Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-07-10 / 28-29. szám
Budapest, 1935 július 10. 5 MEGOLDHATÓ Budapesten a hotdusprobtéma A Fővárosi Hírlapban ismerteti és megvilágítja ezt a kérdést: BAKSA JÁNOS iőhapitányheíyeíles A Fővárosi Hírlapban már többízben beszámoltunk azokról a többé-kevésbbé sikerült parciális kísérletekről, amelyekkel agilis elöljárók igyekeztek kerületükben megoldani a kolduskérdést. A világváros Budapestnek valóban egyik rákfenéje a koldusprobléma, amelynek egyes jelenségei Victor Hugo .,Nyomorultak”-jának felejthetetlen és megrázó fejezeteire emlékeztetnek. Ezt a parciálisán, főleg pedig akcidentálisan többször megoldani vélt kérdést hivatott véglegesen rendezni az a memorandum, amelyet nak. Kényszermunkahelyek felállítása nélkül tudniillik a kolduskérdés megoldhatatlan. A nyomorékok és aggok .számára újabb men- helyek felállítása szükséges. Legnehezebb természetesen a testi és szellemi munkanélküliekről való gondoskodás, ez azonban elsősorban a hatóságok és a társadalom közös feladata. Baksa János fökapitányhelyettes memoranduma további során ismerteti a különböző koldus-ellenőri rendszereket, bemutatja azok előnyét és hátrányait. Nem tartja helyesnek többi közt a koldus-tan túsz rendszert sem, mert hiszen annak ellenőrzése és elöljárósági érvényesítése rendkívüli megnövekedett adminisztrációt kivárnia. A tantusz ezzel szemben igen jó villámhárító volna a szédelgések megakadályozására, különösen pedig a környékről és vidékről beözönlő koldusok agnoszkálására. A lényeget végül abba foglalja össze a memorandum, hogy az egész komplexust egységesen kell elintézni, mert például a második és hatodik kerületnek koldus-ellenőri és alamizsna-megváltási módszere a valóságban nem mentesíti a közönséget az elkerülhetetlen zaklatástól. A főváros évente tizenötmilliót költ karitatív célokra, körülbelül ugyanennyit tesz ki <ai jótékony egyesületek adománya, amiből is az köveutezík, hogy ezt a hatalmas összeget nagyszerűen fel lehetne használni, ha a célok és elgondolások sokféleségét nem aprózná fel. A belügyminiszter hivatott dönteni Baksa János memoranduma fölött, amelynek figyelemreméltó elgondolásait a fentiekben ismertettük. Baksa János rendörfökapitányhelyettes, a közigazgatási osztály vezetője nyújtott be a belügyminiszterhez, aki — a Fővárosi Hírlap munkatársának értesülése szerint — a legnagyobb jóindulattal és megértéssel karolta fel a memorandumban foglalt problémákat. A memorandum lényegesebb megállapításai a következők: Az első és figyelemreméltó megállapítás az, hogy az éhező szájnak nem gummibot, hanem kenyér kell: következésképp az aggoknak, a betegeknek ágyra van szükségük, nem toloncházi fapriccsre. Mindebből nyilvánvaló, hogy a koldulást a jelen körülmények között hatalmi szóval megoldani nem lehet. Mivel pedig ezek szerint a kolduskérdés elsősorban ■és háromnegyed részében szociális kérdés, a karitatív tényezők és a rendőrség nem dolgozhatok kiilön-külön, hanem csakis vállvetve, közös erővel állandóan ■együtt munkálkodva. Sajnos a karitatív működést nem irányítja egységes szellem, egységes vezetés. Szembe kell néznünk a valósággal: kétszáznál jóval több a törvényesen működő jótékony egyesület, ennek ellenére egyre nő a koldusok száma. Ugyanekkor természetesen egyre csökken a közönség áldozatkészsége, elannyira, hogy Budapest lakossága ma már többnyire részvét nélkül halad el az igazi nyomor mellett is, az elsőrendű szociális célokat szolgáló egyesületek urnái mellett is. A Budapesten hatóságilag számontartott Ínségesek száma mintegy harmincnyolcezer család, ami.-átlagszámítással 100.000-en felüli léleknek vehető. A nincsteleneknek ezt a hatalmas tömegét a memorandum célszerűségi szempontból négy csoportba osztja, de négy csoportba osztja a proülé- mák megoldásával megbízott funkcionáriusokat s. Ezek a csoportok a következők: 1. Közveszélyes munkakerülő koldusok, akik nagyobbrészt színlelik nyomorék voltukéit, akik túlnyomóan munkabírók, de valamennyien irtóznak a munkától. 2. Elaggott, nyomorék, beteg és munkaképtelen koldusok, akik mindenféle foglalkozásra képtelenek. 3. Egészséges munkanélküliek, testi munkások, akik munkát keresnek és akiket ez a kényszer hajt ki az utcára. 4. Munkanélküli szellemi munkások, akik eleihelyezkedésre várnak. Az első csoportba tartozók megrendszabályo:zása teljes egészében a rendőrség feladata. A második csoportba tartozók elhelyezése és ellátása a főváros és bizonyos karitatív egyesületek feladatkörébe esnék. A harmadik és negyedik csoportba tartozókról csak az állam, az egyház, a főváros és a társadalmi egyesületek közös munkája gondoskodhatik. Itt természetesen leglényegesebb a keresztülvitel mikéntje. Elsősorban végre kellene hajtani az 1913. évi XXI. törvénycikknek a dologházak felállítására vonatkozó rendelkezéseit. Ez a törvény módot nyújt ugyanis a közveszélyes munkakerülők felett ítélkező királyi bíróságnak, hogy elzárás helyett egytől öt évig terjedhető időtartamra dologházba utalják a munkakerülőt. Miután pénz hiányában dologházak felállítására aligha kerül a sor, a megfelelő belügyminiszteri rendelet alapján újra felállítandó internáló táborba kellene utalni a közveszélyes munkakerülő koldusokat, mindaddig, amíg rendszeres munkára rá nem szokEREDETI ANGOL IKBN-tarKYH DEÁK BÉLA Telelőn i 15—1—98 Tavasszal üzembehelyezik az új, modern repülőteret A NÉP első nagy közgyűlési sikere — Illetékes cáfolat az aggodalmakra és kifogásokra A törvényhatósági bizottság a nyári szünet előtt elintézte a*z utóbbi évek egyik legnagyobb szabású alkotásának megindítását: a nemzetközi repülőtér létesítését, amely arra hivatott, hogy Budapestet bekapcsolja a nemzetközi légiforgalomba olyan repülőállomás rendelkezésre bocsátásával, amely méltán felveheti a versenyt a legmodernebb külföldi intézményekkel. Rendkívül sajnálatos körülmény, hogy a közgyűlés 'egyes pártjai a fedezet tekintetében nehézségeket akartak támasztani és olyan aggodalmakat hangoztattak a várható további ismeretlen terhek jóslásával, amelyek könnyen azt a látszatot kelthették, hogy Budapesten nem mindenki méltányolja a [maga valóságában a nemzetközi repülőtér szükségességének fontosságát. A pénzügyi szakbizottság ülésén majdnem felborult a pártok között kialakult együttműködési harmónia, a jobboldali pártok összefogása azonban biztosította a javaslat bizottsági és közgyűlési elfogadását. A pénzügyi bizottság ülésén aratta első komoly sikerét a Nemzeti Egység Pártja, amikor arról volt szó, hogy a repülőtér megszerzéséhez szükséges 600 ezer pengős fedezetet honnan teremtsék elő. A polgármester javaslata úgy szól, hogy ezt az összeget a 21 milliós beruházási program kereteiből 1bocsássák rendelkezésre olyképpen, hogy a Kőbányai-úti halálsorompó megszüntetésére előirányzott 600 ezer pengőt egyszerűen a repülőtér költségeire fordítsák. Zsitvay Tibor, a NÉP fővárosi szervezetének elnöke, komoly és méltóságteljes beszédben fejtegette, hogy pártja egyik sarkalatos programjának tűzte ki a halálsorompók fokozatos meg- ^ szüntetését és ezirányban kötelező ígéretet tett Kőbánya polgárságának. Éppen ezért nem hajlandó a repülőteret a kőbányai halálsorompó rovására megszerezni és azt indítványozta, hogy a régebbi függőkölesönökből megtakarított összeget vegyék igénybe a repülőtér számára és változatlanul hagyják meg az új beruházó programban a halálsorompó eltávolítására megjelölt fedezetet. Szendy Károly polgármester legnagyobb megértéssel fogadta az indítványt és ily módon a szakbizottság, majd a közgyűlés megnyugvással adták hozzájárulásukat a repülőtér költségeinek engedélyezéséhez. Zsitvay Tibor átgondolt és bölcs javaslata általános tetszést aratott és Budapest ;polgárságát még inkább megerősíti abban a hitében, hogy a NÉP városházi munkássága mindenkor a közérdeket fogja szolgálni. A nemzetközi repülőtér területének megszerzésére a közgyűlés széleskörű felhatalmazást adott a polgármesternek, aki már is utasította az illetékes ügyosztályokat a szükséges lépések megtételére. A tanácskozások már folyamatban vannak, és az őszi hónapokban a polgármester a további intézkedésekre kér felhatalmazást a közgyűléstől. Minden kilátás megvan arra, hogy a budaörsi repülőtér már a jövő esztendő első felében a légiforgalom rendelkezésére állhat. Megcáfolják illetékes helyen a budaörsi repülőtér ellen felhozott aggodalmakat A kiválasztott hely ellen tudvalévőén élénk aggályok hangzottak el, a budaörsi határ mentén kiszemelt területet többen nem tartották alkalmasnak és volt olyan felszólaló is, aki azt az állítást kockáztatta meg, hogy a Köérberki-út szomszédságában a kiszemelt terület repülési szempontból egyenesen hátrányos és azt kérdezte, hol van a légi forgalmi szakértők véleménye. A főváros törvényhatósági bizottságának nagy többsége lelkesen megszavazta ■ ugyan az új légikikötő területének megszerzéséhez szükséges összeget, mégis szükségét érezzük annak, hogy meghallgassuk az illetékes tényezők és szakemberek véleményét arról, hogy valóban alkalmas-e a budaörsi fensík légikikötőnek, hogy ezzel végleg eloszlassuk a, kételkedők jószándékú aggályoskodását. — Az utóbbi években — mondotta beavatott informátorunk — amióta a különböző fórumok az új légikikötő problémájával foglalkoznak, nagyon sok megoldás merült fel. Kombinációba vették a nagy Rákost, a kisrákosi réteket, a Zuglónak a Hajtsár-úton túl terjedő részét, Csepel-sziget északi csúcsát, az albertfalvai Dunapartot, sőt még a Svábhegynek a Normafa feletti részét is. Mindezeket a helyeket szakemberek alaposan tanulmányozták és végeredményben minden esetben az volt konklúzió, hogy igazán tökéletes s modern repülő- állomásnak egyik sem alkalmas. Szinte a véletlen vezette rá az ületékeseket a mostani megoldásra, amely az említett helyek között feltétlenül a legalkalmasabb. Első és legfontosabb elvi feltétele Budapest repülőterének, hogy a város központjából könnyen és jól legyen megközelíthető, főútvonal mentén legyen s természetesen terep és légviszonyai is megfeleljenek a követelményeknek. A kijelölt terület talaja teljesen jó repülőtér céljára és csak kevés egyengetés szükséges; a szomszédos, hozzácsatolt termőföldek pedig köny- nyen lesznek gyepesíthetők. Az a kifogás sem helytálló, hogy messzi van a város közepétől, mert mindössze hat kilométer, ami gépkocsival ma már alig !4 órás távolságot jelent. Mindenképen hiba volna azt kívánni, hogy a repülő- kikötő a város belsejében legyen. Ellenkezőleg, Budaörs mellett szól az is, hogy a légi forgalmat teljesen a városon kívüli légkörben lehet majd lebonyolítani, ami a repülőforgalom biztonsága tekintetében nagyon lényeges. Az utóbbi években ugyanis nem egy külföldi városban előfordult, hogy motorhiba miatt kényszerleszállást végező gépek beépített területen, utcán voltak kénytelenek a leszálláshoz helyet keresni, ami ijedelmet és kárt is 'tokozott. Nálunk is gyakran előfordult, hogy rossz időben a gépek alacsonyan kénytelenek átrepülni a város felett, hogy a repülőtérre vezető utat követhessék. — A budaörsi repülőtér megrövidíti a Wien— Budapest és Zágráb—Budapest közötti légi utazást is. — Az új repülőtér ellen azt a kifogást is emelték, hogy köröskörül magasabb hegyek emelkednek, amelyek a repülőtér látási viszonyait és a rádióval való irányítás lehetőségét rontják. Ezek azonban mind technikailag megoldható kérdések. Más országokban elhelyezett hegyi repülőterek sokkal rosszabb
