Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-01-02 / 1. szám
Budapest, 1935 január 2. 9 JmffiRO&JÍÍ£MP Inzolvenciás manőverek teszik lehetővé egyes áruházaknak a dömpíng árak alkalmazását A virágzó gazdasági élet azonos fogalmat jelent a kapitalisztikus gazdasági berendezkedéssel és hiába próbálkoznak a hipermodern nemzetgaz- dászok, vagy a forradalmi szociológusok: a magántulajdon szentsége és a töke céltudatos törekvése biztosítja egyedül a gazdasági élet egészséges fejlődését. Vannak azonban kinövések, amelyek az egészséges fejlődést elsorvasztják, aminek legkézenfekvőbb példája most az áruházak gyilkos konkurenciájában és egyes gyárak detailárusításá- ban jelentkezik. A tőke szem elöl téveszti azt a hivatást, hogy célja nem lehet más, mint az áruházi jelleg megóvása mellett a közönség szükségleteinek kielégítése, másik vonatkozásban pedig az i-pari termékek előállítása és annak a legális kereskedelem útján való forgalomba hozása. A budapesti áruházak és iparvállalatok kereskedelemellenes hadjárata súlyos következményekkel fenyeget és ha egyszer a kiegyensúlyozott gazdasági viszonyok boldog korszakába jutunk: a kereskedelem krónikása meg fogja örökíteni azt a boldogtalan korszakot, amikor a kereskedői exisztenciák ezrei törtek össze, a gazdasági válság legnyomasztóbb éveiben. Budapesten ijesztően szaporodnak az üres üzlethelyiségek, amelyeken hiába kínálja magát a „kiadó” jelzésű tábla. 1934 végén az üresen álló boltok száma 2328, a raktáraké 1195 volt és ami a legbeszédesebb bizonyítéka a kereskedelem romlásának, mindezek az elhagyott üzletek és raktárak túlnyomórészt az áruházak közelségében találhatók. Minden előny az áruházak oldalán van, mert kedvezőbb az adózási rendszerük és egyik-másiknak inzolvenciás művelete révén módja van olcsóbb ó.ron a közönség elé kiáltani és hangos propagandájával a vásárlókat a kiskereskedelemtől elcsábítani. Az áruházak túlnyomórészt korlátolt felelősségű társaságok formájában működnek és az ebben a keretben alkalmazható rugalmasság képesíti őket arra, hogy az adózás terén példátlan előnyökhöz jussanak. Teljesen igaza volt a Baross-Szövetség illusztris elnökének, amikor a főváros pénzügyi bizottságának ülésén az áruházi különadók bevezetésére tett indítványt és az egész kereskedelem türelmetlenül várja a polgármesternek az intézkedését, amelyet az áruházi különadó előkészítésére megindított. Az adózásban mutatkozó nagy előnyök és az erősebb tökefelkészültság nyújt lehetőséget az áruházaknak arra, hogy visszaéljenek hatalmukkal és a kiskereskedők tömegeit tegyék földönfutóvá. Külön tanulmányt érdemel az a leleményes hitel- szerzés, illetve adósságtól való szabadulás, amelyet egyes áruházak folytatnak, amelyet azonban a presztízsére féltékeny kiskereskedő sohasem tekinthet követendő példának. Van olyan budapesti áruház, amely például milliós inzolvenciát jelentett, majd sietve kiegyezett ötven százalékra és tovább folytatja a maga terjeszkedését. Ilyen eszközökkel könnyű versenyezni a detailis- tával, aki a maga árutartozásának megfizetését becsületbeli tradíciónak tekinti. Most is híre jár, hogy az egyik magát áruháznak feltüntető vállalkozás, mindent elkövet, hogy nyolcszázezer pengőre rúgó tartozására magánegyezséget köthessen. Ha nem sikerül, akkor nem kétséges, hogy következik az inzolvencia, amelynek a kimenetele szintén előnyös, — nem a hitelezőkre, hanem az úgynevezett áruházra. Ilyen eszközök mellett nem nehéz a dömpingárak harsonázása, mert nyilvánvaló, hogy az oly hévvel kmált árucikk a szóbanforgó , áruháznak végeredményben ötven százalékkal kevesebbe kerül, mint annak a kereskedőnek, aki hírnevére óvatosan vigyázva, nem csinál inzolvenciás manővereket. Egy másik áruház tovább folytatja terpeszkedését és hogy a kiskereskedőket a környéken teljesen felrobbantsa, megvásárolja a szomszédos bérházakat és a vétel perfektuálása után az összes kereskedőknek felmondó leveleket küldözget. Hogy meddig tart az áruházaknak és a gyáripari vállalkozásoknak ez az eszeveszett hajszája a kereskedők ellen, azt nem lehet tudni, azonban vitán: felül áll, hogy a kormányzati szervek legerélyesebb és legsürgősebb közbelépése nélkül a budapesti kiskereskedelem teljes összeroppanása következik. A Fővárosi Hírlap változatlan eréllyel folytatja karcát a kereskedelem összezúzására szövetkezett áruházak és gyáripari üzemek ellen, mert törhetetlen meggyőződése, hogy ennek a nagy ki terjedésű társadalmi rétegnek az összeomlása Budapestből temetőt csinál. * A Fővárosi Hírlap önzetlenül folytatott és évek óta menetelő akciója nagy megelégedést váltott ki a kereskedelmi tömörülések körében, amelynek illusztrálására közöljük a Fővárosi Kereskedők Egyesületének lapunk főszerkesztőjéhez intézett alábbi levelét: Mélyen tisztelt Főszerkesztő Űr! Hálával telített kedves kötelességének tesz eleget egyesületünk, amidőn még a naptári év bevégződése előtt a legbensöségesebb köszönetét fejezi ki azért a nagyértékü sajtótámogatásért, amiben Nagyságod főszerkesztésében megjelenő nagyszerű lapja, a Fővárosi Hírlap, jogos kereskedői akcióink kivívásában mindenkor részesített. Egyesületünk tagjainak százai, de az egész detailkereskedői társadalom egyeteme hálával gondol azokra az értékes cikkekre, melyekkel az áruházak túltengésének és az illoyális, gyári detailárusítási konkurenciának intézményes megszüntetése érdekében Nagyságod akciónkat támogatta. Kérjük a mélyen tisztelt Fő- szerkesztő urat, hogy nagybecsű lapja szerkesztőségének is méltóztassék tolmácsolni egyesületünk köszönetét és kérjük, hogy az eddigi önzetlen és nagyértékü támogatásával méltóztassék kitüntetni ezután is egyesületünket és rajta keresztül azt a kereskedőtársadalmat, melynek nevében ismételt köszönetünk kifejezésével vagyunk mélyen tisztelt Főszerkesztő úrnak hálás tisztelettel: Fővárosi Kereskedők Egyesülete: Vértes Emil elnök. Dr. Schmidt Sándor titkár, 4 m Sspéé mmmdAsmf A mééfhksíh 9Q faMe*. Ha a magyar gyáripar mai fejlettsége és előretörése fölött jogos büszkeséget érez a gazdasági élet, akkor az elismerést azok felé kell irányítani, akik a gyáripart itt megteremtették és kivetkőztették a gyermekcipőből. Mi volt itt egy évszázaddal ezelőtt? Kis rozzant műhelyek, kezdetleges gépek, berendezések és minden pénz a külföldre vándorolt, ahol már működött a gyáripar, amelyet Széchenyi István álomlátása akart a magyarhonban megeleveníteni. Ganz Ábraháun zseniális teremtőereje kellett hozzá, hogy a budai földszintes gyárépületben kifejlődjön a hazai gépipar, amely a méltó utódok kezében világhírt szerzett a magyar névnek. Mind az öt világrész megtanulta ismerni é3 becsülni a Ganz-nevet és a Made in Hungary jelzéssel a magyar ipart. Kilencven éve, hogy a Ganz-gyár kazánjaiban először izzott a szén és először süvített a sziréna. A jubileum, amit a Ganz-gyár háziünnepségnek rendezett, nem szorítkozhatott olyan szűk körre, mert a magyar gyáripar úttörőjének és büszkeségének ismeri el a Ganz-müveket. A kereskedelmi miniszter Tóry Gergely államtitkárral képviseltette magát a hajógyár hatalmas csarnokában, ahol háromezer munkás vonult el Harkányi János báró elnök, Klein Pál és Práger Pál vezérigazgatók, Hube'rt Lipót műszaki igazj. R legfőbb Jr gép a w i. ült if in BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-UT B TELEFON» 19-2-20 gató, valamint az igazgatóság és a tisztviselői kar előtt. Nem érdektelen feleleveníteni, hogy a Ganz-gyár márkáját mikor tanulta megismerni a nemzetközi műszaki világ. A múlt század közepetáján a magyar malomipar az egész világon az élen haladt. A Manitoba-liszt még ismeretlen, a legkiválóbb lisztfajták magyar földről özönlöttek a külső országokba. A magyar malmok berendezései általánosan irigyeltek voltak és nagy sikernek számított, amikor a Wörner-gyár megbízást kapott az északamerikai Milwauke és Mineapolis környékén néhány gőzmalom gépmunkálatainak elvégzésére. Mindez azonban háttérbe szorult, amikor Ganz Abrahám kijött az új találmányával: a henger székkel, ami fölöslegessé tette az öskorszakból megmaradt malomkövek használatát. Szédítő fejlődést hozott ez a Ganz-szabadalom, amelynek két, egymással szembe gördülő hengere a lisztfajták egész tömegét tudta, a finomság és a szín szempontjából előállítani. Ez volt a mai modem malomiparnak az alapja és a liszttermelés forradalmi újítása, egyúttal a Ganz- gyártmányok hihetetlen térhódítása mindenütt, ahol gyárak keletkeztek és gépeket vásároltak. A Ganz Abrahám zsenije és Mechwarth András teremtő ereje ma is példaként áll az utódok előtt: a Ganz-gyár ma is fogalom és a vezetők, akik ennek a monumentális üzemnek az élén állanak, a régi nagyok szellemét képviselik. A Ganz-gyár villamossági szerkezetei, vasúti kocsijai, hajói, az Árpád sínautóbusz, a Ganz— Jendrassik-féle olajmotorok, az új találmányok, a legkényesebb és legraffináltabb erőmüvek és minden, ami a Ganz-táblát viseli, hírnöke és hirdetője a magyar vasszorgalomnak és életrevalóságnak. A Ganz-gyár jubileuma az alkotó magyarságnak, az eredményekkel büszkélkedő és a jövőben bizakodó magyar gazdasági életnek az ünnepe. FÉNYSZÓRÓ Rácalmás kisközség, ott a Duna közelében éli a maga szorgalmas és munkás életét, miközben neve érdekes megjegyzésekre ad alkalmat a közgazdaság és a társadalom köreiben. Ez a virágzó község nem sokat szerepelt eddig a magyar históriában, még kevesebbet a közgazdasági krónikákban és most mégis nevezetességre emelkedett, amit kizárólag Frigyessy Arnold- nak, az Adriai Biztosító Társulat elnökének köszönhet. Mert ezidcig senki sem tudta, hogy ennek a derék, magyar helységnek a nevét milyen könnyű a latin-olasz nyelvre átvinni és ha a magyar filológusok eddig hiába törték tudós koponyájukat, hogy Rácalmást miképen mondják klasszikus kiejtéssel: most megtudhatják, hogy Rácalmás olaszul Rattalma névre hallgat. Nemcsak az összehasonlító nyelvészet, a Tudományos Akadémia, a Corvin-társaság, a különböző' olasz-magyar kultúregyesületek, földrajzi szakemberek és oknyomozó történészek, hanem az egész magyar és az olasz glóbusz nyilvánvalóan örvendeznek azon, hogy Ratt- alnia tulajdonképen Rácalmást jelenti. Ezt a szabados, ám mindenesetre előkelő elnevezést Frigyessy Arnold, alias Arnoldo Frigessi biggyesztette a neve után, hogy ezzel illusztrálja magyar nemességét, amelyet annakidején őfelsége a király adományozott a számára. Rácalmásból ily- kép lett Rattalma abban a pillanatban, amikor Frigyessy Arnold az Adria Biztosító olaszországi központjának élére került és nemcsak nevét, hanem magyar nemesi predikátumát is olaszossá formálta. Az élénk derültséget keltő név- és nemességváltoztatás abból az alkalomból kacagtatta meg a magyar közvéleményt, amikor a lapokban az Adriai Biztosító soronként fizetett kommünikéi közölték, hogy a magyarországi üzletigazgató januárban nyugalomba vonult és a vezetést a társulat főtisztviselőüe, Erdős Aladár veszi át. A nevezetes igazgatósági ülésen, amint ezt a hivatalos közleményből tudjuk, Arnoldo Frigessi d i Rattalma elnökölt. Amellett, hogy ezen az önkényes névváltoztatáson mindenki kacag, általános az a nézet is, hogy ilyen szemérmetlen névbiíorlásra nem emlékeznek u lcgnagyobbszakállú vének sem. Hogy Frigyessy úr a maga családi nevét megolaszosította, ehhez talán joga van, bár nem válnék szégyenére a magyar név viselése sem. A leghatározottabban tiltakozni kell azonban, hogy Rácalmás színmagyar községet Rattalmára átkeresztelje, mert ilyen nevű község Magyarországon nincsen. Ha Frigyessy Arnold netán restelli a rácalmási eiöaevét, akkor ne bigy- gyessze olaszos kiejtésű új neve mögé, hanem felejtkezzen el róla, de találjon alkalmat, hogy magyar nemességéről is lemondjon. Másik pikantériája az Adriai biztosító hivatalos közleményének, hogy ügyvezető igazgatónak Erdős Aladárt nevezték ki, aki pedig valamikor nem volt az a nagy ígéret, amely az intézet ügyvezető-igazgatói állására predesztinálta. Ennek illusztrálására a következő épületes esetet elevenítették fel róla, ami akkor esett meg, amikor még Erdős Aladár az Adriai Biztosító miskolci ügynökségének volt a vezetője. Óriási tűzvész pusztított Borsod megyében, ahol egy községben százszámra égtek el a házak, csűrök és pajták. Soksázezer pengőre rúgott a kár, ami érthetően nagy bánatot idézett fel a biztosító társaságok körében. E r d ő1 s Aladár az első vonattal robogott Budapestre és lelkendezve állított be Reiner Mihály igazgatóhoz, boldogan dörzsölve kezeit, hogy olyan jó hírt hozott: — Hála Isten, — mondotta — a nagy tűzvész a mi társulatunkat nem érinti. Egy fillér kárunk sincsen. Reiner vésztjósióan nézett maga elé, majd dörgő hangon rárivalt Erdősre: — A mennydörgős mennykő csapjon az ilyen üzletvitelbe! A maga kerületében leég egy község és nekünk egy fillér kárunk sincs? Ez azt jelenti, hogy egyetlenegy biztosításunk sem volt a községben. Köszönöm az ilyen akvizíciós tevékenységet. .. Erdős Aladárt azonnal felmentettek a miskolci ügynökség vezetése alól. Ennek köszönheti mai karrierjét, mert visszakerült a budapesti központba, ahol azóta_ nyilvá,n megtanulta, hogy egy biztosító intézetnél nem baj, ha bizonyos esetekben károkat kell megtéríteni, mert ez azt mutatja, hogy nagy a biztosítási állomány. A Hirdet® Vállalat nem kapta meg az idei Nemzetközi Vásár hirdetési jogát, mert a vásár elnöki tanácsa, nagyon helyesen, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a B. N. V. területen a hirdetési jogot magánvállalkozásnak fogja berbeadm. A Szekesfova- rosi Hirdető Vállalat ilyenformán virágzó üzleti lehetőségről kénytelen lemondani, ami okozhat fájdalmat az vezetőjének, de nyilvánvalóan megnyugvást kelt a hirdetőn táborában, ’akik a Hirdetővállalat nu.lt évi tevékenységet
