Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1935-03-06 / 10. szám

Előfizetési Eri EGÉSZ ÉVRE ...... 24 PENGŐ FÉLÉVRE ...........................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavlllonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség óz kiadóhivatal) BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-19 — Postacsekk: 40.424 Tanácsnokválasztás Komoly megfontolást igényel a tisztviselők természetbeni járandéságának csökkentése Szendy Károly sir. polgármester nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak a szanálási bizottság legközelebbi ülésének tárgysorozatáról és az aktuális városházi kérdésekről Pénteken a főváros törvényhatósági bizott­sága tanácsnokokat választ. Számszerűit négyet. Mindig örülünk, ha a főváros derék tisztviselő- karában az előmenetel lehetőségei megnyíltak. Ez a mostani örömünk azonban nem lehet egészen zavartalan, mert csak négy tanácsnokot válasz­tanak akkor, amikor tulajdonképpen öt hely van üresedésben. A főpolgármester bizonyára jó­szándékú szanáló akarata egy ügyosztályt halálra ítélt. Mindegy, hogy melyik ez az ügyosztály, mindegyikért kár, mert hiszen évek hosszú során kialakult, határozott munkaköre van mindegyik­nek, amely munkakör feldarabolása más ügyosztá­lyok között sajnálatos esemény és bizony a szét­hullott daraboknak az új testbe való beforradása is időbe, imitt-amott fájdalomba is kerül. Nem hinnénk, hogy megérné a megtakarított kis pénz a változások kényelmetlenségét. Négy tanácsnoki állást azonban betöltenek. Amikor ezeket a sorokat írjuk, a különböző pár­tokban bizonyára mérlegelnek, latolgatnak, érde­meket hasonlítanak össze és egészen bizonyosak vagyunk benne, hogy igen jószándékkal, becsületes jóindulattal kezelik mindenhol a tisztviselők dol­gát és a legérdemesebbeket akarják ezekbe a már igen előkelő pozíciókba helyezni. Itt nem lehet politikai különbség egyetlen párt között sem, mert súlyos figyelmeztető példák merednek elénk a múltból, amikor értéktelen emberek csekélyes politikai szolgálatait nagy jutalmakra méltatták. Bizony nem egy eset volt, amikor a törvényható­ság többsége, amelynek akarata érvényesült, nyu­godt lélekkel hamut hinthetett saját fejére. Hála a Gondviselésnek, ezeken az időkön már régen túl vagyunk. Ma már minden párt előtt is, amelyeket világok választanak el egymástól, csak tisztviselői érdemek, a munka, a tehetség, a rátermettség jö­hetnek számításba. Hiszen emberek vagyunk, ezek­nek a legszigorúbb elveknek a felállítása mellett is történhetnek tévedések és akármit csinálunk Is, a politikai szempontok mégis csak mindig felbuk­kannak, Jó, hogy sokkal homályosabb, sokkal határozatlanabb formában, mint a múltban. De nemcsak politikamentességre és az érde­mek elismerésére kell tekintettel lenni. A tanács­noki kar, a polgármester és az alpolgármesterek legbelsőbb munkatársai, a polgármester nagy városkormányzó elgondolásainak ők a végre­hajtói. ők azok, akiknek gondolatokat, ötleteket kell termelniük a polgármester munkája számára és ők azok, akiknek a maguk reszortjában a pol­gármesterekkel és tanácsnokaikkal teljes össz­hangban, egyöntetű működéssel kell a nagy ad­minisztrációs gépezetet irányítani. Akkor tehát, amikor a tanácsnokválasztásról van sző, a köz­gyűlésnek szinte erkölcsi kötelessége, hogy a pol­gármesternek megadja azt a támogatást, amely szerint a polgármester legbelsőbb munkatársai azoknak sorából kerüljenek ki, akiknek munkájá­val a maga elgondolásait tökéletesen végre tudja hajtani. A pártoknak és a törvényhatósági bizott­ságnak bizalmából ül a polgármester legmagasabb pocíciőjában, meg kell kapnia tehát a módokat, eszközöket, amelyekkel dolgozhatik és főként azo­kat az embereket, akiknek munkája, terveinek megvalósításában a saját megítélése szerint a leg­hasznosabb lehet. Természetes tehát, hogy a tör­vényhatósági bizottságnak, amikor munkatársakat jelöl ki a polgármester számára, legelsösorban és majdnem azt mondhatnánk, százszázalékig a pol­gármester óhaját, kívánságát kell honorálnia. Á régi fővárosi törvény, amelynek szakaszai kö­zött — mint azt néhány esztendővel ezelőtt szo­morú példákkal láttuk igazolva — könnyű volt a felelősség elöl elbújni, sok felelősséget ruházott a tanácsnokokra, a mostani törvény pedig ezzel szemben a felelősségnek szinte egész súlyát a pol­gármester vállára rakja. Hogyan vállaljon azon­ban felelősséget a polgármester a főváros mér­hetetlen gépezetének vezetéséért, káprázatos anyagi javainak megőrzéséért, ha idegen érdekek szabnák meg, kikkel valósítsa meg terveit. Hisszük, hogy ennek a gondolatnak jegyében történik meg a pénteki tanácsválasztás és ezzel befejeződik a legfőbb tisztviselői kar újjáalakulása és megindul az a nagy munka, amely igazolni hi­vatott, hogy jól választott-e a törvényhatóság, amikor nagy reménységgel a mai vezetőséget állította a főváros élére. A főváros vezetősége nagy érdeklődéssel várja a belügyminisztérium költségvetési leiratá­nak a megérkezését. Ennek a nagy érdeklődésnek az a magyarázata, hogy a legutóbbi napokban a főváros vezetősége és az illetékes kormányzati tényezők között beható tanácskozások folytak, amelyeknek kialakulásából arra lehet következtetni, hogy a .kormány a költségvetés jóváhagyásáról szóló leiratban olyan rerLdelic.iz.fsek.et tesz, ame­lyek az egész szanálási müveiét további alakulá- j aki a kővetkezőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A 17-es bizottság legközelebbi ülésének a napirendjén — tudomásom szermt — azok az előterjesztések szerepelnek, amelyek a leg­utóbbi bizottsági ülésen az idő előrehaladott­sága miatt már nem voltak megvitathatok. Sze­repel a tanerők kültelki pótlékának a törlése, illetve az e címen engedélyezett pótlékok kere­teinek a szűkítése. A másik fontos kérdés a napirenden az üzemi tisztviselők helyett teljesí­tett adófizetésnek a megszüntetése és ezzel kap­csolatosan a vitás természetbeni járandóságok rendezése. Ügy tudom, hogy az autonómiát kép­viselő pártoknak a vezetői ebben a kérdésben azonos véleményen vannak éspedig olyan érte­lemben, hogy e két rendelettervezetnek a megvalósí­tása elé nem óhajtanak akadályokat gördíteni. A napirend harmadik tárgya a tisztviselők öt­venszázalékos gáz- és villany kedvezmény ének a megszüntetése, helyesebben az erről szóló elő­erjesztés. Ennek az előterjesztésnek a sorsa még bizonytalan. Nem kétséges, hogy e kérdés körül hosszabb vita fejlődik ki, mint ahogy ne­kem is az a véleményem, hogy itt komoly megfontolásra van szükség, mielőtt végleges elhatározásra jutnánk. Arra a kérdésre, hogy készülnek-e a külön­böző városházi ügyosztályokban más szanálási előterjesztések is, Szendy Károly polgármes­ter így felelt: — Ma alig van olyan városházi kérdés, amelynek ne volna valamilyen kapcsolata a sza­nálással. Mindenekelőtt meg kell várnunk a jövő évi költségvetésnek a kormányhatósági jóváha­gyását, ami — úgy tudom — már nem késhet sokáig. A legutóbbi napokban sorozatos megbe­széléseket folytattunk az illetékes kormányzati tényezőkkel a költségvetésről. Igen sok kérdésre kellett feleletet adnunk. Úgyszólván a költség- vetés valamennyi fontosabb tételére nézve felvi­lágosításokkal szolgáltunk. E felvilágosítások megadása után és a lefolytatott tárgyalások alakulásából arra következtetek, hogy a költségvetés jóváhagyásának most már nem lesz semmiféle akadálya. Közben természetesen készülnek az ügyosztá­sának új irányokat ■ szabhat. A városházi ügy­osztályokban egyébként több olyan előterjesztés készül, amelyek szoros kapcsolatban vannak a szanálással. A szanálási művelet alakulását ellen­őrző 17-es bizottság már a közeli napokban ülést tart, amelynek napirendjén nagyjelentőségű szanálási előterjesztéseknek a megvitatása szere­pel. Ezekről a kérdésekről, amelyek egyaránt érdeklik mind a városházi adminisztrációt, mind pedig a főváros ^közönségét, beszéltünk lyokban azok az előterjesztések, amelyek hamaro­san ugyancsak a szanálási művelet ellenőrzésé­vel foglalkozó bizottság elé kerülnek. Ezek kö­zött az előterjesztések között legjelentősebbnek tartom azokat, amelyek a közlekedés megrefor­málását és a nagyüzemek tarifájának a revizió- ját tartalmazzák. Ezek a kérdések már nemcsak a tisztviselői kart érintik, hanem a főváros nagyközönségét is. Általában az a célunk, hogy a felmerülő panaszokat, amelyeket a nagyközön­ség körében már régóta hangoztatnak, megszün­tessük. E mellett azonban természetesen figyelemmel kell lennünk a főváros pénz­ügyi és háztartási helyzetére, amelynek megjavítása elsőrendű kötelességünk. Ennek a két szempontnak az összeegyeztetése lehet egyedül irányadó a mi előkészítő mnukála- tainknál. A közlekedési reformtervek_ között szerepel a HÉV tarifájának a leszállítása. A. HÉV tarifáját leszállítani csak úgy lehet, ha a bevételek kiesését ellensúlyozzuk. Az ellensúlyo­zás szüksége váltotta ki azt a tervet, hogy a BESZKÄBT átszállójegyek árát 24 fillérről 26 fillérre kell fölemelni. Ez a kétfilléres drágítás bizonyos körökben ter­mészetesen nem találkozik tetszéssel, de én úgy gondolom, hogy megfelelő felvilágosítás után sikerül az ellenvéleményt leszerelni. A főváros közönsége ugyanis a belterületen négy szakasz- jeggyel rendhívül nagy távolságot utazhat be, az ádszállójegy árának a felemelése tehát tulaj­donképpen csak azokat fogja érinteni, akik va­lamelyik pestkörnyéki városból vagy községből utaznak Budapestre, esetleg Budapesten át más pestkörnyéki városba, vagy községbe. A főváros közönségének a közlekedési panaszait legered­ményesebben úgy orvosolhatjuk, ha a kisszakaszreudszert tovább fejleszt­jük. Ezt a továbbfejlesztést célozza a hosszú^ jára­toknak a megrövidítése. Ezt tartom egyébként a legsürgősebben végrehajtandó reformtervnek. A közlekedési szakbizottság legközelebbi ülésén már be is mutatjuk a főváros egész területére szóló új menetrendtervezetet, amely mái' a hosszú járatok általános megrövidí­tésén alapszili. Ez lesz az első lépés, azután következik majd a Szendy Károly dr. polgármesterrel,

Next

/
Thumbnails
Contents