Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-09-30 / 39. szám
Budapest, 1936 szeptember 30. 9 Nyílt levél Winchkler István dr. kereskedelmi miniszter űrhoz Nagyméltóságú Miniszter Űr! A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara legutóbbi ülésén, mint ezt bizonyára Nagyméltóságod is megállapította, világosan bebizonyosodott, hogy azokat a súlyos vádakat, amelyek az áruházak visszaélései körül elhangzottak, magáévá teszi a kereskedelem minden ága és az áruházak veszedelmes túlkapásai elleni harcot a legerőteljesebben kívánja felvenni, olyan egyöntetű közösségben, amely az egész kereskedelmet egybekovácsolta. Megállapítható volt a Kamara ülésén azoknak a nagy többsége, akik Nagyméltóságodnak az áruházakra vonatkozó rendelettervezetét az egyetlen célravezető megoldásnak találták és mellette a legerőteljesebben foglaltak állást. Csak a Kamara belbékéjének biztosítása vitte a közgyűlés tagjait arra az elhatározásra,, hogy a Kamara eredeti javaslata felett — bár nyilvánvaló volt többségük, — nem kívántak szavazással dönteni. Mindez csak megerősítette azt a tényt, hogy a kereskedelem nem tűrheti tovább a versenynek azt a megengedhetetlen módját, amelyet az áruházak folytatnak és a legkevésbé sem tartja megsértettnek a kereskedelem szabadságát azzal, hogyha az olyan intézményeket, mint az áruházak, Nagyméltóságod me gr end szabály ózza, mert hiszen semmiféle más mód nem kínálkozik arra, hogy a kiskereskedők tízezreinek létét veszélyeztető ténykedésüknek gátat lehessen vetni. Es, hogy a rendelettervezet szerzett jogokat sértene, azt is kétségbevonja a kereskedelem, mert azokat a jogokat, amelyek az egzisztenciák tömegeit veszélyeztetik és amelyek ilyenformán jogoknak nem is nevezhetők, az áruházak nem szerezték, hanem kapzsiságuk kielégítésére, nem egyszer az ízléstelenség határát is túllépve, az üzleti etilka megsértésével, csak bitorolják. Kegyelmes Uram! Az immár reménykedő kereskedelem a legnagyobb bizalommal várja, hogy a rendelettervezetet azokkal a módosításokkal, amelyeket a kereskedelmi érdekeltségek előterjesztettek, kérlelhetetlenül életbe fogja léptetni. És ebben a pillanatban, amikor Nagyméltóságod a rendelettervezet életbeléptetése előtt áll, az egész kiskereskedelem nevében a leghatározottabban kijelenthetem, — azokkal az ellentétes hírekkel, véleményekkel és akciókkal szemben, amelyeket hangoztatnak és buzgón terjesztenek, — hogy csupán néhány áruház és az ezekkel üzleti összeköttetésben álló mesterséges hangulatkeltésről van szó, holott valójában nemcsak a kiskereskedelem, hanem, a fogyasztóközönség is a legnagyobb örömmel üdvözli a régen várt rendelkezést. Mert ha ezideig még csak szórványosan vizsgáltattak meg azok az áruk és árak, amelyeket az áruházak forgalomba hoznak, illetve hirdetnek, ezután fokozottabban kell, úgy nekünk, érdekelteknek, mint a hatóságoknak az ellenőrzés munkáját folytatni. És akkor, mikor ezek a vizsgálatok az áruházak működését minden irányban kiteregetik, az érdekeltségektől távol álló, legszélesebb rétegek is tisztán fogják látni, hogy a meg rends zab á- lyozó rendeletre milyen nagy szükség volt és csak a legteljesebb hálával és elismeréssel honorálhatja majd az egész közvélemény, hogy Nagyméltóságod bölcs belátásával úgy a kereskedelem, mint a nagyközönség érdekeinek megvédésére sietett. Azt hiszem, nagyon átlátszóak azok a sötét színnel megfestett képek, sőt fenyegetések, amelyek most napvilágot látnak az áruházi érdekeltségek részéről és amelyek elszánt vé- dezekzésükben még az alkalmazottak érdekeit is sorompóba igyekeznek állítanil. Nem volna felesleges megvizsgálni, hogy miképen is áll ezekről az áruházi alkalmazottakról való gondoskodás, mit mutat a bérlista és miképen védik az áruházak az alkalmazottak érdekét a záróra betartásával. Végül nem ártana beletekinteni az adózás kérdésébe sem, amelyet a Kamara, mint egyetlen olyan megoldási módot talált, amely alkalmasnak mutatkozik a_ versenyegyenlőségre. Mintha már későn jönne az adózási kérdés rendezése akkor, amikor a nagyvagyo- nok már megvannak és az áruházak urai paloták birtokosai. Miből szereztettek ezek a nagy vagyonok és vájjon megfelelően adóztak-e olyan jövedelem után, amelyből ekkora vagyonokat lehetett szerezni? Bátorkodunk ezeket a ^ szempontokat is figyelmébe ajánlani Nagyméltóságodnak, azzal a szerény gondolattal, hogy hátha talán meg sem áll a rendelettervezet kiadásánál, hanem egyéb intézkedéseket is szükségesnek lát. De nem vagyunk mohók, egyelőre megelégszünk a rendelettel, amellyel Nagyméltóságod bölcsessége jogos érdekeink mellé áll és abban a reményben, hogy ez az új korszak minél előbb, teljes tönkretételünk előtt bekövetkezik, maradtam sok ezer kereskedőtársam nevében is Kegyelmes Uram iránt a legteljesebb bizalommal és legmélyebb tisztelettel Tóth üábo? székesfővárosi bizottsági tag, a Fűszerkereskedők Országos Egyesülete ügyvezető társelnöke. Ilovszky János drámai harca a Kamarában Függetlenül azonban ettől a nyílt levéltől és a Fővárosi Hírlapban már számos alkalommal ismertetett kiskereskedelmi akciótól, az elmúlt héten zajlott le a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarában ;az a drámai összeütközés, amelynek során Éber Antal, a Kamara elnöke és Ilovszky János, a kiskereskedelmi érdekeltségeket magában foglaló Baross Szövetség országos elnöke megvívta csatáját ebben a kérdésben. Az ülés kezdetén Éber Antal szólalt fel és amint ai Baross Szövetség hivatalos lapjából értesülünk: „a kamarai elnök beszéde hideg zuhanyként hatott a teljes ülésre.“ Kétségtelen ugyanis, hogy Éber Antal, aki a maga gazdasági elgondolásaival szinte önmagában LATICEL o kényelem új korszaka 1 GYÁRTJA: [A H/latyyac TíufyQtyattiaÁcufytyáz Jlt. áll az egész magyar gazdasági életben, mint kamarai elnök a legfurcsább módon igyekezett a maga álláspontjáról meggyőzni az egybegyűlteket. Kijelentette, hogy állását, elnöki tisztségét köti ahhoz, hogy a gyűlés megszavazza az ő felfogását. Tekintve azonban, hogy' ugyanennek a gyűlésnek tagjai választották meg annakidején Éber Antalt a Kamara elnökévé, tehát ugyanezek az emberek biztosították őt bizalmukról, most az a lehetetlen helyzet állott elő, hogy leszavazzák Éber Antali azok, akik benne látták bizalmuk letéteményesét. Éppen ezért, amikor kiderült, hogy Éber Antal mindössze a kiskereskedelmi érdekeltségek első javaslatával ért egyet, amely az áruházak csalogató dömping-élclmiszerárusításának megakadályozását célozza, ellenben határozottan ellenzi a második és a harmadik pontot, amely az áruházak elburjánzását igyekszik megakadályozni, Ilovszky János a következőket mondotta: — Nem politikumot és nem bizalmatlanságot akartam ebbe a kérdésbe belevinni, hanem azt, hogy sok-sok kiskereskedő a Kamara segítségével megtalálhassa a megélhetését. Az elnök úr itt egy más helyzet elé állít. . . Miután az elnöklő Éber Antal szavazás előtt hajlandó volt ötperces szünetet elrendelni,, megszületett a következő deklaráció: „A FÖVKE, OMKE, Füszerkereskedők, Gyümölcskereskedők, Vásárcsarnoki kereskedők, OKISZ, Baross Szövetség és más érdekképviseletek az áruházak elleni igazságos harcunkat úgy, ahogy meggyőződésünk és hitünk diktálja, tovább folytatjuk, mert az áruházi kérdés nem itt dől el. Itt nem folytatjuk a harcot! A kiskereskedelem érdekeinek védelmében azonban megkondítjuk a harangot és meg fogjuk mutatni a Kamarán kívül, hogy álláspontunk az áruházkérdésben igazságos, s hogy annak győznie kell.“ Ebből tehát az következik, hogy Éber Antal, a Kamara elnöke, személyi presztízsével lehetetlenné tette, hogy a Kamarai valóban képviselje az érdek- képviseletére bízott testületeket és társadalmi rétegeket. Az elnök presztízskérdést csinált felfogásából, ily módon tehát kényszeritette a kiskereskedőket arra, hogy a Kamarán kívül, saját hatáskörükben igyekezzenek megvédeni érdekeiket és kivívni jogos követeléseiket. Felesleges kommentálnunk ezt a kamarai ülést, kétségtelen azonban, hogy — amint azt már többször megállapítottuk — sem egyéni vélemények, sem pedig a legkülönbözőbb irányból jött hangulatkeltések nem változtathatják meg Winchkler István kereskedelemügyi miniszternek azt a szilárd elhatározását, hogy néhány héten belül életbe lépteti az áruházi rendeletet, amely véget vet annak az egyenlőtlen küzdelemnek, amelyben kénytelen-kelletlen elvérzik az ország legkitűnőbb adófizető rétege: a kiskereskedők és kisiparosok társadalma. Elismertévé! a Favárosi A Fővárosi Hírlap évtizedek óta küzd a magyar kiskereskedelem egzisztenciális érdekéért. Ez a harc most érkezett el a győzelmes befejezéshez. Jóleső érzéssel közöljük az alábbi elismerő levelet, amelyet a kiskereskedői érdekeltségnek előkelő képviselete, a Baross Szövetség országos elnöksége intézett hozzánk. A levél a következőképpen hangzik: „Mélyen tisztelt Szerkesztőség! Abban a nagy küzdelemben, amelyet a magyar kereskedelem az áruházak versenye ellen folytat, a Baross Szövetség a szabad érdekképviseletekkel egyetértésben újabb nagyarányú tevékenységet indított meg. Küzdelmünkben jóleső érzéssel állapítjuk meg, hogy más, könnyen befolyásolható sajtóorgánumokkal szemben a Fővárosi Hírlap mindenkor sziklaszilárdan kitartott a kereskedelem igazi érdekei mellett és az áruházi kérdésben következetes elvhűséggel, az igazság törhetetlen szolgálatával védte meg az egyéni kereskedelem álláspontját. A Baross Szövetség elnöki tanácsa folyó évi szeptember hó 23-án tartott ülésében ezért a magatartásért igaz nagyrabecsülését és hálás köszönetét, amellyel a Fővárosi Hírlap szerkesztősége iránt viseltetik, jegyzőkönyvbe iktatta. Amidőn erről az igen tisztelt szerkesztőséget van szerencsénk értesíteni, egyidejűleg tisztelettel kérjük, hogy az áruházak elleni nagy harcunkban a lótegzisztenciájukat jogosan védő egyéni kereskedők ezreinek álláspontját a jövőben is megértéssel és jóindulatúan kifejezésre juttatni méltóztassék. Budapest, 193G szeptember hó 24-én. BAROSS SZÖVETSÉG kereskedő, iparos és rokonszakmák egyesülete. Dr. Domokos László Ilovszky János ny. min. osztálytanácsos, m. kir. kormányfőtanácsos, főtitkár. országos elnök.“ Fenyves szerencséje Magyar közmondás szerint: szegény embert az ág is húzza, ami kissé részletezve azt jelenti, hogy az embernek vannak jó és rossz szériái. Ennek a kiteregetett közmondásnak élő bizonyítéka Fenyves Dezső, a Fenyves-Áruház tulajdonosa, akit most egyszerre két oldalról környékezett meg a szerencse. Bármily paradoxul hangzik ás: jó szériába, került üzletileg is, anyagilag is. A. Fővárosi Hírlap legutóbbi számában jelentettük, hogy a református egyház a kálvln-téri telek- komplexumot át akaTja építtetni, ami veszélyezteti a Fenyves-áruház létezését is. Értesülésünk szerint pénteken tartott ülést a református egyház presbitériuma és ennek során elhatároztak, hogy 50.000 pengő évi bér ellenében továbbra is meghosszabbítják az áruház szerződését, amely egyébként 1937-ben lejár. Ilymódon tehát függetlenül az építkezésektől, a Fenyves-áruház élete biztosítottnak tekinthető, hacsak a presbitérium határozata felett döntő egyház- megyei közgyűlés nem ítél másként. Ugyanekkoi*, amikor a kitelepítés veszélye egy időre megszűnt, az áruház tulajdonosa is — magánügyből kifolyólag—- kellemes helyzetbe került. Fény-
