Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-05-13 / 19. szám
Előfizetési éri EGÉSZ ÉVRE ...............24 PENGŐ FÉ LÉVRE........................12 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-paviltonokban BM PlLELÖS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztéség és kiadóhivatala BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon i 13-7-13 — Postacsekk a 40.424 KOZNA MIKLÓS: Néhány napot várni kell, amíg elkezdődik és érezteti hatását a szanálás A szanálás keretén belül nem emelik sem a víz, sem a gáz, sem a villany árát — „A BSzKRt ügyeiért az autonimia felelős“ Eredményes munka Dolgozni lehet úgy is, hogy nincs látszatja. I>e dolgozni úgy kell, hogy eredménye legyen a munkának. Ennek pedig igen egyszerű feltételei vannak. Minden munkát észszerűen, céltudatosan kell elkezdeni, folytatni és befejezni. Ezek jutnak eszünkbe, amikor egy, a politika ingoványából kilőtt riportot olvasunk arról, hogy a NÉP fővárosi szervezetében milyen „palotaforradalmak“ vannak és hogy milyen buzgalommal igyekszenek a friss városatyák elsajátítani a városkonmányzás tudományát. Ami a pálotaforradalmat illeti, arról kár beszélni, mert ez a jámbor és a politikai élet csatározásaiban mindig (visszatérő híg kitalálás talán sohasem volt annyira alaptalan, mint ezidőszerint. Annál inkább szólni kell azonban a másik megrovásról, amelyet Budapest közönsége kétségkívül és jogosan dicséretnek vesz. Nem célunk a feleselgetés, de örülünk, hogy ez a riport alkalmat ad arra, hogy egy kicsit igen röviden és igen szerényen beszéljünk a NÉP fővárosi szervezetének igazán komoly es igazán jelentős munkájáról. Itt talán a kiváló és nagyon eredményes, különböző és a továbbiakban is állandóan folytatandó ívita- esték mellett a NÉP legkitűnőbb és leginkább eredményekethozó szervét abban az üzempolitikai bizottságban találjuk meg, amelyet talán fogadhattak az ellenzéken gúnyosan. Fogadhattak kételkedve, de ma mindenkinek be kell látnia, hogy csak az olyan szisztematikus a dolgok lényegébe belemélyedő munkával lehet komoly sikereket elérni, mint amilyen munkával igyekszik a főváros ügyeit rendbehozni ez az üzempolitikai bizottság. Azt a gúnyos megjegyzést olvassuk erről az üzempolitikai bizottságról, hogy „tulajdonképpen csak arra jó, hogy üzemvezetők és szakértők előadásai nyomán, mint valami gyorstalpaló tanfolyamon, a (városházi hatalomba mostanában becsöppent tájékozatlan urak gyorsan és olcsón, vagyis éveken át folytatott fáradságos tanulmányozás nélkül bizonyos ismeretekre tegyenek szert“. Milyen jó, hogy ez így van. Milyen jó, hogy ezek a „hatalomba becsöppent“ urak komolyan veszik a hivatásukat, komolyan veszik azt a nagyfontosságú megbízatást, amelyet Budapest választóközönsége rájuk ruházott. Mi akkor rónánk meg a törvényhatósági bizottság bármely pártját, vagy bármely tagját, ha nem foglalkoznék azzal a lendülettél, amely ennek a nagyfontosságú feladatnak a (vállalásával vele jár és amely kötelesség alól semmiféle fölmentés nincs. A városkormányzás egyetemét még nem találták ki, aminthogy fölösleges is az, ha a polgárság legintelligen- •sebb, legmunkakészebb, a város ügyeit bár távolról, de legjobban ismerő egyénekből válogatjuk ki a törvényhatósági bizottság tagjait. Ezeknek természetesen szükségük van arra, hogy betekintést nyei'jenek a város ügyeibe, amihez — valljuk be — ezelőtt egy-két esztendővel még maguknak a törvényhatósági bizottsági tagoknak sem volt módjuk. Pártállásra való tekintet nélkül, mindenütt az egész vonalon elismerik, hogy a fővárosnál szükség van a szanálásra, A szanálás végrehajtását illetőleg azonban a vélemények annyira eltérők, hogy egységes képről beszélni sem lehet. Mondani sem kell talán, hogy a szanálás — mint minden kérdés — az ellenzéknek kitűnő alkalmat szolgáltat arra, hogy a legképtelenebb oldalról, a legellentétesebb szempontokból igyekezzék támadni a szanálást végrehajtó, illetőleg az azt előkészítő hatóságokat és szerveket. Az elmúlt héten egyrészt támadások jelentek meg, hogy bár a szanálás két éves terminusa a közeljövőben lejár, a szanáló tizenhetes bizottság alig tartotf ülést és megjósolták, hogy el is fog késni a törvényben megszabott munkájáról. Ugyanerről az oldalról azonban a parlamentben felszólalás hangzott el, hogy a belügyminiszter minden erejével akadályozza meg az autonómia szerveinek olyanirányú követeléseit, amelyek a szanálással adja meg a választ a következőkben: — Amennyiben a főváros pénzügyi bizottságának üléséről megjelent lapjelentések fedik az ott elhangzottakat, ezek alkalmasak volnának Budapest közönségének megtévesztésére olyan értelemben, amely idegenforgalmi szempontból, de mindenkinek jóizlése szerint is a főváros egyik legkedvesebb és legjobban vezetett — nem azt mondom, hogy üzeme — hanem munkája. Ez pedig Budapest parkosítása, virágkérdése: kertészete. A pénzügyi bizottságban felhozták azt, hogy a belügyminiszter, illetve a belügyminisztérium bizonyára valami számszéki ember kitalálása alapján csökkenteni akarja azokat a költségeket és azt <a munkát, amelyet a főváros nagy szeretettel virá- gosításra és parkosításra költ. Ezzel szemben a valóság a következő: — A. főváros költségvetésének 1.5 százalékát költi erre a célra, ami egészen hatalmas összeg: 2,215.000 pengő és én a költségvetésben ebből az összegből egy fillért sem töröltem. — Való ellenben, hogy költségvetési leiratomban kitértem, egy újonnan beállított 170.000 pengős tételre, amely a köztemetőkkel kapcsokapcsolatban bármiféle tarifarevizióra kon- kludáinak. Ebben a zűrzavaros ellenzéki taktikázásban politikai manővereken kívül egyebet látni nem lehet és természetesen a logika szabályai szerint nem is lehet az ellenzéki fogások közt eligazodni: egyrészt keveslik a szanálás munkatempóját, másrészt ha felmerül valami konkrétum, nyomban igyekeznek azt elgáncsolni. Vonatkozik ez még olyan intézkedésekre is, amelyek egyáltalán nem mennek az adófizető közönség zsebére, tisztán meg'takarítás-jellegűek és a megtakarítás által semmiféle hátrány nem származik a fővárosra, Utalunk itt a főváros pénzügyi bizottságában a múlt héten elhangzott azokra az aggályokra, amelyek szerint Kozma Miklós belügyminiszter redukálta a főváros kertészetének költség- vetését és ezáltal állítólag Budapest világszerte megbámult szépítésének rovására történtek volna res- tringciók. Mindezekre a kombinációkra, találgatásokra, taktikázásokra a legilletékesebb tényező, maga latban szerepel, úgy látszik, szintén parkosí- sításra, virágosításra. A több mint 2 milliós kertészeti büdzséhez képest elenyésző 170.000 pengős tételnél én, mint felügyeleti hatóság, megengedtem magamnak azt a kolosszális bátorságot, hogy a következőt vettem be leiratomba: „A köztemetők fenntartásával kapcsolatos kiadások a múlt évekhez képest kereken 170.000 pengővel emelkedtek. Minthogy az emelkedés indokai tekintetében a költségvetéshez fűzött megokolás nem adott tiszta képet a szóban levő nagyösszegű kiadási emelkedésre nézve, tüzetes indokolást kérek,“ — Engedelmet kérek, — folytatta belügyminiszter, — ez még csak nem is elhatározás, ez egyszerűen egy udvarias kérés, hogy magyarázzák meg nekem, miért szerepel újonnan ez a tétel a főváros költségvetésében. Ebből az következik, hogy sem a belügyminisztérium állítólagos számviteli embere, sem pedig én — azt hiszem, — nemcsak hogy nem követtem el hibát ebben a kérdésben, hanem teljesen méltányoltam a fővárosnak igen dicsé- retreméltó törekvését. Bármilyen gúnyosan hangozzék is a „gyorstalpalás“ vádja, ezt is a legnagyobb örömmel kell fogadni. Igenis: ma a budapesti városházán gyorstalpalás folyik, de a lehető legnemesebb értelemben. Ma amerikázni, késlekedni, piszmogni egy világváros kormányzatának nincsen módjában és ha mégis megteszi, akkor városa és városának lakossága ellen megbocsáthatatlanul vétkezik. Az új NEP-bi- zottsági tagok a legdícséretreméltóbb módon, páratlan energiával, frisseséggel, lelkesedéssel és odaadással tanulták meg a városkormányzás legfontosabb problémáit. _ Tegye a szívére a kezét bármelyik városházi párt vezére és nyilatkozzék úgy, arról, hogy hoztak-e friss szellemet, ötleteket, ideákat, hoztak-e lelkiismeretes munkát, hoztak-e^ igaz, mélyreható érdeklődést a város ügyei iránt azok az urak. akik a NÉP zászlaja alatt a főváros polgárságának bizalmából a törvényhatósági bizottságba a legutóbbi választáson bevonultak. A belügyminiszter ezután áttért a főváros üzemeivel kapcsolatiban elfoglalt álláspontjára, mégpedig abból az alkainmszerűségből, hogy ellenzéki oldalról felszólították őt, hogy mint felügyeleti hatóság ne járuljon hpzzá semmiféle tarifadrágító törekvéshez. Ezzel kapcsolatban1 a belügyminiszter a következőket mondotta: — Elsősorban meg kell állapítanom, bogy ez az egész kérdés nem a felügyeleti jog alapján, hanem a szanálásból kifolyólag került hozzám. Ilymódon tehát az első kérdés az: szükség volt-e a szanálásra vagy sem? Tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy, igenis, szükség volt. Hogy mennyire ez a helyzet, azt mindjárt kifejtem a BESZK ART-üggyel kapcsolatban, Min den esetre néhány napot várni kell, amíg elkezdődik és érezhetővé válik a szanálás eredménye, — A szanálásból kifolyólag a közérdekeltségek felügyelő hatósága tüzetesen megvizsgálta a főváros üzemeit. Ennek alapján már is kijelenthetem, hogy a gázműveknél nincs tervbevéve semmiféle tarifaemelés. A fővárosi vízmüveknél viszont nagymértékű beruházások történtek, amelynek költségeit a székesfőváros illetékes tényezői a vízdíj némi emelésével óhajtják előteremteni. Ezzel a kérdéssel tehát a szanálás keretén belül nem kívánok foglalkozni, mert Kozma Miklós belügyminiszter Más a felügyeleti jog és más a szanálás
