Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1935-12-25 / 52. szám

15

4

Budapest, 1935 december 25. ■aan^nHBBnmnaHRD

A tővárosi adminisztráció, az élelmiszeriizem és a drágaság

A Fővárosi Hírlap számára írta:

Juhász Jenő úr.

gazdasági főtanácsos, fővárosi bizottsági tag

A drágaság kérdésével úgy vannak az emberek, mint a fogfájással. Amig nincs a nyakukon nem törődnek vele, amikor azután sajogni kezd, szidják az orvost, az életet és az egész világot. Arra nem gondolnak, hogy a bajt részben maguk okozták azzal, hogy az egészség napjaiban megfeledkeztek az előrelátásról, a megelőzhető baj megelőzéséről.

A drágaságnak, helyesebben a fogyasztási cikkek időszaki drág-ulásának ugyanis vannak kétségkívül elháríthatatlan és szükségképpeni okai, vannak azonban olyanok is, amelyek legalább részben elháríthatok. Ez az elhárítás, megelőzés azonban valóban hatásosan nem a betegség, hanem az egészség napjaiban végzendő el.

A fogyasztási cikkek árának emelkedése szükségképpen következik be akkor,

ha a termelési költségek a mezőgazdaságban az átlagon aluli terméshozam, az iparban a nyers- anyagár és a munkabér emelkedése folytán felmagasodnak;

ha a mezőgazdasági és ipari termelés közterhei megnövekednek:

ha az áru szállítási tarifája drágul.

A drágulásnak ezek az esetei azok, amelyek sem a termelő, sem az iparos, sem a kereskedő által saját exisztenciájuk feláldozása nélkül nem orvosolhatók, amelyeknél a termelő, iparos és kereskedő áremelése nyerészkedésmentes, amelyért tehát ezek az elemek felelőssé igazságosan nem is tehetők.

A drágulásnak ezekben az eseteiben nem is.

lehet xnás rcmcdium, mint a 7cöa tar Jvak, megfelelő

esetleg egyes kategóriákra szorított átmeneti csökkentése és a szállítási díjtételeknek megfelelő egyes árukra szorított esetleg helyi és átmeneti leszállítása.

Bizonyos mértékben a drágulás elháríthatatlan esetének kell tekintenünk azt is, amidőn egyes cikkek árát az időközi, abnormisan megnövekedett nemzetközi kereslet emeli magasan a termelési költségek felé, mert bár ez esetben vagy a termelő, vagy a kereskedő konjunkturális haszonhoz is jutnak, az áremelkedés itt egy olyan konjunktúra következménye, amelybe a belföldi termelés és kereskedelem irányítóan bele nem szólhat.

Az ilyen nemzetközi konjunktúrán alapuló áremelkedésnek árdrágító hatása a belföldi piacon csak adminisztratív úton küszbölhetö ki és pedig, amennyiben ez gyakorlatilag keresztülvihető, oly módon, ha a belföldi értékesítés az exportértékesítéstől tökéletesen különválasztható s ha a belföldi fogyasztás igényeihez mérten alacsonyan maximált belföldi értékesítési ár kiegészítését biztosítani lehet az exportértékesítés konjunktúrális nyereségeiből.

Kétségtelen az, hogy a fogyasztási cikkek mai drágulásában a főszerepet a termelési költségnek a rossz termés folytán való emelkedése és talán még inkább az a nemmzetközi értékesítési konjunktúra játssza, amely a közismert nemzetközi bonyodalmak és háborús aggodalmak folytán az egész világon érezteti hatását.

Így a mai drágasági hullámot lecsendesíteni sem a termelés, sem a kereskedelem nem képes. A mezőgazdaság termelési költségeit visszamenőleg leszállítani nem lehet, a nemzetközi értékesítési konjunktúrából magasabb nemzeti közgazdasági és politikai érdekek sérelme nélkül kikapcsolódni nem tudunk.

A drágulásnak ebben a vonatkozásában a főváros tehát maga is fegyvertelen. Itt ismétlem, nem lehet más remedium, mint a termelés közterheinek legalább átmeneti mérséklése, de főképpen a fogyasztási cikkek belföldi szállítási költségeinek átmeneti redukciója, esetleg árkiegészítés a belföldi értékesítés javára és a konjunktúrális exporthaszon kontójára.

Kétségtelen az, hogy hiányos piacellenőrzés és helytelen piacadminisztráció mellett a maihoz hasonló drágulási periódusok könnyen alkalmat adhatnak arra, hogy a spekuláció, kihasználva e folyamat lélektani lehetőségeit, mesterséges árhullámzást, mesterséges helyi konjunktúrát is teremtsen, áttérjen a konjukturális kalkulációra és a bűnös árdrágítás mesgyéjére.

A drágulásnak ezek között az okai között tehát különbséget kell tenni és pedig úgy az általános megítélés, mint a főváros vezetőségének felelőssége szempontjából. Erről a közvélemény, a politika és a mindennapi élet jelenségeivel a napilapok hasábjain foglalkozó kritika sokszor megfelelhetik. Így a drágulás igazi okai felderítetlenek

maradnak s az orvoslásért kiáltok is megelégszenek azzal, ha bűnbakot találnak, legyen az kereskedő, termelő, kartel, kormány, vagy adminisztráció.

A mostani drágaság letörését is sokan a főváros adminisztrációjától és nem utolsó sorban az igen szűk működési területre szorított községi élelmiszer árusító üzemtől várják.

Legyünk tisztában azzal, hogy a főváros adminisztrációja és a községi élelmiszerárusító üzem nem lehet képes és nem is hivatott arra, hogy a termelési költségek emelkedése és a nemzetközi értékesítési konjunktúra által elháríthatatlanul felidézett áremelkedést letörje. Sem a főváros adminisztrációjának, sem a községi élelmiszerárusító üzemnek nem hivatása az, hogy a közjövedelmekből rendelkezésére bocsátott anyagi erőket a mezőgazdasággal és élelmiszerkereskedelemmel szembeni árdömpingre használja fel, mert ezzel a drágaságon csak alig enyhítene, viszont polgárainak egész tömegét tenné hetek, vagy hónapok alatt földönfutóvá.

A községi élelmiszerárusítőüzem a saját működési területén mindenesetre alkalmas arra, hogy megakadályozza a konjunktúrális kalkúlóxió érvényesülését, a főváros adminisztrációja viszont hivatott arra, hogy fokozott éberséggel figyelve a piacot, megakadályozza a mesterséges konjunktúrák kiépítését és a bűnös árdrágítást. Ennél többet nem szabad tőlük követelnünk, mert ezzel csak helytelen irányba terelnénk úgy magának a kérdés lényegének, mint a felelősségnek megítélését is. 1 -*

Figyelmeztető viszont a mai drágulási folyamat arra is, hogy a piac és az élelmiszerforgalom kérdéseit a napirendről levenni soha sem szabad és hogy az élelmiszerforgalom adminisztrációjának reformja immár hovatovább elodázhatatlan szükségesség.

ELKÉPZELEM...

Ilovszky Jánoshoz, fővárosi bizottsági taghoz, a Baross Szövetség elnökéhez a karácsony alkalmából lírikusán hangzó, de alapjában fogas gazdasági kérdéssel fordultunk.

— Hogyan képzeli el a mai nehéz helyzet alakulását 1936 karácsonyára.

Ez volt a kérdés. És így hanzik

Ilovszky János

hasonlóképpen lírai tenorban tartott, de a gazdasági élet mélyére szántó felelete:

— 1936 karácsonyára egészen más világot merek elképzelni, mint az idei karácsony. Azt képzelem, hogy az országgyűlés addig meg fogja csinálni a kartelltörvény módosítását, úgy, hogy a közérdekű kereset megindítását nemcsak, hogy a kereskedelemügyi miniszter elrendelheti, hanem az ilyen irányú kompetens helyekről beérkező javaslatok alapján el is fogja rendelni.

— Elképzelem azt is, hogy addigra az új adókódex is, amely a mai visszásságokat és sokféle adónemeket kevesebbre csökkenti és igazságosabb adóztatásra fogja reformálni, szintén elkészül.

— Elképzelem azt is, hogy az ifjúság problémáinak, így elsősorban az elhelyezkedés lehetőségeinek sorsa is közelebb fog jutni a megoldáshoz azokkal az intézkedésekkel, amelyeket máris trevbe vett a kormány.

— Mindig vallottam és mondottam, hogy az egész gazdasági életre — a külső és belső viszonyoknak alakulása bármit is jelentett, — semmi sem volt olyan súlyos, mint a tisztviselői fizetések lineáris csökkentése. Tehát elképzelem, hogy vagy a közalkalmazottak fizetésének új rendezése, vagy pedig a fizetéseknek gazdasági pótlékkal való felemelése fog elkövetkezni.

— Elképzelem még azt is, sőt nemcsak elképzelem, de egészen biztosra veszem, hogy az elkövetkezendő karácsonyra az áruházak versem/« többé nem leez olyan súlyos, mint a

ANTÓNIA

mfllATR

megelőző esztendőkben, mert addigra máris éreztetni fogja üdvös hatását az új, áruházakat szabályozó törvény, amely azonkívül, hogy szabályozza az áruházaknak működési körét, szabályozni fogja az áruházak igazságos és egyes osztályokra terjedő adózási rendszerét is. Bízom benne, hogy me gfog szűnni az a visszás helyzet, hogy egy milliós forgalmat lebonyolító áruház ugyanannyit fizessen évente adóban, mint egy Rákóczi-úti kiskereskedő, akinek üzlethelyisége és forgalma még egy ötszázad részét se teszi ki egy jelentékenyebb áruház forgalmának.

— Mindezek az elképzelések azon a bizakodáson nyugszanak, hogy olyan esztendő következik, amelyet sem országos választás, sem pedig jelentősebb hatású külpolitikai esemény nem zavar meg. Vagyis, hogy a többségi párt, a Nemzeti egység Pártja, teljes erejét bele tudja vinni a nemzetmentő munka szolgálatába.

— Bízom benne, hogy a Baross Szövetség, most már kellő alapok lerakása után, még erősebb mértékben ki tudja venni részét a magyar kereskedelem és ipar etikai alapjának további kiépítéséből és hogy mindazok a célkitűzések, amelyek a magyar kereskedelem és ipar helyzetének javítása érdekében máris kidolgozás alatt állanak, meg fognak valósulni és az a tábor, amely ma a Baross Szövetségben felsorakozik, nemcsak Budapesten, hanem az ország számos városában igen jelentős mértékben meg fog növekedni.

— Általábanvéve a nemzeti irányzatnak és a magyar sors megítélésének jobb esztendejét várom, hogy valamit le tudjunk tenni 1936 karácsonyán abból a kálváriából, amelyet olyan súlyos megterhelésként hordunk most a vál- lainkon.

Liptay Lajos a Községi Takarékpénztár vezér- igazgatója. Mint ismeretes, Reményi-Schneller Lajos dr. országgyűlési képviselőt nemrégiben a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége vezérigazgatójává nevezték ki. Remény i-Schneller Lajos dr. ennek folytán megvált a Községi Takarékpénztártól, ahol addig a vezérigazgatói tisztséget viselte. Az átmeneti időre Liptay Lajos dr., az addigi vezérigazgatóhelyettes látta el a vezérigazgatói teendőket. Pénteken tartott ülésén azután a Budapesti Székesfővárosi Talcarékpénztár Rt. igazgatósága Liptay Lajos dr. eddigi vezérigazgatóhelyettest a takarékpénztár vezérigazgatójává nevezte ki. Az új vezérigazgató Remény i-Schneller Lajossal együtt részt vett abban a hatalmas és eredményes vezetőmunkában, amelynek tulajdonítható a Községi Takarékpénztár virágzó és telje3 elismerést érdemlő működése. Ilymódon tehát a ve- zetöszellem kontinuitása nem szakadt meg és Liptay Lajos dr. személye, eddigi munkássága és számos kiváló érdeme biztosíték arra, hogy a Községi Takarékpénztár nem csupán megtartja eddigi előkelő pozícióját, hanem tovább halad azon az úton, amely eddig is a folytonoos fejlődés jegyében haladt előre.

Uj kormányfó'tánácsosok. A kormányzó Ora- vetz Árpád dr. m. kir. állami vas-, acél- és gépgyári igazgatóhelyettesnek, továbbá Péterffy Józsefnek, a Községi Takarékpénztár ügyvezető- igazgatójának közhasznú érdemes tevékenységük elismeréséül a m. kir. kor'mány főtanácsosi címet adományozta.