Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1936-09-30 / 39. szám

Budapest, 1936 szeptember 30. «Mt*3teaBBSSg>„^3r.l yy —... . «"‘Banpi.­J^O^C^íIí/JZMF A gyászjelentések sablonos fogalmazása szerint: Budapest Székesfőváros közönsége mély megrendüléssel és a legőszintébb rész­véttel veszi tudomásul a lesújtó hírt, hogy meghalt az árvák atyja, a nyomorgók meg- segítője, a szegények és bajbajutottak istápo­lója, Liber Endre. Élt 58 évet, az ország fővá­rosának öt esztendőn át volt első^ alpolgár­mestere, meghalt sok szenvedés után az el­esettek érdekében folytatott hosszú és szaka­datlan munkálkodásban és — talán soha nem volt ennyire igaz szívből jövő a gyászjelen­tés hangjának egyformasága: — Az örök di­csőség fénye övezze emlékét. Amikor itt állunk e példaadó élet hamvai előtt, elszorul a szívünk, nem ad hangot a torok: önkéntelenül is azok a szavak jönnek ajkunkra, amelyek szinte évszázadok óta kifejezői a legnagyobb fájdalomnak, a legna­gyobb tragédiának, annak, hogy elment va­laki közülünk, akinek a távozását pótolhatat­lannak érezzük, akiről nem hittük el, hogy az élet és halál kérlelhetetlen törvényei szerint nem is egyik napról a másikra, hanem egyik perc után a következőben már nincs közöt­tünk: derék, jóságos életének nagyszerű akti­vitása már csak a múlt emlékezetében virul. Nehéz, majdnem lehetetlen feladat írni és beszélni a halott Liber Endréről, amikor itt él és virágzik szemünk láttára az élő Liber Endre munkásságának valamennyi halhatat­lan alkotása. Az emberi élet természetes rang­sora szerint Budapest első alpolgármestere volt, ez az adminisztratív megjelölés azonban korántsem tölti ki azokat a széles kereteket, amelyeket majdnem példátlanul álló munkás­sága betöltött. Hivatalos nyelven szólva, Liber Endre teremtette meg Budapesten a szó kor­szerű értelmében vett szociálpolitikát, amely­nek azonban a különleges magyar viszonyok­nál fogva mélyebb és átfogóbb értelme lett, mint amennyi ebből a kifejezésből követke­zik. Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy Budapesten nem csupán az árvák, a szegé­nyek és> az ínségesek megsegítését szervezte a köz feladatává és kötelességévé, hanem olyan világpolitikai konstellációban terem­tette meg az összes szociálpolitikai kérdések­nek ezt a nyugalmi állapotát, amikor a tör­ténelem legnagyobb világkatasztrófája után magunkramaradottan, kifosztottan és meg­csonkítottál! azt sem tudtuk: mihez kezdjünk csekély megmaradt javainkkal, mihez kezdje­nek^ azok, akik nem vesztették el százszázalékig az élethez való jussukat. Liber Endre a világégés kellős közepén, 1916-ban, amikor először jutott szóhoz felelős pozícióban, indította m^eg az élet gyámoltalan­jainak érdekében való harcát, amely halála idejére, 58 esztendős korára, meghozta neki egy kiteljesült élet ragyogó és elvitathatatlan győ­zelmét. Amennyiben, elismerjük a pszichoanaliti- kusok tanítását, iáméiy szerint egész életünket elhatározó befolyással szabják meg legzsen­gébb gyermekkorunk élményei és tapasztala­tai, úgy meg kell állapítanunk, hogy Liber Endre életének tevékenysége ennek a tudomá­nyos tételnek leg frappánsabb bizonyítéka. Ez a szép és köztiszteletben álló karóért befutott közéleti férfiú a legnagyobb tehertétellel, szü­leinek elvesztésével kezdte életét. Árvaházban nevelkedett és ifjúságának ez a fájdalma nem csupán maradandó emléket, de maradandó nyomot is hagyott lelkében. Lla elemezni akar­nék ennek a tiszteletreméltó férfiúnak lelki- rúgóit, rá kellene jönnünk, hogy a saját munká­jával, tulajdon tehetségével elért magas állás, számos legmagasabb kitüntetés, végül, de nem utolsó sorban az általános közbecsiilés nim­busza soha, pillanatra sem homályosította el tudatában az^ árvasorban, árvák közt eltöltött esztendőket. Ellenkezőleg: mindig világosan vízhatlan erőpapirosból darabonként 28 fillérért szállít Mcgyar Uegykészítményü Papírgyár Ossr Jakab Buda-:' esS, VI., 6-utca 49. Tel.: 1-233-í-99 VAJDA LAJOS mű- és ércöntő PK8T8ZENTERZSÉBET, FRANCIÉ PA.N-UTC A 113. TELEFON: 1-476-69. ólt lelkében az a semmihez nem fogható ma- gáramaradottság, amelyet az árva-gyermek érez lelkében és amelyet csak a szó legigazabb értelmében vett ember szeretet, bölcsesség és jóindulat pótolhat, amelynek képviselői és fenn­tartói az árvaházak. Ennek tulajdonítható nyilván, hogy felelős állásban első tevékeny­sége az árvaházak kibővítése volt és sokoldalú szociális, valamint kulturális tevékenysége so­rán egész életében elsősorban azok megsegíté­sén munkálkodott, akiket a Gondviselés kiszá­míthatatlan akaratából megfosztott a sors a természet vagy a társadalom gyámolításától. Ebben >a pillanatban a Gondviselés elszólí­totta az élők sorából a gyámolítatlanok gyá- molítóját és koporsója előtt a megrendülésen túl csak azt a kívánságot érezzük, hogy Liber Endre életének müve halála után is virágoz­zék és terebélyesedjék. Az árvák afyfának élete is halála Szóimba ton reggel kilenc óra tájban következett be — eléggé váratlanul — a katasztrófa. A főváros közönsége előtt közismert volt, hogy Liber Endre már hosszabb' liidő óta betegeskedett. A szívével, — amelyet egész életén át könnyű szerrel ajándékozott az élet elesettjeinek, — került bajba. Kezelőorvosai már régebben megállapították, hagy angina pecto­ris a van, amelynek tudvalévőén egyetlen biztos or­vossága a pihenés. Liber Endre azonban egész életéit a legidegölőbb munkásságban töltötte el és ennek a hatalmas munkai áznak tempóját még a legutóbbi időkben sem csökkentette. A nyár folyamán pédáui egyszerre helyettesítette Szemly Károly pol­gármestert és Lamotte Károly alpolgármes­tert, ami ugyanis azt jelentette, hogy egye­dül az ő kezében futottak össze Budapest egész szövevényes adminisztrációjának vala­mennyi szálai. Július utolsó napjaiban azonban, — amint a Fővárosi Hírlapban annakidején arról megemlékez­tünk’.' — hivatalában rosszul lett, ^szívrohamot ka­pott, ami után néhány hétre Lillafüredre utazott, hoigy ott kipihenje magát. Amint kissé jobban érezte magsát, visszajött hivatalába, ahol azonban mindössze egy napig dolgozhatott, mert a hivatali szobájában kapott újabb szívroham figyelmeztette, hogy veszélyben forog az élete. Ettől kezdve a lakásán gyógykezeltette magát de alkotó tevékenysége itt sem hagyta nyugton. Be­tegágyában írta a Budavár visszavételével kapcso­latos ünnepségek befejező rádióelőadását, amelyet már nem is tudott személyesen felolvasni: a halálos ágyon készült előadást hitvese olvasta fel a inikrofón előtt. to uftólsé kenet Körülbelül két héttel ezelőtt állapota válságosra fordult, úgyhogy fel is vette az utolsó kénetet. Az isteni, közelség azonban, úgylátszik, megnyugtatta valamennyire háborgó szívét és szemmell áthatóan a javulás útjára lépett. Min cl azáltal most egy hete helyesnek látták orvosat, hogy bevigyék az Uj Szentjános-kórházba, miután a legteljesebb nyuga­lom látszott szükségesnek. A kórházban Kasper Ká­roly főorvos kezelte, akivel még pénteken este is jókedvűen elbeszélge­tett, semmi jelét nem mutatva a közeli ka­tasztrófának. A péntekről szombatra virradó éjiszakát nyugod­tan töltötte el, szombaton azonban váratlanul szívrohamot kapott, elvesztette eszméletét és szívszélhiidés következtében rövidesen meghalt. Csj?ászértekei let & városházán A budapesti városházán Szemly Károly polgár- mester mély megrendüléssel vette tudomásul a te­lefonon jött értesítést és azon nyomban összehívta a tanácsnokok értekezletét. Mély részvéttel, megin- dultan és keresetlen szavakkal jelentette he a pol­gármester a gyászértekezleten, hogy meghalt Liber Endre, aki első munkatársa volt és akihez ezenkívül harminc évre vissza­menő személyes barátság kötelékei fűzték. A gyászértekezlet után Szendy Károly polgár­mester Lamotte Károly alpolgármester és Farkas Ákos tanácsnok kíséretében kisietett az Uj Szent- jános-kórházba, ahol kondoleáltak az özvegynek^ to­vábbá Liber Endre lányának, Görgényi László tűzérfőhadnagy feleségének, végül az elhúnyt al­polgármester fiának, aki a Gázmüvek mérnöke. A Fővárosi Rovatvezetők Testületé szombaton délben egy órakor Rá lkai Károly dr. elnöklésével ugyancsak gyászülést tartott. Az elnöklő Rátkai Ká­roly dr. a következőket mondotta: — Szomorú bejelentést kell tennem. Budapest székes- fővárosnak súlyos gyásza van. Mélységes megrendüléssel jelentem, hogy ma délelőtt 10 órakor meghalt Liber Endre alpolgármester. Halála súlyos veszteséget jelent nemcsak a főváros közigazgatásának, amelynek lelki- ismeretes, fáradhatatlan, buzgó munkása volt, hanem a főváros egész közönségének is, amelynek érdekeit min­denkor önzetlenül szolgálta. Súlyos gyásza ez a magyar ujságírótársadalomnak is, amelynek Liber Endre al­polgármester mindenkor lelkes barátja és híve volt. Puritán közéleti férfiú, melegszívű emberbarát, az Ínsé­gesek, szegények és elesettek mindenkor lelkes és szol­gálatkész támogatója, a Fővárosi ltovatvezetők Testü­letének melegérzésű híve, minden ízében igaz ember tá­vozott el az élők sorából. — Javaslom, hogy emlékezetét jegyzőkönyvünkben örökítsük meg, mélységes részvétünkről táviratilag érte­sítsük özvegyét, temetésén testületileg jelenjünk meg és sírjára koszorút helyezzünk. A Fővárosi Rovatvezetők Testületének a tagjai állva hallgatták végig az elnöki bejelentést és az előterjesztett indítványokat egyha<ngidag elfogadták. A szegényekért és a kultúráért... Liber Endre több mint négy évtizede volt a fő­város szolgálatában. Egy időben a Fővárosi Köz­löny társszerkesztője volt, majd hosszabb időn át a közgyűlés gyorsírója, végül 1916-ban a közjótékony­sági ügyosztály helyettes vezetője lett cs mint ilyent, kinevezték a menekültügyek kormánybizto­sává. A kormányzat legfelsőbb elismerésével töltötte be ezt a hivatását, ugyanekkor azonban fővárosi munkakörének keretein belül hozzálátott nagy­szabású terveinek megvalósításához. Mint a József Fiúárvaház volt növendéke, legelőször az árvaháza­kat vette gondjába: háromszáz férőhellyel szaporította a buda­pesti árvaházak befogadóképességét, ami ál­tal csekély költséggel, a kommunitás számba- vehető megterhelése nélkül olyan eredményt ért el, mintha drága pénzen új és hatalmas árvaházat építettek volna. Az idők során Fonyód-Bélatelepen ő létesítette azt a modern üdülőtelepet, amely lehetővé teszi, hogy a főváros minden árvaházi növendéke évente legalább egy hónapig élvezze a nyaralás sokaknai: ismeretlen áldásait. Az ő kezdeményezésére vette át a főváros a sa­ját biztos alapokon nyugvó kezelésébe a társadalmi jótékonyság hatásköréből a menhelyeket és ő vitte keresztül, hogy a szegényházakból szeretetotthonok lettek, ahol öregségükre meleg hajlékot és szeretet­teljes gondozást nyernek a középosztály elszegé­nyedett tagjai. Az egész magyar közvélemény előtt közismert Liber Endre áldozatos munkássága az ínségesek megsegítése terén. Manap is félszázezernél több ebédet osztanak ki naponta és éppen most kezdte el az új iskolaévet az a tizenötezer szegény gyermek, aki a főváros gyermeknyaraltatási akciója révén hozzáju­tott a napfény és a szabad levegő áldásához. A közjótékonysági és a szociális alkotások fel­sorolásával azonban korántsem merítettük ki Liber Endre sokoldalú érdemeit. Az ő nevéhez fűződik a Fővárosi Könyvtár nyugateurópai értelemben vett modernizálása, ő rendszeresítette a Székesfővárosi Zenekarnak azokat a népszerű előadásait, amelyek ma már Budapest kulturális életének elengedhetet­len tényezői és Liher Endre volt a festők és szobrászok istá­polója, aki a Fővárosi Képtárt gazdaggá tette és pompás szobrokkal népesítette be Budapest tereit és parkjait. Egész könyvtárat töltenek be írói és újságírói munkásságának termékei, amelyek élvezetes olvas­mány formájában tárták fel úgyszólván hétről-hétre a legégetőbb szociális és kulturális problémák tudo­mányos és gyakorlati hátterét. A gyász perceiben meghatottsággal, egyben a kellő tisztelettel konstatáljuk, hogy Liber Endre értékes írá­saival állandóan szerepelt a Fővárosi Hirlap hasábjain is. Figyelemreméltó., hogy írói és újságírói mun­kásságának honoráriumát, valamint tisztviselői jö­vedelmének egy részét félrerakva, harmincezer pengős alapítványt tett annak a József Fiúárvaháznak a javára, amely hajdan a korán elvesztett szülői otthont Pótolta életében. Érdemei elismeréséül megkapta a másodosztályú polgári hadi érdemkeresztet, 1927-ben kormányfőta­nácsosi címmel tüntette ki a kormányzó, 1931-ben először, másodízben pedig 1935-ben első-alpolgár­mesterré választotta a főváros törvényhatósági köz­gyűlése. £ temetés Kedden délelőtt temették el mélységes és im­pozáns részvét mellett a belvárosi plébániatemplom­ból Liber Endrét. Sok ezerre menő ember vonult fel a templom körül, aiz előkelőségek mellett ott voltak az egyszerű polgárok és sokan a szegények közül, akik jótevőjüket siratták az ehunytban. Egész Budapest könnyezve temette alpolgármesterét. A holttestet ai bevárosi plébániatemplom főhajó­jában ravatalozták fel. A család hatalmas, piros rózsakoszorúját és a Pannónia Evezős Egylet zász­LIBER ENDRE

Next

/
Thumbnails
Contents