Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1935-09-04 / 36. szám

ííudapest, 1935 szeptember 4. m !£ Winclikier István a% új kereskedelemügyi miniszter Bornemisza Géza ezentúl egész munkásságát az ipari minisztérium vezetésének szentelheti A hivatalos lap keddi számában jelent meg az a legfelsőbb kézirat, amellyel a kormányzó Winchkler Istvánt nevezte ki kereskedelemügyi miniszterré. Winchkler István dr. kinevezése osztatlan örömet és megelégedést keltett mindenfelé, első­sorban azonban gazdasági körökben, mert hiszen az új kereskedelmi miniszter kiváló képességét, főleg pedig külkereskedelmünk megszervezése és felvirágoztatása körül szerzett hervadhatatlan érdemei közismertek. Winchkler István a külügyminisztériumban kezdte pályafutását. Diplomáciai munkássága során nagy tudása és személyének rokonszenves varázsa rengeteg hívet szerzett neki, és nem csupán idehaza, hanem, — azt lehet mondani, — világszerte. összeköttetéseinek ez a földkerekséget át­fogó hálózata szinte predesztinálta őt külkeres­kedelmünk megszervezésére. Fölösleges lenne itt, ezen a helyen, pár szóban méltatni annak a he­roikus és rendkívül eredményes munkának jelen­tőségét, amely az ő nevéhez fűződik. Tény az, hogy rendszertelen és csekély exportunkat első­sorban megorganizálta, az egész külföldi háló­zatot, mondhatni, tudományosan kiépítette, rend­kívüli munkabírásával egész rövid idő alatt év­tizedek hiányát pótolta, végül pedig, de elsősor­ban egyre emelkedő hatalmas külkereskedelmi forgalmat teremtett meg, holott ez annál nehe­zebb volt, mert hiszen a devizakorlátozások világszerte megbénították az egészséges vér­keringést. Winchkler István az exporton át természe­tesen a legtökéletesebben megismerte az egész A Fővárosi Hírlapban számos figyelemreméltó cikkben hívtuk fel a közgazdasági körök figyelmét arra a viszonyra, amely részvénytársaságoknál a részvényesek és az igazgatóság között fennáll. Kon­krét esetekből indultunk ki és riportjaink kereté­ben mutattunk rá ennek a viszonynak vitatható voltára. Így egyik utóbbi számunkban közöltük, hogy a cégbíróság megsemmisítette az Országos Iparbank közgyűlési határozatát és kimondta azt: ha nincs osztalék a részvényesek számára, nincs elnöki járandóság sem. Mindezek után a Fővárosi Hírlap nagy öröm­mel vette tudomásul, hogy Szemethy Károly dr. tiszti főügyész a közigazgatási bizottsághoz terjesz­tett félévi jelentésében felveti a kérdést, hogy mennyiben felelős a részvénytársaság azo­kért a kötelezettségekért, amelyek a rész­vénytársaság igazgatósága által az egyes igazgatósági tagokkal létesített szerződése­ken alapulnak. A főügyész jelentésének ez a problémája minden bizonnyal élénken fogja foglalkoztatni a közgazda- sági köröket is. A jelentés ugyanis rámutat arra, hogy a részvénytársaság igazgatóságát a közgyű­lés választja fizetéssel, vagy anélkül és ebből a Kúria 1927-ben még azt a következtetést vonta le, hogy az igazgatóságnak nincs joga a részvénytár- saság vagyoni megterhelésével olyan javadalmazást megállapítani' saját maga, vagy az igazgatóság valamely tagja részére, amely nincs tüzetesen meg­határozva az alapszabályokban, vagy amelyet nem a közgyűlés határozott el. A Kúriának ezzel az álláspontjával kapcsolat­ban azonban az elmúlt években sokszor felmerült az a kérdés is, hogy vájjon alkalmazható-e ea a döntés akkor is, ha a vagyoni javadalmazás ia rész­vénytársaság igazgatósága által létesített külön szolgálati jogviszonyon alapszik. Ebben a kérdésben a Kúria egyes tanácsai között egymással homlokegyenest szembenálló joggyakorlat alakult ki. Éppen ezért a, tiszti főügyész szükségesnek tartja, hogy ezt magyar gazdasági életet, így tehát, mint ennek legfőbb őre és irányítója, nyilván épp úgy fel­lendíti a belső gazdasági vérkeringést, mint ahogyan a külső forgalom hatalmas lendülete is az ő tevékenységének eredménye. * Ugyanakkor a kormányzó felmentette Bor­nemisza Gézát a kereskedelmi miniszteri teen­dők ellátása alól és ezzel százszázalékosan kez­detét veszi a Gömbös-kormány hatalmas gazda­sági reformpolitikájának új korszaka. Bornemisza Géza, a kiváló mérnök, most már maradék nélkül minden idejét, nagy lelke­sedését, egész, kiváló tudását és tehetségét a magyar ipar felvirágoztatásának szentelheti, mint az új ipari minisztérium vezetője. Bornemisza Gézától, az ipari minisztertől rendkívül sokat vár a magyar közvélemény. Még minisztersége előtt, amikor egész fiatalon, igen magas pozíciót, felelősségteljes vezetést bízott rá a magángazdaság, tanujeléi adta kiváló képes­ségeinek. Mint kereskedelmi miniszter, alkotásai­nak sokaságával és maradandó értékével, nem­különben aktivitása fiatalos gyorsaságával egy­aránt bebizonyította, hogy Gömbös Gyula itt is helyesen választotta meg munkatársát, amikor ezt az országos problémák megoldására hivatott férfiút hívta meg kormányába. Bornemisza Géza, a kereskedelmi miniszter, kiválót produkált. De Bornemisza Gézától, az ipari minisztertől, egész ipar-gazdasági életünk megújhodását, talpraállítását, az ország életé­nek jobbrafordultáű várja a magyar közvéle­mény. És az eddigiek után — okkal és joggal. az ellentétes joggyakorlatot jogegységi döntvény útján küszöböljék ki. A Fővárosi Hírlap munkatársa ezzel az érdekes problémával kapcsolatban illetékes helyen érdeklődött és a következő felvilágosítást kapta: — Az egész probléma konkrét ügy kapcsán merült fel. A tiszti főügyész tanulmányozni kezdte az ilyen ügyekre vonatkozó kúriai ítéleteket és meg­állapította, hogy a Kúria 2. számú polgári tanácsa az elmúlt években hat ítéletében azt az álláspontot foglalta el, hogy az igazgatóság által az egyes igazgatósági tagokkal kötött szerződés kötelezi a rész­vénytársaságot is. Ugyanezen idő alatt a Kúria 4. számú polgári ta­nácsa nyolc ítéletében azt mondotta ki, hogy az ilyen szerződések nem kötelezik a részvénytársaságot. Végül a Kúria 7. számú pol­gári tanácsa egyszer a 2. számú tanács, egyszer pedig a 4. számú tanács döntését tette magáévá. — Hétköznapi nyelvre lefordítva egy példával illusztrálhatjuk a probléma fontosságát. A részvény- társaság köagyülése megválasztja az igazgatóságot, ez az igazgatóság pedig, tegyük fel, a maga kebelé­ből választ egy vezérigazgatót, akit megbíz az ad­minisztrációval és ezért bizonyos fizetést ajánl fel. Most aztán megtörténhetik, hogy az igazgatóság nincs megelégedve a vezérigazgatóval és egyik napról a másikra kiteszi. A kereskedelmi törvények értelmében a vezérigazgató nyilvánvalóan követelni fogja a felmondási illetéket, esetleg végkielégitést, vagy kártérítést is. Már most ilyenkor szokott be­következni ia pör. Megtörtént ugyanis, hogy a részvényesek egyszerűen kijelentették, hogy az igazgatóságnak nem volt joga a vezérigazgatót alkalmazni, miután erre sem az alapszabályokban, sem konkrét közgyűlési határozattal felhatalmazást nem kapott. És ezeknél a pöröknél derült aztán ki, hogy a rész­vény tár sasa. gi törvény valóban nem precizírozza kellőképp ezt a kérdést, amely annyira vitatható, hogy, mint említettük, a Kúria tanácsai homlok- egyenest ellenkező döntéseket hoztak. — A tiszti főügyész félévi jelentésében éppen ezért terjesztette a közigazgatási bizottság elé azt a véleményét, hogy ebben a kérdésben szükségesnek látja a jogegységi döntést. Ennek a menete pedig az, hogy a főváros felirat­tal fordul az igazságügyminiszterhez, aki aztán tu­domására hozza ezt a problémát a Kúria elnökének. Ekkor már a Kúria elnökének diszkrécionális joga, hogy összehívja-e teljes ülésre a Kúriát, vagy sem. Amennyiben összehívja, az esetben a Kúria teljes ülése megvitatja az eddig ellentétes tanácsi dönté­seket és jogegységi döntvényt hoz, amely is a jövő­ben valamennyi tanácsát arra kötelezi, hogy ennek értelmében hozzon ítéletet. A tiszti főügyésznek ez a jelentése, amely a részvénytársaságokat ily közel­ről érintő nagyfontosságú tisztázatlan problémát óhajt nyugvópontra juttani, bizonyára nagy érdek­lődést kelt közgazdasági körökben. <3 A kamatláb leszállítása. A Magyar Nemzeti Bank, mint ismeretes, a hivatalos bankkamatlábat fél százalékkal négy százalékra leszállította. Ezt követően a Hitelügyi Tanács szombat délután ülést tartott és ott döntés történt arra nézve, hogy a magánkamatot is minden vonalon fél százalékkal mérséklik. A rátacsökkenés kedvező kihatását az összes gazdasági körök elismerik. Haris Andor — a Ganz-gyár főtitkára. A Ganz- gyár lezajlott közgyűlése után az igazgatóság ülést tartott, amelyen napirendre került a titkárság ki­tűnő vezető jenek, Haris Andornak előléptetése is. Az igazgatóság minden tagja osztatlan elismerés­sel nyilatkozott Haris Ander titkár érdemeiről és a részvénytársaság érdekében évek hosszú során ke­resztül kifejtett példás működésének elismerése fe­jében kmevezték igazgatósági főtitkárnak. Haris Andor szimpatikus, közkedvelt tagja a magyar köz- gazdasági életnek és jól megérdemelt előléptetését úgy társadalmi, mint gazdasági körökben örömmel fogadták. A TÉBE-bankok félévi mérlege. A TÉBE, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete kötelékébe tartozó pénzintézetek egyesített félévi mérlege az 1935. év első felében élért eredményről számol be. A három kúriába sorozott 22 budapesti pénzintézet pénztárkészlete 35.6 millió pengőt, giroszámlán fennálló követelései 19.3 milliót, pénzintézeteknél és bankcégeknél fennálló követelései 73.6 milliót repre­zentálnak. A betétek összege 516.7 millió, a folyó­számlabetéteké 630.4 millió. A 651.5 milliós tétele az előző évvel szemben 35.9 milliós növekedést tün­tet fel, ami azt mutatja, hogy az intézetek a nehéz viszonyok között is jelentős új hiteleket bocsátot­tak a gazdasági jélet rendelkezésére. A MATEOSZ monopolisztikus jogát kikezdte egy vidéki kis autófuvarozó. Mint ismeretes, most lesz két esztendeje, hogy a MÁV számára kiadott helyközi teheráru-fuvarozási engedély-okirat alap­ján megszületett a MATEOSZ, amely az egész or­szág területén végzi a teheráruk autóiuvarozását. A MATEOSZ egyik tagja volt Molnár Imre kecske­méti toilkereskedö és autófuvarozó. A MATEOSZ megtudta, hogy Molnár Imre saját üzemének kere­tein belül is végez fuvarozásokat és azt vitatta, hogy MATEOSZ-tag üzemi fuvarozó nem lehet. Mi­után Molnár Imre ezt a határozatot nem vette tu­domásul, a MATEOSZ fegyelmi bizottsága pénzbír­ságot szabott ki Molnár Imrére és felhívta őt arra, hogy kocsiját haladéktalanul állítsa le. Molnár Imre erre keresetet nyújtott be a budapesti tör­vényszékhez és azt a kérelmet terjesztette elő: mondja ki ítélettel a bíróság, hogy néni a saját autóján, a maga üzemében, főként az ö külön toll- kereskedésében joga van teherautót tartani, mert ezzel nem vét a MATEOSZ-féle üzemterv ellen. Márffy István dr. törvényszéki bíró elfogadta Mol­nár Imre érvelését és ítéletében hangoztatta, hogy a fegyelmi bizottság intézkedései a fennálló rende­letek téves magyarázatcin alapulnak. A Ganz közgyűlése. A Ganz és Tsa villamossági, gép, vágón- és hajógyár rt. 1934. üzletévröl szóló mérlege 3,951.375.90 pengő veszteséggel zárult. A veszteség közel 3 millió pengővel kisebb az előző évinél és az eredmény javulása elsősorban a foglal­koztatás mérvének emelkedésére vezethető vissza. Az idei év eddig elmúlt hónapjaiban a munka- mennyiség a tavalyi szinten maradt, ami a hazai közhatóságok megbízásainak nagymérvű csökkenése mellett csakis külföldről és éles versenyben szerzett rendelések révén volt elérhető. A Ganz és Társa rt. augusztus 31-én tartotta rendes évi közgyűlését, amely az igazgatóság összes előterjesztéseit egy­hangúlag elfogadta. Az Angolpark R. T. összes kvótális tartozását kifizette. Az Angolpark rt. alternativ egyezséget kötött hitelezőivel és rájuk bízta, hogy 50 száza­lékos kvótát akarnak-e kapni ez év októberében, vagy százszázale-kot több év alatt. Az Angolpark idei szezonja, különösen a csütörtöki müvészesték oly jól sikerültek, hogy már az elmúlt napokban nemcsak teljesen kifizette az októberban esedékes kvótális követeléseket, hanem még 70.000 pengőt is fizetett az előnyös tételekre, úgyhogy kvótális tar­tozása nincs már az Angolparknak. Felelős-e a részvénytársaság az igazgatóság által az egyes igazgatósági tagokkal kötött szerződésért Jogegységi döntvényt süiget a tiszti főügyész

Next

/
Thumbnails
Contents