Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-10-16 / 42. szám
Budapest, 1935 október 16. 42. szám Huszonötödik évfolyam cH Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ................24 PENGŐ FÉ LÉVRE.........................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 BESSENYE Y ZENO, a Közmunkatanács új elnöke eskütétele után elsőnek nyilatkozik a Fővárosi Hírlapban hivatásának feladatairól és a lelkes szeretettől, amellyel a reáruházott munkaterületen dolgozni akar A déli kerület Budapest déli kerületének választópolgársága újra az urnák elé vonul, hogy akaratát nyilvánítsa. Ma még egészen bizonytalan, hogy mely pártok lesznek azok, amelyek ebben a kierőszakolt új választásban résztvesznek. De a komoly ember meggyőződése nem lehet más, minthogy az eredmény nem igen változtat a mai helyzeten. A közigazgatási bíróság becsületesen teljesítette kötelességét, amikor a választást megsemmisítette, mert lelkiismerete erre kényszerítette. Az elmúlt választáson tehát nyilván történtek olyan szabálytalanságok, amelyek szükségessé teszik az új választást. Ezek körül a szabálytalanságok körül azonban legkisebb része sincs magának az egész választópolgárságnak, de azoknak a pártoknak sem, amelyek a választásban annak idején resztvettek. A köz- igazgatási bíróság döntését megelőzően már szinte hisztérikus agitáció folyt, amely azóta is csak fokozódik és amelyből a gyengébbek azt a benyomást nyerhetnék, hogy itt a kormány, vagy a pártja bűne, vagy mulasztása, vagy visszaélése miatt kell újból választani. Ezerszer és ezerszer alá kell húzni, hogy az új választás ténye nem ellenzéki győzelem és nem kormánypárti vereség, hanem szabálytalanság, amely a választás vezetői részéről történt. Mielőtt azonban a polgárság az úrnák elé járul a déli kerületben, legelsősorban ezeket az itt elmondottakat kell, hogy figyelemre méltassa. Nem egy istenhátamögötti falu választópolgársága, hanem Budapest székesfőváros fölvilágosodott, művelt, önérzetes lelkű lakossága fog ezen a választáson dönteni. Nincs tehát ok és jog az alantas, csekélyes választási agitációra, amely amúgy is hiábavaló lenne. Budapest déli kerületének tényeket kell figyelembe venni. Ilyen pedig kettő van. Egyik a világhelyzet, másik pedig az ország belső helyzete. A déli kerület minden választója, aki a szavazatszedő bizottság elé lép, forgassa meg agyában még az utolsó pillanatban is azt a világhelyzetet, amely ma körülöttünk kialakult. Ebben a pillanatban egy gyarmati háború folyik, de egész Európa teste idegizgalomban rángatód- zik. Ez az öreg földrész és annak minden jó- erzésű lakója tele van félelemmel és aggodalommal a jövő iránt. Világtörténelmi napokat élünk, amikor egy erős, egységes magyar nemzetre van szükség, amely lelkében összeforrva, de külsőben is erőteljesen is mutassa meg ezt az egységet, amely nélkül ezt a kis országot senki figyelembe nem veszi. Nem tudjuk és nem kutatjuk ebben a pillanatban, mert amúgy is hiábavaló volna, hogy milyen szerep vár Magyar- országra az elkövetkezendő hónapok világeseményeiben. De az a vágyunk és az az álmunk, hogy Európa felhős ege alatt mi maradjunk mindig az a derűs kis sziget, amely a földrész többi országaiba is hitet és bizalmat önt. És ha kitisztul az ég Európa fölött, akkor is mi legyünk azok, akik a nehéz órákban nemzeti egységünkkel példát adtunk. A déli kerület minden választópolgára részese lehet ennek a nagyszerű szerepnek, vagy ellensége, árulója az ország ügyének. Ami pedig a belső helyzetet illeti, nem kívánunk egyebet, minthogy mindenki, aki a szavazatszedő bizottság előtt megjelenik, forgassa meg agyában annak a rövid időnek történetét, amely a legutóbbi választás óta végbement. Vessen egy pillantást a reformkormány alkotásaira és a reformparlament tevékenységére és munkakedvére. Ezek itt, ezen az oldalon tények, valóságok,, eredmények. Minden, ami a másik oldalon történt, lehet bravúros szónoklat, lehet szellemesség, lehet diurvaság és lehet forradalmi Hosszú hónapok óta híre járt már, hogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elnöki állásában változás fog beállani. Most ez megtörtént, amennyiben a kormány Rakovszky Iván dr. nyugalmazott belügyminisztert állásától fölmentette és a magyar királyi minisztérium nagy- bessenyeői Bessenyey Zénó dr. országgyűlési képviselőt az 1870. évi X. törvénycikk alapján a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnökévé kinevezte. A kormányzó a miniszterelnök előterjesztésére ebből az alkalomból megengedte, hogy Rakovszky Iván dr.-nak a főváros rendezése és szépítése körül szerzett kiváló érdeméül teljes elismerését tudtul adják. Erre a kormányzói elismerésre kétségkívül rászolgált Rakovszky Iván, aai igazán nagy tudással, hozzáértéssel, kiváló külföldi tapasztalatokkal vezette a Közmunkák Tanácsát és eredményesen igyekezett harmóniába hozni a Közmunkatanács és a főváros együttes munkásságát. Bessenyey Zénó dr. munkásságához igen nagy reményeket fűz Budapest társadalma. Tiszteletreméltó és közkedvelt egyénisége mindenhol szimpátiával találkozik. Eddig a magyar közigazgatásban szerzett kiváló érdemeket, majd, mint politikus tette nevét ismertté és megbecsültté. Üj munkakörében friss energiája, nagy műveltsége és a főváros iránt való szeretete lesznek azok a segítőtársai, amelyek kétségkívül szép és megbecsülésre méltó eredményeket hoznak neki és a magyar fővárosnak is. Bessenyey Zénó sátoraljaújhelyi szőlőjében, ahol éppen reményen felüli jó eredménnyel szüretelt, értesült kineveztetéséről. Otthagyva a Hegyalját, hétfőn Budapestre érkezett, ahol lakásán már az üdvözlő -táviratok egész tömege fogadta. Barátai ovációval készültek fogadni a képviselőház hétfői megnyitó ülésén, Bessenyey Zénó azonban nem jelent meg a Házban és nem vett részt a NÉP esti pártértekezletén sem, elkerülve az ünneplést. Kedden reggel háromnegyed kilenc órakor megjelent a miniszterelnökségen, ahol közvetlenül a kilenc órakor kezdődő minisztertanács előtt Gömbös Gyula miniszterelnök előtt letette a hivatalos esküt. Nyomban az eskütétel után fogadta a Fővárosi Hírlap munkatársát, akinek a következőket mondotta: agitáció, de mindez nem szolgálja az ország érdekeit a mai nagy időkben. Csöndes, szótlan munka és alkotó tevékenység az, amit az ország népe es amit európai helyzetünk vár tőlünk. Ha megnehezednének az idők fölöttünk, hiszünk benne, hogy azok az ellenzéki férfiak, akikben mélyen él a hazafias aggodalom, abba fogják hagyni a mai időkhöz nem illő szerepüket. kezeihez, azután átvettem a kegyelmes úr utasításait. Szerdán fogadom a Közmunkák Tanácsa tisztviselői karát, a jövő héten tanácsülést tartunk, azután megkezdődik a komoly munka. Nagy szeretettel, lelkes ambícióval vállalom ezt a munkát, amelyhez nemcsak hajlandóságot, hanem hivatottságot is érzek, hiszen különben nem is fognék bele. liégi, nagy -szerelmem Budapest iránt mindig lelki problémáimmá tették Budapest problémait, ezért fogadtam örömmel polgártársaim bizalmát is, amikor a törvényhatósági bizottság tagjává választottak, s mondanom sem keil, menynyi odaadással és munkával akarok fővárosunknak áldozni most, amikor a legfelsőbb bizalom a Közmunkatanács elnöki székében jelölte iá munkakörömet. — A főváros ügyeibe való elmélyedésem, a vágy, hogy Budapestünket minél szebbnek lássam, son szép gondolatot érlelt meg bennem, amelyeket most megpróbálok valóra váltani. Tervekkel, új gondolatokkal jövök, s bízom benne, hogy úgy a kormánynál, mint a fővárosnál, amelyben adminisztrációjában bizottsági tagságom rövid ideje alatt is sok jóindulatot és segítő készséget tapasztaltam, megértő támogatást találok . — Programmot most nem adhatok, ez hivatalom átvétele előtt túlkorai lenne, azokhoz az irányelvekhez azonban, amelyeket legutóbb a Fővárosi Hírlapnak adott nyilatkozatomban leszögeztem, természetesen hü vagyok most is. Megemlítettem akkor, hogy nagy szeretettel kívánok foglalkozni a főváros külső szépségeivel, utak, utcák szabályozásával, a forgalom könnyebbé tételével, hogy a régi, k ie 11 e n háztömbök helyett artisztikus és célszerű épületeket s a levegőtlen városrészekben parkokat szeretnék látni. Ma sem mondhatok mást, mint amit a bizottsági tag mondott. Az elgondolásaim nem változhattak meg, de megnövekedett a lehetősége annak, hogy szerény erőmmel jobban tudjam szolgálni a megvalósulást fővárosunk javára. — Mondott azonban Méltóságod abban a nyilatkozatában egyebet is: elárulta nagy érdeklődését az idegenforgalom iránt. Vájjon ennek a kérdésnek előbbrevitelére gondol-e új pozíciójában? — kérdeztük. — Nekilendült ide g e nforgalmunk- ban rendkívüli lehetőségeket látok s ennek elősegítése érdekében minden tényezőnek össze kell fogni. Csak természetes, hogy felkarolom ezt a kérdést továbbra is. üj munkaköröm igazán sok alkalmat ad hozzá, hiszen ha Budapest szépítésén dolgozom, az idegenek számára is emelem a vonzóerőt, amely őket idehozza. Emellett gya- rapítanunk kell azokat az alkotásokat, amelyek az idegenforgalmat elősegítik. Ez azonban már Programm, s most — amint Iájelentettem — programmot adni nem kívánok. Ha pedig kiderül az ég fölöttünk, akkor a mun.- kásembert igazán nem érdekli mások apró és jelentéktelen játéka. Egy bizonyos és ez az, hogy történelmi időket élünk, amikor semmire sincsen olyan nagy szükség, mint a nemzet egységére, amelyet, hogy hol munkálnak becsületes szeretettel és jóakarattal, azt a déli kerület minden választópolgára tökéletesen tudja. —- Most tettem le az esküt a miniszterelnök úr
