Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1935-09-11 / 37. szám

Budapest, X935 szeptember 11.

,>iw/b&sijiíiaxp

A NÉP új tábora szeretettel vállalja

Budapest feilesztésének szétágazd munkáját

Űj színek, új hangok az érdekes sorozatban, amelyben a Fővárosi Hírlap hasábjain a főváros törvényhatósági bizottságának a N E P-hez tartozó tagjai engednek bepillantást azokba a gondolatokba és elhatározásokba, amelyekkel a városháza küszöbét átlépték. A nyári ízelítő után most a gyümölcstermő ősszel nyílik meg a munka arénája s jutnak érvényesüléshez a felvonuló erők. A színek, a hangok változata más-más ezekben a megnyilatkozásokban, de valamennyin átvonul, mint vezérlő motívum, az alkotó munka és ezen keresztül a szociális kérdések megoldásának gondja. Csupa gyakorlati, földönjáró terv, amely a papírról az életbe kívánkozik s a jobb élet lehetőségeit keresi. Reméljük, meg is fogja találni.

előtt megépített házzal az egész város képét elrontották és a tulajdonosnak is nagy kárt okoztak.

— A másik probléma, amellyel bőséges külföldi tapasztalataim és itthoni tanulmányaim alapján nagy szeretettel foglalkozom: a városélelmezés.

Az egészséges városélelmezés előfeltétele — amint ezt Párizsban meg is valósították — az, hogy élelmiszerek nagyban és szabványmeny- nyiségben való eladása és vétele

egy központi piacon legyen koncentrálva.

Amikor nálunk a régi vásárcsarnokokat építették, tulajdonképpen csak a piaci árusokat helyezték tető alá. A mi „halijaink” a Halles Centrales-ebhez csak mint épületek hasonlítottak. A központi Nagy vásártelep már azzal a gondolattal épült, hogy az élelmiszereknek első kéz- tőli eladása nagyban és szabvány-mennyiségben ezen a helyen bonyolódjék le, és ennek érdekében az odaérkező áruknak tarifális kedvezményeket is biztosítottak. Ez kétségen kívül alkalmas arra, hogy a budapesti élelmiszer- piac fejlődését egészséges irányba terelje, de egymagában nem vezethet végleges eredményhez és feltétlenül szükség lesz arra, hogy

Juhász Jenő dr.: B helyes városrendezési tervről és az egységes élelmiszerforgalomról

Vitéz nemes Juhász Jenő dr. gazdasági főtanácsos, ügyvéd valahogyan felülről, a tudomány pódiumáról jutott el a problémák gyakorlati kezeléséhez. Az egyetemi professzor és az életben élő újságíró összetétele stílusban, gondolkozásban, meglátásban. Ez a kettősség egész pályáján végigvonult. Darányi Ignác alatt a földmívelés- ügyi minisztérium sajtóreferense volt, sokat dolgozott egészen fiatalon a mezőgazdasági szaksajtóban, különösen a birtokrendezési és mezőgazdasági munkásszociális téren. Serényi Béla gróf Párisba küldte szaktudósáénak, majd Angliát, az egész nyugati kultúrvilágot bejárta s visszatérve ügyvédi irodát nyitott. Azóta állandóan foglalkozik agrárkérdésekkel, főképpen a földreform és földteherrendezés problémáival s utóbbinak ö volt a legelső megmozgatója. Nagyon széleskörű az irodalmi tevékenysége, amely a napilapok egész sorában, tudományos folyóiratokban és önálló tanulmányokban, főképpen a jogtörténelmi, közgazdasági, agrárszociális kérdések felé fordult.

Ezért céloztunk elöljáróban a katedrái magaslatra, amelyről most mint új fővárosi városatya a gyakorlati élet kellős közepébe evezett Juhász Jenő dr. Ehhez az előfeltételt a tudósba oltott újságíró szerezte meg, akinek tanulmányai alatt nyitva volt a szeme a köznapi praktikum számára is. így Parisban közvetlenül tanulmányozta a közélelmezés kérdését, járta a piacokat is és most a főváros javára akarja gyümöl- csöztetni tapasztalatait. Emellett a városrendezés kérdése érdekli a legjobban sí erről a két problémáról szól nekünk adott nyilatkozata is:

— A városrendezés kérdésében a régebbi városvezetőség nem számolt kellőképpen a helyi adottságokkal. A Gellérthegyet és a Dunát nem liehet kimozdítani: ezt nem vették figyelembe. Tehát

szükségesnek látom egy olyan város- rendezési terv megállapítását, amely elsősorban a természeti adottságokkal, másodsorban azokkal a meglévő épületekkel számol — mint például a Bazilika —, amelyeket nem lehet lebontani, vagy eltolni,

tehát az egész városrendezésnek örök időkre ezekhez kell alkalmazkodni. A másik szempont, amely szerint ennek az állandó és változatlan városrendezési tervnek kell kialakulnia,

a közlekedésnek, Budapest-fürdőváros jellegének figyelembevétele.

^ — Ezidőszerint a város belterületéről kifelé haladva, következnek mindig nagyobb és nagyobb telekegységek. Azok a kisebb igényű és kisebb vagyoni lehetőségű budapesti polgárok tehát, akik egészséges lakás és családi ház érdekében szívesen vállalják a távolság legyőzését s az időbeli és pénzbeli áldozatokat, kénytelenek a környékre menni és a főváros területén kívül települni. Az volna tehát kívánatos, hogy a ma belterületnek számítható részeken túl egy parkövezetet tartsunk fenn megfelelő szélességben, amelyen csak nyilvános parkok és erdők vagy nagy luxus-telkeken építhető villák legyenek engedélyezhetek és ezen az övezeten túl a már meglévő vagy ezután tervszerűleg létesítendő közlekedési vonalaknak végállomásai körül adassák meg a lehetőség 200—300 Q megszabásával arra, hogy ott

létszámot biztosítanának a közlekedési vállalatoknak, hogy a perifériák felé való közlekedés Í3 veszteség nélkül volna lebonyolítható.

— Mindenesetre végét kell szakítani annak, hogy a városrend,ezési elgondolásokba ötlet szérűié g történjenek változtatások, mint ahogy a legutóbb is megtörtént a Németvölgy i-útnál, ahol pár évvel ezelőtt építési engedélyt adtak legfeljebb egyemelet magas családi házra és alig hogy az felépült, megengedték úgy a Böszörményi-útón, mint a Né- metvölgyi-úton a zártszerű építkezést és pedig ötemeletes palotákra is és ezzel a fél évvel ezaz élelmiszer-forgalom Budapesten is egységes elgondolás szerint adminisz- tratíve szabályoztassék

és a piacrendezésnek legközelebbi feladata, nézetem szerint, az, hogy megtalálja azt a helyes módot, amely az egységes áralakulást biztosítja, a mesterséges konjunktúrát és a piaci visszaéléseket megakadályozza és megtalálja a módot arra is, hogy különösen az idénycikkekné'li jelentkező árutorlódásokat kiküszöbölje és az árufölösleg értékét legalább egy töredékében megmentse.

Katona Béla: I termelő munka fokozhatja csak a nemzeti jövedelmet és vezethet boldogulásra

Katona Béla a realitások embere: mérnök, építési vállalkozó. Reális, de nem prózai, mert aa ö gyakorlati elgondolásait lelkes érzés füti és erős magyar érzés festi meg minden szavát és tettét. Ha hallgatóságát meg akarja hódítani, mindig visszamegy Szegvárra, a faluba, ahonnan egykor Pestre jött és az alföldi kovácsmesterhea, aki az édesapja volt. Mindent ebből a (magyar szemszögből néz és magához tudja hangolni hallgatóit is, amire bőven nyílik alkalma, hiszen a Józsefvárosban ö jelenti a lankadatlan tevékenységet gyűléseken, tanácskozásokon, buzdításban és agitációban a NEP-ért. Mint a Keresztény Párt főszervezője találta meg eszményeit a nemzeti egység gondolatában s ennek propagálásával tesz nagy szolgálatot pártjának erős szervezd tehetségének és népszerűségének latba- vetésével. Az eredmény a NÉP mintaszerű, fegyelmezett szervezete a Józsefvárosban s az ia különös siker, amelyet a nők sorompóba állításával ért el. A legbüszkébb azonban azokra a hódításokra, amelyeket a munkásság körében ért el.

— A munkanélküli tömegeket — mondja — a főváros, a társadalom gondozza. Noha a szociális vonatkozású intézményeket momentán leépíteni nem lehet, sehogysem tudok belenyugodni abba, hogy ez a mód helyettesítse a kenyérre felváltható munkát. Addig, amíg feltétlenül szükség van reájuk, a meglévő intézményeket fenn kell tartani, ez azonban, főképpen gazdasági vonatkozásban teljesen indokolatlan, mert a végcél mégis csak az lehet, hogy

a fővárosnak mindenféle munkára felette alkalmas népe termelő munkával keresse meg mindennapi életszükségletét.

— Arra kell törekedni, hogy a fogyasztás szempontjából ma semmit sem jelentő munkástömegek beálljanak a komoly fogyasztók soraiba, már csak azért is, mert a nemzeti jövedelem fokozása nélkül általános boldogulásra számítani sem lehet. A nemzeti jövedelem fokozása pedig a környező államok oktalan önellátási politikája mellett csa-k a belső fogyasztás emelésével érhető el.

—• Nagy súlyt vetnék magam részéről arra, hogy a magángazdasági élet terén munka nélkül lézengők beálljanak a dolgozók és ilyen módon

a fogyasztók sorába, még pedig nem a kozüle- tekben való elhelyezkedés révén, hanem

a magángazdaságba való bekapcsolással.

Evégből a székesfőváros illetékes tényezőinek a súlllyos viszonyok ellenére is segíteniök kell a magángazdasági életet, olyan módon, hogy hasznos közmunkák létesítésével az adófillérekből minél több kerüljön vissza a magángazdasági élet ereibe. Nem abban a formában kívánatos ez, mint ahogyan évek hosszú sora óta történik. Akkor, amikor a székesfőváros közönsége áldozatok árán, mint ebben az esztendőben is tette, sok milliónyi közmunkával siet a magángazdasági élet támogatására, kettős célt kell szolgálnia: gazdasági és szociális célt egyaránt. Nem csupán azért kell építeni, hogy újabb középületek díszítsék a főváros utcáit, hanem azért is, hogy az építkezéssel a munkanélküliek segítségére siessünk.

— De vájjon segítés-e az, ha a munkálatok kiadásánál

munkaalkalmakhoz olyan irreális ajánlattevők jutnak, akik számvetésükben a munkásság számára tisztességes munkabért beállítani nem tudnak.

Nagy szolgálatot tenne a székesfőváros a magyar munkásügynek, ha — mint az ország egyik legnagyobb munkaadója — a munkálatok kiadásánál megfontolás tárgyává tenné, vájjon az ajánlattevő képes-e az ajánlott árak keretében emberséges munkabéreket fizetni. Mert a helyzet ma az, hogy komoly fogyasztónak a lakosság az a része sem nevezhető, amely ilyen munkálatoknál talál foglalkozást. Mivel pedig a jobb jövő elengedhetetlen feltétele a nemzeti jövedelem emelése, ez pedig a mai viszonyok között függvénye a belső fogyasztásnak, nem lehet vitás, hogy a nagy tömegek kereseti lehetőségének emelése a nagy szociális érdeken kívül a legelső, a legszebb, a legmagyarabb nemzet- gazdasági feladat, amely elől nem térhet ki a székesfőváros sem, amikor mint munkaadó jelentkezik.

Szentesi József: Első feladatunk a fővárost, mint értéket megőrizni és gyarapítani a jövő számára

kerívárosszerű települések alakulhassanak ki,

még pedig Budapest határain belül.

— Ezek a végállomások környékén kialakuló és aránylag sűrűn lakott kertvárosok megállítanák a kenyerét Budapesten kereső polgárságnak a környező községekbe való rend- szertelen kiáramlását és olyan állandó utasSzentesi József részr/énytársasági igazgató, a községi kenyérgyár alelnöke, azelőtt pedig a községi élelmiszerüzem választmányi tagja volt. Ez? úgy hat, mint a próza, de a legszebb próza, amely mögött nagy szociális gondolat áll. A nagy városnak adni a mindennapi kenyeret, amely a legolcsóbb, irányítani az élelmiszerüzemet, amely minden viharokon keresztül csorbítatlanul teljesítette hivatását s mindig jótékonyan folyt bele az árszabályozásba:

ezeknek a feladatoknak valahogyan romantikájuk van. A nagyváros életregényébe tartoznak.

És ahogy beszélünk Szentesi Józseffel, aki Budán, a Martcnhegyi-út zöld pompájában lakik, meleg, szinte romantikus tónusban, a Ferencváros szegényeit halljuk emlegetni. A Ferencváros küldte a törvényhatósági bizottságba s ez volt a területe közéleti munkásságának, tizenhat éven át, azóta, hogy Usetty Ferenc és Usetty Béla oldalán a ke-