurak, viiLágtekintélyek szerettek meg bennünket, akik egy évtized alatt a megvetett- ségből, az ismeretlenségből felemelkedtünk és ro- komszenvet, barátságot, szeretedet verekedtünk ki a magunk számára. Mindehhez nem volt más eszközünk, mint az ország, a főváros szépsége és kultúránk emelkedettsége mellett a magyar nép mindent lenyűgöző élniakarása és. nagyszerű lelki és jellembeli tulajdonságai. A nép, a nemzet nagy, önrekoustruáló munkája mellett azonban bámulatos teljesítményekkel egyengették a jövő útját a nemzet vezetői is. Köz- nyelven külpolitikának hívják azt a területet, ahol az elesett magyarság kivételes, nagy egyéniségei kiküzdötték a nemzet elsodort megbecsülését. ‘Csodákat műveltek tizenhét esztendői ‘alatt, amikor valami ritka isteni sugallatra a legegye- mesiebb, a legbiztosabb út at választották az ország boldogulására, ,a népek fcözöisségébe valói méltó visszatérése felé. Nem akarunk személyi kultuszt űzni akkor, amikor a nemzet nagy és dicsőséges ünnepnapjai utáni visszatekintünk a múltba. Igenis voltak é,s vannak államférfiakak, akiknek bölcsessége, diplomáciai érzéke a történelem ködében és. bozótjában is tisztán, félnedsmerhetetlemül megmutatta a helyes, azóta ezerszer bevált irányokat éfe akiknek nemzetszeretete nagyobb volt, mint a pillanatnyi népszerűség Uránt való vágyuk. Mindez azonban hiábavaló lett volna, ha a történelem nem gondoskodott volna olyan a cél akaratú, kristályos jellemű, csak a nagy idők és az isteni gondviselés által a közszereplésre predesztinálható nagy férfiúról, aki a históriai káoszban, a világnyugtalanság kialakulatlan masszájában sziklaként állott a nemzet megnyigvásra, békére, munkára áhítozó lelke előtt. Horthy Miklósnak, Magyarország kormányzójának emberi nagysága, államférfiú bölcsessége, szilárd akarata, rendet, nyugalmat parancsoló egyénisége volt az első világító torony, amely a nagyvilág figyelmét felénk irányította és amely újra becsületet, hitelt szerzett a magyar névnek. Tizenhét esztendő munkájával és tizenhét esztendőn átsugárzó erejével és tekintélyével ő hozta nekünk azokat a gyönyörű napokat, amelyeknek -hőse és középpontja ő maga volt. Magyarország kormányzója és fenkölt lelkű hitvese a tisztelet és hódolat fehér fényéhen állottak egész Európa és a nagyvilág előtt, amikor Rómában, a királyi és császári udvarban, a nápolyi flotta-parádén, a Vatikánban a szentatya birodalmában és az osztrák szövetségi főváros ünnepségein nemcsak fejedelmi fogadtatásban, de fejedelmi hódolatban is részesültek. Ez a megbecsülés a főmagasságú kormányzói páron és a velük járt államférfiakon át a magyar nemzetre is kihat. Ott tartunk tehát, hogy egy porbatiport, agyoncsonkított kis ország számára olyan tekintélyt és tiszteletet sikerült szereznie Magyarország' kormányzójának és az általa kiválasztott államférfiaknak, hogy nagy nemzetek is barátságukba fogadnak bennünket. Igaza volt Sipőcz Jenő főpolgármesternek, aki a A Fővárosi Hírlap-ban évek óta regisztrál- | juk a főváros autonómiájának azt a mindun- j tálán felmerülő kívánságát, hogy végre ren- j dczni kellene az állam és a főváros közöt fel- I merült elszámolások ügyét. Különösen ilyen- j kor, ősszel szokott erőteljesebben felülkere- j kedni ez a kívánság, mert hiszen a költségvetés öszeáűílí fásánál (mutatkozik leginkább szüksége annak, hogy a főváros minden egyes fillérje kéznél legyen és meglegyen a mód arra, hogy azt beilleszthessék a budg ettem ezekbe. Nemcsupán a törvényhatósági bizottsági tagok, hanem maguk a főváros vezetői is azon az állásponton vannak, hogy a főváros költségvetéséből azon nyomban eltűnnék a hiány, amint sikerülne elérni, hogy az államkincstár kiegyenlíti a fővárossal szemben fennálló állami tartozásokat. Ezek a differenciák ugyanis az évek során meglehetősen tekintélyes összegre emelkedtek, hiába voltak azonban a gyakran megismétlődő tárgyalások, azok eddig nem vezettek konkrét eredményre. A főváros ragaszkodott követeléséhez és arra hivatkozott, hogy voltaképpen semmiféle vitának nincs helye, tekintve, hogy az állami tartozások nagyrésze a különböző állami intézmények által igénybevett fővárosi közszolgáltatási díjakból tevődik össze. így elsősorban a Nemzeti Színház és az Operaház víz-, gáz- és áramfogyasztása azok a tételek, amelyekből a tartozások az idők folyamán előállottak. De egyéb állami intézmények is igénybevették a főváros szolgáltatásait, anélkül, hogy az adósság kiegyenlítésére sor került volna. Kétségtelen, hogy ezek a hatalmas összegek érzékenyen befolyásolják a főváros háztartásának egyensúlyát, éppen ezért megnyugvással jelenthetjük, hogy a Fővárosi Hírlap munkatársának beavatott helyről szerzett értesülése szerint az állami tartozások rendezésének ügye a legutóbbi hetekben rendkívül örvendetes mértékben haladt előre. Sze-ndy Károily polgármester és Sipőcz Jenő dr. főpolgármester már hosszú hetek óta bizalmas tárgyalásokat folytattak a székesfőváros _ felügyeleti hatóságával, a belügyminisztériummal, azokra a módozatokra és lehetőségekre vonatkozóan, amelyek figyelembevételével a római napok után a főváros közgyűléséndk elnöki székéből jelentette ki, hogy „a fogadtatás, a vendéglátás felülmúlt minden várakozást és az a tisztelet és szeretet, amely főmagasságú urunk és hitvese felé hullámzott az egész római nép és mondhatni, az egész hatalmas olasz nép részéről, mindnyájunkat csak lelkesedéssel tölthet el.“ Azóta ugyanezt mondhatjuk el Becs és Ausztria népéről is, amely szin lén lelkesen és szeretettel ünnepelte a magyar kormányzói párt. Ezek a szép napok megerősítik azt a hitet, amelyet Magyarországnak és szép fővárosának, Budapestnek jövőjébe vetettünk. Hálásak vaszékesfőváros által bejelentett, törvényes alapon nyugvó, s ennélfogva jog szerint el nem vitatható követelések kiegyenlítése megtörténhetik. A belügyminisztérium nagy megértést tanúsít a székesfőváros által előterjesztett óhajokkal szemben és az_ eddigi tárgyalások menetéből már megállapítható, hogy az állam hajlandónak mutatkozik a részéről, illetőleg a hozzá tartozó szervek részéről huzamosabb idő óta fennálló hátralékok kiegyenlítésére, illetőleg azok megfelelő mértékű kompenzációjára. Arról van szó ugyanis, hogy az összes függő kérdések alapos megvitatása és részletekbe menő letárgyalása után a kormány felhatalmazást ad a székesfőváros vezetőségének arra, hogy az általa törvényes kötelezettség alapján beszolgáltatandó adóösszegekből teljes egészében levonhassa a községi háztartásban hiányként jelentkező bevételi hátralékokat. A belügyminisztérium- teljes mértékben honorálta a főpolgármesternek és a polgármesternek azt a felfogását, hogy akkor, amikor a székesfőváros önhibáján kívül, egyedül a nyomasztó gazdasági viszonyok következményeként deficites költségvetést kénytelen produkálni, a háztartási egyensúly helyreállítására, illetőleg a székesfőváros külső hitelének feltétlen biztosítása szempontjából sürgős szükség van az_ eddig el nem számolt jogos követelések teljes likvidálására. Összegszerűségről eddig még nem esett szó a tárgyalások folyamán. INFORMÁTORUNK FELVILÁGOSÍTÁSAI alapján beszámolhatunk azonban arról, hogy a belügyminisztérium elképzelése szerint a többmillió pengőt kitevő állami hátralékok befizetése pár esztendőre felosztva, hiánytalanul meg fog történni. Ezek a tárgyalások különösen azóta mélyültek el, amióta a székesfőváros beterjesztette az előírt törvényes határidőnek megfelelően Budapest 1937. évi költségvetését. Mint ismeretes, a költségvetési deficit egy részének kiegyensúlyozása érdekében a polgármester •azt az óhaját is előterjesztette az autonómiád nak, hogy az állam állítsa, vissza az általános forgalmiadó részesedés jelenleg egyhuszadban gyünk ezért az oltasz királyi és császári párnak, az olasz államférfiaknak, elsősorban Magyarország nagy barátjának, a Dúcénak, valamint az osztrák államfőnek és az osztrák államférfiaknak és népeiknek. Az öröm sugárzik ma minden magyar szeméből és várva várja Budapest, hogy a beígért látogatások alkalmával! a fejedelmi vendégek és a nagy Mussolini előtt kiönthesse boldogságtól túláradó lelkét és kifejezést adjon szeretedének és hálájának azok iránt, akik az elesett és letiport magyarságnak elsőként nyújtottak baráti jobbot.
