Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-10-16 / 42. szám
Budapest, 1935 október 16. 5 Nit kíván a környék Budapesttől tCarasr-Krakker Kálmán főispán ismerteti a régóta beígért memorandumot A Fővárosi Hírlap egyik utóbbi számában Er- I délyi Lóránd dr., Pest vármegye alispánja, hosszabb , nyilatkozat keretében bejelentette, hogy Helle László dr., Pestszenterzsébet polgármesterhelyettese az érdekeltekkel való értekezletek és diskussziók után hozzáfogott annak a memorandumnak az elkészítéséhez, amelyben a pestkörnyéki lakosság valamennyi sérelmét felsorolják. Ez a memorandum, mint ismeretes, most készült el, és az érdekeltek már be is nyújtották a főváros vezetőségéhez, illetőleg Szendy Károly polgármesterhez. A memorandumot egyelőre bizalmasan kezelik, tekintve, hogy a főváros részéről természetszerűleg nem történhetett még állásfoglalás. A Fővárosi Hírlap munkatársa éppen ezért sfzzal a kéréssel fordult Karay-Krakker K álmán főispánhoz, mmt az ügy egyik legalaposabb ismerőjéhez, hogy tájékoztassa olvasóközönségünket a beadvány részleteiről. — A memorandum, amelyet Helle László, Pestszenterzsébet polgármesterhelyettese állított össze nagy gonddal és szakértelemmel, — mondotta iái főispán, — hármas taglalásban öleli fel a Budapest- környéki városok és községek óhajait. Az első fejezet a városi vámok kérdéseivel foglalkozik. A pestkörnyéki közületek kereskedelmi és ipari népessége rendkívül súlyosan érzi a vámok terhét és javarészt azok folytán versenyképtelenné vált a fővárosi iparral és kereskedelemmel szemben. Hátrányosak azonban ezek a vámok a mezőgazdaságra: nézve is, tehát a lakosságnak éppen legnagyobb létszámú társadalmi osztályai kerülnek előnytelen helyzetbe. Ennek kiküszöbölése érdekében általánosságban azt javasoltuk, hogy — Beadványunk második része az őstermelésre vonatkozó javaslatokat tartalmazza. A termelők helyzete különösen azóta vált nagyon nehézzé, amióta Budapesten megkezdte működését az Élelmiszer Nagyvásártelep, s az iáikkor kibocsátott intézkedések következtében a gazdálkodók kiszorultak a nyílt piacokról. Felfogásunk szerint itt csak akkor lehet a panaszokat orvosolni, ha a főváros újra piegengedi a termelőknek legalább a város széléhez közel eső piacokon az árusítást. A Lehel-téren, a Krisztina-téren, a Garay-, Flórián-, Teleky-, Haller-, Rákóczi-téren, továbbá a kőbányai es a lágymányosi piacon feltétlenül engedélyezni kellene az őstermelőknek a kocsikról való árusítást, és pedig bármily mennyiségben. Arra való figyelemmel, hogy az őstermelői igazolványokkal sok visszaélés történik, azt javasoljuk, hogy ilyeneket csak az kaphasson, akinek jogosultságát az illetékes gazdasági felügyelő kétségen kívül igazolja. Helyesnek tartanok azt is, ha ■— a gépkocsivezetők mintájára — az őstermelői igazolványok tulajdonosait betétlapokkal szerelnék fel, s ha valamilyen kihágás gyanúja forog fenn, e betétlapot vennék el a hatósági közegek. Le kellene szállítani a felére a fogyasztási adókat és iszükséges az élőállatok vásárdíjának csökkentése. Élőmarhánál öt, sertésnél hét ezreléket tartanánk elviselhetönek. A vágódíjak tarifájának mérséklése is nagyon kívánatos éppúgy, mint a hústermeléssel kapcsolatos többi díj és illeték redukciója. — A harmadik kérdés, amely szám szerint a legtöbb embert érdekel, a közlekedés. Az itteni panaszokat és sérelmeket két csoportra bontottuk. Ezek egyike az egyes városi és községi közületekre vonatkozik, s a területhasználati, út- tisztántartási, városrendezési szempontok miatt jelentőségteljes, a másik csoporthoz pedig' magéinak a közönségnek sérelmei tartoznak. Különösen két szempont az, amelyre figyelmet fordítottunk és pedig a tarifa, valamint a menetrendi bajok. Meggyőződésünk az, hogy a környékbeli közületelc- nek beleszólási jogot kell biztosítani mind a tarifa, mind a menetrend megállapításába, s ennek gyakorlati lebonyolítása úgy történhetnék, hogy a székesfővárosi közlekedési vállalat vezetősége kikül- dené megbízottait az egyes városok és községek vezetőségéhez, hogy velük minden időszerű ügyet részletesen és alaposan megvitassanak. Ettől a közvetlen érintkezéstől igen sokat várunk, mert így ismeretessé válnék minden óhajtás s köny- nyebb lenne elintézésük. Általánosságban szükség van a Helyiérdekű Vasutak tarifájának mielőbbi csökkentésére és a vonatok menetrendjének a környékbeli lakosságot is kielégítő megváltoztatására. Rendkívül nagyjelentőségűnek tartanók ezenkívül, ha a környék nagyobb városai és Budapest között rendszeres autóbuszközlekedés létesülne. Szendy Károly polgármester most előbb maga tanulmányozza át a memorandumot, majd ezt követően kiadja a szükséges számadások és tanulmányok elkészítése céljából a> főváros szakközegeinek. Ha ezek visszakerülnek hozzá, akkor juttatja a memorandumot és a vele kapcsolatos előterjesztéseket az autonómia Szervei elé. Ezt megelőzően azonban újabb, — egyeztető jellegű, — megbeszélésre ül össze a környék érdekképviseleteivel. Budapest és a környék harmonikus együttműködése feltétlenül kívánatos, azt azonban máris meg kell állapítanunk, hogy a békés állapot megteremtését szertelen követelések erőszakolásával megzavarni nem szabad. Budapest, hogy saját polgárai és az egész ország javára szolgáló szociális, ^kulturális, közegészség- ügyi és közlekedési feladatait ezentúl is maradéktalanul teljesíthesse, bevételi forrásait nem apaszthatja anélkül, hogy ezzel háztartási egyensúlyát meg ne ingassa. Budapest készséggel nyújtja a környék felé testvéri jobbját, de ezért cserébe megértést és belátást követel. a székesfőváros a vámtarifákat 25%-kai mérsékelje, — emellett azonban konkrété is felsoroltuk azokat a kívánságokat, amelyeket a vámtarifákat illetően figyelembe vétetni szeretnénk. Így többek között azt óhajtjuk, hogy a vasúton és hajéh érkező szállítmányok után teljes visszatérítés adassák az esetben, ha az áru tulajdonosában nem áll be változás és az árut hatván napon belül elszállítják Budapestről. Olyan esetekben pedig, amikor csak azért irányítanak bizonyos küldeményeket Budapestre, mert a rendelő lakóhelyén nincs vasúti vagy hajóállomás, viszont a fővároson keresztül hamarább juthat ahhoz. Teljes vámmentességet kérünk. További óhaja községeinknek e téren, hogy az üres jármüvek vámmentesek legyenek, a vegyes rakományokat ne en bloc, hanem tételenkint vámolják meg, az élőállatok után ne darabonkint, hanem tarifálisan kelljen illetéket fizetni, stb. Főtörekvésünk az, hogy a székesfőváros ne szedjen semmiféle vonatkozásban se magasabb díjakat, mint békeidőben szedett. ÜVEGCENTHUM TAKÁCS IMRE TÁBEAÜVEG-SZAKÜ^EET BUDAPEST, II., ZSIGMOND-UTCA 24. SZ. SŰRGÖNyCIM: ÜVEGCENTRIIM. TEEEFON: óo<5-oo. Gyártja: Magyar Radüátorgyár rt. Miniarakftár; V-, Ká3mán»&9tca18 Utcát nyit a hogy lefizesse adósságait Lohmayer Géza dr. igazgató nyilatkozata a válságos esztendőkről és a Poliklinika áj tervérő! Néhány nap előtt került nyilvánosságra az új utcanyitási terv az Erzsébetvárosban. A Poliklinika Egyesület felparcellázza és eladja a Szövetség-utcai székháza mellett lévő 1800 négyszögöles telekkomplexumát, amely átnyúlik a Hársfa-utcába és amelyen most rozoga, földszintes épületek állanak. Hogy jobb építkezési lehetőségre nyújtson módot, a telek közepén a Szövetség- és Hársfa-utcát összekötő, új utcát hasít a telken keresztül és az utca két oldalán öt-öt, tehát összesen tíz ház számára a telkeket árubai bocsátja. A Közmunkatanács a tervhez a hozzájárulását már megadta. Felkerestük ebből az alkalomból Lobmayer Géza dr. egyetemi m. tanárt, a Poliklinika igazgatóját, aki a tervről a következőket mondta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A Poliklinikát a telektömb eladására anyagi körülményei kényszerítik. Adósságunk van, amelyet a telkek eladási árából teljesen ki tudunk fizetni, úgy, hogy azután adósságmentesen állunk. Intézményünk nemrégen még súlyos gondokkal küzdött, sőt, egyidöben egyenesen válságos helyzetbe került, úgy, hogy már árverések fenyegették fennmaradásunkat. 1929-től 1933-ig tartottak ezek a válságos idők, s akkor úgy segítettünk magunkon, hogy az OTI-tól ápolási előleget vettünk fel. Ebből az előlegből másfél év alatt „leápoltunk” 60.000 pengőt, úgy, hogy még 240.000 pengőt kell ápolással leszolgálnunk. — Amióta Szterényi József báró elnökünk vette át a gazdasági vezetést, pénzügyeink egyensúlyba jutottak. Fenálló, régebbi tartozásainktól azonban meg akarunk szabadulni, s ezért adjuk el most 1800 négyszögöles telektömbünket. Ha megfelelő árat tudunk elérni, amire minden kilátás meg van, minden adósságunkat kifizetjük. — A helyzet természetesen ezzel sem lesz rózsás. A magunk erejére vagyunk utalva, mert a nehéz viszonyok között élő és túlságosan igénybevett társadalomtól semmit se várhatunk. Klinikánk fejlesztésére s az új berendezések a legnagyobb nehézségekbe ütköznek. Redig szeretnénk fejlődni, a kórházat emeletráépítéssel kellene megnagyobbítani, hogy a jelentkező betegeket felvehessük. Százhatvan ágyas kórházunk ma már elégtelen. Az ambulanciánk munkája azonban a régebbi állapothoz képest mérséklődött. Évenkint 80—100.000 bejáró betegünk volt, míg most a viszonyok rendezése és főképpen a vidéknek egyre jobban kiépült betegellátása következtében ez az óriási szám 36—40.000-re apadt le. — A telektömb gladása mindenesetre még jobban biztosítja az 54 éves intézmény nyugodt munkáját, s hat nem is marad fölös pénzünk a szükséges beruházásokra az eladásból, örülünk, hogy tervünkkel az Erzsébetváros fejlődéséhez hozzájárulhatunk. Az új utca 15 méter széles lesz, s négy- emeletes, manzardos házak épülnek rája. A saroktelkeket 168 négyszögölben szabta ki a parcellázási terv, a többi telek 120—130 négyszögöles lesz. A Szövetség- és Hársfa-utcai vonalon az építkezés a mainál öt méterrel beljebb történik, úgy, hogy a két utcának ezek a darabjai öt méterrel szélesebbek lesznek. Ezért a fővárostól kártalanítást kapunk. Elhagyott minket, aki nekünk az örömöt, boldogságot jelentette, 19 éves korában, házasságának 2-ik évében nehéz szenvedések után váratlanul elhúnyt Közülünk való távozása porig sújtott minket: férjét F. Szabó Sándort református segédlelkészt, Dr. Rátkai Károlyt és Munkácsi Ilonát, szüleit, F. Szabó Piroskát, leányát, ifj. Rátkai Károlyt, testvérét, F. Szabó Balázst, apósát, id. Rátkai Ká- roíynét, Hlavács Albinnét, Orbán Sándor- nét, nagyszüleit, Munkácsi Istvánt lés nejét nagybátyját és nagynénjét, Munkácsi Margitét és Istvánt unokatestvéreit, F. Szabó Balázst és nejét sógorát és sógornőjét és az összes rokonokat. Budapest, 1935 október hó 12. A szenvedések nehéz útján legyen szö- vétnekünk az ige: „Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: és én örök életet adok nékik.” Ján. 10. r. 27-28. v.