Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1935-08-07 / 32-33. szám

Budapest, 1935 augusztus 7. 7 A JÁNOSHEGY „ A BÜKK ELLEN Irta: Pogány A Fővárosi Hírlap, majd utána a Budapesti Hírlap, a Magyarság és több más napilap is meg­emlékezett arról, hogy a Fővárosi Alkalmazottak Sccítöalapja új üdülőhelyet szándékozik teremteni a beleg, vagy üdülésre szoruló fővárosi tisztviselők r'i.má’-a. A. balatonkenesei üdülőtelep kitünően be­vélt. nagyszerű vezetéssel, modern kényelemmel, tökéletesen szolgálja célját. Ez a cél azonban nem merit ki mindent. A mai orvostudomány, de az egész­ségével törődő laikus ember is) tökéletesen tisztá­ban van azzal, hogy a síkföldi, a víz mellett való üdülés csak bizonyos embereknek, csak bizonyos betegségeknek való, csak bizonyos szempontok sze­rint való üdülést szolgál. Sajnos, a gyöngélkedő és üdülésre szoruló emberiség nagyobbik fele nem ta­lálja meg a kívánt fölfrissülést, vagy gyógyulást a síkföldi, vagy vízmenti üdülőhelyeken. Bizonyos kor elérése után, ha az emberi ,test kissé meg akar újulni, föl akar frissülni, akkor hegyi levegőre van szüksége. De fiataloknál is a légiszervek megbete­gedéseit csak a hegyi levegő gyógyítja. Egy olyan hatalmas intézménynek tehát, mint a Fővárosi Al­kalmazottak Segítöalapja, erre is gondolni kellett. Gondoltak is rá. Liber Endre alpolgármester egy bizottsággal az élén bejárta az ország hegyvidé­keit, amelyek alkalmasnak látszottak arra, hogy a subalpin levegővel gyógyítsák a fővárosi alkalma­zottakat. Akik ismerjük ezt a megmaradt kis csonka országot, tudjuk, hogy ezekben a helyekben nincs hiány. Legelsösorban ott van a Mátra, amely tíz esztendő alatt a maga egészében az üdülőközönség szolgálatába állott és hatalmas virulásnak indult. hacsak a barátokról és rokonokról volna szó: sokkal valószínűbb, hogy a hivatali főnökök és az ügy­felek is napi jelentkezők lennének a Jánoshegyen, vagy a Hármashatárhegyen. Sokkal fontosabb azon­ban az, hogy a négyszázegynehányméter magas Jánoshegy, vagy Hármashatárhegy, nem hogy nem subalpin-levegöjü, de tulajdonképpen nem is magas­lat. Hat-hétszázméternél kezdődik az a levegő, amely gyógyít és üdít. Sajnos, a megcsonkított Magyarországban ezer méternél magasabb helyünk nincs. Az ezerméteres Kékes és a néhány méterrel alacsonyabb Gallyatető után kétségkívül kizárólago­san üjhutára lehet gondolni. Mindig örülünk, ha baráti hang'okat hallunk Budapestről. Boldogok vagyunk, ha budapesti lélek megnyilatkozásával találkozunk, de éppen úgy sze- íetjük ennek a csonka országnak más gyönyörű vidékeit is, amelyekből csodálatos szépségű kultúr- helyeket lehet varázsolni. És ez ás feladatai közé tartozik a magyar székesfővárosnak. Népesítsük mi be iái Jánoshegyet és a Hármashatárhegyet külföl­diekkel, a tisztviselőinket pedig, akiket ki akarunk &ARBOMPAPIR TITÄHStf *!STEMajRPIR kapcsolni a mindennapi élet (forgatagából, akikhek bronhitisét ki akarjuk kúrálni, akiknek öregedő tüdejét ki akarjuk szellőztetni, ezeket vigyük, — ahogy Liber Endre szándékozik — a Bükkbe, Üj- hutára, ahol hitünk szerint egy kis tót faluból egy évtized alatt országoshírii üdülőt lehet varázsolni. VILLANYFÉNYBEN SZIKRÁZÓ tündérváros lesz Budapest a Szent istván-héten Ma is terjeszkednek itt, mert hiszen Mátraháza, a mátraházai Tiszti-üdülő, a mátraházai állami sza­natórium, a kékesi lukszusszálló, az alacsonyabban fekvő enyhe Mátrafíired és az ugyancsak idetar­tozó Parádfíirdö mellett most ja Gallyatetön szán­dékoznak üdülőhelyeket létesíteni. A Mátrában azonban egyelőre a főváros nem igen tudja elhe­lyezni üdülőtelepét, mert előbb föl kell emelni víz­záró-gátak emelésével az elfogyasztható vízmennyi­séget, ami bizony rengeteg pénzbe kerül. De nyugodtan lehet gondolni ilyen üdülőtelep megvalósításánál a Mecsekre is, ahol van már egy Turista-szálló, ahol ott van Harkányfürdö és Sikondafürdö. Ezek azonban alacsonyabb fekvésüek. A Börzsöny-hegység már nehezebben volna alkal­masamért hiszen még alig tett egy pár kapavágást az emberi kultúra, bár itt is épén most igyekeznek igen komoly terveket megvalósítani. A főváros ku­tató deputáciőja tehát a Bükk-hegységben találta a legalkalmasabb helyet, nem messze Csonka- magyarország felvidékének székvárosától, Miskolc- tól, valamivel Lillafüred fölött. Liber Endre alpol­gármester nem egyszer hangoztatta, hogy a fő­városi üdülőtelep számára legalkalmasabb hely Erjhuta község, amely Magyarország legmagasabban fekvő községe. (Körülbelül elhatározott dolog az is, hogy a Fővárosi SegítÖalap magaslati üdülőtelepét itt létesítik, amennyiben Borbély-Maczky Emil fő­ispán jóvoltából már arra is ígérete van a főváros­nak, hogy az üdülőtelepet a vármegye kellő meny- nyiségü vízzel fogja ellátni. Hogy milyen tökéletes volt ez a választása (az alpolgármesternek, semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy azóta már szá­mos magánvállalkozó jelentkezett, hogy szana­tóriumot, üdülőtelepet, penziót létesítenek üjhután, amely egyébként már ma is igen keresett nyaraló­helye a budapesti közönségnek. Szinte meglepetésszerűen és meglehetősen agresszív módon támad néhány epés sorban a fő­város alkalmazottainak magaslati üdülőtelepe, illetve annak újhutai megoldása ellen Rassay Károly esti­lapja. Az összefüggést nem nagyon nehéz megke­resni, mert hiszen e sorok szerény írója folytatott már személyes vitát Kabakovics József bizottsági taggal, aki legalább olyan jőbarátja Rassay Károly estilapjának, (mint a fővárosi tisztviselőknek. Tisz­teletreméltó és tekintélyes szerepet játszik a Segítő Alapnál, ahol a magaslati üdülőtelepnek Budapest határában való elhelyezését szorgalmazza., Egészen bizonyos, hogy ez az ő álláspontja keresett most nyomtatott sorokban is nyilvánosságot, aminek vi­szont valószínűleg az az oka, hogy nem sok híve lehet a Segítő Alapnál a Kabakovics-féle megoldás­nak. Kabakovics friss, egészséges ember, akinek a turisztikához sem igen van köze és aki (jólmenö ügyvédi irodájának ablakából nézi a világot. Ezért születhetett ,meg ez a gondolata, amelyről, ha na­gyon jót akarunk mondani, akkor mint fél meg­oldást kezeljük. Bár meggyőződésünk az is, hogy a semmittevési is többet ér a fél megoldásoknál. Kaba­kovics a Jánoshegyen, vagy a Hármashatárhegyen képzeli a magaslati üdülőt. De engedje meg ne­künk azt, hogy mi, akik vele együtt rajongunk ezért a szép Budapestért és akik regiment számra szeretnénk a külföldieket ideterelni, a fővárosi tiszt­viselők magaslati üdülőtelepét el sem tudjuk kép­zelni Budapest határában. Orvosi véleményt sem kell kikérni arról, hogy a pihenésnek első feltétele a megszokottból, a min­dennapi munkából, az állandó környezetből való kikapcsolódás. Hogy kapcsolódik ki azonban minden­napi robotjából, környezetéből az a fővárosi tiszt­viselő, aki a, Jánoshegyen üdül és akit rokonai, ba­rátai minden negyedórában zaklathatnak. De még *--------------------------------------------* JUBI LÁL A BUDAPESTI DISZK!ViLÁGITÁS A Dunapart díszkivilágítása az idén jubilál. Szent István hetében lesz tíz esztendeje, hogy a jánoshegyi Erzsébet királyné kilátótorony épületé­nek körvonalait villanykörte füzérekkel övezték át és a langyos nyári éjszakában ragyogón kigyullad­tak a torony körül az első villanylámpák. Annak idején ámulatbaejtö attrakció volt a kivilágított Erzsébet kilátó, amely a lombos hegytetőt mint valami gyémánt diadém koronázta. Az utána kö­vetkező években sorra egymásután valósították meg, előbb kezdetleges eszközökkel, majd a nagy siker láttán végleges berendezéssel a Citadella, a a Halászbástya, a Mátyás-templomi, a Szent Anna­templom és a helyőrségi templom megvilágítását, majd hosszabb stagnálás következett, jóllehet min­denki tudta, hogy az esti kivilágítás olyan látvá­nyossággal szolgál, amilyennel a világ egyetlen nagyvárosa sem tud bennünket utánozni. Szendy Károly polgármester alkotó ked­vének köszönhető, hogy a díszkivilágítás az idei jubileumi esztendőben, új, hatal­mas lendületet kapott. A polgármester szándékainak megvalósítására Szaszovszky Ottó, az Elektromos Müvek új helyet­tes vezérigazgatója vállalkozott, aki , nem mérlegelte bürokratikus fontoskodás­sal, hogy milyen műszaki feladatot jelent az Elektromos Műveknek a világítás, ho­gyan lehet a kábeleket, vagy a fényszóró- lámpákat kicserélni, hanem azt tekintette egyedül, hogy miiyen nagy érték a magyar főváros szépségeinek kidomborítására a díszkivilágítás tündéri látványossága. Felkerestük —. Augusztus 15-ére lebontják a Mátyás-tem­plom újjáépített tornyának állványait, úgyhogy Szent István hetére ezt is újból megvilágíthatjuk. A hatás kétségtelenül szebb lesz, mint eddig volt), mert az új torony fehér kövei a reflektorok fé­nyében úgy tündökölnek, mintha az egé­szet hóból, vagy cukorból faragták volna. — Az utóbbi időben sok bírálat hangzott el pro és kontra a pesti Dunaparton felszerelt ünnepi füzér-világítással kapcsolatban. Félreértések és to­vábbi eszmecserék elkerülése érdekében Bzüksé­g^esneK tartom a pesti Dunapart füzérvilágítása alkalmi jellegű, nem végleges. Csupán a Szent István-hét alatt alkalmazzuk, azért, hogy az ünnepségek idején a városkép élénk­ségét ezzel is fokozzuk. ._ Különböző ötletek és javaslatok hangzottak el olyan irányban is, hogy a díszkivilágítás foko­zására egyszínű világítás helyett különböző fény­forrásokat kellene alkalmazni. Az eire Irányuló kísérletek azonban nem váltak be, illetve az ilyen világítást is csak alkalomszerűen lehet alkalmazni, de mint állandó díszvilágítás ez a mód nem kívá­natos és tényleg nem illenék abba cs fenséges, ün­nepi panorámába, amelyet a fehér fénnyel való világítás a Dunapartokon teremt. Általában nap- ról-napra rengeteg levél és propozíció érkezik hoz­zánk, * ami mind arra mutat, hogy a közönség mennyire szereti a kivilágítást, mennyire érdeklő­dik annak további lehetőségei iránt. A füzérvilági- tásssal szemben Szaszovszky Ottó helyettes vezérigazgatót, aki a kivilágítások fejlődéséről és további tervei­ről a Fővárosi Hírlap munkatársának a követke­zőket mondotta: — A jánoshegyi kilátótorony megvilágításával kezdődött tulajdonképen a mai díszkivilágítás. Azt megelőzően alkalomszerű, ideiglenes kivilágítások voltak, amelyek sikere is igen mérsékelt volt. A jánoshegyi kilátó körvonalait 457 lámpával vilá­gították meg és az izzó gyöngysorként ragyogó távoli torony szépsége adott tulajdonképen impul­zust a további kísérletekre. Rá három évre, 1929-ben került sor a Citadella megvilágítására 89 reflektor­ral. Néhány hónappal később készült el a Gellért- szobor, a Halászbástya és a Mátyás-templom meg­világítása s rá egy évre szerelték fel a budai Szent Anna-templom és a Várban lévő helyőrségi templom reflektorait. Régi és sok oldalról megnyilvánult kívánságot teljesített Szendy Károly polgármester, amikor elrendelte a budai Várpalota kö­zépső kupolájának megvilágítását, miután ahhoz előzőleg legfelsőbb engedélyét adta a Kormányzó úr is. Ez a megvilágítás különösen hatásos„ A Várpalota patinás bronzkupolája, csúcsán a magyar szent koronával, úgy tündöklik az éjszakában, mint va­lami izzó drágakő, mint egy hatalmas smaragd diadém. Abban a kérdésben, hogy a Várpalota ki- vüágítása megmarad-e mostani formájáéban, vagy kiterjesztjük az oldalszárnyakra is, még nem tör­tént végleges döntés. A mai megoldás hatása inti- mebb, talán művészibb, a má,sik megoldás pedig kétségtelenül grandiózusabb. Türelmes próbák fog­ják eldönteni, hogy melyik mellett maradunk. állandó marad a Parlament kivilágítása, amely a Halászbástyához és a Citadellához ha­sonlóan szintén nagy fényerősségű feher fényű reflek­torokkal történik. A múlt héten tartottuk meg az errevönatkozó próbákat. A Parlament kozepso nagy kupolája lesz egyelőre kivilágítva. Bármennyire igyekszünk is, ez a kép nem lesz olyan hatásos, mint a királyi palotáé, mert kupoláját csak rész­ben borítja vörösréz, viszont az alapborítás nem érvényesül eléggé. A Parlament három Dunára néző árkádsora is dísz­kivilágítást kap. A földszinti, északi és déli es az emeleti középső árkádok belső világítást kapnak, rejtett fényforrásokból. A világításnak ez a módja. erősen kirajzolja az épület körvonalait és igen festőién érvényesül a kivilágított Par­__A Szent István-hetében próbaképen díszvilá­gítást kap a Hősök Emlékműve, illetve a Millen­niumi emlék és fényszórókkal világítják a Keleti p. u. főhomlokzatát. Általában azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a kivilágítást nem kell és nem lehet túl­zásba vinni és nem minden objektum al­kalmas a megvilágításra. A túlzott kivüágítás egyhangúvá válna, egyik a mcisiknak a szépségét rontaná le. Amit megvilágí­tunk, az körülbelül éppen az a mérték, amit be kell tartani. így is olyat nyújt a főváros látogatóinak, külföldi vendégeinek, amit más városok utánozhat­nak, de amihez hasonlót fővárosunk páratlanul szép fekvésénél és természetadta lehetőségénél fogva produkálni úgy sem tud.

Next

/
Thumbnails
Contents