Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-04-01 / 13. szám
Budapest, 1936 április 1. SH Elkerülhetetlen a BESzKRt tarifamődosítása Az üzempolitikai bizottság szakértőinek véleménye Az üzompolitikai bizottság elérkezett vizsgálati anyagának a közönséget legközelebbről érintő részéhez: a legutóbbi napokban áttért a BSzKRt tarifa- kérdéseinek megvitatására. Mint a Fővárosi Hírlap illetékes helyről értesül, a szakértők javarésze előterjesztette már a díjszabásokkal kapcsolatos észrevételeit és ezek általánosságban megegyeznek abból a szempontból, hogy a most érvényes tarifarendszert a BSzKRt szempontiáiból károsnak tartják. Azt hangoztatják, hogy a mai jegytpusok nem megfelelőek, mert az önköltség som térül vissza általuk, ennek viszont az a szükségszerű következménye, hogy a vasút állandóan visszatérő deficitekkel kénytelen számolni. Ha a BSzKRt több külföldi nagyváros példája szerint teherszállítási forgalomra is be lenne rendezkedve, nem jelentenének az alacsony személy- szállítási tarifák kiegyensúlyozhatatlan veszteséget, de mivel ez nálunk nincs bevezetve, a megoldást máskép elképzelni nem lehet, csak úgy, hogy a helytelen és üzleti szempontból egyenesen káros tarifarendszert olyannal cserélik fel, amelynek alkalmazása egyrészt a vállalat anyagi helyzetét kiegyensúlyozza, másrészt lehetőséget nyújt arra, hogy a bevételek fokozása útján önerejéből el tudja végeztetni üzemének gazdaságosabbá való tételére feltétlenül szükséges sürgős beruházásokat. Kétségtelen ugyan, hogy a sokmillió pengős összegekbe kerülő beszerezéseket bizonyos hitelműveletek igénybevételével lehet csak lebonyolítani, viszont a vállalat pénzügyi helyzetének stabilizálásához múlhatatlanul szükséges a jövedelmek állandó jellegű fokozása. A szakértők abban is megegyeznek, hogy mivel a BSzKRt közérdekű vállalat, bizonyos szociális szempontokat szem elől tévesztenie nem szabad, túlzásokba azonban nem bocsátkozhatik, mert a székesfővárostól senki meg nem kívánhatja, hogy állandó ráfizetésekkel tartsa üzemben a villamos- vasú tat. Tarifa módosításra tehát elkerülhetetlenül szükség van, az esetleges kisebbmérvű emelést nem szabad azonban úgy felfogni, hogy a BSzKRi-nak árdrágító törekvései vannak, mert a helyzet ennek éppen az ellenkezője: a vasút meg akar felelni azoknak a jogos kivánalmaknak, amelyeket vele szemben az utazóközönség támaszt és amelyek a jobb, gyorsabb, megfelelőbb közlekedés megteremtésére vonatkoznak. A közönség természetszerűen megkívánja ezt, viszont éppen azért, mert megkívánja, szükség van arra is, hogy bizonyos kisebb áldozatok meghozatala útján lehetőséget adjon kívánalmainak megoldhatására. A tarifaemelés mérvéről ezidőszerint még nincs döntés, bizonyos csupán annyi, hogy az üzempolitikai bizottság a legalaposabban kíván mérlegelni minden körülményt, amely összetevőjét adja a tarifarendszernek. Önként értetődőnek tartja a bizottság minden egyes tagja, hogy a székesfőváros közönségének lehető megvédelmezése a legelső feladat és nem vitás az sem, hogy az eddig is érvényben lévő kedvezményes viteldíjak lehetőségét fenntartják az új vitel- díjszabási rendszerben is. Az alapelv az, hogy a tarifamódosítás csak a legalaposabban megindokolt szükség erejéig történhetik, mert ha sikerül elérni azt, hogy az utazási bevételek fedezik a kiadásokat, akkor racionális ügykezeléssel és üzemvitellel máris biztosítva van a BSzKRt helyzete és fejlődőképessége. Ez végtelenül fontos szempont, mivel nálunk belátható időn belül még csak gondolni se lehet arra, hogy a sínhez kötött közúti közlekedést teljes egészében az autobus zfőr gálám váltsa fel. Az autobuszközlekedés hosszú esztendőkön keresztül még csak kisegítője lesz a villamosforgalomnak és a két közlekedési eszköz harmonikus együttműködése azt fogja eredményezni, hogy mindegyikük hathatósan szolgálja a legfőbb célt, az utazóközönség- kielégítését. A levegő tele van idegenforgalmi eszmékkel, különösen most, tavasz évadján, amikor lassanként már megindul az idegenjárás. Illetékesek és illetéktelenek termelik az ötleteket, aminek végeredményben örülnünk kell, mert látjuk, hogy végre mi magyarok is, akik mindig hatalmas idegenforgalmat csináltunk — másolóiak, komolyan berendezkedünk az idegenek számára. A tavaszi ötletek során sziiletett meg az a terv is, amely szerint a kondorost csárdából attrakciói készülnek csinálni. Restaurálják, hogy mint régészeti emlék megmaradjon, de ugyanakkor arra gondolnak, hogy látnivaló nevezetességgé emelik az idegenek számára. És mindezt főképen azért, mert valamikor Rózsa Sándor, a betyár lakozott benne. Ha a kondorost csárda, mint régi csárda-típus csakugyan megérdemli a régészeti szempontból való megőrzést, ez ellen nem lehet kifogás, de hogy idegenforgalmi csáberővé léptessék elő, ezt semmiképen sem tudjuk helyeselni. Tagadhatatlan, hogy Rózsa Sándorhoz á betyárromantika sok valóságos, db még több költött emléke fűződik és az Alföld egykori haramiája belovagolt a népszerűségbe. Hát jól van, ezen változtatni nem lehet> maradjon hőse ennek a romantikának. Még veszedelem sincs benne, mert a mai kor rossz hajlamú gyermekei nem a puszták területén vállalkoznak, hanem a szabadságtéri bankot rabolják ki. De hogy az idegeneknek az „egy hét Magyarországon“ keretében a Margitsziget, Lillafüred és a matyó-hímzés mellé Rózsa Sándort tálaljuk fel, — ez határozottan veszedelmes. Nem úgy gondoljuk, hogy angol vagy hollandus vendégeinket lóhátra és haramiapályára csábít- juk> hanem a veszedelmet a rólunk váló megállapítások csorbájában látjuk. Anoiak az időnek vége van ugyan, hogy az egész világ csak a betyáron, gulyáson, cigányon keresztül ismeri minket Szomorú megcsonkítottságunk, de ugyanakkor önálló nemzeti életünk többé-kevésbbé a valóság színeibe öltözötten állított a kultúrvilág egy részenek szeme elé. A nem kívánatos romantika azonban általában még nem foszlott le rólunk. De gondoskodnak barátságos szomszédaink is arról, hogy a romantikus fátyol takarjon le minket a külföld szeme elől. Gyöngéd kézzel igyekezett hírnevünket emelni nemrégiben az a román barátunk is, aki Goga Oktávián lapjában a nyereg alatt puhított emberhúst említette fel, mint a magyar múlt egyik kedves színfoltját. Még mindig nem engedhetjük meg magunknak a luxust, — ha ugyan annak nevezhető —, hogy Rózsa Sándorral dicsekedjünk. Az nem elég ellenérv, hogy Budapest meglátása után, nem veszedelmes ez a kis romantika sem. Hiszen vannak exo- tikus országok, ahol hatalmas, nemzetközi életű kikötővárosok és metropolisok állanak, de az expressz- vonatot a lakatlan mezőkön és bozótvilágban mégis megállítják. Hiába járt a Váci-utcában vagy a Hullámfürdőben a külföldi vendég, mégis ijedten néz majd hátra, ha a kondorosi határban jámbor paraszttal találkozik, aki a kocsiból kifogott lova hátán itatni megy. Nem jó gondolat ez, de az idegenforgalomtól eltekintve nem szerencsés ötlet táblát tenni egy házrá, amelyben Rózsa Sándor, Sóbri Jóska, Polca Pepi szórakozott, vagy akár Endesz, a betörőkirály a századik jubiláns betörése előtt reszelte a kulcsol. Hiszen, ha tovább megyünk, a Bogár Imre-utca, Savanyú Jóska-köz, vagy Al Capone-tér is alkal más volna a romantika restaurálásáraf de ne menjünk tovább, sőt ne menjünk el odáig sem, hogy Rózsa Sándor emlékét ilyen kegyelettel és szemléltető módon megőrizzük. Foglalkozzunk inkább azokkal a meg színlelésre méltó gondolatokkal, amelyeket néhány hét előtt a Fővárosi Hírlapban Szendy Károly polgármester hangoztatott, amikor rámutatott arra, hogy a vidék nagy részében nem találja meg az idegen vendég azokat a feltételeket, amelyek kényelmét és jóérzését volnának hivatva szolgálni. Vezetőkre, idegenváró berendezkedésekre, higiénikus szállodákra van szükség, nem pedig annak a pusztai hotelnek a glorifikálására, amelyben Rózsa Sándor volt a vendég. VAJDA LAJOS mű- és ércöntő PE8TSZENTERZSÉBET, TELEFON1: FRANGEPÁN-UTCA 113. 47—5—69. 5c UK art CARBONPAPIR VEZÉRKÉPVISELET Stalle* Lajos-. Budapest,)/.; Vilmos csoszar-ut 42. _________ ,\ VN°P4> Nikopáll szipkában Nikopáll betéttel dohányozzon, mert az egészségére ártalmas nikotin, pyridin, kátrány, gyanta stb. származékok ezáltal nem jutnak a szájba és a tüdőbe. Minden dohdnytózsdében kapható! 1 elegáns bakelit szipka és 5 betét ára____1.50 P. 1 betét — mely 40 cigarettára elég_______16 fillér. Gy ártja és forgalomba hozza: „Nikopáll11 k. f.«., Budapest, IV., Gerióczy-u. 11. Tel. 89-2-30 líj leánygimnázium a Várban és egyéb iskolák az épülő városrészekben Júniusban lelfesen kész fesz a népligeti ifjúsági Stadion a várbeli elemi iskolát a főváros teljesen feloszlatja, mert a Várban, ahol felekezti iskola is van, nemigen mutatkozik szükség erre az iskolára. A Vár két oldalán az Attila- és az Ilona-utcában különben is van elemi iskola. — A várbeli elemi iskola, akár feloszlik, akár megmarad, a barak mindenesetre felszabadul és mai helyéről elvándorol, hogy mint iskola teljesítsen hivatást a perifériákon, ahol iskolahiány van. A fővárosnak az az elve, hogy az épülő városrészeket el kell látni iskolákkal, ha egyelőre ideiglenes jellegű baraképületek formájában is, azzal az elhatározással, hogy, amennyiben később a szükség úgy kívánja, ezek a barakiskolák állandó épületekkel cseréltessenk ki. így elsősorban a X. és XIV. kerület külső részeiről kell ebben a formában gondoskodni. — Legutóbb ilyen barakiskolákból tornaterem épült. A Horthy Miklós-úton és a Sopron—Bánát-utcában felszabadult barakokból állítottuk fel a Közép-Hun- gária-körúti polgári leányiskolában tornatermet, amely ott eddig hiányzott. Ezeket a felvilágosításokat Felkay Ferenc tanácsnok még egy érdekes kijelentéssel toldotta meg: — Most már bizonyos, — mondta, — hogy a népligeti ifjúsági stadion építkezése júniusban befejezést nyer. Szeptemberben, az új tanévvel együtt meg lehet nyitná. A várbeli leánygimnázium építkezésével kapcsolatban érdekes iskolatervekkel foglalkozik a főváros közoktatásügyi ügyosztálya. A tervek önmagukban nem nagyszabásúak, de mint részei egy irányelvnek, amely a mindenféle kultúrában egyelőre mostohán részesülő külső részeknek akar adni iskolát, mégis jelentősek. Ezeket az új iskolaterveket. Felkay Ferenc dr. tanácsnok, a közoktatásügyi ügyosztály vezetője a következőkben ismertette a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt: — Régi kívánsága a budai lakosságnak, hogy a leánygimnáziumot a Várból levigyék a Krisztinavárosba. Ezt a tervet most megvalósítja a főváros, a Mészáros- és Koronaőr-utca sarkán épülő leánygimnáziummal, amelyet a szeptemberben megnyíló tanév eleján átad hivatásának. Az új iskola a modern pedagógia és higiéna elveinek megfelelően készül, de különösn abból a szempontból jelentős, hogy azon a vidéken állítják fel, ahonnan a legtöbb tanuló rekrutálódik. Ezután majd nem kell felmenni a gyermekseregnek a Várba, ahol nem annyira családi otthonok, hanem inkább közhivatalok vannak. — Az új leánygimnázium felépítésével lehetővé válik a Mátyás-templom közvetlen szomszédságában levő és jelenleg barakkokban elhelyezett elemi iskolának eltávolítása, mert az iskola a felszabaduló régi leánygimnázium épületében kap helyet. Ugyancsak ebbe az épületbe kerül a római katolikus egyházközség is, amely jelenleg a plébánia épületében jutott ideiglenesen meg nem felelő helyhez. — Szó van arról is, hogy
