Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1936-04-08 / 14-15. szám

Budapest, 1936 április 8. w 9 SZENDY KÁROLY polgármester húsvéti üzenetképen a Fővárosi Hírlap útján részletesen beszámol azokról az időszerű körülményekről, amelyek a városigazgatás kerületén a boldogulás útját kiegyensúlyozzák Túljutottunk a gazdasági válság mélypontján, állapítja meg megnyugtatásul a polgármesttr A főváros felügyeleti hatósága, a belügyminisz­térium az elmúlt hónap utolsó napján küldötte le a városházára a főváros 1936. évi költségvetésének jóváhagyására vonatkozó rendeletet. A leírat meg­érkezésével nyomban megszűnt az a bizonytalanság, amely egészen a legutóbbi időkig megülte a város­házát és az elfogadott budget alapján most már megindulhatnak azok a nagyjelenőségű beruházási munkálatok, amelyeknek fedezetéről a törvényha­tósági bizottság a folyó bevételek terhére gondos­kodott. A Fővárosi Hírlap munkatársának alkalma nyi- lott arra, hogy egyrészt a költségvetési jóváhagyást tartalmazó belügyminiszteri leiratról, másrészt a városháza legidőszerűbb ügyeiről beszélgetést foly­tasson Szendy Károly polgármesterre aki a következő nyilatkozatot tette: — A belügyminiszter úr már a költség- vetés jóváhagyását megelőző tárgyalásaink alkalmával is a legnagyobbfokú megértést tanúsította a székesfőváros közönsége iránt és ha bizonyos kisebb módosításokra sor került is a beterjesztett tervezeten, ezek nem a székes- főváros érdekei ellen valók. Az a körülmény, hogy költségvetésünket a miniszter úr vég­eredményben 1.-6S3M0 pengős deficittel hagyta jóvá, semmiféle zavaró jelenséget nem okoz. Én, mint azt már a múlt év őszén megtartott pénzügyi expozémben is hangoztattam, a deficitet a gazdasági válság szükség- szerű következményének tartom és ha visszatekintek a város történelmének el­múlt időszakaira, megállapíthatom, hogy a gazdasági válságokat 1872 óta a főváros ház­tartásában mindig deficit követte. Az 1870-es évek utolján, majd 1897-ben és 1898-ban, azután az annexio idején, végül a háború alatt, 1915- től egészen 1919-ig, mindig deficites költségve­tést voltunk kénytelenek összeállítani, katasz­trófa azonban ebből sohasem származott. Költ­ségvetésünk többszázmilliós tételei mellett a másfélmillió pengőt meghaladó hiány szinte jelentéktelennek mondható és az, hogy ennél nagyobb deficittel számolnunk nem keli, természetes következménye annak a gondos gazdálkodásnak, amelyet ' a polgármesteri székben hivatali elődöm, Sipőcz Jenő dr. főpolgármester úr inaugurált. — Most már a legközelebbi heteidben nagy­arányú munkálatokat indítunk meg, amelyek­nek mindegyike kettős célt szolgál. Az egyik az, hogy a a székesfőváros fejlődésében stagnálás be ne következzék, a másik pedig az, hogy a még mindig jelentős mérték­ben fennálló munkanélküliség áldoza­tainak számát csökkenteni tudjuk. Az OTI-kölcsön terhére elvégzendő beruhá­zások ütemes lebonyolítása most van folya­matban. A legutóbbi napokban már be tudtuk mutatni a sajtó képviselőinek a Balatonhoz vezető új út fővárosi szakaszának építkezését, megindultak az előmunkálatok a VI. és a XIII. Első Magyar Beépíthető kismotor üzem KOVÁCS JÁNOS Budapest, XI., Fadru8z-utca 2. Telofon : 69—3—16. MIKA TIVADAR fémön tődé és rézárugyár Budapest, VII., Kazinczy-utca 47. Telefon: 42-8-27. THERMOLUX VILLAMOSSÁGI VÁLLALAT Kft. Felvonók készítése, javítása és karbantartása. Mindennemű elektro- mos világítási és erőátviteli berendezés tervezése és készítése. Budapest, VIII., Práter-utca 8. Telefon: 38—3—38. FÉNYMÁSOLÓ-INTÉZET renumásolú és másolópapíron MAfiYAB VEGYKÉSZITMÉNYÜ PAPÍRGYÁR OSERJAKAB BUDAPEST, VI-, 6-UTCA 49. SZ. TBUSFON i 13-8-10. Alapíttutott. lass. kerület csatornázási hálózatának elkészítésére nézve is, ezenkívül azonban folyamatban van­nak egyéb, jelentőségükben szintén nem lebe­csülendő közmunkák. A fővárosi kertészet munkás-hadserege az idő megenyhülte óta a Gellérthegy északi lejtőjét lepi el, mert mind­addig, amíg a Tabán felépítésére sor nem ke­rülhet, s hogy ez mikor következik el, ezidő- szerint meg nem állapítható, a hatalmas terü­letet legalább kertészetileg kívánjuk elfogad­hatóvá tenni. A törvényhatósági bizottság leg­utóbbi közgyűlésén adta meg nekem a felha­talmazást az új szükséglakás-telepek felépíté­sére. Ezer hajléktalan családnak fogunk fede­let biztosítani és én bízom abban, hogy valamennyi szükséglakás elkészül az ősz elejére. Teljes üzemben vannak az évrőjéévre visz- szatérő, költségvetési fedezettel bíró munká­latok is, elsősorban az útépítések, a csatorná­zások, valamint a meglévő út- és csatornahá­lózat karbantartási munkálatai. Hosszas meg­fontolás után a legrövidesebben sor kerül ezenkívül a ltudas-gyógyfürdő mellett létesülő polgári gyógyszálló felépítésére, vala­mint a fürdő öreg épületének felfrissí­tésére. — Idegenforgalmi szempontból páratlan jelentősége van annak, hogy a Szent Gellért- fürdő mellett és annak szinte közvetlen közel­ségében a polgári igényű közönségnek is ren­delkezésére álljon egy olyan intézmény, amely­nek igénybevétle útján a fővárosi gyógyfor­rások áldásait biztosíthatja a maga számára. Az idegenforgalom páratlan gazdasági jelen­tősége ma már mindenki előtt ismeretes és én egyik legfőbb kötelességemnek tartom, hogy necsak az eddigi keretek között foly­tassam tovább a Budapestet felkereső idegen vendégek létszámának szaporí­tására irányuló törekvéseket, hanem utakat és módokat keressek arra nézve is, hogy az eddigi tekintélyes eredmé­nyeket újabbakkal gyarapítbassuk. Nemcsak mi, budapestiek, hanem a külföld idegenforgalmi gócpontjaiban működő szak­emberek állapítják meg, hogy a magyar fő­város előtt még széleskörű lehetőségek állanak idegenforgalmi téren. Ebben _ az esztendőben világjelentőségű esemény emlékezetének meg­ünneplésére ezer és ezerszámra fognak fővá­rosunkba seregleni a külföld fiai. Eddigi meg­állapításaink szerint az 1936. esztendőben minden eddigi ered­ményt felülmúló rekordforgalomra szá­míthatunk és májustól, a Nemzetközi Vásár megnyitásá­nak időpontjától kezdve késő őszig nem fo­gunk kifogyni az idegenforgalmi események­ből. A Vásár vezetőségéhez az onnan nyert információk szerint óriási számú érdeklődés érkezett, júniusban a Kultúrhét megrendezése fog vonzani nagyobbszámú látogatót, augusz­tusban a Szent István-hét, majd szeptember legelején Budavár felszabadításának emlék­ünnepe. Csak a legfőbb mozzanatokat ragad­tam most ki, mert hiszen ezeken kívül egész sereg nemzetközi kongresszus, nagygyűlés, társasutazás megrendezésére is sor kerül. — Amilyen örvendetes gazdasági szem­pontból és nemzeti szemszögből a külföld irán­tunk tanúsított érdeklődése, annyi gondót is okoz ez nekünk. Nem szabad ugyanis elfeled­nünk. hogy Budapesten az utóbbi évtizedekben egyetlen egy modern szálloda sem épült és ha rendelkezünk is egypár nagy befogadó- képességű és elsőrendű színvonalon álló hotel­lel, azon is kell gondolkodnunk, hogy a kisebb igényű és kevesebb anyagi lehetőséggel ren­delkező turistáskodó vendégeket megfelelően tudjuk elhelyezni. Ez nem hatósági feladat, hanem a vendéglátó ipar teendője. Mi nem csinálhatunk konkurrenciát szállodák építésé­vel a magániparnak, ezt még akkor sem tehet- nők meg, ha anyagi eszközeink megengednék. Férőhely meglehetősen sok van Budapesten. A baj azonban csak az, hogy ezek javarésze nem felel meg azoknak az igényeknek, ame­lyeket a világot járó túristák még a legszeré­nyebb társadalmi osztályok részéről is támasz­tanak és amelyeket más országokban, termé­szetszerűen, ki is tudnak elégíteni. A mi teen­dőnk elsősorban az lenne, hogy azokat a kisebb hoteleket c« panziókat, ame­lyekben külföldi vendégek helyezhetők el, a tulajdonosaik sürgősen moderni­zálják, esetleg bővítik, mindenekfelett pedig gondoskodjanak arról, hogy az árak sehol túlzottak ne legyenek. Nem az a fontos, hogy egy-egy angol, francia, vagy más nemzet fia egyszer jöjjön el Budapestre, hanem az, hogy aki először fordult meg ná­lunk, annak búcsúszava ez legyen: a viszont­látásra! Tudom, jól, hogy a szállodák nagyobb- mértékű bővítésének legfőbb akadálya a pénz­hiány, egészen bizonyos azonban, hogy kellő megszervezéssel lehetne hatalmas magántőké­ket mobilizálni erre a célra. — Ezekután azt hiszem, nem lesz érdekte­len, ha rátérek a szanálással összefüggő problémák egynémelyikére is. Minthogy a szanálási fel­adatok megoldása nem az én hatáskörömbe tartozik, senki se várja tőlem természetesen, hogy részletekre adjak felvilágosításokat. Amit én mondani kívánok ezzel az üggyel kap­csolatban, csupán annyi, hogy a székesfőváros közönségének nem sza­bad az egyre-tnuásra felröppentett, be­avatottnak látszó információknak fel­ülnie. A szanáló főpolgármester úr és a szanálási munkáknál neki segédkező üzempolitikai bizottság egyetlen tagja sem arra törekszik, hogy méltánytalanul újabb terhekkel halmozza el a székesfőváros közönségét, hanem fárad­ságot nem ismerő munkájuknak egyetlen célja az, hogy éppen a polgárság érdekében egyen­súlyozzák ki a székesfővárosi közigazgatást, az üzemek és általában a város helyzetét. Lehet­séges, hogy bizonyos tarifamódosíiások szük­ségessé válnak. Sor fog kerülni arra is, hogy egyes alkalmazottakat kényszernyugdíjazni kell, a megteendő intézkedések között azonban egyetlen egy sincs olyan, amely ne lenne kellő­képpen megindokolva és ne lenne a jobb bol­dogulás szempontjából szükségszerű. A kényszernyugdíjazásokról rémhírek terjedtek el, holott a valóságban nincs másról szó, csupán arról, hogy mintegy ötven közigazgatási alkalmazott és kétszázötven tanerő kerül nyugállo­mányba, vagy azért, mert szolgálatképtelen, vagy annál az oknál fogva, mivel megfelelően nem használhatók. A közgyűlés által kiküldött bi­zottságok egyébként a legalaposabban mérle­gelni fognak minden olyan körülményt, amely a kényszernyugdíjazások elrendelésének szük­ségességét indokolttá teszi. A főváros egyet­len olyan alkalmazottját sem fogja elküldeni, aki munkakészségével és munkaképességével hasznos alkotórésze a város életének. — Mielőtt befejezném mondanivalómat, még egyetlen egy körülményre akarom a figyelmet felhívni. Ez az, hogy a gazdasági javulás észrevehető jeleit tapasztaljuk. A munkanélküliek száma az utóbbi év folya­mán nagyon jelentékenyen csökkent és ennek hatásaként szociálpoplitikai akciónk keretei is megszükültek. A most folyó év első három hó- papjában 15.000 ebéddel kevesebbet kellett el­készíttetnünk, mint a múlt esztendő hasonló időszakában. A polgárság egyedei még csak alig észrevehetően tapasztalják a gazdasági regenerálódás hatásait, én azonban, akit pol­gártársaim bizalma a főváros kormányrúdja mellé állított, egyre növekvő bizakodással és megnyugvással tapasztalom, hogy túljutottunk a gazdasági válság mély­pontján. A hullámvölgyből lassan-lassan felfelé halad hajónk és ha továbbra is folytatjuk azt az óva­tos gazdasági politikát, amely gesztióinkat a legutóbbi évek során át mindékor jellemezte, nem sok idő elteltével újból deficitmentes költ­ségvetést adhatunk az új fejlődésnek lendülő székesfőváros közönségének. „Eternit FAL- ÉS 3ÚTOR3URKOLÁSOK BEMUTATÓHELYISÉGE V!., Ó-UTCA 4.

Next

/
Thumbnails
Contents