Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-03-13 / 11. szám
Budapest, 1935 március 13. jrrr ■ > — 'dovnnasuiigffcp 3 Bornemisza Géza s A kereskedők és Iparosok |@gos igényeit a legmesszebbmenően szem előtt fogom tartani A kereskedelmi miniszter kifelerati a Fővárosa liirlapísak, kegy az áruházak tevékenységének szabályozásáról szóló rendelettervezet intézkedéseit helyesnek tarifa és annak végrehajtását legsürgősebb teendői közé sorozza A gyakorlatban teljesen bevált a főváros és a bánhidai centrálé között létrejött szerződés PESTI KIRAKAT Af&sy&rul! Szerénytelenség nélkül bevalljuk, hogy örök szerelmesei vagyunk a gondolatnak, hogy Budapesten, sőt Magyarországon is helyes magyarsággal beszéljenek az emberek. Harminc esztendő előtt, amikor mi, az újságírók, elkezdtük, tálán meg is esküdtünk rá, hogy megmagyarosítjuk ezt a magyartalanságokban tobzódó világot. És ma hova jutottunk? Magunk is bátortalanul vesszük kezünkbe a tollat, kétség és remény hozott rójjuk egymás mellé a sorokat, nehogy olyasmit írjunk le, amiből kitetszik a magunk magyar nyelvének fer- tőzöttsége. Mert nincs ma már közöttünk senki, akinek nyelvi tisztaságában tökéletesen meg lelvessen bízni. Az Akadémiának van egy ilyen, a magyar nyelv tisztaságán őrködő, a helyes magyarság szabályait megállapító bizottsága, s mi eskü alatt valljuk, hogy ennek a bizottságnak akad több olyan tagja, akiknél tisztábban, helyesebben beszél ■magyarul a sarki fűszeres is. Ez azonban semmi. Szégyenkezve kell bevallani, hogy íróink is folyton folyvást merényleteket követnek el nemcsak a magyar nyelvtan, de a magyar nyelv szelleme ellen is. És nemcsak a mai írókról van szó. Nem követünk el kegyeletlenséget, mindenki éppen olyan jól tudja, mint mi, hogy a mi nagy Jókaink igen sokszor valósággal keresztre feszítette a magyar nyelvet, regényeiben hemzsgetek a latinizmusok es a germanizniusolc. Olyan korban élt, amikor a latin műveltség emlékei még virultak a magyar közéletben, de vájjon hol ragadtak ennek a tuladunai, komáromi születésű írónak stílusára a kétségbeejtő germanizmusok? Sajnos, ma már a falusi magyar nép nyelve sem szűz a legszörnyűbb jassz kifejezésektől, sőt germanizmusoktól, elferdített groteszkségektől. Azt hiszem, nekünk volt igazunk fiatal nemzedék korunkban, amikor a Budapest megmagyarosodásánalc koréit követő korszakban elkeseredett szenvedéllyel akartuk megvédeni a pesti nyelvet a méír akkor megindult szörnyű romlástól. Szép volt ez a küzdelem, de nem volt sok eredménye. Annyira nem volt, hogy a magunk nyelvének tisztaságában sem hízunk többé. Ki beszél ma tökéletesen, tisztán magyarul? Azt hisszük, csak a bukovinai csángók. Senki más. Hát mit várjunk akkor a politikusoktól és főként mit a tisztviselőktől, mikor a bürokrácia nyelvét a hivatalfőnök urak tudatosan óvták a magyarosságtól. Jaj volt--annak a tisztviselőnek, aki értelmes, egyszerű, körmöntfontság nélkül való nyelven akarta magát kifejezni, amikor aktát írt, vagy csak egyetlen „jelzetet” szerkesztett. A hivatalos nyelv művelőinek elengedhetetlen kötelessége volt, hogy lehetőleg meg nem érthető módon fejezzék ki magukat, hogy idegen szavakkal tarkítsák azt a szöveget, amely síméin, egyszerűen, érthetően épült volna, fel a közönséges magyar szavakból. Ilyen előzmények után is örömmel olvassuk a főváros elhatározását, hogy csatlakozik a tudományos akadémia nyelvművelő bizottságának irányításával, a magyar nyelv érdekében megindult mozgalomhoz. S zendy Károly polgármester utasította a főváros összes hivatalait, intézményeit és üzemeit, hogy tartsák szem előtt a magyar nyelv- helyesség és a nyelvtisztaság törvényeit. Nem is vártunk mást S z e n dy Károly polgármestertől. Nem is tehetett egyebei. Budapest polgármesterének minden alkalmat meg kell ragadnia, amikor a magyar nyelv érdekében valamit cselekedhetik. Bevalljuk azonban, hogy nem nagy optimizmussal nézünk a nemes törekvés sikere elé. Ezt a, rendeletet kereken harminc esztendő előtt, vagy talán még régebben kellett volna kiadni. Ma már? Istenem, ma már honnan tudjon helyes magyarsággal írni a szegény tisztviselő, akit egy életen át belepofoztak a hivatalos nyelv borzaknaiba. Nehéz volt szegénynek megtanulnia, de el tudja-e ma már felejteni? Aligha. Mert nem itt kell kezdeni a dolgot. Már nem elég rendeletet kiadni, hogy tartsák szem előtt a tisztviselők a magyar nyelvhelyesség és magyar nyelvtisztaság törvényeit. Ma már ott kell kezdeni, hogy meg kell tanítani a tisztviselőket ezekre a törvényekre. De még ez sem elég. Ma már csak a néptanítók kezdhetik el a tisztító munkát. Nekik kell — sajnos — hozzáfogni, hogy a magyar népnyelvből irtsák ki tűzzel-vassal a, magyartalanságokat. Ha ez sikerült, akkor mehetünk tovább. Ámbár kezdjük felülről is, alulról is. Amikor a lateinert a nyelvtisztaság törvényeinek megtartására tanítjuk és szorítjuk, tegyük ezt az iskolásgyermekekkel és a néppel is. Március 17*én és so-án délután fél 3 órakor • • ügető verseny Parkett- és pa&ió^afi vállalat STE8NB1 G. EUT = = ^uui&Des* V , Ho!(F>'dca 95. ees : íu>.- —!»9 Három esztendeje múlt, hogy megindítottuk erőteljes é3 kíméletlen harcunkat a kereskedelem létérdekeinek megvédelmezésére, kiindulva abból az egyszerű igazságból, hogy Budapest kereskedőinek lassú pusztulása a főváros életének elsorvadását hozza magéival. Már akkor napról-napra észrevehető volt az áruházak céltudatos hódító munkája, amely célul tűzte ki a kiskereskedői üzleteknek a vásárlóközönségtől való teljes elszigetelését. Az áruházak a szorosan vett divatcikkek, tömegáruk és textilnemüek árusításán kívül a napi szükségletek j minden fajtáját felvették árusítási programjukba és különböző műveletek segítségével látszólagos olcsó árakon kínálták portékáikat a nagyközönségnek. Az eredmény csakhamar jelentkezett: a kereskedők üzletei elnéptelenedtek, az alkalmazottakat elbocsátották, azután jött a csőd és a lehúzott redőnyök sötétséget borítottak az egykor virágzó üzlethelyiségekre. Hétröl-hétre meghúztuk a vészharangot és a dübörgő veszedelmet az illetékesek figyelmébe ■ajánlottuk, hogy mentsék meg a menthetőt és tartóztassák fel az áruházak mindenre éhes mohóságát. Kitartó munkánkban erős és eredményes támogatást kaptunk az érdekképviseletek részéről. A Baross Szövetség kitűnő országos elnöke, Iíovszky János állandóan sürgette a különböző fórumokon az áruházi verseny megfékezését, a Fővárosi Kereskedők Egyesülete úgyszólván hétröl-hétre foglalkozott a kiskereskedelem hanyatlásával és Vértes Emil elnök az ankétek sorozatául mutatta ki Budapest kereskedelmének szomorú elsorvadását. Az OMKE a maga nagy tekintélyével és kitűnő szervezetével küldötte harcba Ballcányi Kálmán igazgatót, aki a küldöttségek sokaságában tárta föl az illetékes kormánytényezők előtt a kereskedelem nehéz: helyzetét. Csatlakoztak a mozgalomhoz a Kereskedelmi Csarnok, az OKISz, az élelmiszer- kereskedők, a füszerkereskedök, a cukorkakor eske- dök, az ipari érdekeltségek és még számos más szakmai szervezet, hogy együttesen masírozhassunk a cél felé. Ma már pillanatnyi megállást és lélekzetvételt jelent a kereskedelem számára a kereskedelmi minisztérium közelmúltban kiadott áruházi rendelettervezete, amely hivatott lesz Bornemisza Géza minden szavából sugárzik a megértés. Az a határozottság, amivel a kereskedők, kiskereskedők és iparosok érdekeinek megvédését hangoztatta, tanúságot tesz arról, hogy ezeket az érdekeket nem csupán „szívén viseli”, hanem a gyakorlatban is eredményes reáípoliti- kával fogja megvédeni. Ezután megkérdeztük a Talbot-centrálévál megfékezni nyereségvágy és a méltánytalanságrettenetes lendületét. Az áruházak megdöbbenve látják, hogy hova vezetett kíméletlen hadjáratuk és talán több belátással viszik tovább az áruházi üzletet, amelynek céltévesztett hivatása semmiképpen sem lehet a.z, hogy a maga túlméretezett igényeivel a kiskereskedők ezreit eltapossa. A kereskedelemügyi minisztérium élére új embert állított a kormányzó bölcsessége és Gömbös Gyula miniszterelnök emberismerete: Bornemisza Géza ennek a fontos ágazatnak a legfőbb irányítója. Ismeri az életet, tisztában van a kereskedelem és az ipar tagozódásával és nagyon jól tudja, hogy hol kell segíteni, reformálni, új életet inspirálni. Hivatalbalépése után néhány órával kihallgatásra jelentkeztünk, hogy megkérdezzük súlyos véleményét a kereskedelem égető problémáiról. Azonnal fogadta a Fővárosi Hírlap munkatársát. Közvetlen, mentes minden zavaró merevségtől, amely megnehezítené az újságíró feladatát. Markáns, erösvonású arca minden kér. désre udvariasan mosolyog, rögtön válaszol. Szakember, akit nem lehet meglepni és úgy látszik jó politikus, akit nehéz kizökkenteni nyugalmá- ból. Amit mond, az határozott, félre nem érthető, őszinte és egyenes minden szava. Amire nem akar válaszolni, arra kertelés nélkül kijelenti:-— Ezt hagyjuk, erre nem felelek, ezzel még nem foglalkoztam. Természetesen első kérdésünk a Fővárosi Hírlap nagysikerű akciójával, az áruházak problémájával függ össze. Röviden elmondtuk Bornemisza, Gézának azokat a visszásságokat, amelyek oly súlyosan érintik a kiskereskedők érdekeit. Megemlítettük, hogy Fabinyi Tihamér nemrégiben elkészítette a nagyáruházak tevékenységének szabályozásáról szóló rendelettervezetet, amelyben korlátozza az áruházaknak, a magyar gazdasági élet e „ragadozó harcsáinak” tevékenységét, fékezi és visszaszorítja mohóságukat. Feltettük a kérdést az új kereskedelmi miniszterhez, hogy mi a véleménye erről a rendelettervezetről: vájjon fenntartja-e és szükségesnek látja-e a rendelet kiadását? kapcsolatban: igazak-e azok a hírek, hogy a főváros kevés áramot vesz át és ezáltal nem tudják kihasználni az üzem teljes kapacitását? Ha ez fennáll: nincs-e szándékában olyan intézkedésekre gondolni, amelyek révén az eddigi árammennyiségnél többet venne át a főváros? Bornemisza Géza válaszd nagyon rövid és nagyon határozott. — Ennek a kérdésnek szakértője vagyok, mert a szerződés létrejöttében közreműködtem. Ismerem tehát a kérdéshez fűzött összes szempontokat és tudom, hogy a fővárossal létrejött szerződés a gyakorlatban teljesen bevált. A főváros a ráeső árammennyiséget igénybeveszi. Ügy tudom, hogy a főváros jó tapasztalatokat szerzett úgy az áramfogyasztás, mint egyébb téren is. Jelenleg csak arról lehet szó, hogy az Államvasutak részére szolgáltatandó áram mennyiséget állapítsuk meg és vegyük revízió alá. Ezután megemlítettük, hogy a főváros már évek óta foglalkozik új repülőtér létesítésével, minthogy a mátyásföldi repülőtér a kor igényeinek nem felel meg teljesen. — Ezzel a kérdéssel még nem foglalkoztam, — felelte elhárítóan Bornemisza Géza. Végül felvetettük a kérdést, hogy új helyzetében tag'ja marad-e a törvényhatósági bizottságnak? Utaltunk arra, hogy Fabinyi Tihamér megtartotta bizottsági tagságát. — Ha a párt úgy kívánja, — válaszolta a miniszter — a bizottsági tagságot &n is megtartom. Az új kereskedelmi miniszter ezzel be is fejezte nyilatkozatát, amelyet a Fővárosi Hírlapnak adott és azt mi örömmel tárjuk a nyilvánosság elé. Bomeeasisza Géza kereskedelmi stslssiszfer válasza így hangzott: — Nagyon jól ismerem elődömnek, Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter úrnak a nagy áruházak tevékenységének szabályozásáról szóló rendeletter vezetőt, amely a kereskedelmi miniszter engedélyéhez köti az áruház létesítését és fennálló áruházak bővítését. Tudom, hogy a rendelet az élelmiszereknek és élvezeti cikkeknek forgaíombahozását eltiltani kívánja, illetőleg ezek forgalombaliozását a kereskedelmi miniszter engedélyéhez köti. Továbbá a vendéglői ipar és általában a képesítéshez kötött ipar nagy áruházban nem gyakorolható. A rendeletnek mindezeket az intézkedéseit és ezen túlmenően a rendelet szankcióit is már csak azért is helyeslem, mert felfogásom teljesen konform elődöm felfogásával. — A magam részéről egyik legsürgősebb tennivalómnak az e téren való intézkedést tartom. — Mondanom sem kell, —- és ez megnyugtatás ul szolgálhat a kereskedelemnek és az ipar illetékes részének, valamint a kiskereskedelemnek egyaránt, — hogy a kérdés rendezésénél a kereskedők és kiskereskedők, valamint az érdekelt iparosok jogos igényeit a legmesszebbmenő en szemel ött fogom tartani.
