Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-09-23 / 38. szám
Budapest 1930 szeptember 23 38. szám. Huszonötödig évfolyamat Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVKE.......................24 PENGŐ FÉLÉVRE ...............................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐI DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal! BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-ÚT 60. Telefon: 1-137-15 - Postacsekk: 40.424 Legfőbb szempontunknak a jövő évben a közmunkák széleskörű megteremtését valljuk, — mondja Szendy Károly Elmarad a költségvetési tételek zárofása — Folynak az új kölcsönfelvételre vonalközé információs megbeszélések Tőke a vitrinben Szendy Károly polgármester a Fővárosi Hírlap hasábjain jelentette ki először, majd a sajtó egyéb orgánumaiban is kifejtette azt az álláspontját hogy különféle, nagyrészt jövedelmet hajtó új közmunkákra van szükség a jövőben és ezeknek a megvalósításához szükséges hozzájárulást igyekszik a törvényhatósági bizottság pártjainál biztosítani. Egészen természetes, hogy egy milliós világváros polgármestere, ha a gazdasági élet ereje a magánvállalkozást még nem tudta kellően lendületbe hozni, akkor szinte kötelességszerűen igyekszik a közmunkák révén csökkenteni, vagy talán meg is szüntetni a munkanélküliséget. Amikor azonban lukrativ beruházásról van szó, az nemcsak azért célszerű, szükséges és elkerülhetetlen, mert munkát ad, hanem azért is, mert ennek a nagyszerű világvárosnak, — hogy egészen nyersen beszéljünk, — idegenforgalmi üzletét hivatott igen nagymértékben föllendíteni. Csak egyetlen példát említünk és az a tabáni gyógyszálló fölépítése, amelynek a jövőben valósággal centrumává kell alakulnia a budapesti idegenforgalomnak, óriási hasznot kell hoznia és meg kell vetnie alapját a régen sóvárgott, de hosszú idő óta stagnáló [Budapest-fürdővárosnak. Hisz nem minden lukrativ kiadás és beruházás, amit a polgármester tervez, hiábavaló, vagy még inkább eltékozolt pénz. És nemcsak a polgármester van ezen a véleményen, hanem Zsitvay Tibor, a Nemzeti Egység Pártja fővárosi szervezetének elnöke is, aki arra ösztönzi a polgármestert, hogy az új költségvetésben legalább kétszer annyi közmunkát állítson be, mint tavaly. Hogy azután a Zsitvay Tibor által a tavalyi kétszeresének mondott, a polgármester által pedig huszonötmillió pengőben ösz- szegszerűen meghatározott beruházási összeget egy normális költségvetés kereteibe beilleszteni nem lehet, az a mai időben egészen természetes. Ezzel a huszonötmillióval a főváros nem tudja a mai nemzedéket megterhelni, hanem annak nagyrészét a következő nemzedékek vállaira is át kell hárítani és mi sem természetesebb, hogy ez a közgazdasági pénzpolitikai eirculus vitiosus a következő nemzedékeknél hasonlóképpen fog folytatódni, nyilván az idők végeztéig. Nincs más mód tehát, minthogy Budapest székesfővárosnak, amely vagyonban és polgárai munkájában egyaránt gazdag és amelyet az egész művelt világon kifogástalan adósnak tartanak, kölcsönt kell felvennie. Ez mindenki előtt világos, csak sajnálatosképpen a kiválóan éleseszű, kiváló szaktudású, nagy gazdasági műveltségű és olvasottságú Éber Antal előtt nem, aki képtelen kiszabadulni az elavult teóriák, a közgazdasági orthodoxia bűvköréből. Ahányszor a legkisebb beruházásról van szó, ahányszor a legkisebb kölcsön fölvétele dereng a láthatáron, Éber Antal fölemeli tiltakozó szavát. Most is ez történt. Ilyenkor mi is, Budapest közvéleménye is szerényen csöndesen elmondjuk azt, amit mindenki ügyig tud és amit már föntebb kifejtettünk. Mi nem únjuk és Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága sem unja ezt a játékot, csak azon csodálkozunk, hogy Éber Antal nem unja. Ha egyetlen egyszer győzött volna az álláspontja, megértenénk, hogy újra tiltakozik, de ez még sohasem történt meg. Éber Antal a maga tiszteletreméltó elméletével, mint egy eleven tilalomfa áll az útszólen és az új kor, a reformeszmók, a világváros nagyszerű fejlődése, mint rohanó automobilok száguldanak el mellette és a feje fölött biztosan sikló repülőgépek járnak. Ez az elhagyott tilalomfa, anélkül, hogy bárki is a száguldó idővel haladók közül észrevenné, állandóan hallatlan pénzpocsékolásról és könnyelműségről beszél. Ma már szinte egyedül erre a tilalomfára van ráírva, hogy csak rendelkezésekre álló bevételekből szabad beruházni. És csodálatosképpen ugyanaz az Éber Antal, aki erre a fölösleges és hiábavaló tilalomfa-szerepre olyan áldozatkészen, olyan makacsul és olyan kigyógyítkatatlanul vállalkozik, civilben kiváló, modern bankvezér. Hát vájjon Éber Antal, a nagyszerű elméleti közgazdász sohasem merült, el még bizalmas beszélgetésben Éber Antallal, a bankvezérrel? Sohasem kérdezte meg, hogy Tónikám, öregem, miből él a te bankod? Vájjon abból, hogy a bankócsomagok a trezorban egymásra penészesednek? Vagy talán abból, hogy kitalálták a világmegváltó közgazdasági elméletet, hogy a tőkét a vitrinben, vagy múzeumi üvegszekrényekben kell a vendégek és járókelők csodálkozására elhelyezni? Mi úgy tudtuk eddig, hogy a bankok egyrészt abból éltek, hogy tőkék keletkeztek, amclyeA székesfőváros jövő évi. költségvetésének tervezete úgyszólván teljesen készen várja, hogy az önkormányzat erre hivatott szervei elé kerüljön. Szeptember 28.-án kezdi meg a, költségvetés tárgyalását a pénzügyi bizottság, amely előreláthatólag tíz—tizenegy ülésen végez munkájával, úgyhogy október 21.-én a költségvetés már a törvényhatósági bizotttság elé kerülhet. A költségvetés közgyűlési vitájának a törvény szerint tizennégy napon helül Te kell záródni és ebből az utolsó négy napot az üzemek költségvetésének tárgyalása tölti ki. Mindezek figyelembevételével november 15.-ig, a törvényes határidőig, a törvényhatóság minden, valószínűség szerint elkészül a jövő évi költségvetéssel, amelyet aztán jóváhagyás céljából felterjeszt a belügyminiszterhez. Az új budgetről, amely alapelveiben a: javuló gazdasági helyzetet tükrözi ,eö ehhez képest több szabadságot enged meg a városi háztartás: ellátása terén, SZENDY KÁROLY polgármester a következőkben volt szíves nyilatkozni a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt: — A .folyó esztendő kedvező bevételalaku- lásai lehetővé teszik számunkra, hogy az 1937. évi költségvetésnél nagyobb szabadság jegyében kalkulálhassunk, mert a jelek egész sorából joggal következtethetünk arra, hogy gazdasági helyzetünk állandóan javul. Hosszéi idő után valószínűleg most először eltekinthetünk a költségvetési tételek tízszázalékos zárolásától, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy eddigi óvatos pénzügyi politikánkat f eladnák. A nyers tervezet összeállításánál nagy gondot fordítottunk arra, hogy az előirányzatok semmiféle vonatkozásban se legyenek túlzottak, s a költségvetés csak olyan bevételi tételeket tüntessen fel, amelyeknek realitásához semmiféle kétség sem fér. Azonos szempontok vezéreltek bennünket a kiadási oldal tételeinél is, mert ide csak azok a kiadások vétettek fel, amelyek a legszigorúbb mérlegelés szerint is múlhatatlanul szükségesek. — A javuló helyzet egyenes következményeként természetesen arra törekedtünk, hogy azoknál a fejezeteknél, amelyek az évről-évre visszatérő redukciókat legjobban sínylették meg, nagyobb hiteleket biztosítsunk és ez által erőteljesebben alimentáljuk a községi háztartás fontos ügyágazatainak teljesítőképességét. A legfőbb szempontnak a jövő esztendőben is a közmunkák széleskörű megteremtését valljuk két őrizetükre bíztak, de nem lúgy, hogy láncra verjék .a bankót, hanem, hogy azt kiadják, — igenis, szörnyűség mondani! — könnyelmű embereknek, könnyelmű vállalatoknak, könnyelmű világvárosoknak arra, hogy nagyot és maradandót alkossanak. Ezek a könnyelmű emberek és könnyelmű intézmények olyanok, mint a kacillnshordók, félelmeteseik, mert a közgazdasági 1 élet vérkeringésébe belehordják a pénzt, a tőkét, bogy új élet keletkezzék. És még azt se mernénk mondani, hogy mindezeket az új idő, a reforrékor szak fedezte volna föl. így volt ez, mióta a világ világ, így marad a jövőben is? mert ezek a gazdasági élet megdönthetetlen törvényei. / De tatám imégegyszer emlékezzünk meg arról ns, amit már mondottunk, hogy ezek a gazdasági törvények, amelyek a hitelt, a | kölcsönt, a közmunés már előre is nyugodtan mondhatom, hogy ebben a tekintetben minden lehetőt megtettünk. A költségvetéstervezet összegszerűségeiről ezúttal még nem áll módomban nyilatkozni annál az egyszerű oknál fogva, mert a keretek végleges megállapítása még nem történt meg. — Mint a múltban, úgy most sem akarok azonban megállani ott, ahol a főváros beruházásainak kereteit maradéktalanul a költség- vetés szabja meg. Ezidőszerint újabb beruházási kölcsön előkészítésén dolgozom abban a meggyőződésben, hogy pénzügyileg jól megalapozott városunknak elsőrendű érdeke, ha a további fejlődés érdekében gyors ütemben gazdagszik olyan létesítményekkel, amelyek révén az európai nagyvárosok sorában elfoglalt kimagasló helyzete még jobban szembetűnik. A folyó költségvetéseknek nem lehet az a céljuk, hogy minden terhet a jelenlegi generációkra hárítsanak. Az évi budget teljesen megfelel rendeltetésének akkor, hia kielégíti a f°lyó szükségleteket a későbbi nemzedék érdekeit szolgáló berendezkedések költségeinek viselését azonban át kell hárítani, arányos megosztási alapon állva, reájuk is, A hosszúlejáratú amortizációs kölcsönök, mindaddig, amíg összhangban állanak a vagyontárgyainkban tartalékolt anyagi erőkkel, szolgálják legjobban ezt a célt és egyetlen nagyváros sem képzelhető el kölcsönök igénybevétele nélkül. Az a körülmény, hogy Budapest közönsége mindenkor maradéktalanul le tudta bonyolítani a korábbi évek folyamán felvételre került hitelek kamat- és törlesztési szolgálatát, bizonyítja, hogy pénzügyi vitalitása kifogástalan, ennélfogva alapos megfontolás és körültekintő számítások megejtése után felelősségem teljes tudatában tehetek az autonómia szerveinek olyan előterjesztést, amely a rendes költségvetéseken belül meg nem oldható, közérdekű és sürgős jellegű beruházásoknak kölcsön igénybevétele útján való eszközlésére vonatkozik. — A kölcsönfelvétel lehetőségei iránt folyó előzetes, informatív jellegű megbeszélések folyamatban vannak és véleményem szerint nemsokára a törvény- hatósághoz fordulhatok azokkal az elképzelésekkel is, amelyek a tervbevett kölcsönösszegek hovafordítását illetően kialakultak. kákból fakadó szociális jólétet, a nagyarányú, több nemzedéket terhelő, de gazdag áldással kecsegtető beruházásokat lehetővé teszik, már akkor éltek és már akikor műveltek csodát, amikor Éber Antalnak még eszébe sem jutott tiltakozni. Gondoljunk csak Bárczy István nagy korszakára, amely kisvárosból csinált világvárost Budapestből, amely óriási arányú beruházásokkal, óriási méretű kölcsönökkel dolgozott és ma, negyedszázaddal később csak hálával tudunk gondolni Budapest nagy polgármesterére, akiről talán még Éber Antal sem mondhatja el, hogy nem szerette azt a várost, amelyet nagy- .gyá tett és tönkretette azt .a polgárságot, amely most Budapest mai polgármesterétől, Szendy Ká- rolytól kéri és várja, hogy folytassa Bárczy István könnyelmű, pazarló de örökéletű munkáját.
