Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-09-25 / 39. szám
Budapest, 1935 szeptember 25. 5 A NÉP friss erői befejezték vallomásukat a tervekről, amelyekkel Budapest nagy érdekeit szolgálni kívánják I — mondja a válasz. — A beruházási tételben 600.000 pengő van felvéve erre a célra, de, úgy lehet, még sem lesz meg az aluljáró, mert nem lesz rá szükség. A fővárosi közlekedési vonalak átcsoportosítása megszünteti a nagy forgalmat, amely miatt a sorompó olyan sokszor és olyan sokáig elzárja a közlekedést. Hiszen a forgalom, gyakran a mentők, tűzoltók közlekedésének elzárása a fő ok, amiért itt segíteni kell, mert a halálsorompóhoz” fűződő veszedelmek ma már alig jönnek számításba. — Nagyobb probléma ennél a munkásinvázió leszerelése. Aug*$ztús elején indítottuk meg a nyilatkozatokat, amelyekben a székesfőváros törvényhatósági bizottságának a NÉP táborához tartozó új tagjai tettek vallomást azokról a gondolatokról és tervekről, amelyekkel részt akarjak venni a köz javát szolgáló munlmban. Sok értéket és érdekességet tárták fel ezek a nyilatkozatok, amelyek széles képben keltettek nagy érdeklődést. Minden újabb sorozat új színekkel járult a változatos kai eldob zkop h oz, de ások- f@7/6 )S&i/'Yi,íj müidicr (yl'vkZtS^tofta (X lelkes hang, a lépt en-nyomon megnyilatkozó szociális érzés és a friss tetterőről való ta- nuságtétel. Az érdekes sorozatot most lezárjuk. A ,,NEP friss erőit”, ahogy a bevezetőben neveztük őket, sorra megszólaltattuk. A bizottsági tagok közül kettő jelenleg külföldön tartózkodik, két bizottsági tag pedig külön, terjedelmes cikkben fog beszámolni elgondolásairól, mint ahogy ezt legutóbb Terbócz Imre országgyűlési képviselő tette ..Alkotó mentakarítás” cím.ü nikkéhpv). Pözel István dr. a közért való munkásságát, mint törvényhozó és mint a főváros törvényhatósági bizottságának tagja, kétfelé osztja. Egyelőre ■— amíg az országgyűlés szünetel — egészen a fővárosé s mi eltöprengünk rajta, látva azt a lelki- ismeretes munkát, amellyel a polgárság bizalmát megszolgálja, hogy miképpen pótolja meg a napnak rendelkezésre álló óráit, ha majd kétfelé is hívja a kötelesség. Ügyvédi irodája, amióta városatya lett, olyan, mint egy nagy közhivatal, amelyet az ügyes-bajos dolgok elintézésére állítottak fel. Tömegesen veszik igénybe nagy és kis kérdések elintézésére, s ez utóbbiak a mai nehéz élet szociális vonatkozásai körül forognak. Igazán atyja a városnak és főképpen kerületének, a déli választókerületnek, amelyet a NEP-hez tartozó két másik bizottsági tagtársával úgy osztott meg, hogy elsősorban a X. közigazgatási kerületet. Kőbányát gondozza. Ezt a gondozást azután a szó teljes értelmében ki is meríti. Sűrűn látogat el választói közé, s minden második hét péntekjén a NÉP hivatalos helyiségében fogadónapot tart. Hogy milyen anyag, mennyi kérés, panasz és reménység gyűl össze egy ilyen fogadónapra, csak az alkothat fogalmat róla, aki közvetlenül látja. Hűséges vezérkar áll segítségre a fogadónapokon, amelyeken minden alkalommal ott van Bongó Orbán, a NÉP X. kerületi elnöke, Király Dezső kerületi titkár és Lengyel Arturné, a buzgó körzeti elnök. A mindenen elhatalmasodó, sohasem hiányzó kérés, amellyel ide bekopogtatnak, az állás és újból csak az állás. Ez a legfájdalmasabb pont, mert legtöbbször hiábavaló a jóakarat, az ajánlás, a fáradozás: állást szerezni még akkor is, ha a diplomás ember munkás akar lenni, a legnagyobb művészet ma. De Pözel István senkit sem utasít el: megpróbálja a lehetetlent is, és bizony sokan köszönhetik neki kenyerüket. Jönnek azután különböző áthelyezési kérésekkel s itt inkább nyílik alkalom segítésre, ha méltányos dolgokról van szó. S jönnek a panaszosok, sérelmesek, akik körül egész helyzettanulmányokat kell végezni, hogy az út az igazság felé vezessen. A sok küzdelmes, bajos ember között azután vidítólag hat, amikor valaki olyan élelmes, mint egy legutóbb jelentkezett polgár, aki kijelentette, hogy a BESZKART-nál órás szeretne lenni. Hogy minek ,a BESZKÁRT-nak órás, megmagyarázta. Minden villamoskocsivezetö perrónján ott van a kis, kerek, fel- és lekapcsolható óra. Ilyen sok van s ezeket szeretné javítani. Lehet, hogy legközelebb már javítja is. Ilyen és hasonló a sok kis, de tömegében idegeket, energiákat próbára tevő kérdés, ami a fogadónapokon sorra kerül. A nagy kerületi problémák az elnöki bizottsági üléseken jutnak Pözel István elé. Sok komoly terv indul el a megvalósulás útján, új fejlődési folyamattal biztatva Kőbányát. A szociális ügyekben is sok itt a tennivaló s legutóbb hathatósan lépett közbe a NÉP, amikor az Auguszta-telepröl ki akartak lakoltatni 120 családot, mert a bérelt lakásokat szükséglakásokká minősítették. Nyolc napjuk volt a családoknak a kiköltözködésre, de Pözel István tábora megakadályozta a kegyetlen intézkedés végrehajtását. Nagy ügy, kis ügy, mind, mind ott örvénylik a képviselő körül az ilyen kőbányai napokon, amelyekre reménységgel, szeretettel várják Pözel Istvánt. És nem hiába várják . . . * A másik fogadónapon — mert hetenkint a Kaplony-utcai irodájában is fogad — kerestük fel Pözel Istvánt. Itt is a kerület ügyei kavarognak a levegőben, önkénytelenül is erre az ostromra terelődik a beszélgetés. — Nagyon lefoglal — mondja Pözel István — de szívesen csinálom. Szinte polgártársaimnak élek, bár, amit teszek, csak toldozás-foldo- zás, sürgős segítség, 'ott, ahol lehet. S ez nem maradhat így, a szociális, az emberi kérdéseket meg kell oldanunk, minden más kérdés előtt és minden áron. Ezzel a szemmel nézek mindent, minden alkotást amely fővárosunkat emeli, mint munkaalkalmat tekintek s ennek szolgálatába óhajtanám Állítani mindenekelőtt a közmunkákat, amelyeket az ÜTI-kölcsönből jelentősen fokozni tudunk. Bízom a megoldás lehetőségében, hiszen a kormány programjának is ez a gerince. A reformok új élete előtt állunk. — A főváros jövedelmeinek fokozását, az ipar, a kereskedelem nagy lendületét s ezzel a kereseti alkalmak megszaporodását látom az erőteljesen megindult idegenforgalmunkban. S itt aránylag a legkevesebb befektetéssel lehet célt érni s a befektetés a legdúsabban kamatozik. De nem szabad sajnálni az áldozatot, nem ötszázezer pengőt, hanem ötmillió pengőt kell befektetni a propagandába, hiszen az eredmények azt mutatják, hogy itt a befektetés ötven százalékkal kamatozik. A szélesebb kontúrokból a kerülethez jutottunk vissza. Kőbánya közügyéiről beszélve, a sokat emlegetett, az évtizedek óta el nem intézett aluljáró kérdését nem lehet kihagyni. .— Az aluljáró most végre talán a megoldáshoz közeledne Abból az alkalomból, hogy a NÉP új bizottsági tagjainak ankétjét befejeztük, Hajnóczy Béla dr., mint ennek a tábornak legfiatalabb tagja, az „ifjúság jogán” a következő megtisztelő sorokkal kereste fel a Fővárosi Hírlapot: Nagy figyelemmel kísértem azt a nyilat- kozatsorozatot, amelyben a Fővárosi Hírlap — találóan elnevezve — a NÉP „friss erőit” szólaltatta meg. Amilyen jó volt a gondolat, olyan értékessé vált az eredmény: a törvény- hatósági bizottság új tagjainak vallomása azokról a gondolatokról, tervekről, kívánságokról, amelyekkel a közért való munkának nekiindulnak. Így, gyűjteménybe foglalva, imponáló erővel hat a sok neme,s akarat, a felfelé törő, de mégis gyakorlati alapon álló sok elgondolás, amelyről bizonyára megelégedéssel vesz tudomást az a polgárság, amelynek bizalma a városi közéletben eddig nem szereplő férfiakat a törvényhatósági bizottságba küldte. Különös örömmel tölt el, hogy a „friss erők”, akármilyen téma-körről is nyilatkoznak, minden egyéb megoldandó feladat elé helyezik az emberi problémák megoldását. S ez az örömöm természetes, hiszen ezzel az elgondolással az én hitvallásom mellé állanak. Ügylátszik, tudatosan, vagy tudat alatt érzik a „friss erők” — és ezzel is jogot szereznek erre Kőbányát elözönlik az idegen, többnyire faluról jött munkások, akik nemcsak a mi sok munka- nélkülink elől veszik el a kenyeret, de, nem táplálják sem az ipart, sem a kereskedelmet. Egész heti élelmüket maguklml hozzák, úgyszólván semmire sem költenek s a keresetüket elviszik. — A kérdés megoldása nem könnyű. A kormány közbejöttével ankéten kell eldönteni, hogy ezekkel a munkásrajokkal mit csináljunk, hogyan lehet őket elhelyezni másfelé a gyáriparban vagy mezőgazdaságnál. A szociális térről lekerülve, megkérdeztük Pözel Istvánt Kőbánya legújabb kultúrkérdé- séről, a leány gimnáziumról. — A leánygimnázium egyik kerületi programpontunk, s mindent elkövetünk, hogy dűlőre is juttassuk. Az egyetlen kerület, amelynek nincs leány- gimnáziuma, de ez még nem minden. Ha a többi kerületek közül egyiknek nem volna, át lehetne sétálni a másik kerületbe az iskoláért. De Kőbányán ez nem így van, Kőbánya egy külön, távoleső1 darabja Budapestünknek, s ez a körülmény egymagában indokolttá teszi a közönség ef-Ös vágyát a leánygimnázium iránt. Van tehát bőven megoldásra váró probléma Kőbányán s ezek között egy nagyon jelentős kérdésre mutatott rá a képviselő. — Egy nagy környék fejlődésének új lehetőségével foglalkozom: a sertésszállások eltávolításával. Nem lehet tovább tűrni ezeket a szállásokat, amelyeket Nagytéténybe kell telepíteni. Ott el lehet helyezni a hízó sertésmennyiséget és foglalkoztatni a munkásságot. Mert ezt a szempontot nem szabad figyelmen kívül hagyni. A sertésszállások eltávolításával kétségen kívül nagyobb arányú építkezés indul meg ezen a környéken, ami munkaalkalmat ad és úgy a munka folyamán, mint később a kiépült városrészben kereseti lehetőséget ipárosnak, kereskedőnek. Még a Kőbányán hiányzó gőzfürdő terve, a strandfürdő, az Auguszta-telep új útjai és a telepházak renoválása kerültek szóba a megoldásra váró kérdések során, s mindenben a munkaalkalmak, a kereseti lehetőségek megteremtése foglalta el az első helyet, mint vezérlő motívum, amely Pözel István gondolatait betölti. az elnevezésre —, hogy az elmúlt évtizedek mulasztását kell mind&nekálőtyt jóvátenni. Szükség van erre annál inkább, mert az elmúlt évtizedek gazdasági bősége talán nem tette olyan paran- csolólag általánossá az emberi problémák megoldását, mint a nehéz viszonyok között vergődő mai kor. S amennyire várja ez a korszak az orvost, annyira óvatosan kell ellenőriznie a kontárt. Mindenki ehhez a nagy kérdéshez akar hozzányúlni, de, úgy érzem, hogy az álprófétákból ki- ábráindult tömegek a „friss, érők” kphiül fogják kikérném azokat, akikje öl őszinte, Önzetlen jóakaratot és áZzel párosult mnnféakészségét várhatnak. S itt nagy szerepet látok a frontharcosok és frontharcos-vezetők számára, akik fiatalon, a harctérről, hozták magukkal haza a sorsközösség tudatát és a tekintély elvén alapuló de)mo- kráciát. Mint énnek a tábiornak egyik legfiatalabb tagja, lelkes hitvallója vagyok ennek a gondolatnak és állíthatom, hogy velem együtt ezek a „friss erők” ma már nem hajlandók a régi, elavult tanításokat magukévá tenni és különösen nem hajlandók az emberek értékét a birtokolt javak mennyisége szerint meghatározni, hanem azt vallják, hogy ma az ember annyit ér, amennyi szolgálatot tud tenni munkájával a köznek. A Fővárosi Hírlap hasábjain megjelent, sokfelé ágazó nyilatkozatok, amelyek külön- kü'ön színét a különböző tapasztalatok, tanulmáHafnőczy Béla ilr., a legfiatalabb „friss erő“, a Fővárosi Hírlap ankéfjárél Pőzel István dr.: fl szociális kérdéseket keli megoldanunk minden más előtt és minden áron
