Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-12-25 / 52. szám
1 ír — v 'o Huszonötödik évfolyam Budapest, Í935 december 25. 52. szám Előfizetés! éri EGÉSZ ÉVRE ................24 PftttQé FÉ LÉVRE.........................12 PEKGÖ EG YES SZÉM ARA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pav3E9onekt»an FBLELOSSZBRKfiSZVO DACSÓ EMIL MEGJELELIK FSIEIGEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatalt BUDAPEST, VI. AMDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-1S — Postacsekk: 40.424 Karácsony A Fővárosi Hírlap számára írta: Sipőcz «fenő dr. Budapest székesfőváros főpolgármestere. Még néhány évtized és a kereszténység kétezredszer üli meg Krisztus urunk születésének boldog, szívet vidító, lelket örvendeztető estéjét. Azóta minden emberi lélekben él a vágy, hogy ezen az estén fehér asztal terüljön a karácsonyfa alatt, a béke gyertyái világítsanak az egyszerű vacsorához és a kalyha barátságos melegében áhítatos hangulat töltse el a szíveket. Egyszerűség, szerénység, melengető érzések adják az igazi karácsonyt, nem pedig a lakmározás és a pompa: így kell ennek lennie, mert a karácsony minden emberi léleké és ha valaha, akkor ezen az estén mindennek az emberi egyenlőséget kell jelképeznie és minden imádságnak azért kell az ég felé szállnia, hogy ne legyen a földön olyan szegény ember, akinek hajléka ezen az estén is fény, melegség és tápláló étel nélkül maradna. A szerény fehér asztal és a békesség gyertyafénye mellett az emberi jóságnak, a meleg szívnek, a tiszta elmének kell uralkodnia. Mert Krisztus urunk eljövetele nem azért történt, hogy a törvénytől eltávolítson bennünket, hanem azért, hogy a törvényt betöltse. A törvény pedig nem a betű, hanem a lélek. Krisztus tanítása, hogy a léleknek kell újjászületnie és az újjászületett léleknek kell mindenhol uralkodnia, bennünk egyes emberekben, a családban és a nemzetben, hogy eljöjjön az Ő országa. A világ mai válsága, az elmék zavara, a lelkek megha- sonlása pedig csak az Ő országának eljövetelével szűnik meg. Az Ür nekünk Megváltót, Messiást küldött, s az ember a kereszt tövében mégis ellenségeskedést, viszályt, gyűlölködést merészelt kezdeni. Hisszük, tudjuk, hogy föl kell eszmélni az emberiségnek, meg kell születni a békének és ikertestvérének, a szeretetnek. tJjjá kell születni aj léleknek, amely meghozza az egyes emberek számára a belső megnyugvást, a családnak a tiszta életet, az egységes nemzetnek pedig az egyetemes nagy eszmékért való eredményes küzdelmet. Ma már kezdjük Krisztus útját járni: tudjuk már, hogy annál kisebbek vagyunk, minél önzőbb 'módon éljük életünket, annál nagyobbak, minél hasznosabban dolgozunk az emberiség és a nemzet számára, minél kevésbbé élünk önmagunknak, hanem minél áldozatosabb lélekkel adjuk oda munkánkat és tehetségünket a köznek. Budapest székesfőváros lakossága példaadó módon gyakorolja ezeket az erényeket. Ennek a városnak a polgársága és munkássága mindenkor készen állott az egyetemes nagy, nemzeti érdekekért való munkára. Budapest népe krisztusi szeretettel öleli ma is magához az egész magyar nemzetet és kultúrájának fényével, szociális gondolkodásának eredményeivel kész örömmel árasztja el az országot. így, karácsony estéjén, boldog örömmel állapíthatjuk meg azt is, hogy Budapest az egész művelt világon a legbékésebb, legnyugodtabb sziget, amely méltán büszkélkedhetik azzal, hogy ebben a tekintetben Európa legelső városa. De különben is, ennek a városnak minden polgára abban a nyugodt meggyőződésben hajthatja álomra fejét a szent estén, hogy egymás segítésében, a szegényekért és I elesettekért való áldozathozatalban, a kultúra fényének élénkítésében mindent megtettünk, ami tőlünk telik. Ez az önfeláldozó polgári s népi öntudat tette meg Budapestet Európa A nagy ünnep fénye aranyozza be a világot, a nagy ünnep csendje állítja meg a munkát. Pihenőt tart a közélet is, amely a fővárost kormányozza, a férfiak, akiknek a város a családjuk, a szűkebb családi otthonukban élik néhány napon át a maguk életét. Ezek az érzések, a rövid időre való búcsúzás előtt tették meleggé a Nemzeti Egység Pártja fővárosi szervezetének utolsó találkozóját ebben az évben azon a klubesten, amikor Budapest jövendő képének ragyogó színeit festette meg a tudós előadó. A városrendezési ankét első ciklusát zárta le Kertész K. RóAmint Zsitvay Tibornak kijelentéseit olvassuk, úgy érezzük, hinni kell ebben a jobb jövendőben és hinni abban, hogy az álmok valóra válnak. Hiszen nem csak egy szuggesztív erejű megnyilatkozásról van szó, mert most, amikor az esztendőt lezárjuk, immár egy fejezetet zárunk le a Nemzeti Egység életéből, amelynek már dús eredményei vannak. A fejezet Gömbös Gyula miniszterelnök zászlóbontásával kezdődött. — Táborba hívlak benneteket, Budapest népe, —• mondta Gömbös Gyula — hogy kiépítve fővárosunk kulturális, gazdasági és szociális jólétének bástyáit, igaz testvérként harcoljuk ki együtt a magyar igazságot, munkáljuk a magyar jövendőt, amelynek egyetlen záloga az egység. legbékésebb szigetévé, mert a szociális gondolkodás, a krisztusi szeretetnek valósággá váltása egyedül az, amely egy világváros békéjét tökéletesen biztosítani tudja. Mi öntudatosan tekinthetünk a békesség gyertyafénye mellett, szerény fehér asztalunk mindennapi áldására, mert a szeretet ünnepén elmondhatjuk, hogy Magyarország fővárosát az emberszeretet és az emberi haladás őszinte vágya kormányozza. bért államtitkár előadása, s a hallgatóság élén ott ült Zsitvay Tibor, a pártszervezet elnöke. Szinte meghatottan élvezte a harmóniát és szépséget, amelyet a jövendő Budapest képeiből elébe vetítettek, s bizonyára büszke öntudattal érezte, hogy ezt a ragyogó jövendő városképet az a harmónia valósítja meg, amely a máé, amely mind hatalmasabb egységbe olvasztja a nemzetet s amely mindnyájunkat bíztató hittel és erővel vesz rész a főváros új életének kialakulásában. Ebben a hangulatban fordultunk — Küzdeni akarok Budapestnek, az ország szívének magyar dobogásáért, mindenki nyugodt megélhetéséért, a kisemberek boldogulásáért s a boldogulás egyenlő feltételeinek megteremtéséért. Az egységet, a harmóniát hirdette Gömbös Gyula, s ma Zsitvay Tibor az elmúlt esztendőre visszatekintve, megállapítja, hogy pártja maradék nélkül mutatta meg ezt az egységet, s találta meg a harmóniát a közért való munkában. A program, amelyet Gömbös Gyula hirdetett volt az útjelző, s hívő lélekkel hisszük, hogy a jövő szép álmai, amelyeket Zsitvay Tibor hangoztat, nem maradnak álmok, ha ez a program beteljesül. i ZSBTVAY TIBOR A főváros lakosságának foteö iövendőiőérfl, a szebb álmok valőraválásáért dolgozunk Zsitvay Tiborhoz, hogy a tudós előadó jövendő városképe mellé I kifejezője a Nemzeti Egység. Ezt a nyilatkoza- állítsa oda a jelennek harmóniáját, amelynek j tót kaptuk tőle: Amikor zászlót bontottunk, Gömbös Gyula táborában egységes szervezet voltunk. Azután érezhetők voltak olyan törekvések, amelyek részre akarták szakítani a pártot. Most ismét egységesen haladunk kitűzött célunk felé és hogy megint együtt vagyunk, a Nemzeti Egység átfogó gondolatának köszönhető. Most legutóbb, a főváros költségvetési vitájában is megállapíthattuk, hogy nem volt a párt részéről olyan felszólalás, amely ne domborította volna ki a teljes egységet. A párt ezzel az egységével és fellépésével a legnagyobb tiszteletet érdemli ki. Ez a párt soha nem élt demagógiával, mert szorgalmas munkával kívánja megvalósítani céljait es ebben nem akadályozhatja meg semmiféle kicsinyes intrika és rosszindulatú vélemény. Ezek az intrikák nem tudják megbontani a párt egységét. Bízunk erőnkben, amely meg fogja törni a gáncsoskodást és el fognak némulni azok a törekvések, amelyek egyesek elgondolását célozzák A főváros lakosságának jobb jövendőjéért, a szebb álmok valőraválásáért dolgozunk és bízunk abban, hogy ebben a munkában a főváros vezetőségének támogatására számíthatunk, éppen úgy, amint a főváros vezetősége is mindenkor számíthat a párt barátságára és törhetetlen támogatására akkor, amikor a köz érdekéről van szó. Bízunk abban, hogy a fővárossal való harmonikus együttműködés a párt célkitűzései és a Gömbös-kormány programja nyomán a jövőben is eredményes munkára fog vezetni. *
