Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-11-20 / 47. szám
Huszonötödik évlotyam Budapest, 1935 november 20. 47. szám Előfizetési ér: EGÉSZ ÉVRE .............24 PENGŐ FÉ LÉVRE.........................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban Telefon : 13-7-15 — Postacsekk : 40.424 BIZALOM SZENDY KÁROLY BESZKÄRT ... villany ... gáz ... víz... tarifaemelés ... huszonnyolc fillér ... tíz fillér ... húsz fillér... sznnálás.. . Értelmetlenül és zagyván kavar ujsághasábokon és kávéházi beszélgető ezek a fogalmak és mindenki tud a m; ;k valami riasztót mondani, vagy írni. Vé „ményben pedig az igazság az, hogy senki t ad semmit. Egyelőre nincs tisztában még . oolgármester, a polgármester, a közieked«.- ■ üzemi tanácsnok, vagy akár a tizenhetes bizottság sem azzal, hogy mi történik. Csak eggyel vannak tisztában és ez az, hogy valaminek történnie kell. Történnie kell pedig olyan módon, hogy a közönség egyetlen rétegét sem szabad igazságtalanul, vagy jogtalanul megterhelni, egyben pedig rendbe kell hozni a székesfőváros hatalmas közlekedési vállalatát, amely immár magában egyesíti az összes közlekedési eszközöket, de amely az egészségtelen, egyenlőtlen, már az egész világon idejétmúlt tarifa miatt súlyos gazdasági helyzetbe került. Ennyi a valóság és ennyi az, amit ma biztosan tud a főváros vezetősége. Aziránt sem lehet senkinek kétsége, hogy a kérdést sürgő- l sen el kell intézni, ahol operatív beavatkozásra van szükség, ott nem szabad késlekedni, mert a sebek elüszkösödhetnek. Maga a közönség volt az, amely a főváros vezetőségének segítségére sietett tervekkel és ötletekkel, memorandumokkal ostromolták meg a polgármestert. Egészen valószínű, hogy mindenki olyan tervvel foglalkozik, amely őt magát és sorstársait megkíméli az újabb terhektől és igyekszik másokra hárítani a nagyobb áldozatot. De éppen az a hivatásuk azoknak, akik a város élén állanak, hogy senki által befolyásolni ne engedjék magukat, hanem a legszigorúbb igazságosság elvei alapján teremtsék meg a jobb helyzetet. Ezek a vizsgálódások, ezek a kalkulációk vannak most folyamatban és meggyőződésünk, hogy az egészséges megoldás sem el nem marad, sem nem késik. Nyugtalanságra és bizalmatlanságra tehát igazán senkinek semmi oka nincs. A főváros törvényhatósági bizottsága a lakosság tökéletes bizalmából kelt életre és ült össze. A főpolgármester személye a népszerűségnek olyan magaslatán áll, a lakosság szeretetének olyan áradata veszi körül, amilyenre szinte kevés pslda volt még Budapest történetében. A polgármestert mindenki úgy ismeri, mint városának szerelmesét, igazságos és bölcs férfiú, akit a törvényhatósági bizottság minden pártja és minden egyes tagja a legtökéletesebb bizalommal ajándékoz meg. De a főváros vezetőségének többi tagjai is mind közszeretetben és köztiszteletben álló férfiak, akiknek ügyszeretetét és közéleti tisztességét mindenki elismeri. Kérdezzük tehát, hogy mitől kell itt félni, miért kell itt idegeskedni, ha ezeknek az embereknek a kezében van a város sorsa letéve. Heteken, hónapokon át csak dicséretet, csak elismerést hallunk ezekről a férfiakról, akik azt tökéletesen meg is érdemlik. A bizalomnak olyan teljessége vsszi őket körül, hogy igazán nyugodtan, felelősségük tudatában mindent megtehetnek, ami a főváros érdekében való. Budapest közvéleménye a legtökéletesebb bizalommal van a főváros vezetősége iránt, és nyugodtan várja azt, ami történni fog és aminek történnie kell. Nem a bizalom ingott meg, csak a demagógia próbálkozik megint egyszer, amelyről már azt véltük, hogy örökre eltemettük. A próbálkozásnak azonban nem lesz eredménye, mert Budapest lakossága mindig és most is tökéletes bizalommal van azok iránt a férfiak iránt, akik ezt a várost az egészséges fejlődés és a jobb jötfő útján vezetik. polgármester hadüzenete az árdrágítóknak „Soha annyi illegális kéz nem igyekezett belekapcsolódni az élelmiszerrel való kereskedésbe, mint manapság“ — Erélyes lépések a tejfronton. Minden intézkedés megtörténik, hogy élelmiszerhiány vagy uzsora ne következzék he Az utolsó napokban a közönség körében is, de főként a sajtóban meglehetősen idegesen tárgyalták az élelmiszer árak emelkedését. Általában az a vélemény, hogy ma Budapest közönsége táplálkozását 25—30 százalékkal drágábban fizeti meg, mint aa elmúlt esztendőben ugyanilyenkor. A kérdésnek ideges tárgyalására azonban semmi ok nincsen. Túlzott ugyanis annak konstatálása, hogy a termelői á„rak megdrágultak volna, mert igaz agyán, hogy a kormánynak sikerült végre mc anteni a gazdát, a veszteséges termeléstől, ugyanakkor azonban a fogyasztóközönség létfenntartási saldója is olcsóbb lett. Meg kell állapítani, hogy a liszt és a kenyér ára a körülöttünk fekvő országokban magasabb, mint nálunk, annak ellenére, hogy a múlttal szemben ia búza ára is kétszeresre emelkedett. Ezzel szemben a termelőnél esett a hús és a tej ára, ami kétségkívül meglátszik a piaci árakon is. Budapest élelmiszer árai körül azonban mégis baj van. Megállapítható ez abból a nagyfontosságú és őszinte, tiszta képet adó nyilatkozatból is, amelyet Szendy Károly polgármester adott a Fővárosi Hírlapnak és amely alább következik. A polgár- mester egy pillanatig sem a termelőt teszi felelőssé az élelmiszerdrágulásért, hanem a közvetítő kereskedelmet és ha a főváros a közeljövőben akcióba lép az élelmiszerdrágítás megakadályozására, akkor ezen a területen fogja a kérdést eliminálni. A polgármester maga hangoztatja, hogy soha annyi illegális kéz nem igyekezett annyira bekapcsolódni az élelmiszerkereskedésbe, mint manapság, ami egész természetesen azt eredményezi, hogy minél több kéz akar a maga számára hasznot elvonni, annál drágábban fizeti meg mindennapi megélhetését ia főváros közönsége. Budapest székesfőváros vezetőségének azonban megvannak a szükséges eszközei arra, hogy ezeket az eléggé meg nem bélyegezhető törekvéseket a legszigorúbban letörje. S^encly Károly polgármester részletesen tájékoztatta a Fővárosi Hírlap munkatársát ama tervekről, amelyek valóra váltása után — Meglehetősen nehéz a helyzet — mondotta a polgármester, — mert az áralakulásba hatalmi eszközökkel nem avatkozhatunk bele, csak a legvégső esetben, ha azt lennénk kénytelenek-tapasztalni, hogy az áremelkedéseknek uzsora jellegük van. Egyelőre kettős irányú működést fejtünk ki, egyrészt abban az irányban dolgozunk, hogy a szoros értelemben vett népéleímezési cikkekből bőséges készletek álljanak rendelkezésünkre, másrészt tovább folytatjuk közélelmezési szerveink útján a hetekkel ezelőtt megkezdett ár- és áruellenőrző munkát. — A Községi Élelmiszerárusító Üzem bevásárlói fáradhatatlanul járják a vidéket, s munkájuk nyomán tárházainkban máris igen nagy burgonya, zsír, hús, tojás- mennyiségek vannak, a Községi Kenyérgyár viszont hatalmas lisztkészleteket halmozott fel raktáraiban. Arról természetesen szó sem lehet, hogy az egymillió budapesti lakos legfőbb ellátó szervei a mi üzemeink legyenek, mert a tömegélelmezés lebonyolítása a magánkereskedelem feladata. A fővárosi üzemek is résztvesznek persze az árusításban, főhivatásúk azonban az, hogy árnivelláló hatást gyakoroljanak, s abban az esetben, ha indokolatlanul magas árak terhelnék a fogyasztókat, nagy mennyiségek normális áron való piacradobásá- val letörjék az esetleg felbukkanó áruuzsorát. Ezen a feladatkörön kívül nagy jelentősége van azonban a piaoellenőrzési tevékenységnek is. Figyelemmel kísérjük a fővárosba a székesfőváros a közellátás normális menetét a rendelkezésre álló eszközökkel biztosítani kívánja. érkező készleteket attól a pillanattól kezdve, amint a kocsik, autók, vagy vagonok átlépik határainkat, egészen a fogyasztóig. Az Élelmiszer-Nagyvásártelepen éppen úgy ott vannak ellenőreink, akár a kerületi piacokon. Gondosan szernmeltartják az árak kialakulását, ugyanekkor pedig arra is vigyáznak, hogy a nagyközönséghez csak minőségileg is kifogástalan áruk kerülhessenek. — A hozzám napról-napra befutó jelentésekből azt látom, hogy a szigorú ellenőrzés teljesen indokolt, mert talán, — a háborús éveket leszámítva, — még soha annyi illegális kéz nem igyekezett bekapcsolódni az élelmiszerekkel való kereskedésbe, mint manapság. Kétségtelen, hogy ennek a jelenségnek egyik főoka az, hogy a termelői árak és a fogyasztói árak között olyan lényeges különbségek vannak, hogy egyre-másra előfordul a két pont között a J/.—500 százalékos differencia. Ez persze csábítja az üzleti szellemmel bíró embereket, s mind többen akadnak olyan batyuzók, vagy szekerezők, akik bejárják a vasútvonalaktól távoleső tanyákat, falvakat, potom pénzért összeszedik a tájékozatlan termelőktől a tojást, vajat, baromfit, s Budapesten horribilis haszonnal értékesítik. Mi önként értetődően a legerélyesebben védekezünk az ilyen batyuzás ellen, mert az élelmiszercsempészet meggátlása éppúgy érdeke a legális kereskedelemnek, akár a fogyasztónak. — Sajnos, elharapózott az élelmiszerhamisítás is. Kihágási bíróságaink elé egyre
