Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-05-06 / 18. szám
Budapest, 1936 május 6, /mngasiJAiizLip 7 Utat nyit az ideiglenes alkalmazottaknak és az ifjúságnak a státusrendezés Gondoskodni kell a kisebb javadalmazású alkalmazottak üdülési lehetőségéről A székesfőváros tisztvi&előkarát és a tantestületet már hosszabb idő óta izgalomban tartják azok az időnként felmerülő hírek, amelyek a státusrendezéssel és a kényszernyugdíjazásokkal kapcsolatban napvilágot látnak. De nagy az érdeklődés a székesfőváros Segílöalapjünak tervei iránt Is, mert az üzemek személyzetének bekapcsolódása előreláthatólag bizonyos változásokat hoz magával. Érdeklődésünkre a széles rétegeket érdeklő problémákról Gazdy Jenő törvényhatósági bizottsági tag, az elnöki szakbizottság tagja, aki ezekkel a kérdésekkel a költségvetés tárgyalása során foglalkozott és azóta is behatóan foglalkozik, a következőket mondta: Tekintve a statusrendezés problémája iránt megnyilvánuló nagy és állandó érdeklődést, az elnöki szakbizottságban majdnem minden alkalommal kérdést intéztünk az elnöklő alpolgármester úrhoz. Egyben rámutattunk arra, hogy ennek a problémának mielőbbi megoldása kívánatos, mert a halogatás, okkal vagy ok nélkül, nagyon alkalmas arra, hogy a tisztviselői kar és a tantestület nyugodt munkálkodását zavarja. így a halogatás a közérdeket is sérti. — A stereotip válasz mindig az volt, hogy a státusrcndezési javaslat teljesen készen áll és csak a szanáló főpolgármester intézkedését várja. Ebbe természetesen nem nyugodtunk bele. Végeredményben azonban máig sem láttunk konkrét javaslatokat és így érdemben nem is lehet ezzel a kérdéssel foglalkozni. Annyi bizonyos, hogy most már nem késhet so,ká, mert az 1936. évi költségvetés jóváhagyása ügyében leérkezett belügyminiszteri leirat is nyomatékosan hangsúlyozza a személyi kiadások bizonyos mértékű revíziójának szükségességét és különösen a mellékilletmények kérdésének tisztázottabb alakban való és gazdaságosabb rendezését. A személyi kérdéseket tehát, bármennyire terhes is, elő kell venni. A státusrendezésnek azonban meg lesznek a kellemes eredményei is, mert kétségtelen, hogy az ideiglenesen alkalmazottak sorsát előnyösen fogja rendezni és utat fog nyitni a fiatalság jogos igényeinek is. Ez pedig rendkívül fontos. — A kényszernyugdíjazási ügy sem látszik olyan veszedelmesnek, mint ahogyan azt a falra festették. Kétségtelen, hogy az olyan tisztviselők valószínűleg nagyon kis számmal lesznek, akik a, mai viszonyok között sem látják; be azt, hogy a munkakészség száz százalékát kell adniok annak az intézménynek, amelyet szolgálnak és ezek 'alig érdemelnek kiméletet. És szükséges az is, hogy ahol a családfő keresete a család eltartására elegendő, sőt bőséges alapot nyújt, ott a további jövedelem halm ozás útját elzárják. Mert nem volna, szabad azt elnézni, hogy egyes családokban a közpénzekből származó jövedelmek torlódjanak, míg a másikban a legelemibb élctfentaríáshoz való szükségletet sem képesek megteremteni. — A méltányosság is, de az igazságosság is kell, hogy érvényesüljön, mindegyik a maga helyén. Meg vagyok győződve arról, hogy így is fog történni, úgy a státusrendezésnél, mint a n y u g d!í j a z á s o k n t\ 1. — Ami a Segítőalap kérdését illeti, — tudomásom szerint — az tizem? személyzetnek tervbe vett bekapcsolódása júniusra várható és így talán. már . a május hó folyamán megtörténnek az erre vonatkozó intézkedések. — Úgy magam, aki évtizedek óta foglalkozom jóléti intézmények ügyeivel, mint általában _ az érdekeltek nagy tömege is örömmel fogadja a Segítőalapnak ezen az úton várható fejlődését. Az a. stagnáció, amely az illetmények csökkenésével járó jövedelemkiesésből származott, meg fog szűnni és remélhetőleg gyors tempóban fognak megvalósulni azok a szép tervek, amelyek már elő vannak készítve. — Megnyugvással vettem és azt hiszem, sokan mások is, azt a hírt, hogy a balatonkenesei üdülőtelep vezetősége a régi marad, mert, azt hizem, az érdekelt tisztviselői kar többségének nézetét tolmácsoltam akkor, amikor a kenéséi üdülőtelepnek luxus-szállóvá való álfejlesztését és az idegenforgalom szolgálatába való állítását elleneztem. — Az idegenforgalom ügyét el kell választani a tisztviselők üdültetési részétől. Mind a kettő igen nagy fontosságú dolog, de arra, Budapest székesfőváros polgármestere most terjeszti .a törvényhatósági közgyűlés elé javaslatát kisipari kiviteli intézet létesítése tárgyában. A javasait alapja a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara emlékirata, amely az intézményt életre hívja. Az emlékirat az intézménynek csupán kereteit jelöli ki: azt megfelelőleg kiépíteni és a gazdasági lélet egyik tengelyévé tenni az intézet szervei és az érdekelt iparosok lesznek hivatottak. A kisipari kiviteli .intézet*tétesítése megint olyan alkotás, amely pártszempontok szolgálatától mentesen, pártérdekek fölé emelekdve, a nemzet egyetemes érdekét szolgálja. Noha az előző kormányzatok is érezték, hogy állami érdek a kisipar támogatása: az 1931. évi XXI. te. mégis csak morzsákat juttatott a kisiparnak, amikor arról gondoskodott, hogy a kereskedelemügyi miniszter a kisiparnak és az ipari szövetkezeteiknek hitelnyújtással, közvetlen anyagi, vagy gépi segéllyel való ellátására és általában a kisipar fejlesztésére, termelésének előmozdítására irányuló állami támogatást az Iparosok Országos Központi Szövetkezete közreműködéséivel nyújtsa és a kivitel előmozdítására irányuló állami támogatásban a kisipart és az ipari szövetkezeteket megfelelően résztsítse. Ez a. törvény az ipar irányítását inkább csak közvetve valósítja meg: annyiban, hogy a kedvezményeket a kisipari szövetkezeteknek nyújtja, feltételezvén, hogy ezek majd gondoskodnak tagjaik ellenőrzéséről és a kedvezmények, valamint a hitel tényleg olyanoknak fognak jutni, akik erre érdemesek és, akik működésükkel nemcsak a saját érdeküket, hanem a közjóét is szolgálják. Az iparfejlesztési törvényben csirájában megvan az egészséges gondolat, de csodálatos módon csak egész kezdetleges alakjában, ami nem is lehetett másképp, mert a tisztán liberális-kapitalista társadalmi felfogás csak a profitot nézte és hagyta sínylődni tájékoztatás nélkül az „embert“, a .„népet“. Nemzetmentő összefogásnak kell tehát ismét a Csonka ország fővárosából kiindulnia, hogy a nemzet oly fontos és hajba jutott rétegén annak megszervezésével segítsen. Hiszen ha a békében a kisipar ösz- szefogásának jelentőségére rájöttek volna és azt megszervezték volna, máskép állna ma a kisipar, de máskép állnának véreink az elszakított részeken: egységes vérteseiben tömörülve a megfelelő er- dcikkö zöss'é'gefcben. Nagy örömmel kell fogadni tehát a polgármester úr elhatározását, mert noha szűk a keret, pislákoló mécses-iángnyi az elindulás, mégis országos jelentőségű az érdek, amelyet szolgál és amellyel a keresztény magyar társadalomnak olyan nemzetfenntartó elemeit, mint a kisiparossóig, felöleli. A kisiparunkat versenyképessé tudjuk tenni a külföld felé is, ha■ a kisiparosságnak hitellel, új piacok szerzésével, rendelkezésére állunk, hogy minél több önálló gazdasági alanyt létesítsünk közgazdaságunk számára. Távolabbi feladat pedig, hogy a felesleges mezőgazdasági munkásságot a kisipar üzé- sere kell ránevelni, mert ezt falun lehet elvégezni s a mezőgazdasági tevékenységből kiszoruló földnélküli, vagy földhöz nem juttatható mezőgazdasági munkásság juthat általa elfoglaltsághoz és keresethez. A falura való koncentrálás által elkerüljük a nagyipari tömörülés óriási etikai, szociális és politikai szempontból jelentkező hátrányait. Hiszen már ma is óriási a presztízse a magyar kerámiának, bőriparnak, aszialosiparnak Európában, hogy kapcsolatba hozzák egvrnással, semmi szükség sincs. Ellenben igenis szükség van arra, amint azt mar ismételten hangoztattam, hogy a kenéséi és egyéb üdülőtelepek gazdaságos ügyvitelével lehetővé tétessék az üdülési tarifák lényeges olcsóbbá tétele. Ha másként nem lehet, erre a célra külön költségvetési tétellel keli gonclokodni. Mert nem megfelelő helyzet az, hogy a kistisztviselők, akik az ő nehezen nélkülözött garasaikkal szintén hozzájárulnak a Segítőalap fenntartásához, az üdülőtelepeket ne tudják igénybevenni, mert nekik drága. Nagyon sokszor ezek a szűkös viszonyok között élő kisztisztviselők és családjuk sokszorosan inkább rá vannak szorulva az üdülésre, mint az egyébként is megfelelő életnívón élők. — Elsősorban az előbbiek érdekében örülök annak is. hogy Hz üzemi személyzet csatlakozása lehetővé fogja tenni a betegsegélyezés mérvének a kiterjesztését is. Tudjuk nagyon jól, hogy a leggondosabb beosztással élő kisemberek egész életboldogságát képes tönkretenni egy-egy betegséggel kapcsolatos kiadás. — Aki ezen a téren nagyot és szépet tud alkotni, valóban megérdemli a tömegek háláját és elismerését. Hiszem és remélem, hogy a Segítőalap intőzéségében meg lesz az erre való készség és tetterő. holott ezeket az iparágakat a falu házilag űzte, anélkül, hogy szervezetekben tömörültek volna, anélkül, hogy megfelelő propagandával a külföldet népi értékeinkről és kincseinkről megfelelően tájékoztathattuk volna. Mit tehet itt a szervezett propaganda, mit tehet a falu irányítása, azt meglátjuk, ha a kisipari kiviteli intézet szakemberei egész erejükkel és képességükkel fognak az ügy szolgálatába állami! A háború előtt a kisipari termékeinket inkább csak azért juttattuk el a külföldi piacokra, hogy nemzeti és faji sajátosságainkra hívjuk fel a kül föld figyelmét, ma Csonkamagyar or szagunkban nemzeti szempontból kétszereseti fontos, hogy a veszni induló kisipari iparágakat felkaroljuk cs mivel a magyar középosztály nem felvevőképes vásárlója cikkeinknek: annál inkább feléje tereljük a külföld érdeklődését, nemcsak sporadikusan, hanem komoly munkával és céltudatos tevékenységgel, amely külföld úgyis olcsón jut kiváló áruinkhoz. A gyáripar egymagában nem képes betölteni azt a szerepet, hogy foglalkozást és megélhetést nyújtson azoknak a néptömegeknek, amelyeket a mezőgazdaság a nem szaporítható földterület és munkaalkalmak miatt már ellátni nem tud. Ezt ugyanis csak olyan mértékben vállalja — a mai felfogás mellett, — amely mértékben az üzleti kalkulációnak megfelel. A nagyipar soliasem hajlandó több munkást foglalkoztatni, mint amennyire okvetlenül szüksége van, a géptechnika minden fejlődését azonnal hasznosítja!, minek következtében például ma annak ellenére, hogy ipari termelésünk volumenje már 15 százalékkal haladja meg a krízis előtti 1929. esztendő rekord men n y i s é gé t. az iparban foglalkoztatott munkások száma 29 százalékkal kevesebb, az átlagos munkabér pedig szemben az 1930. évi 1.497 peng’ővel, 1934-ben mindössze 1.125 pengő volt. De, bogy a kisipart okszerűen úgy lehet fejleszteni, hogy az rövid időn belül a mai viszonyok között is komoly gazdasági tényezővé küzdjo fel magát: azt megmutatta Németország 1935-ben, amikor ipari kivitelével egy milliárdnyi márka tiszta nyereséget ért el, amelynek 30 százalékát a kisipar nyújtotta és idézte elő! És mutassunk rá fejlődő háziiparunkra, amely egy-két esztendő alatt milliós tételekkel növelte exportmérlegünket, pedig a háziiparnál csak alkalmi munkásokkal, szervezetlen, szórványos női munkákkal kellett számolni és íme .a komoly célkitűzés, mily dicséretes eredményről tehet tanúságot. Mi nem vagyunk olyan előnyös helyzetben, mint Németország, amely iparcikkein nyersanyagot vásárol, de a nehézségek talán áthidalhatók, kivált, ha a kivitel is olyan alapos lesz, mint a bátor kezdeményezés. Hadd lássa a nép, hogy a kamarák és szahtestületek nem a nagy- és nehézipar és a nagykereskedelem kizárólagos uszályhordozói, hanem a kisiparosok érdekeinek is fellegvárai. Bátor kezdeményezéssel, erélyes, akadályokat nem ismerő, de c-gyszersmind céltudatos kivitellel lehet előbbre vinni a mai kor szociális követelményeinek megfelelő szervezést, hogj^ ne mindig néhány kivételes egyénnek jus'son újabb és újabb előny, hanem a gyengébbek és tehetetlenek kiaroltassanak fel és velük együtt szolgáltassák az egyetemes érdek. A látszólag kisszerű indulás, ilyen felfogás mellett, komollyá nőheti ki magát és jól tette a polgármester úr, amikor az eszme szolgálatába szegőHissziós szerepet vállalt a főváros a kisipari kivit©! megszervezésében írta KÖVE3LJGETHY NIStLÓS dr. Isg^véő* iőrvényha&őság? t»ig@ffsáf|i tag
