Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-03-13 / 11. szám
Budapest, 1935 március 13. 0 9 99 Üj adókedvezmények nélkül nem lesz tavasszal építkezés Elkészült az építkezési adókedvezményekről szóló felterjesztés, amelyet Szendy Károly polgármester személyesen nyújt át a pénzügyminiszternek A törvényhatósági bizottság két héttel ezelőtt rendkívüli közgyűlést tartott az építőipari tevékenység előmozdítása érdekében. A közgyűlés megállapította, hogy az építkezés legutóbbi időben rendkívüli mértékben csökkent. Ennek legfőbb oka a múltban érvényben volt nagyobbarányú adókedvezmények visszavonása, illetve megszüntetése volt. A főváros vezetősége a közgyűlési határozat szempontjainak figyelembevételével sürgősen elkészítette azt a Jeliratot, omielyet az adókedvezmények bővítése érdekében a kormányhoz intéznek. A feliratot Szendy Károly polgármester a legközelebbi napokban személyesen fogja Fabinyi Tihamér pénzügyminiszternek átnyújtani és élőszóval i3 alátámasztja a felirat argumentálását. Illetékes helyen érdeklődtünk a felterjesztés részletei iránt. A következő felvilágosítást kaptuk: — A főváros törvényhatóságának egyik legfőbb törekvése a munkanélküliség csökkentése, illetve a munkaalkalmak teremtése. Erre legalkalmasabb eszköznek az építőipar fellendítését tartja, amely 30 különféle iparágban a munkások ezreinek ad hosszabb időn át kenyeret. A törvényhatóság az építések terén bekövetkezett csökkenés legfőbb okát az elégtelen adókedvezményekben látja. Ezért a kormányt elsősorban ezeknek a kedvezményeknek a kiterjesztésére, illetve a régebbi adó- mentességek visszaállítására kéri. — A főváros törvényhatóságának az építkezések fellendítésére irányuló törekvése közismert és nem mai keletű. Már a béke éveiben,, de különösen a vüágháború után élénken kivette a részét az építkezési tevékenységből, egyrészt a lakáshiány enyhítése érdekében, másfelől azért, hogy minél több munkaalkalmat nyújtson. A modem kislakásod bérházak egész sorát építette fel a főváros és ezzel a magántőkét is igyekezett lakóházak építésére serkenteni. Ez a kezdeményezés sikerrel járt. 1924-től kezdve az új lakóházak építése nagy lendülettel megindult. Az építkezési kedvet rendkívüli mértékben fokozták a kormány házcudómentességet engedélyező intézkedései.. Az adómentesség folytán a magántőke is szívesen helyezkedett el jövedelmező bérházépítkezésekben, mert az adómentesség révén igen előnyös kamatoztatáshoz jutott. Az építkezés fellendülése folytán a fővárosban megszűnt az égető lakáshiány, több lett az egészségesebb, modernebb lakás. A fellendülés a múlt év közepéig tartott, amikor az ideiglenes házadómentesség lejárt. A múlt évben a tatarozási adókedvezmények is igen sok elavult lakás modernizálását tették lehetővé. A felterjesztéstől vá,rható eredmények tekintetében kikértük több szakember véleményét. Elsősorban ■ BECSEY ANTAL törvényhatósági bizottsági taghoz, a közismert mérnöki szaktekintélyhez fordultunk, aki így nyilatkozott: — A mindennapi politikának el kell törpüinie amellett a probléma mellett: vájjon lesz-e építkezés, lesz-e munkaalkalom? Szerintem ez a milliós főváros legnagyobb és legégetőbb problémája. Ez a kérdés ma már túlnőtt a munkavállalás, a kereseti lehetőség határán, nem ipari és érdekképviseleti ügy többé, hanem egyetemes problémájává vált mindenkinek. Küszöbön a tavasz, a munkák megindításának ideje és nyoma sincs a mozgásnak:. Évek óta nem volt hasonló helyzet. Tudni kell, hogy ma az építőmunka dominálja a munkapiacot és ha ez megbénul, az mindenkire kihat. — Súlyos harcot folytatunk azzal a felfogással szemben, amely lakástúlprodukciótól és a ház- vagyon devalvációjától fél. Szembe kell szállni ezzel a felfogással, mert egyrészt nincs a lakásokban túlprodukció, másrészt az új építkezés nem fenyegeti a ház- vagyon értékét leromlással. Ellenkezőleg a ház- vagyon konzerválását jelenti, ha a meglévő régi és valóban elértéktelenedő épületeket modemizál— Az adómentesség és az adókedvezmények szűkítése — hangoztatja a felirat — feltétlenül az építőipar pangásához vezet, amelynek folyományaként emelkedni fog a munkanélküliség, ami egyértelmű azzal, hogy az államnak és a székesfővárosnak ismét fokoznia kell szociális tevékenységét. A főváros vezetőségének és törvényhatóságának teliát az a meggyőződése, hogy az építőipari tevékenység folyamatosságát minden eszközzel, adó- kedvezmények nyújtásával biztosítani kell. A gazdasági válság enyhülése alig érezhető, a magángazdaság a munkanélküliek nagy táborát nem tudja foglalkoztatni, tehát az államnak és a fővárosnak mindent el kell követnie, hogy a munkanélküliségen segítsen. Az említett adókedvezményekkel hozott anyagi áldozatok az állam részéről csak látszólagosak, (mert a munkaalkalmak fokozódása esetén a szociális kiadások lényegesen csökkennek, viszont a fogyasztási-, forgalmi- és egyéb adókból származó jövedelmek emelkednek. Ezért kéri a főváros törvény- hatósági bizottsága a 30 éves házadómentesség további fenntartását Budapest egész területére és kéri a tatarozási adókedvezméyiyek meghosszabbítását. A törvényhatósági bizottság, mérlegelve az adókedvezményekkel nyújtott pénzügyi kihatásokat, a múlt évben kiadott szűkítő rendelkezések oly értelmű meg-változtatását tartja szükségesnek, amelytől az építkezés fellendülését reméli. Ezek a módosítások főleg a következők lennének: a házadómentesség határvonalát lényegesen ki kellene tolni, körülbelül az első és második építési övezet külső határáig. E kibővített területen 30 éves rendkívüli ideiglenes házadómentességet kellene engedélyezni, ha két évnél nem régebben lebontott ház helyébe emelnek új épületet. 25 éves házadómentességet javasol a főváros azokban az esetekben, ha üres telekre építenek új lakóházat. A belterületen 20 éves adómentesség illesse meg a kettö-négyszobás családi házakat és 15 éves adó- mentességet adjanak a családi házaknak azokon a helyeken, ahol a közmüvek közül csupán csatorna és vízvezeték létesül. •— A főváros a felterjesztésben nagymértékű íés az építésügyi szabályzaton túlmenő enyhítéseket tart szükségesnek a műszaki előírások tekintetében is. — A felterjesztés végén a polgármester utal arra a nagy erkölcsi értékre is,, amit a becsületes munkával megszerzett kenyér jelent a munkanélküliség folytán egyébként tétlenségre kárhoztatott emberek számára. ják és gyarapszik a házvagyonban rejlő nemzeti vagyon az új építkezések produktumaival. A most érvényben lévő kormányrendeletek nemhogy ösztönöznének az építkezésekre, hanem ellenkezőleg, azt megbénítják. A tatarozási adókedvezmény pl. az új rendelet szerint 60%-ról 50—40, sőt 20%-ra csökkent, 1 jogi személyeknél pedig a 40%-nak csak a felét adják meg kedvezményképen. A sok új rendelkezés bonyodalmakat is támasztott és jogbizonytalanságot idézett elő, mert rengeteg paragrafus közt sok a kibúvó és a magyarázási lehetőség. Az építtetők ilyen módon ki vannak szolgáltatva a pénzügyi hatóságok utólagos molesztálá- sának. Nagy hiba, hogy a pénzügyi hatóságok műszaki rendelkezéseket is kiadtak. Ezek a rendelkezések sok esetben ellenkeznek a közmunkatanács előírásaival. A legújabb tatarozási rendelet például gázcsöfektetés esetén csak akkor ad adókedvezményt, ha a csöveket a falba süllyesztik. Ezzel szemben minden mérnök tudja, a legújabb műszaki irányzat az, hogy minden vezetéket, gázt, vizet, központi fűtési csöveket a falon kívül vezessenek, főleg biztonsági szempontokból. Hangsúlyozom, nem pénzügyi kérdés az építkezés megindításának problémája, hanem a kenyér és a munka kérdése. Egyedül fináncszempontok nem béníthatják meg az életet. A főváros 20 millió pengős beruházási kölcsöne sem oldhatja meg a munkaalkalmak problémáját. Tömegépítkezés kell, amelyből százezrek számára jut egy-egy darab kenyér. Az államnak egyenes érdeke az építkezések mindenáron való megindítása, mert az iparosság tétlenségét erősen megérzik az adóbevételek is. A miniszterelnök úr a közelmúltban nagyon helyesen azt mondotta, hogy ellene van a munkanélküli segélynek, munkaalkalmakkal akar a tömegeken segíteni. Ezt a I munkalehetőséget reklamálja az iparosság is. vágvecsei WELLISCH ANDOR bizottsági tag, műépítész véleménye így hangzik: — Egzisztenciális és az egész gazdasági életet érintő kérdésről van szó. Gazdasági vonatkozásban 30—40 iparág van foglalkoztatva az építőiparnál. Ezek az iparosok és munkások vásárlásokra fordítják a keresett pénzt, hogy az a gazdasági élet csatornáján tovább forogjon. Ha a fővárosban munka van, jobb árakat érnek el a mezőgazdaságban a termelők is. De sokkal messzebbmenő konzekvenciái is vannak a munka megindításának, mint ezek a gazdasági kérdések. Ha erős lendülettel megindul az építkezés, lesz munkaalkalom, tág tere nyílik az ifjúságnak is az elhelyezkedésre, bekapcsolódhatik az országépítö munkába. — Hogy az adómentesség milyen éltető ereje az építkezésnek, legjobban bizonyítják a statisztikai adatok. 1933-ban, amikor még érvényben volt a korábbi adómentesség, épült 709 földszintes, 267 egyemeletes, 92 kétemeletes, 68 háromemeletes, 35 négyemeletes, 27 ötemeletes, 11 hatemeletes ház. Ezzel szemben 1934-ben az adómentesség megszü- kítése után csak 457 földszintes, 113 egyemeletes, 20 kétemeletes, 10 háromemeletes, 15 négyemeletes, 10 ötemeletes, 8 hatemeletes ház épült. 1933-ban tehát összesen 1207 építés volt szemben az 1934. évi 633-al. Ha ebből levonjuk a földszintes és egyemeletes házakat, akkor a tényleges eredmény az lesz. hogy 1934-ben már csak 63 házépíiés volt az 1933. £ví 231-el szemben. Érdekes annak a vizsgálata is, miért van nálunk állítólag lakástúltermelés, lakáa- böség, holott régebben többet építettek. A világháború előtt évenkint lebontottak, megsemmisítettek átlag 6000 szobát, ma alig 600-at, mert a régi házak élettartamát tatarozásokkal meghosszabbítják. Menjünk csak végig a nyomortanyákon, a pincelakásokon, a Mária Valéria- és a többi barakktelepeken, a ferencvárosi kiserdőn és láthatjuk az emberséges lakás után siránkozó emberek tömegeit. A nyomortanyákon élő emberek ezrei a főváros egészségének állandó veszélyeztetői. — A belső Erzsébetvárosban évekkel ezelőtt kimondták az építkezési és parcellázási tilalmat, városrendezésre való hivatkozással. Nem lehet évtizedig fenntartani egy igazságtalan állapotot, amely megakadályozza a tulajdonosokat az építkezésben és saját tulajdonuk értékesítésében. így jártak az Erzébet-sugárút vonalába és szomszédságába eső ingatlantulajdonosok, akik a saját hibájukon kívül elveszítették a 30 éves adómentességet, holott akkor még akadt pénz az építkezésre. Hallani azt az ellenvetést, hogyha megnyitják az útvonalat, csak néhány ház épül és ott éktelenkednek a lebontott telkek. Ettől nem kell félni. Természetes, hogy nem lehet egy-két év alatt az új városrészt felépíteni, de az biztos, hogyha a kedvezményezés meglesz, a fővárosnak ezek a szennyes, piszkos részei hamarosan eltűnnek, r A főváros vezetősége biztosan i-eméli, hogy a törvényhatósági bizottság mozgalmának eredménye lesz, a kormány megváltoztatja a sérelmezett rendelkezéseket, bővíti a kedvezmények határát és az esetben az ijesztő építési pangás megszűnik. ;--------------------Up iay Lajos dr. — a Községi Takarék élén. Amikor Reményi-Schneller Lajos vezérigazgató végleg elhatározta távozását a Községi Takarék- pénztár éléről, megindult a törtető és egyéb aspiránsok vetélkedése az üresen maradt pozícióért. A főváros vezetősége minden közeledést elhárított és már az első pillanatban döntött az utódról. Nem volt nehéz a Községi Takarékpénztár komplikált ügymenetének vezérét kiválasztani abból a kitűnő garnitúrából, amely az intézménynél működik és amelyben Liptay Lajos dr. ügyvezető igazgató kimagasló helyet foglal el. A Községi Takarékpénztár igazgatósága legutóbb tartott ülésén Liptay Lajos dr. ügyvezető igazgatót h. vezérigazgatóvá kinevezte ék megbízta a vezérigazgatói teendők ellátásával. Magától értetődik, hogy ez a választás a főváros legfőbb vezetőségének előzetes tudtával történt és általános megnyugvást és örömet keltett úgy a városházán, mint a pénzügyi és gazdasági körökben. Borsodi Ernő jubileuma. A Phönix Biztosító igazgatósága és tisztikara társasvacsora keretében meleg ünneplésben részesítette Borsodi Ernő ügyvezető igazgatót 25 éves szolgálati jubileuma alkalmából. Borsodi 1910-ben lépett az intézet szolgálatába. Eleinte Békéscsabán működött és rövidesen az ottani kirendeltség vezetője lett, majd a háború után Budapestre került, mint szervezési igazgató. Egyideig a Phönix érdekeltségéhez tartozó Magyar Országos Biztosítót vezette, majd 1923-ban a Phönix életbiztosítási osztályának újjászervezésére kapott megbízást. Ennek az üzletágnak nagyarányú fejlődése elsősorban Borsodi Ernő kiváló munkájának az eredménye. Szakvélemények az építkezési pangás okairól
