Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-10-09 / 41. szám
Huszonötödik évfolyam Budapest, 1935 október 9. 41. szám EZofizetés? ár: EGÉSZ ÉVRE ...... 24 PENGŐ FÉLÉVRE............................12 PENGŐ EGYES SZÉN ÁRA: 50 FILLÉR Érusitják az összes IsySz°psvilEonokban FELELŐS SZERXSSSTÖ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, ¥1. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 — Postaesekk: 40.424 Bizalom SZENDY POLGÁRMESTER: Megszűkült költségvetési kereteinken tűi is adunk közmunkákat „Budapest legyen a szellemi központ, amely semmivel sem maradhat el a nyugati nagy városok mögött“ — Gyors, kényelmes és olcsó közlekedés, szociális főiét és az idegenforgalmi ipar fejlesztése — a legközelebbi jövő feladatai Egy becsületes, nyütszívü, őszinte költség- vetés, egy bátor polgármesteri bemutató és egy bizakodó polgármesteri expozé a pénzügyi bizottságban: mindezekhez harmonikusan csatlakozik az a nyilatkozat, amelyben Szendy Károly polgármester a Fővárosi Hírlap mai számának hasábjain mégegyszer csoportosítja mondanivalóit és aláhúzza azokat a gestiókat, amelyeknek a jövő Budapestjét előre kell vinnie a természetes, a zökkenő nélkül való haladás útján. Sehol semmi zökkenő, sehol semmi fellengős ígérgetés, ábrándozás, hanem csupa reális elgondolás, férfias, egyenes, nyílt szembenézés a közeli jövendővel, amelynek szabad Budapest fölött tétlenül elszállnia. Mindezeket hallva vagy olvasva, a felületes gondolkodó azt mondaná, hogy optimizmus. Becsületes, józan optimizmus. Ezt sem tartanánk ártalmasnak, bár az optimizmus, amely sarkal és előre visz, egy kicsit eltávolodik a reális földi talajtól és ha túlzásba megy, álmokba ringat. Ezzel szemben mi azt mondjuk, hogy a polgármester szavaiból, nyilatkozataiból, beszédeiből, sőt költségvetéseiből nem optimizmus csendül 'ki, hanem a földön járó realitásokba vetett bizalom, amely sohasem tekint kanosaiul festett egekbe. Budapest székesfőváros közönsége bizalmát adta útravalónak a polgármester számára, aki nagy munkáját ennek a bizalomnak birtokában és jegyében kezdi meg újra. És ezk a bizalom az, amely minden tényében, minden cselekedetében, minden tervében megnyilatkozik. Nem optimizmus, amely vagy valóra válik, vagy sem, hanem bizalom, amelyet a reménység és a hit koszorúznak meg, amely nélkül nagy feladatokba igazi férfi nem kezdhet bele. Ez a bizalom az, amely erőt adott és ad a polgármesternek arra, hogy a mai nehéz időben is meggyőződéssel hirdethesse, hogy továbbra is Budapestnek keli lennie a szellemi központnak, amely semmivel sem maradhat el a nyugati nagyvárosok mögött. Ma már ennek a bizalomnak sem szabad megállnia ott, ahol talán a forradalmak vihara után megállhatott, hogy megtartsuk azt, amink van. Előbbre kell mennünk a fejlődés útján, alkotnunk, teremtenünk kell. Senki sem vár azonban a polgármestertől és kiváló munkatársától káprázatos csodákat, senki sem várja, hogy egy esztendő alatt megvalósítsa mindazt a gyönyörű tervet, amely természetszerűen valamennyiünk lelkében él,, szinte <a. nagy világégés, nagy földomlás megkezdődése előtt való időkből. Ki ne tudna, hogy milyen gyönyörű tervek, álmok éltek valamennyiünk szivében a háború kitörése előtt. Ma csodálkozunk azon, hogy ezekből a tervekből és'álmokból mégis rengeteg megvalósult, de rengeteg az, amely a jövőtől várja életrehívását. Ez a jövő szent hitünk szerint el is fog következni. De az az esztendő, amely Szendy Károly első költségvetésével nyílik meg, csak nyitány lehet. Ez a nyitány pedig a mi meggyőződésünk szerint és minden józan ítélő szerint a legnagyobb bizalmat váltja ki. A mai keserves időkben mérhetetlen jelentőségű az, ha egy egymillió lakosú város kilencven milliónál többet irányozhat elő költségvetésében arra, hogy közmunkákat végeztessen és beruházásokat eszközölhessen. De a polgármester itt sem áll meg, mert — mint mondja a Fővárosi Hirlap-ban adott mai nyilatkozatában, — a megszükült költségvetési kereteken túl is akar közmunkákat adni. Valószínű, hogy a vaskalapos és kaucsukmanzsettás pénzügyi politikusokban keresztben áll a lelkiismeret, amikor a polgármesternek ezt a nyílt, becsületes és hálával honorálandó kijelentését hallják. De hol vagyunk 'Már azoktól aa elméletektől,, amelyeket ezek az urak magukénak vallanak és amelyek szemforgató módon azt állítják, hogy nincsen jogunk utódainkra adósságokat hagyni. A hitelműveletek ma, már nem olyanok, mint mikor a könnyelmű gavallérok el- tékozolják őseik vagyonát. A hitelműveletek ma már hozzátartoznak az élethez és a polgármesternek igenis, kötelessége túl a költségvetésen gondoskodni arról, hogy ennek a városnak a fejlődése egy pillanatra meg ne álljon és hogy ennek a lakosságnak minden egyes tagja megtalálja a maga munkáját, a maga kereseti lehetőségét. Ha a város alkot, akkor nincs éhewő ember. Ss ha nem lesz éhező ember Budapesten, akkor ennek a városnak világcsodájára való fejlődése meg nem akadhat. A polgármester koltségveiési expozéjából kicsendülő optimizmus kedvező fhatást gyakorolt az egész törvényhatóságra. Bár\Szendy Károly polgármester egyórás beszédébe^, összefüggő képét adta jelen helyzetünknek ésj,a jövő esztendőhöz — Általánosságban az a meggyőződésem hogy a jövő esztendő folyamán gazdasági helyzetünkben lassúbb menejtű javulással számolhatunk. Az az egyetlen körülmény, hogy bevételeinknél mintegy másfél százalékos többlet mutatkozik, máris dokumentálja, hogy ebbeli reményeim nem alaptalanok. Üzemeink hozadékának gyarapodása örvendetes módon érezhető volt már a folyó esztendőben is és ha most figyelembe vesszük azokat a tervbevett intézkedéseket, amelyeket racionalizálási téren óhajtunk megvalósítani, számolhatunk azzal, hogy ez a szaporulat egyrészt állandósul, másrészt percentuálisan is megnövekszik. Adóbevételeinknél nem tartunk attól, hogy azok visszaesnének. A két legnagyobb hozamú adónemnél, az általános kereseti adónál és a fogyasztási adónál a múlthoz képest szaporulat mutatkozik, s ez a többlet szinte teljesen kiegyensúlyozza a forgalmiadónál tapasztalható visszaesést. — Bizonyos törekvések vannak mostanában arra nézve, hogy vámjövedelmeink kulcsát mérsékeljük. A főváros környékén elterülő községek és városok lakossága ugyanis sérelmesnek tartja magára nézve, hogy Budapesten követzetvámot kell fizetnie, aminthogy igyekszik szabadulni a piaci és vásárcsarnoki illetékektől is. Igen nagy jelentőségűnek tartom magam is természetesen a környékkel való harmóniát, s a tárgyalásoknál, amelyeket éppen mostanában folytatunk a környék és a főváros ügyeit illetően, arra igyekszem, hogy a súrlódási felületeket kiküszöböljük. Arról természetesen nem lehet szó, hogy a főváros intézményesen lemondjon vám- és egyéb jövedelmeiről, mert hiszen a megszűkült bevételi lehetőségek idej,én fokozott gonddal kell ügyelnünk pénzügyeink egyensúlyára. Nekünk elsősorban az a kötelességünk, hogy saját közületünk helyzetének szilárdságát biztosítsuk, s anyagi áldozatokat csak akkor és csak olyan mértékben hozhatunk, ha azok a legtávolabbról se veszélyeztetik pénzügyeink stabilitását. Polgárságunk terheit nem fokozhatjuk, ennélfogva a környék és Budapest között való anyagi vonatkozású kérdéseket a kölfüzött reménységeknek, úgy éreztük, helyénvaló, ha a költségvetési program kimunkálását illetően kikérjük a polgármester véleményét, elsősorban azokra a kérdésekre nézve, amelyek a közönség széles rétegeit érdeklik. csönüs belátás és megértés alapján intézhetjük csak el. — Az a körülmény, hogy budget-terveze- tlink 5.7 millió pengős hiánnyal zárul, bizonyítja legjobban, hogy felettünk sem suhant el nyomtalanul a gazdasági válság, s bár igaz, hogy ezt a deficitet részben a szanálási akció következményeként remélt megtakarítással, részben a költségvetés egyes dologi tételeinél keresztülvezetendő zárolással és az államrendőrségi hozzájárulás mérséklésével kiegyensúlyozhatjuk, helyzetünk még sem könnyű. — Takarékoskodnunk kell továbbra is, mert nekünk, az ország fővárosának egész sereg olyan kiadásunk is van, amely éppen azért adódik, mert központja vagyunk a kulturális és szellemi életnek. Budapestet nem elég megtartani a régi szinten, hanem előbbre is kell vinnünk a fejlődés útján, ezt joggal várja el tőlünk mindenki. Közoktatási, közegészségügyi, városfejlesztési intézkedéseinknek továbbra is azt kell eredményezniük, hogy az élen maradjunk. Éz éppannyira országos, mint fővárosi érdek, manapság még hatványozottabban, mint régen. — Költségvetésünknek ezernyi szempontja van, ezek azonban végeredményben mind abban csúcsosodnak ki, hogy Budapest legyen a szellemi központ, amely semmivel se maradhat el a nyugati nagyvárosok mögött. —■ A jövő esztendő még nem hozza vissza a nagy alkotások boldog idejét. Még nem gondolhatunk arra, hogy az új intézmények hosszú sorával gazdagíthassuk városunkat, de máris megteszünk mindent arra, hogy a meglévőket fejlesszük és modernizáljuk. Megszűkült költségvetési kereteinken túl is adunk közmunkákat. Hitelműveletet leszünk kénytelenek végezni, de szívesen tesszük, mert a fejlődés tempója nem állhat meg. — Azok között a beruházások között, amelyeknek költségvetésünkben nem tudtunk fedezetet biztosítani, első helyen állanak a közlekedés megjavítását és kifejlesztését célzó intézkedések. Minden áldozatot meg kell hoznunk arra nézve, hogy gyors, kényelmes és nem drága közlekedés Szendy Károly polgármester a következőkben válaszolt a Fővárosi Hírlap munkatársának:
