Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-08 / 1. szám
Budapest, 1936 január 8. BUDAPEST ÚJÉVE HÚSZ ESZTENDŐ ELŐTT „óév, újév: ejnye, de hasonlítanak egymáshoz. Ne álljunk az új elé, ne háborgassuk kérdésekkel. Kiváltképpen ne arról, hogy van-e mondanivalója a mi fővárosunk számára. Hozta-e, amit elődei ígértek: a város új szabályozását, a frissen épült Tabánt, as Erzsébet súg árutat, javult közlekedést, szapora autóbuszt, a Hungária-úti és Borá- ros-téri hidakat, a jó kosztot, az olcsó lakást, a vámnientes hidakat, iparunk, kereskedelmünk lendületét, s van-e annyija, amennyiből kitelik esztendős kamata a tartozásnak s van-e még hitele annyi, hogy a sürgős, a halaszthatatlan munkák belekerülhetnek a megvalósulás érlelőjébe?” Ezt húsz év előtt, 1916 újesztendején írta vezércikkében a Fővárosi Hírlap. A kérdések jórésze az aktualitás friss erejével hat ma is, húsz év múltán, de nem aktuális ma a pesszimizmus, amely akkor, a világháború kellős közepén a kérdéseket diktálta. A világháború gazdasági téren még ma sem ért véget, a reánk erőszakolt béke ma sem jelent megnyugvást, de, ha kérdéseket adunk .fel a fővárosnak, úgy érezzük, nem háborgatjuk vele s nem vitás, hogy vájjon lesz-e any- nyija Budapestnek, hogy a,z esztendős kamatokat ki tudja fizetni, s hogy a halaszthatatlan munkák belekerülhetnek-e a megvalósulás érlelőjébe. Kérdéseink ma is vannak és mindig lesznek, hiszen a fejlődés mindig újabb és újabb igényeket támaszt még az alkotásoknak azzal a hatalmas komplexumával szemben is, amit a nemrégen letárgyalt költségvetés valósít meg az 1936-ik esztendőben, de ezeket a kérdéseket nem a pesszimizmustól be- árnyékoltan tesszük fel, hanem bizakodó optimizmussal s a válasz reá a friss- élet, a munka, az alkotóerő és lehetőség dallamával van tele. Erős küzdelemben telnek ma is napjaink, de ezt a küzdelmet bizakodva vállalja a főváros, megacélozot- tan abban a harmonikus egységben, amelynek, mint Gömbös Gyula politikájának szószólója, Zsit- vay Tibor adott kifejezést karácsonyi szózatában. A mi mindennapi kenyerünk A munka nehéz, de vigasztaló napjaiban mint rossz álomképek tűnnek fel a húsz év előtti események, bár ezek között is felcsillog az akarat és haladásvágy, amely a háború idején sem szünetelt az elpusztíthatatlan életerejü Budapesten. Mint a helyzetet szimbolizáló, uralkodó planéta jelentkezett ezen a húsz év előtti újév napján a KENYÉRJEGY. — Kenyér jegy lesz és liszt jegy — írja a nap krónikása — és mi még sem lázadozunk és nem zúgolódunk, mert Budapesten ez a kenyér- és lisztjegy azt jelenti, hogy a rendszertelenségből igazságos, egyenlő rendszerre térnek át. Budapest némi kárörömmel mutathat rá arra, hogy íme végre a vidék is csak any- nyit kap, amennyit ö, bár ez ugyan nem a legtisztább öröm.. . Beosztani azonban csak azt lehet, ami van és nem lehet mással takarékoskodni, mint a meglévő készletekkel. Ha tehát sürgős gondoskodás nem történik arról, hogy Budapest megkapja a lisztjét, úgy Budapesten rendszerbe foglalták a semmit. Amint tudjuk, nem ez történt, s a mindennapi kenyerünk, ha szűkösen is, de megvolt. Persze, sok küzdelem és nehézség árán, ami nemcsak iái kenyér, hanem mindjárt a kenyérjegyek papíranyaga körül jelentkezett. A kormány rendelete nehéz helyzet elé állította a fővárosi nyomdát, mert a kenyérjegyek nyomására nem volt elég papírkészlete. Jauernik nyomdaigazgató külföldre utazott, hogy papírt szerezzen be. A liszt-, kenyér-, papír- és mindenféle hiányok idejére jellemző, hogy mekkora bonyodalmat csinált két zsák liszt, amelyet egy budapesti cég a királyi udvarnak szállított. Az udvar ugyanis nem adott kenyércédulát, s minthogy a cég cédula beszolgáltatása ellenében kapta a fővárostól a két zsák lisztet, jelentkezett Illyefalvi Bajos dr.-nál, a Liszthivatal akkori helyettes vezetőjénél az ügy rendezésére. Illyefalvi azonban szigorúan alkalmazkodott a szabályokhoz, úgyhogy végre Bódy alpolgármester és Folkusházy tanácsnok rendezték el kivételesen az ügyet azzal, hogy a két zsák lisztet a főváros vállalta és ezután az élelmiszer- árusító üzem gondoskodott arról, hogy az udvar lisztet, rizst, borsót, babot és szilvát kapjon. És megszületett a tréfa, hogy Reich Samuból, az élelmiszerüzem igazgatőjábói Hofliferant lett. Rejtelmes határidő: „a háború után“ Az ezernyi élelmiszer- és szociális gond közepette a nagy tervek nem aludtak, habár sok közülök a tervek életét éli a mai napig. A „béke-derengés’’ keltett reményeket újév táján, s ebben a hangulatban kérdezték meg Harrer Ferenc dr. akkori tanácsnokot, hogy melyek az ö feladatai, amelyeket a király előtti kihallgatáson úgy aposztrofált, hogy megoldásuk „a háborúi után kezdődik.” — A mi terveink —■ volt a válasz;— tulajdonképpen nem újak és nem olyanok, amelyeket máról holnapra meg lehet valósítani. Itt van mindenekelőtt a Tabán szabályozása. A szabályozási, útépítési és csatornázási tervek már készen vannak. A kisajátítások is megtörténtek olyan mértékben, hogy a munkálatokat meg lehet kezdeni. Legközelebb összehívjuk az úgynevezett tabáni bizottságot a lakosság elhelyezésének kérdésében. — Az E r z s é b e t-s u g á r út tervét a középítési bizottság már helybenhagyta. Itt most a feladat a pályázati program megállapítása során a városháza elhelyezése. — A Kelenföld szabályozásának terve a Közmunkatanács döntését várja. A VII. kerület szabályozásának terve szintén kidolgozás alatt van és az jév első' felében tárgyalás alá kerül. Ehhez a tervhez tartozik a II u n g á r i a-ű t i [híd kérdése is. — Ezeknek a nagyobb vidékeknek a szabályozását egységbe hozandó, mindenekeló'tt foglalkozni kell a város jövő' elrendezésének a kérdésével is, amely alapjában véve a pályaudvarok, a kikötők és a. leendő gyárváros elhelyezésének problémáját öleli fel. — Szükségesnek mutatkozik az építkezési szabályzat több irányban való revíziója és meg kell oldani a tűzrendészeti és színházi tűzbiztonsági szabályok revidiálását is. A tervek .közül sok még ma is probléma, de a kijelentés, hogy a „háború után” kerülnek megoldásra, még sem csalt, hiszen az egész világon elismerik, hogy a háborút tulajdonképpen ma sem likvidálták. A kereskedelmi kikötő, amely húsz esztendő előtt ugyancsak ia: nagy problémák sorába tartozott, nem várta be a likvidálást. „A magyar hajózási körök türelmetlenül várják ennek a már munkában lévő tervnek megvalósulását” — írta a Fővárosi Hírlap, akinek munkatársa előtt Vita Emil tanácsnok kijelentette: — A'z elvi kérdések egész tömege kerül legközelebb eldöntésre. Mindenekelőtt az, hogy milyen, általános és speciális célokra szükséges, hogyan legyen felhasználható a kikötő és hogyan rendeztessék be. A napirenden lévő kérdések között szerepelt a megyeri vízmüvek nagyarányú kibővítése 12 miihó korona befektetéssel. A -tervek elkészültek s mint a XII. ügyosztály kijelentette, a háború befejezése után sürgősen megvalósítandók. A legközelebbi közgyűlés napirendjére ismét kitűzték a Népopera jövőjének kérdését. Mintha, csak a közelmúltban járnánk, a terv -az volt a már addig is sok vihart átélt színház szanálására (bár ezt ,a szót akkor még nem használták), hogy a főváros a színházat összes terheivel és várható jövedelmeivel átveszi a volt bérlőktől és addig is, amíg megfelelő bérlő akad, esetről esetre történt bérbeadás után igyekszik a terheket kifizetni. Harc a fényűzés ellen A gazdasági élet legjelentősebb eseménye volt az új kényszeregyességi eljárás életbeléptetése. Az első kényszeregyességet, amely a hivatalos lapban megjelent, az aradi törvényszék előtt kötötték. Gazdasági téren egyébként a jelszó: harc a fényűzés ellen. A külföldi behozatalt ilyen értelemben kell elbírálni. Az összes tényezők meg-> egyeztek abban, hogy valutaközpontot kell felállítani, amely rekvirálja az összes külföldi fizetőeszközöket és csak a jogos igényeket elégíti ki, iá; fény- üzési cikkeket pedig száműzi. Más vonatkozásban a fényűzés elleni harcot hirdette a vigalmi adó terve, különös tekintettel a pezsgő és kártya megadóztatására. Ez a terv különben azok között ;a; mentögondolatok között szerepelt, amellyel a főváros húszmilliós deficitjét akarták eltüntetni. A szakkörök élénken tiltakoztak az éveleji meglepetés ellen, de még jobban azzal a javaslattal szemben, hogy a villamos áramot adóztassák meg. Szállóige lett akkor a Fővárosi Hírlap találó megjegyzése: — Villamos árammal akarják a deficitet kivégezni! Főképpen a kereskedő világ, amely mindjobban átérezte a világítás nagy reklámerejét, tapsolt ehhez a harchoz. Ugyancsak népszerű volt a küzdelem, amelyet a Fővárosi Hírlap a Községi Takarékpénztár felállítása érdekében folytatott. — A Községi Takarékpénztár dolga ezen a héten ismét aktuális lett — írta. — Nem azért, mintha az a közgyűlési határozat, amely tízesztendővel ezelőtt született, testet öltene a közel jövőben. Sőt ellenkezőleg. Ezen a héten megszavazzák a parlamentben a Pénzintézeti Központ létesítéséről szóló törvényjavaslatot, amelynek egyik pontja szerint három éven belül Magyar- országon nem lehet pénzintézetet felállítani. Ez pedig annyit jelent, hogy belátható! időn belül még akkor sem létesülhetne a Községi Takarék- pénztár, ha a kormány jóváhagyná, az ellenző befolyások elhárításával, a vonatkozó közgyűlési határozatot. Talán akad a főváros országgyűlési képviselői között valaki, aki szót emel a Házban a Községi Takarékpénztár megmentése érdekében ... Hét autóbusz és millió plakát Amint látszik iaz események forgatagából, a tervekből és vitákból, a főváros nemi vesztette el a fejét a nehéz időkben, hanem ráért a jövendő alkotásaival is foglalkozni. Bár lépten-nyomon a háború kötötte le a közigazgatás tevékenységét. Az évfordulón jelent meg például kimutatás arról, hogy a főváros fürdőit milyen mértékben használták ingyenesen a beteg és sebesült katonák. A háború kitörésétől az 1915-iki szezon végéig a Rudas-fürdő népfürdőjében 322.545 osztrák-magyar katema és katonai munkás fürdött meg, 6517 orosz és szerb fogoly, 861 galíciai menekült, 501 internált. Az uszodában 26.864 osztrák-magyar katona, a gőzfürdőben 1319 német tiszt, a szalonfürdöben 865 német t’lszt, a kád- és köfürdöben 3836 német katona, összesen 363.318 személy. A mérsékelt áru fürdőkkel ez a szám 411.863-ra emelkedett. A horribüis számokkal szemben egy másik statisztika, amelyben a számok szerénysége függ össze a háborúval. Négy új autóbuszt vásárolt a főváros Benz-gyártól egyenként 28.000 koronáért. Eddig három Marta-autobusz járt, amelyet darabonként 32.000 koronáért vettek. Egyenkint kénytelen a fővárosi az autóbuszokat vásárolni, mert a gyárak a hadsereg számára dolgoznak és nagyon nehéz kocsihoz jutni. Most hét kocsiból áll majd a főváros „autóbusz parkja”, de hetekig nem lehet üzembe helyezni az újakat, mert nincs gummi a kerekekre. Az autóbusz — ugyanúgy, mint az omnibusz —■ átalányösszeget fizet az államnak a Lánchídon. A mai állapotokhoz képest a mai autobusz- parkhoz mérten (amelyet még mindig keveslünk) mulatságos-szerényen hatnak ezek a számok, de annál impozánsabb volt számeredményével az a teljesítmény, mélyet a főváros a plakát-termelés és plakát-kiragasztás terén végzett. Hatósági, hadi, jótékonysági és rendőri hirdetésekre, amelyek mind a háborút szolgálták, a mozgósítástól 1915 végéig 200.000 koronánál többet költött a főváros és óriási munkát végzett a Székesfővárosi Házinyomda és a Székesfővárosi Hirdetövállalat. ■— Mint egy vilá,gvásár összevissza tarkasága, mint a rohanó események száguldó hírnökei: vonult fel ez a kifogyhatatlan plakáthadsereg, így ír a Fővárosi Hírlap krónikása a húsz év előtti újévkor, elismeréssel adózva a két fővárosi intézménynek, amelynek lázas munkája attól a naptól kezdődött, amikor megjelent a hirdetöoszlo- pokon az emlékezetes manifesztum: „Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam .. A hirdetöoszlop is megsokasodott, sokat változott azóta, már belevilágít az éjszakába is, de a manifesztum utóhatását mind máig nem lehetett levakarni az életről, mint a plakátot a hirdető oszlopról: húsz év múltán is érezzük minden magyarok itthon és túl a szomorú határokon. Losonczy Zoltán. Ff DOLGOZZUNK“ IPARI, TERMELŐ, ÉRTÉKESÍTŐ ÉS FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZET Budapest, Vili., Gyulay Pál-u. 7. let: 35-5-63,52-8-52 SCHAFFER KAROLY OKLEVELES MÉRNÖK Vasút-, út-, betonépítési vállalkozó, kövezömester Budapest, IY., Petőfi Sándor-u. 16. Tel.: 897—85 Mihálka és Társai reszelő- és szerszámáru iparvállalat k. f. t. Budapest, V., Zápolya-utca 34. íeieíon: 92-4-98. MHIHEIM UNitKB ÉPÍTŐMESTER: BUDAPEST, VII., ROTTENBILLER-U. 6/b. TEL.. 351-54.
