Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1936-11-18 / 46. szám

•«Ma

Budapest, 1938 november 18.

aBBBgsMnaBwgeHgggHEaBgiBBgiEBaMagjagaag&aaaEasKr; :r^s?;sHK5rra

Budapest lelke

I Rövid idő alatt rendbejön a Beszkárt pénzügyi helyzete

A legközelebbi idők közlekedési reformjai — Hatalmas megtakarítás a rövid relációk révén — U| hurok-gócpont a Baross-téren — Harmadfél miilió pengős beruházások

Mi sokszor, nagyon sokszor láttuk már Budapest lelkét megnyilatkozni, mert ez a város nem tud lélek nélkül élni. A nagyváros lelke mindenre rezonál. Jól, vagy rosszul, kedvezően, vagy kedvezőtlenül, de mindig rezonál. Vannak események, amelyeket egykedvűen tudomásul vesz, történhetnek és történtek ■is dolgok, amelyek nem váltottak ki mást Budapestből, csak egy keserű fintort, egy fanyar mosolyt. Tud ez a város nevetni is, sírni is, de érzésvilágának legszebb virága a hála és a lelkesedés azokért, akik a magyar nemzet igaz barátainak mutatkoznak. Az utolsó napokban ismét olyan szép volt ennek a városnak az arculata, amelyen az öröm rózsái ültek, mint amilyennek csak legboldogabb óráiban láttuk. A nagy Olaszország külügyminisztere, Ciano gróf és felesége, Mussolini Edda, a hatalmas Duce leánya voltak tanúi Budapest nagyszerű lelki megnyilatkozásának, annak az égig lobogó lelkesedésnek, amely útjukat lépten-nyomon kísérte. Nagy barátaink az osztrák szövetségi fővárosból jöttek közénk, ahol ezen nemes, kultúr-ország népének baráti üdvözlése köszöntötte és kísérte őket. Budapest más volt. Ők- maguk látták, tapasztalták, csodálták, mit jelent, amikor Budapest lelke megnyilatkozik, amikor ez a nép lelkesedik.

Az egyik olasz újságíró mondta magyar kollégájának: „Magukat az Isten is szereti, Bécsben egész ottlétünk alatt szakadt az eső, fagyoskodtunk. Ahogy átléptük a határt, elkezdett mosolyogni az édes magyar nap és azóta ragyog minden, fényárban úszik, Közép-Európa legszebb városa, az ifjú, mosolygós, barátaiért határtalanul lelkesedő Budapest“. Es valóban nekünk két megbecsülhetetlen idegenforgalmi attrakciónk van: az egyik az édes, a szivet örvendeztető, örökkön mosolygó magyar nap és a mástk Budapest gyönyörű, minden barátját szeretettel elárasztó lelke. Ennek a budapesti léleknek most sorozatos örömünnepei voltak. Mert legkedvesebb, legigazubb barátaink, Ciano grófék, a nemes olasz nemzet és annak örök hálánkat kiérdemlő vezére, Mussolini küldöttei jártak közöttünk. Bizonyára, feledhetetlen emlékkel távoztak közülünk. Vagy lehet-e élj elejteni azt a lelkesedést, amely megérkezésük pillanatában szinte magával ragadta őket? Vagy nem taláikozlak-e úton-úlfélen a néma, de a szemekből kvragyogó hódolat csalhatatlan jeleivel? Beszámolhatnak az elesett magyarság igaz barátjának és pártfogójának, a Dúcénak, hogy a magyar nemzet nagyjai —• akikkel módjukban volt érintkezni

nemcsak az olaszok politikai barátai, hanem szívükben is hűségesek. Beszámolhatnak Budapest lelkének száz és száz gyönyörű megnyilatkozásáról és arról a finom figyelmességről, amelyet a( mi városunk polgármestere tanúsított, hogy ittartózkodásuk alatt a főváros egyik legszebb, legközpontiabb fekvésű terét Mussolini-tétmek keresztelte el.

Ilyen barátság, ilyen lelkek mélyéig ható szövetség nem fejlődhetik ki hónapok alatt. Az ilyen barátság nem gyökerezhetik egyedül a milánói beszéd hálára kötelező, Európát ámulatba ejtő férfias ígéreteiben. Nem, a milánói beszéd maga is a történelemből fakadt, aminthogy az olasz—magyar barátságnak is maga a történelem a szülőanyja; Nagy Lagos, Corvin Mátyás és az ő olasz tudósai, Bonfinius, meg a többiek... Tüköry ezredes... Garibaldi... Türr Pista... Romanelli... Csak nevek, csak mérföldkövek a történelemből, amely két nemzet barátságának útját hősök, tudósok, uralkodók nevével jelzi.

Eszmék és ideálok, a kultúra kölcsönhatásai is összekapcsolnak bennünket, de mindezek fölött ennek a városnak a lakossága emlékszik még rá, Budapest lelke számontartja, hogy amikor itt álltunk társ- talanul a forradalmak után, szinte kiközösítve a nemzetek közösségéből, az első baráti kéz, amelyet felelős államférfi nyújtott felénk, Mussolinié volt. És ez nem volt nála múló szeszély, vagy az érzelmek hamar szétfoszló játéka, hanem a providenciális államférfiú nagy jövőbelátása, szétszórt, feldúlt, de le nem kicsinyelhető értékeink felismerése. Benito Mussolini nemcsak a gyenge, a léig ázott, a jogtalanul és érdemtelenül kifosztott ország iránt való könyöi ületből állt mellénk; hanem államférfiúi zsenije már akkor megérezte a szerepet, amely a Dunavölgyében Magyarországra vár, megérezte ennek a népnek értékeit, hűségét és jellemét, amely nélkül nincs erkölcsi alapja a népek barátságának. '

Ezt a jellemet, ezt a hűséget érezhették vendégeink most is Budapest leikéből áradni.

Pogány Béla.

A lezajlott költségvetési vita utolsó napján heves pergőtűz alatt állott a Beszkárt. A kifogások, javaslatok, mentőötletek egész sorát vonultatták fel a buzgó szónokok. A Beszkárt azonban nem reflektál a mentőövre, nem szándékozik a esőd vizébe fűlni, amint ezt ma hangoztatni szeretik. Felelőség- teljes pozíciójában megmondja ezt Usetty Béla dr., a Beszkárt elnöke, akit a Fővárosi Hírlap munkatársa felkeresett, hogy nyilatkozatot kérjen tőle, a Beszkárt pénzügyi helyzetéről, ennek a helyzetnek várható kialakulásáról és az aktuális tervekről.

Usetty Béla dr.

országgyűlési képviselő, bizottsági tag, a Beszkárt elnöke

a kérdésekre, amelyek közül az első a várható közlekedési reformokra vonatkozott, a következő nagy- érdekű választ adta:

— A közlekedési reformoknál első helyen

a rövidébb relációk

jönnek figyelembe, amelyek sok üres kocsikilométer megtakarításával járnak. Ezeknek életbeléptetése nyomban évi 560—600.000, a következő években pedig már 700—SOO.OOO pengős megtakarítást jelentene. Bevezetésük a szanálási rendeletben kifejezetten benne van és így minden további nélkül elrendelhető lett volna, mégis a törvényhatósági közgyűlés jóváhagyása alá fog kerülni, mert a polgármester errevonatkozóan a pártok kérésére ígéretet tett.

— A rövid relációkkal kapcsolatban szerepelnek majd

a hurokvágányok, amelyek közül a Berlini- téri megvan és nézetem szerint meg is kell maradnia,

mert a Margithidon teljesen lehetetlen volna még kiszélesített álapotában is minden nagykörúti villamost átvezetni, nem is szólva arról a nagy anyagi megterhelésről, amellyel ez a Beszkártra nézve járna. A hídátépítés ideje alatt, ha nem lett volna meg a hurokvágány, meg kellett volna építeni, mert rövid viszonylat nélkül teljesen lehetetlen lett volna a közlekedés lebonyolítása a Pest és Buda közötti összeköttetés e részen. Ezt elismeri a rendőrségtől kezdve minden illetékes tényező. Még körülbelül egy évig is eltartanak a margithidi közlekedési nehézségek, amelyek mulhatlamil szükségessé tették a hurokvágányt, A közönség jórésze egyébként teljesen belenyugodott a 6-os villamos- kocsiknak olymódon való járatásába, amint ez ma történik és csak viszonylag kevés százalékú utast érdekel, hogy a 6-os kocsi átjár-e a hídon, vagy

sem. A mostani nagyobb menetsebesség és sűrűbb kocsijáratás mindenesetre olyan előny, amelyet a hurokvágány nélkül nem lehetett volna elérni és amely még szembetűnőbb lesz, ha a kisszakaszos zökkenések teljesen megszűnnek, amire a Beszkárt mindenképpen törekszik. Ha ezt a rövid viszonyiatú rendszert az összes számbajöhetö vonalakon keresztül lehet vinni, úgy a közúti forgalom végig gyorsabb és a közönség igényeit jobban kielégítő lesz.

— Mindenekelőtt a Baross-téren kell a Berlini-térhez hasonló gócpontot teremteni,

annál inkább, mert ott van már olyan állomás, ahol a Zuglóba járó kocsik visszafordulhatnak, tehát lényegesebb beruházást nem igényelne az új gócpont, amelyet csak ki kell építeni a Rottenbiller- utcából kiforduló kocsik számára.

— A rövid relációk előnyeit a közönség is hamarosan tapasztalná, a Beszkárt pedig jelentékeny megtakarításokhoz jutna. Ma ugyanis több vonal egyáltalán nem rentábilis és bár a Beszkárt nem nyerészkedésre alapított vállalat: mégis szem előtt kell tartania a jövedelmezőségi tekinteteket, különben nem tudja betölteni hivatását és tehertételévé válik tulajdonosának, a fővárbs közönségének.

— Ha Budapest népében jobban meggyökerezik annak megérzése, hogy milyen forgalmi, szociális és lakásügyi problémákat kell megoldania, vagy a megoldóhoz hozzájárulnia, a Beszkártnak, akikor nem ócsárolnák annyit, mint amennyire ezt most — megengedem, befolyásoltan — megteszi.

A külföldön sehol sem lehet olyan türelmetlenséget tapasztalni egy, a köz kezében levő intézménnyel szemben, mint éppen nálunk, pedig meggyőződéssel merem állítani, — jó néhány külföldi nagyváros közlekedési viszonyait ismerem. — hogy sehol jobb és arámylagosan is olcsóbb villamos közlekedési eszköz nincs, mint éppen Budapesten.

— A közönségnek he kell látnia, hogy amikor alacsony díjszabást követel, ugyanakkor nem léphet fel teljesíthetetlen igényekkel. Különösen nem akkor, amikor most már nyilvánvaló, hogy

a főpolgármester által életbeléptetett tarifa- emelés nem jár olyan bevételi többlettel, amilyenre még egyik-másik szakértő is számított.

A tények igazolták a Beszkárt álláspontját: csak 2.7 millió pengő bevételi többletet reméltünk és nem

7—8 milliót, mint egyes tényezők, de még ez a többlet is nehezen lesz elérhető.

Következő kérdésünk a villamosvasút rekonstrukciós munkálataira vonatkozott. Erre a következő választ kaptuk:

— A Beszkárt költségvetése 58,596.450 pengő bevételt irányoz elő, tehát 4,369.415 pengővel többet, mint a múlt évben. Ebből az összegből 1,562.300 P az autóbuszüzemre esik. A berendezések és felszerelések megújítására 1937-ik évben 1,311.800 pengőt irányoztunk elő, amely a következőképpen oszlik meg:

— Tbököly-úti vonal átépítése 200.000, Ullői-út, a Szent István-kórháztól a nagykőrútdg, a vágányok középrehelyezése, 178.800 pengő, a Váci-úti vonal átépítése 200.000, vezetéktartó oszlopok kicserélése

80.000, Óbuda—Pálffy-téri távkábel 135.000, tetőszer- kezetek megújítása 80.000, kocsimotorok kicserélése

291.000, átalakítása 87.000, szerszámgépek pótlása

30.000, kocsiszínvilágítás javítása 30.000 pengő.

— Különösen fontos a motorcsere és átalakítás, mert vannak motorjaink, amelyek 30 év, vagy még hosszabb idő óta vannak használatban és eziekkel

I nem lehet — mint tervezzük — a mostani menetsebességet fokozni, ami különösen a kültelki és a középre helyezett vágánya vonalakon könnyen megvalósítható.

— A beruházások végösszege 2,465.000 pengő, amelyből 300.000 pengő a Horthy Miklós-híd vonalára és ugyanannyi a Margithidi vágányok középre- helyezésére esik, 'racionalizálási vágányok építése

792.000 pengő, kis'telefonközpontok automatizálása

100.000 pengő, várócsarnokok építése 20.000, kocsi- színvilágítás átalakítása 30.000, kocsimotorcsere

100.000, járműveknek rekuperációs és sín fékberendezéssel való felszerelése 117.000, mentőfelszerelés

12.000, műhelyi és egészségügyi berendezés 130.000, Révész-utcai alállomás áthelyezése 200.000, Borároe- íári aluljáró 300.000 pengő és még néhány kisebb tétel.

— Elsősorban figyelemreméltók a rekuperációs és a sínfékberendezésre fordított kiadások.

A rekuperációs szerkezet igen nagy árammegtaka- ritást eredményez, amennyiben az egyes indításoknál vagy fékezéseknél különben elvesző áramot megfogja és rendeltetésszerű használatra ismét visszavezeti a motorba. Az új fékberendezés lehetővé j teszi a kocsik gyorsabb megállítását, aminek fon- I tossága van a menetsebesség fokozásánál és a bal- | esetek elhárításánál.

Milyen a Beszkárt pénzügyi helyzete? — kérdeztük ezután. Kérdésünkre ezt az érdekes választ kaptuk:

— A Beszkárt pénzügyi helyzete nem rózsás, de j nem is aggasztó. Ha csak valami katasztrófa nem | következik be gazdasági téren, amire a mai viszonyok között még sem kell már számítani, úgy

néhány éven belül feltétlenül rendbejön a pénzügyi helyzet.

Kétségtelen, hogy jobb lett volna, ha nem kellett volna annakidején a vdgányzat újjáépítésére igénybevenni a 31 milliós kölcsönt a nyugdíjtartalékból, de a kölcsönnek megvan a teljes fedezete a beruházásokban és szerintem helyes volt az akkori igazgatóság eljárása, amellyel az intézmény alapjából és nem idegenektől vette a kölcsönt, amely után egyébként természetesen megfizeti a vállalat a megfelelő kamatokat.

—• A Beszkárt „csődje“ tehát nem fog bekövetkezni,

amint egyes pesszimisták hangoztatják, sőt minden remény megvan a teljes konszolidációra.

Usetty Béla ezután így fejezte be nagy figyelmet érdemlő, érdekes kijelentéseit:

— A Beszkárt átszervezése a szanálás kapcsán megtörtént, a státusz teljesen elkészült, he is vezettük, bár még csak jóváhagyás alatt áll. Bizonyos, hogy a személyzet járandóságai a szanálás következtében valamivel csökkentek, amit maga a Beszkárt igazgatósága sajnál a legjobban, mert az igazgatóság szívesen ad az alkalmazottaknak megfelelőbb fizetést, az lóvén a meggyőződése, hogy

a Beszkártnak olyan alkalmazotti kara van, amely megérdemel minden, a vállalat anyagi teherbíróképessége által megengedett fizetést.

— A személyzet jóléti kérdései állandóan foglalkoztatják az igazgatóságot és már eddig is több fürdőt, uszodát, csónakházat, melegedőt létesítettünk és legutóbb a Csepelsziget egyik kies részén erdőterületet vásároltunk gyermeküdülő céljaira és

1 már eddig is évente többszáz alkalmazottunk gyermeke nyaralt itt a vállalat költségén.

Usetty Béla dr. kijelentései bravúrosan védik ki a támadásokat és reális képet adnak ennek a nagy vállalatnak legközelebbi jövőjéről és arról^ a misszióról, amelyet a villamos a főváros gazdasági és kulturális életében betölt.