Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-10-09 / 41. szám
Budapest, 1935 október 9. Antal István és Johan Béla államtitkár a sajtó fontosságáról a közegészségügyi propagandában A Fővárost Hírlap a múlt héten meghívót kapott arra a sajtó-ankétre, amelyet Végváry József országgyűlési képviselő, a Turul Szövetség fővezére hívott össze a Magyar Egészség Hete megbeszélésére. Mint ismeretes, ezt a mozgalmat az ifjúság indította el. Nagyszabású kiállítással és népszerű tudományos 'előadások sorozatával kívánják október végén országos propagandával sorompóba állítani mindazokat az erőket, amelyek a magyar egészég megmentésénél számbajöhetnek. A sajtó- értekezleten'részletesen megvitatták a propagandakérdéseket. A Fővárosi Hírlap munkatársa az értekezlet után kérdést intézett a jelenvolt Antal István államtitkárhoz, hogy az egészség hetével kapcsolatban milyen szerepet szán a sajtónak. Antal István dr. államtitkár a következőket mondotta: — Mindenki csak helyesléssel fogadhatja, hogy a kormány minden anyagi és erkölcsi eszközzel támogatja a magyar ifjúságot abban a reálpolitikai megmozdulásában, hogy most a magyar egészségügy problémáival foglalkozik, hogy igyekszik megmozgatni a társadalom valamennyi rétegét e nemzeti szempontból nagyjelentőségű törekvésben. Csak el kell olvasnunk a Statisztikai Közlönyben levő népesedési táblázat adatait, hogy megdöbbenéssel állapíthassuk meg: \\ ' a magyar népszaporodás lényegesen elmarad Európa számos országának népszaporodási adatai mögött. — Budapest közlekedése nem jobb és nem rosszabb, mint más nagyvárosé. A közlekedési Jplíobléma ,éi!ő probléma. Ezt nem lehet elintézni, ezt álandóan intézni kell. Az élet változik és különösen a közlekedési igények állandó változásban vannak. így tehát azoknak, akik egy ilyen nagy világváros közlekedéséért felelősséggel tartoznak, a koronként felmerülő problémák tekintetében állandóan friss energiával, nagy körültekintéssel és a mindenkori legmodernebb szempontok szerint kell a közlekedési kérdéshez hozzányúlniok. — Közlekedéspolitikai kérdésekben nemcsak nálunk, hanem — mentségünkre legyen mondva — másutt is, kerek e világon, igen nagy szerep jut azoknak a kivülről bekiabáló dilettánsoknak, akik handabandázásukkal a közönséget saját jogos igényei és valódi szükségletei tekintetében félrevezetik és a közlekedésügyek felelős vezetőinek munkáját állandó idétlenkedésükkel zavarják. Budapest közlekedésügyének az tenné a legnagyobb szolgálatot, aki a dilettánsokat ettől a kényes kérdéstől távol tudná tartani. — Hogyan vonatkoztatja Méltóságod megállapításait a BESZKÁRT-ra? — kérdeztük. — A BESZKÁRT-nak ezidőszerint, ahogy mondani szokták, rossz sajtója van. Ez azonban Ha komolyan foglalkozunk a nemzet nagy problémáival, úgy sorompóba kell állítani a magyar egészségügyi kérdések megoldását, nehogy kísértsen a jóslat, hogy a magyar nép felszívódik a körülötte elterülő germán és szláv tengerben. Ezért tartom nagyfontosságúnak, hogy a sajtó odaálljon a Magyar Egészség- Hete mellé és ezért tartanám örvendetesnek, ha a magyar sajtó megértéssel nézné, hogy az ifjúság a magyar alkotó erőnek erre a produktív területére lépett. Johan Béla dr. államtitkár a Fővárosi Hírlap munkatársának a következőket mondotta: — Vizsgálván a hibákat, amelyek eddig a közegészségügyi propaganda terén előfordultak, arra a megállapításra jutottam, hogy például az egészségügyi előadásokat mindig ugyanaz a száz-százötven ember hallgatja, így aztán az előadásokkal magukkal nem érhetjük el a kívánt eredményt. Lehetséges, hogy ott a hiba, hogy nem tudunk orvosi kérdésekről oly módon beszélni, hogy az valóban érdekelje az- embereket. Ezért tartom nagyfontosságúnak a sajtó közreműködését, mert az újságokon át könnyebben és szórakoztatóbb formában juthat hozzá a közönség a közegészségügyi tudnivalókhoz. távolról sem bizonyítja azt, mintha a BESZKÄRT- nál valóban nagy bajok volnának. Azt a körülményt, hogy vannak-e és milyen természetű bajok, csak igen beható, tárgyilagos vizsgálat álllapíthatja meg, amelynek céljaira szemmel- láthatóan elégtelenek a BESZKÄRT üzemi és üzleti gesztiója tekintetében nyilvánosságra került adatok. A hangulatra, vagy a tárgyilagosság híjjával lévő szempontokra alapított véleményeken elindulni nem lehet. A forgalomról általában és a BESZKÁRT-ról leszögezett alapelvek után a legfrissebb aktualitásról, az újonnan bevezetett és sokat vitatott inga-járatokról kérdeztük meg Veress Gábor igazgatót-— Ami a rövidebb csereszakaszokon megvalósított, illetve tervbevett inga-forgalmat, illeti — volt a válasz, — ez az újítás az üzem racionalizálása szempontjából igen jelentékeny és helyénvaló intézkedés lehet, ha emellett a BESZKÄRT arról is tud gondoskodni, hogy a nagyobb távolságú forgalomban a jogos közlekedési igényeket kielégítse. Ezt a kérdést egyébiránt nem csupán közlekedéstechnikai, hanem a vele szoros összefüggésben levő város- fejlesztési szempontok szerint is el kell bírálni. A másik levegőben lógó kérdés a kisszakasz, amely annak a kapcsán lett újból probléma, Hogy a BESZKÄRT számításai ezen a téren nem váltak be. Ezt vetette fel újabb kérdésünk, amelyre a következő választ kaptuk: — A kisszakasz-rer.dszer bevezetése a BESZKÁRT-ra határozottan nagy közönségsikert jelentett. Az ismeretes adatok szerint pénzügyi tekintetben azonban nem egészen felelt meg a hozzáfűzött várakozásoknak. Azt persze így kívülről nem igen lehet eltalálni, hogy a kisszakasz díjtételét miért éppen 6 fillérben állapította meg a BESZKÄRT. Hallottam egy elég különös magyarázatot, amely arra hivatkozik, hogy 8 kilométeres útért 24 fillért fizetnek, tehát a mintegy 2 kilométeres kisszakaszra 6 fillér jut. Az, hogy 8 kilométernek a 2 kilométer éppen a negyedrésze és hogy 24 fillérnek a negyed része éppen 6 fillér, elvitathatatlan, szent igazság, azonban ez aritmetika és nem tarifa- politika. Ha a tarifapolitika valósításához elég volna a számtani alapműveletek ismerete, akkor mindazokat, akik ma a BESZKÄRT tarifa- politikáját kritizálják, többé-kevésbbé tarifapolitikusokként kellene tisztelnünk. Nyilvánvaló azonban, hogy ezek olyan bonyolult kérdések, amelyekhez csupán a BESZKÄRT birtokában lévő statisztikai anyag alapos megvizsgálásával lehet hozzányúlni. — A kisszakasz bevezetésével a BESZKÄRT kétségtelenül bátor, úttörő munkát végezett és azon nem lehet csodálkozni,; hogy akik e bátor kezdeményezést követik és akik a rajtunk szerzett tapasztalatokon tanultak, mint például Bécs, ezt a feladatot jobban oldják meg. De ha lehetséges jobb megoldás is, ajkkor egy ilyen jobb megoldódra előbb-utóbb a BESZKÁRT-nak is rá kell térnie. A napi aktualitások után önkéntelenül is a jövő kérdései következtek. — Melyek volnának azok a feladatok, amik a legközelebbi időben megoldásra várnak a BESZKART-nál ? — volt a következő kérdésünk. — Én innen, kívülről két nagy problémád látok ezidőszerint a BESZKÄRT legközelebbi fejlődésében — mondta Veress Gábor. — Mindenekelőtt elvitázhatatlan, hogy viszonylag nagyarányú beruházások útján a villamos vasút üzemét a főváros számos helyén és igen sok vonalán racionalizálni kell és hogy a villamos- üzem és az autóbuszüzem között egy, a mainál sokkal szorosabb együttműködést kell biztosítani, úgy hogy azok tökéletesebben egészítsék ki egymást. — A másik nagy probléma pedig egy átfogó, szerves tarifareform, amely a BESZKÄRT pénzügyi egyensúlyát is biztosítja, anélkül, hogy a főváros közönségének teherbíró képességén túlmenne. A tarifareform szükségét nem valamely mulasztás teszi időszerűvé, mert minden tarifarendszernek, a legideálisabbnak is az a sorsa, hogy idővel elévül. Elévül már csak azért is, mert a viszonyok változása folytán minden tarifán egyre többet és többet kell faragni, tol- dani-foltozni, s midőn már valamely tarifa össze-vissza toldozva-foltozva, csaknem haszna- vehetetlenül bonyolulttá, nehézkessé és ezzel többnyire egyidejűleg gazdaságtalanná is válik: akkor elérkezett a ideje annak, hogy újat kell csinálni. — A közeljövő feladatainak rendezésébe miként illeszthető bele a HÉV-kérdés? — A HÉV ügye •— kaptuk még a magyarázatot — a BESZKÁRT-kérdés komplexumában úgy műszaki, mint gazdasági szempontból jelentéktelen volumennek látszik, s e kérdés megoldása annál inkább reményteljes, mert hiszen végeredményben arról van szó, hogy a főváros magjának és közvetlen környékének egymásközti közlekedési és szállítási viszonyai mindkét fél teljes megelégedésére minél hamarabb rendezést nyerjenek. Ezzel eljutottunk ahhoz a problémához, amelynek rendezésével most foglalkozik a főváros és Pestvármegye: Pestkörnyék vitás ügyeihez, melyek sorában legelői áll a kövezetvám kérdése. Közlekedés és kövezetvám: szorosan egymásra találó két kérdés. Belekapcsoltuk tehát ezt is ebbe a sok tanulságot nyújtó intervjuba. — A kövezetvám kérdésében — felelte Veress Gábor igazgató — magam is érdekelt fél vagyok. Tudvalevő ugyanis, hogy a vasúton szállított áruknál a MÁV szedi be a kövezetvámot még azoknál az áruknál is, amelyek közúti vámtárgyat még csak nem is érintenek. Ez a körülmény a vasútnak a közúttal való versenyében egyik, legfigyelemreméltóbb jelenség. Ebben a kérdésben ezúttal, mint érdekelt fél annál kevésbé tartom opportunusnak nyilatkozni, mert, tudomásom szerint, a kormány ezzel a rendkívül bonyolult problémával igen behatóan foglalkozik, s minden remény meg van arra, hogy ez a kérdés is előbb-utóbb közmegnyugvásra elintézést nyer. Budapest közlekedésének nagy kérdései és a közel Jövő feladatai Veress Gábor dr. Máv. igazgató, fővárosi bizottsági tag nyilatkozata A főváros közlekedésügye: örök probléma. Sohasem alszik el, mert mindig felveti az új kérdéseket a rohanó élet. De függetlenül ettől a szükségszerűségtől, ma mintha megsokasodtak volna az elintézésre váró kérdések s ezzel párhuzamosan a tettrekészség is új erőre kapott és az alkotás vágya is, úgy látszik, nem marad meg a vágynál, hanem valósággá váltódik az új korszakban, amely a városházán beköszöntött. Dolgozni, építeni a jelszó s ezzel együtt időszerűek az irányelvek, amelyekhez a munkának igazodnia kell, mint mindenben, úgy a közlekedés terén is. Éppen ezért tartottuk szükségesnek megszólaltatni a közlekedési kérdések egyik legeslő magyar tekintélyét, Veress Gábor dr. kormányfőtanácsos, Máv igazgatót, aki vasútnál a kereskedelmi és tarifa főosztály főnöke s széleskörű tudását és tapasztalatait, amelyeket magas pozíciójában szerzett, most mint a főváros törvényhatósági bizottságának új tagja, a közlekedésügyi bizottságban érvényesítheti. A közlekedési s főképpen tarifális kérdések egész komplexumával fordultunk hozzá s a következő értékes, bizonyára széles körben figyelmet keltő válaszokat kaptuk:
