Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-11-04 / 44. szám
Bndapcst, 1986 november 4. j/owzm/ 9 MEGJELENT az áruházi rendelet Sikeresen véget ért a Fővárosi Hírlap évtizedes karca, amelyet a kiskereskedők egzisztenciális érdekében folytatott Kedden reggel megjelent a hivatalos lapban az áruházi rendelet és ezzel sikeresen lezárjuk a Fővárosi Hírlap egyik közel évtizedes harcát, amelyet a legkiválóbb adófizető réteg, a kiskereskedők társadalmának egzisztenciális megmentése érdekében indítottunk meg annakidején és folytattunk úgyszólván mind a mai napig. Pár szóval rámutatunk most a sikeres befejezés után ennek a küzdelemnek néhány figyelemreméltó etapjára. Fabinyi Tihamér -akkori kereskedelemügyi miniszter vette kezébe először ennek a kérdésnek elintézését, utóda, Bornemisza Géza pedig hivatalbalépése után tett legelső nyilatkozatai egyikében épp a Fővárosi Hírlap hasábjain jelentette ki, hogy sürgős feladatnak tekinti az áruházi kérdés megoldását. Mint ismeretes, Bornemisza Gézát közben megbízták az iparügyi minisztérium megszervezésével, de utóda, Winchkler István kereskedelemügyi miniszter tovább folytatta Bornemisza Géza megkezdett munkáját, beszerezte mindazokat az adatokat és tanulmányokat, amelyek szükségesnek látszottak e szövevényes kérdés megoldásához. Ennek alapján készítette el Winchkler István a rendelettervezetet, amelyet hozzászólás végett megküldött az érdekeltségeknek. Az ankétek során végül is a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara szintén letárgyalta ezt az ügyet és amint a Fővárosi Hírlapban jelentettük, ezen a gyűlésen Éber Antal, a Kamara elnöke szembekerült az ország legjelentősebb kisipari és kiskereskedelmi érdekeltségének fejével, Ilovszky Jánossal. a Baross Szövetség elnökével. Ilovszky János azonban nem kívánta kenyértörésre vinni a dolgot, a Kamara tehát megszavazta Éber Antal indítványát, ugyanekkor azonban bizalmas tanácskozáson az érdekelt kiskereskedők elhatározták, hogy függetlenül a kamarai véleménytől, tovább viszik akciójukat. Nem sokkal ezután Winchkler István kijelentette, hogy a minisztériumi döntő ankéten ő maga fog elnökölni, hogy ezáltal^ is biztosítsa annak tárgyilagosságát. Közben történt a kormány- változás, amelynek során a kormányzó ismét megbízta Bornemisza Géza iparügyi minisztert a kereskedelmi tárca vezetésével. Bornemisza Géza^ ipar- ügyi miniszter új hivatalának elfoglalása után nyilatkozatot adott munkatársunknak, ezt a nyilatkozatot a Fővárosi Hírlap egyik legutóbbi szamában közöltük is és ebben a miniszter kijelentette, hogy az áruházi kérdés rendezésére annak jelentőségéhez mérten nagy súlyt helyez. Nem mondunk újdonságot, ha ismételten konstatáljuk, hogy Bornemisza Géza a tettek embere és ennek megfelelően most is a tőle megszokott gyorsasággal és határozottsággal intézkedett. A Fővárosi Hírlapban megjelent nyilatkozata óta két hét sem telt el, amikor már bejelentette, hogy kész az áruházi rendelet, amely kedden reggel a hivatalos Budapesti Közlönyben meg is jelent. A rendelet szószerinti szövege í. 1 Aruház az a kereskedelmi vállalat, amelyben több kereskedelmi szakmának üzletkörébe tartozó s rendszerint külön üzletekben árusított árucikkek kerülnek közvetlen fogyasztók részére eladásra és amely vada Unt a helyisége nagyságánál, az alkalmazottai számánál es a befektetett tőke nagyságánál fogva a fogyaszt-okozonse- get kiszolgáló helybeli üzletek átlagos mértéket lényegesen meghaladja. . 2. A vállalatnak áruiház jellegét nem érinti n.z ^ a körülmény, hogy üzlethelyisége nem egy, hanem egymással szomszédos több házban van, valamint az sem, hogy az áruházhoz tartozóként mutatkozó egyes üzletágaknak (osztályoknak) más-más tulajdonosa vagy bérlője van. 3. Ha vitássá válik, hogy valamely kereskedelmi vállalatot a jelen rendelet alkalmazása szempontjából áruháznak kell-e tekinteni, ebben a kérdésben az illetékes kereskedelmi és iparkamara, továbbá más érdekképviselet meghallgatásával a kereskedelem és közlekedésügyi miniszter dönt. 2. 1. Az 1936:VII. t.-c. 17. §. értelmében új áruházat felállítani és meglevő áruházat kibővíteni (pl. új üzletág bevezetése, fióküzlet nyitása, alapterület megnagyohbí- túsa, stb.) csak a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter engedélyével szabad. Az engedélyben meg keld ie- lölni azt a helyet, ahol az áruházat felállítani, továbbá azokat a kereskedelmi szakmákat, amelyeknek üzletkörébe tartozó árukat az áruházban árusítani és azokat az iparokat, amelyeket az áruházbn folytatni szabad. 2. Az 1. bekezdésben említett engedély az ipaxjogoeít- ványt nem pótolja. 3. $. Áruházban nem szabad semmiféle nyers húst, vadat, ólő és vágott baromfit, élő és nyers halat, zsírt, hájat, zsirszalonnát, vajat (kimérve), szárított tésztaneműt (kimerve), tejet, tojást, friss főzeléket, burgonyát, hüvelyeseket, gyümölcsízt (kimérve), cukrászsüteményt ('kivéve a szárazsüteményt), fagylaltot, palackozott szikvizet, ásványvizet és gyógyvizet árusítani. 4. $. 1. Az 1986:VII. törvénycikk hatálybalépése előtt létesített az az áruház, amely a 3. §-ban említett cikkek árusítását az 1936:VII. törvénycikk hatálybalépése előtt kezdette meg és azt azóta is folytatja, ezt a tevékenységet a jelen rendelet hatálybalépésétől számított hat hónap alatt megszüntetni köteles. 2. Ha vitás, hogy valamely áruház az előző bekezdés alá esik-e, a vitás kérdésben az illetékes kereskedelmi és iparkamara meghallgatásával a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter dönt. 5. §. Az áruház csak olyan helyiségből árusíthat, amelybe u. vevőnek az árú kiváalsztása. és átvétele céljából be kell lépnie. Ennek meg nem felelő árusítást a jelen rendelet hatálybalépiése után egy hónapon belül meg kell szüntetni. 6. §. A záróra, valamint a vasárnapi és a Szent Ietván- napi munkaszünet tekintetében az áruház egész üzemére azokat a rendelkezéseket kell alkalmazni, amelyek az áruházban forgalombahozott különféle árucikkek árusítása tekintetében szigorúbbak. 7. $. 1. Az áruháznak az élelmiszer- és fűszerszakma körébe tartozó árucikkek árát csupán tíz dekagrammos, valamint egynegyed, fél és egy kilogrammos egységekben szabad hirdetnie. Az így hirdetett árut az árusítás alkalmával a vevő kívánságára meg kell mérni. 2. Ha azonban az áruház az élelmiszer- és fűszerszakma körébe tartozó valamely árucikket olyan eredeti külföldi csomagolásban hoz forgalomba, amely csomagoláson az árucikk súlyát külföldön tüntették fel, az ilyen árucikk árát a csomagoláson feltüntetett súlyegységekben is szabad hirdetni. 8. A Áruház elnevezést csak az olyan kereskedelmi vállalatnak szabad használni, amelyik a jelen rendelet 1. §-a értelmében az áruház fogalma alá esik. 9. §. 1. Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nőm esik, kihágást követ el ós pénzbüntetéssel büntetendő: a) aki a 2. §. rendelkezése ollenére engedély nélkül áruházat nyit vagy kibővít, vagy az 1936:ViI. törvénycikk hatálybalépése után felállított vagy kibővített áruházban az engedélyben meg nem jelölt kereskedelmi szakma üzletkörébe tartozó árut árusít vagy ott nips- nem jelölt ipart gyakorol; b) aki áruházban a 3. §. vagy a 4. §. 1. bekezdése rendelkezésének megszegésevei tiltott árut árusít; c) aki áruházból az 5. §. rendelkezésének megszegésével árusít; d) aki áruházban árusított árut a 7. §. rendelkezésének meg nem felelő módon hirdet vagy árut a vevő kívánsága (7. §.) ellenére meg nem mér; e) aki az áruház elnevezést a 8. §. rendelkezésének megszegésével jogtalanul használja. 2. Az 1. bekezdés alá eső kihágások büntetése tizenöt napig terjedhető elzárás, ha azt olyan egyén követte el, aki ilyen kihágásért már meg volt büntetve ós büntetésének kiállása óta két év még nem telt el. A pénz- büntetés tekintetében az 1928:X. törvénycikk rendelkezéseit kell alkalmazni. 3. Az 1. bekezdésben meghatározott kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik. Az 1929:XXX. törvénycikk 59. §. 1. bekezdése 3. pontjának alkalmazása szempontjából szakminiszternek a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztert kell tekinteni. 10. §. A jelen rendelet a kihirdetését követő (nyolcadik napon lép hatályba. Mi a valóság? Ezt a rendeletet úgyszólván felesleges kommentálni, mindazáltal kézenfekvőnek látszik rámutatni arra a körülményre, hogy a mostani szöveg rendkívül fontos módosítást jelent az előző tervezettel szemben, tekintve, hogy a jelenlegi harmadik paragrafus kimondja, hogy áruházban nem szabad semmiféle olyan élelmiszert árusítani, amely akár a kiskereskedelem, akár pedig a fogyasztóközönség szempontjából jogos érdekeket sért. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy ez a rendelet nem oldja meg véglegesen a problémát. Ilyen nagy .horderejű kérdést, amely évek hosszú sora óta nyugtalanítja a közvéleményt, nem is lehet egyik napról a másikra megoldani. Kétségtelen, hogy kezdő lépésnek mindenesetre nagyon helyes a rendelet intenciója, a továbbiakra vonatkozóan pedig felvilágosítást ad az a magyarázat, amelyet a Fővárosi Hírlap munkatársa B&egiflfefékessé&& HeS^en kapott: — A kérdés bizonyos mértékben helytelen beállításban került a nyilvánosság elé. Ügy volt beállítva, mintha a kereskedők dolgát egyszersmindenkorra meg lehetne oldani az áruházi rendelettel. A miniszter felfogása szerint az áruházi rendelet nem alkalmas arra, hogy ezzel küszöböljék ki a kiskereskedők bajait. A kereskedők tömörítésével, az egységes árubeszerzés megteremtésével sokkal közelebb lehet jutni a megoldáshoz. A miniszter ezt az irányt szívesen támogatja. — Megállapították, hogy az egész forgalomnak kis részét teszi ki az áruházak forgalma, viszont a nagy világváros fogyasztóközönsége nem nélkülözheti azokat az előnyöket, melyeket az áruházak nyújthatnak. — Voltak bizonyos panaszok, hogy az áruházak nem viselnek megfelelő terhet. Ez a kérdés vizsgálat tárgya. A kormányzat meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket a megfelelő adóztatás terén. — Voltak panaszok, hogy az áruházak egyrésze nem fizeti rendesen az alkalmazottakat. A rendelet kiadása után ezt a kérdést is megoldják. A kormánynak módjában lesz megfelelő befolyást gyakorolni az áruházi alkalmazottak munkabéreire. A hangulatkeltések hátterében . . . A rendelettel és a hozzáfűzött legilletékesebb magyarázattal lezárult tehát az a harc, amelynek kimenetelét a nagyáruházak az utolsó hetekben egész fantasztikus eszközökkel igyekeztek megmásítani. Miniszterek lekötött Ígéretét képzelték másirányba terelni hangulatkeltő cikkek és brosúrák nyilváuosságrahozásával. Ezek a szívfacsaró erőlködések főleg akörül mozogtak, hogy az áruházak sokezer alkalmazottnak nyújtanak biztos és tisztességes megélhetést; hatékonyan támogatják a kisiparosokat; végül az élelmiszerek nagy tömegben való árusítása által lehetővé teszik a gazdáknak, hogy rendes áron adjanak túl terményeiken. Ami a kisiparosokat illeti, erre a kérdésre megadta a méltó és félreérthetetlen válasz! a Baross Szövetség, amikor — mint a Fővárosi Hírlapban is jelentettük, — kimutatta, hogy az áruházak hegemóniája milyen ellenállhatlan módon kényszeríti a kisiparosokat arra, hogy fillérekért dolgozzanak és így a saját rovásukra lehetővé tegyék az áruházak különböző és többnyire szezónokhoz kötött dömping- mozgalmait. Az alkalmazottak biztos és tisztességes megélhetésére pedig csak egyetlen példát ragadunk ki; a Fenyves áruházban, amely egyike a legnagyobbaknak, száz női alkalmazott közül hetvennek a havi fizetése nem haladja meg az ötven pengőt. Ehhez, azt hisszük, felesleges minden megjegyzés. Végül, de nem irtolsó sorban, éppen most értesülünk arról, hogy a gazdatársadalom körében nagyszabású mozgalom indult az áruházak élelmiszerárusítása ellen. Erre az akcióra az szolgáltatott okot, hogy egyes áruházak a piaci napi áraknál jóval alacsonyabban kínálták a tömegélelmezési cikkeket. Éppen ezért a pestkörnyéki gazdák alkalmat kerestek arra, hogy a földmívelésügyi minisztérinm tudomására hozzák panaszukat. Ilymódon tehát a földmívelésügyi minisztériumon keresztül kapott újabb impulzust a rendelet kiadására hivatott Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter. Ebben a pillanatban örömmel konstatáljuk, hogy az évtizedes harc, a közvélemény legnagyobb megnyugvására, befejezést nyert. A rendeletről és annak az érdekelt kereskedelemre gyakorolt hatásáról kérdést intéztünk ilovszky János törvényhatósági bizottsági taghoz, a Baross Szövetség elnökéhez, aki a Szövetség élén lelkes harcosa és hathatós előhbrevivője az áruházi verseny elleni küzdelemnek. Kérdésünkre a Fővárosi Hírlap munkatársának a következőket mondta: — Végre nyugvóponthoz jutott el az a nagy küzdelem, amely a magyar kereskedelmi életet hónapok óta izgalomban tartotta. Hosszú harc előzte meg a most végleges formába öntött áruházi rendeletet. Ebben a harcban előljárt a Fővárosi Hírlap, amelynek ehelyen is hálásan megköszönöm következetességét és kitartását. — A magyar kereskedelmi érdekképviseleteknek alkalmuk volt a rendelet szövegének nyilvánosságra jutása után azonnal véleményt nyilvánítani. Az a felfogás alault ki, hogy habár ez a rendelet nem fedi a kereskedelem kívánságait, mégis jelentékeny haladást képvisel a múlthoz képest. Számos élelmicikknek az árusítását megtiltotta, másoknak forgalombahozatalát szabályozta, az utcára való kiárusítást lehetetlenné tette és a jövőben létesítendő áruházakat engedélyhez kötötte. A miniszteri engedély kiadása előtt alkalmuk lesz az érdekképviseleteknek és a Kamarának véleményt nyilvánítaniok. Mindezek olyan eredmények, amelyeket lekicsinyleni nem szabad. — De ki kell jelentenem azt is, hogy az áruházi kérdésnek csak egyik komplexuma jutott átmeneti megoldáshoz. Az érdekképviseletek kérni fogják a pénzügyi kormányt az áruházi különadó bevezetésére. Ez az adó lesz hivatva arra, hogy
